Orbán Viktor évértékelő interjúja a Patrióta YouTube-csatornájának

Gerhardt Máté: Szervusztok! Egy rendhagyó Patrióta évértékelő interjút készítünk a miniszterelnök úrral, aki itt van velünk a stúdióban. Elnök úr, köszöntöm Önt! Üdvözöljük, és köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat!

Köszönöm, hogy itt lehetek.

És mielőtt belecsapnánk a közepébe, annyit fontos elmondanom, hogy ez egy rendhagyó interjú lesz. Két részből fog állni. Először aktuálpolitikával fogunk foglalkozni, és utána pedig egy kicsit kitágítjuk a látókört, és egy picit ilyen összefüggésében és világértelmezésében fogjuk vizsgálni a kérdéseket.

Jöjjön, aminek jönnie kell.

Kezdjük az elején! Ön azt mondta most szombaton, hogy Brüsszelben nagyon rázós hét vár ránk, öveket becsatolni, verekedés lesz. Nagyon erős szavak. Ekkora a konfliktus Brüsszellel, ennyire kemény küzdelemre számít?

Nagyon sok pénz van az asztalon. Tehát 230 milliárd euró van az asztalon, ennyi a befagyasztott orosz vagyon, aminek az elkobzását és az ukránoknak való átadását tűzték ki célul az európai vezetők, ami a mi fölfogásunk szerint fölér egy hadüzenettel, és nagyon súlyos bajba rántja bele az Európai Uniót. Beleránt bennünket egy súlyos gazdasági bajba, ebből nagy baj lesz, és előretol bennünket a háború ösvényén, egyre közelebb a tényleges háborús konfliktushoz. Ezt kellene megakadályozni, amire kevés esélyt látok, mert kevesen vagyunk, hárman-négyen, akik nem értünk egyet ezzel, dacára annak, hogy korábban a németek is és mások is, tehát nagyobb testű országok is azt mondták, hogy erről szó sem lehet, de úgy látom, hogy átlépik a Rubicont. Ha pedig nem tudjuk megakadályozni, és erre van nagyobb esély, akkor pedig valahogy ki kell belőle maradni, ez sem egyszerű.

Hogyan lehet kimaradni ebből, hogyha azt mondja a brüsszeli vezetés, hogy minden uniós tagországnak ehhez ragaszkodnia kell, és csak együtt lehet ezt megvalósítani, hogyan lehet kimaradni ebből?

Most azt csinálták, hogy az unió hatályos szabályai szerint egy ilyen döntést, tehát hogy az orosz állami vagyont befagyasztjuk-e, vagy sem, azt egyhangú döntéssel lehetett meghozni. Tehát ez volt eddig a szabály, ez következik az Európai Unió jogrendjének minden egyes idevonatkozó szakaszából, hogy az ilyen típusú döntést egyhangúlag kell meghozni. Miután fönnáll a veszélye annak, hogy mi, esetleg még egy-két más ország ezt nem fogja támogatni, és föloldja a befagyasztottság alól ezt a vagyont, ezért ezt egy jogi bakugrással megváltoztatták, és mostantól elegendő lesz a kétharmados többség is. Ez megtörtént. Tehát ezen túl vagyunk. Tehát eddig úgy volt, hogy hathavonta kellett mindig egyhangúlag dönteni az orosz vagyon befagyasztásáról, ezt eltakarították. Most az a kérdés jön, hogy rendben van, nem kell a meghosszabbításához, a befagyasztás meghosszabbításához félévente döntést hozni, de mi legyen a vagyonnal? Erről is csak egyhangú döntést lehetne hozni. De könnyen lehet, hogy ott menetközben, a vita során azt fogják mondani, hogy nem is kell ehhez egyhangú döntés, úgy, ahogy az előző esetben tették, ismét átállnak kétharmados döntésre, és akkor Magyarország nem tudja a döntést megakadályozni, és akkor ki kell találnunk, hogy hogy’ maradunk ki mégis ennek a következményei alól. Leginkább az orosz válaszcsapásokból kellene kimaradnunk.

Igen, de azért, ugye, akkor innentől kezdve a legfontosabb kérdés az, hogyha valóban azt mondják, hogy Brüsszel elkobozza ezt az orosz vagyont, ráteszi a kezét erre a befagyasztott pénzösszegre, akkor Európa hivatalosan háborúba léphet, vagy számítani kell egy nagyon durva, erős orosz válaszcsapásra, válaszlépésre?

