1956 története nem érthető meg a munkástanácsok nélkül, és nem zárható le november 4-ével
Dr. Szabó Imre Szilárd foglalkoztatási szabályozásért és tervezésért felelős helyettes államtitkár a Munkástanácsok Országos Szövetsége által szervezett megemlékezésen az 1956-os munkástanácsokról beszélt október 22-én a Benczúr Házban.
Előadásában kiemelte, hogy hetven esztendő telt el az 1956-os forradalom és szabadságharc óta – hét évtized, amely alatt sok minden változott abban, ahogyan a forradalom történetét értelmezzük, hőseire emlékezünk, és annak örökségét továbbadjuk. Az elmúlt évtizedekben a különböző politikai és szellemi irányzatok saját hangsúlyokat, saját hősöket és sokszor saját mítoszokat kerestek 1956 történetében. Van azonban ennek a történetnek egy olyan fejezete, amely máig nem kapta meg az őt megillető figyelmet és elismerést. Ez pedig az 1956-os munkástanácsoké: a munkások önigazgatási törekvése, és a forradalom leverését követő ellenállásban betöltött szerepük. „Meggyőződésem, hogy a magyar történelmi emlékezetpolitika ezen a területen jelentős adósságot halmozott fel” – hangsúlyozta.
A munkástanácsok képviselői tárgyaltak a Kádár-kormánnyal, követeléseket fogalmaztak meg, sztrájkokat szerveztek, és igyekeztek megőrizni a forradalom vívmányait. 1956. november 21-én az országos munkástanács megalakítását szovjet páncélosok akadályozták meg. Mindez világosan mutatja, hogy a munkástanácsok nem pusztán üzemi érdekképviseletek voltak. Önálló, demokratikus legitimációval rendelkező társadalmi és politikai erőt jelentettek.
Ezt a kommunista hatalom is pontosan felismerte.
Bár novemberben még jogszabályban ismerték el az üzemi munkástanácsok működését, decemberre a politikai vezetés már a szervezett munkásellenállás felszámolása mellett döntött. December 8-án Salgótarjánban a karhatalom a tüntetők közé lőtt. December 9-én a kormány törvényen kívül helyezte a területi munkástanácsokat.
Majd elérkezett 1956. december 11-e.
A helyettes államtitkár megfontolásra javasolja, hogy e napra emlékezve önálló megemlékezést tartsanak az 1956-os munkástanácsok vezetőinek, a munkásellenállás résztvevőinek és a megtorlás áldozatainak tiszteletére. A dátum akár önálló emléknapi rangot is nyerhetne. Méltó alkalom lenne arra, hogy Rácz Sándor, Bali Sándor és társaik helyet kapjanak a magyar társadalom történelmi emlékezetében. E napon kezdődött meg 1956-ban a munkástanácsok által meghirdetett negyvennyolc órás általános sztrájk. Ugyanekkor a Parlamentbe, tárgyalásra hívták a munkástanácsok vezetőit, majd hirtelen letartóztatták őket. Szintén ekkor lépett életbe az 1956. évi 28. törvényerejű rendelet is, amely országosan bevezette a rögtönbíráskodást.
1956 nemcsak a nemzeti függetlenségért, hanem a társadalmi önrendelkezésért folytatott küzdelem is volt. Ebben a küzdelemben a magyar munkásság és a munkástanácsok kitörölhetetlen szerepet játszottak.
Tisztelet a forradalom hőseinek! Tisztelet az 1956-os munkástanácsoknak és vezetőiknek!