Az első dolog, amit érdemes tudnunk, hogy itt nincs nyugati egység, mert az amerikaiak ezt mind ellenzik, és ezt nyíltan meg is mondják, hiszen az amerikai–orosz tárgyalásokon az egyik tétel éppen ennek az összegnek a sorsa. És oda nem azt írták, hogy odaadjuk az európaiaknak, hanem azt, hogy beletesszük két amerikai–orosz vagyonalapba, és a megtermelt jövedelmet pedig bizonyos célokra fogjuk fölhasználni. Tehát ők, az amerikaiak meg az oroszok maguk felé húzzák ezt az összeget, mondván, hogy az az oroszoké, ők rendelkeznek felőle, és be lehet vonni a békerendezés témái közé, segíti a békét. Az európaiak meg azt mondják: nem, ez az oroszok pénze, de mostantól a mienk, nem adjuk. Tehát itt van egy transzatlanti hasadás, az európaiak és az amerikaiak nyíltan egészen más irányt keresnek ebben a kérdésben. És itt vagyunk mi, akik pedig azt mondjuk, hogy mi az Európai Unió tagjai vagyunk, nem értünk egyet ezzel, és mi azt gondoljuk, hogy az amerikaiaknak van igazuk, és ezt az összeget ott kell hagyni, ahol van, és engedni kell, hogy az amerikaiak meg az oroszok fölhasználhassák a béketeremtés érdekében.

Igen, de nagyon sok nézőnk nem érti, és nagyon sok ilyen kérdés is érkezett hozzánk, hogy mi a brüsszeli elit motivációja Ön szerint ebben a kérdésben, hogy, ugye, nem tűnik logikusnak, hogy támogatnak valamit, amiről tudják, hogy nagyon súlyos következménye lesz, mégis minthogyha ilyen vakrepülésben azt mondanák, hogy lesz, ami lesz, utánunk a vízözön, akkor is megcsináljuk, hogyha nem lesz jó vége.

Futnak a pénzük után – így válaszolnék röviden az Ön kérdésére. Tehát elköltöttek már több mint 100 milliárd eurót erre a háborúra. Azt mondták a választópolgáraiknak, ilyen műsorok keretében, kedves német, portugál, spanyol, olasz, francia állampolgárok, nektek ez a háború egy filléretekbe se fog kerülni.

Ezt elhitte az európai közvéleményt?

Nemcsak hogy elhitte, megéljenezte. Az egész liberális nyugat-európai sajtó erről írt. Hogy ez egy olyan háború, ami nem fog nekünk pénzbe kerülni, hiszen az ukránokhoz elküldendő pénzt majd az orosz vagyonból fogjuk elküldeni, annak a hasznosításából. Ha ez megbukik, ez a gondolat, hogy ez nektek nem kerül semmibe, s kiderül, hogy mégis a ti zsebeteket fogja ez nyomni, illetve fogja könnyíteni, mert onnan szedjük ki a pénzt, a ti zsebetek bánja majd ezt, amit eddig elköltöttünk, azt is nektek kell fizetni, meg ami előttünk van, azt is nektek kell fizetni, ez egy robbanásszerű fölismerést eredményezhet Nyugat-Európában, és számos kormány megbukásához vezet azonnal. Ezért miután a pénzt már elköltötték, most muszáj valahogy valóban az adófizetők zsebén kívülről megszerezni ennek a fedezetét. Ez az orosz vagyon. És ha ezt nem tudják megszerezni, akkor nagy baj lesz néhány kormány háza táján.

Igen, de akkor kire számíthatunk ebben a vitában? Ön mondta, hogy Magyarország milyen álláspontot képvisel. Van még olyan ország, van még olyan vezető, aki a mi álláspontunkat osztja?

Először is világossá kell tenni, hogy mindaz, ami történik, jogszerűtlen. Tehát az, hogy Magyarországtól elveszik az ellenállás jogát, miközben egy egyhangúságot igénylő kérdésről van szó, és Magyarország nem tudja megvédeni a saját érdekeit, ez sért minden európai uniós jogelvet, ezért amint írásban is megjelennek ezek a döntések, mi másnap reggel az Európai Bírósághoz fogunk fordulni, és megpróbálunk a jog útján érvényt szerezni a követeléseinknek. Ez persze nem holnap reggel lesz, ha egyáltalán sikerül, meg hát az Európai Unió bíróságának a döntéseire se tennék föl túl nagy összeget, hogy azok kedvezőek lesznek a számukra, de mindegy, amit kell, azt megtesszük. A szlovákok egyértelműen azt mondják, amit mi, ha jól értettem a most hivatalba lépett cseh miniszterelnök véleményét, egy malomban őrlünk, a belga miniszterelnök egyelőre kitart, hiszen a legsúlyosabb pénzügyi következményeket Belgium szenvedné el, mert ez a befagyasztott orosz vagyon tetemes részében éppen Belgiumban és belga cégeknél van letétbe helyezve. Tehát ha az oroszok majd pert nyernek, és csak idő kérdése, az oroszok pert fognak nyerni, tehát a nemzetközi jog nem engedi meg azt, amit mi csinálunk, abban a pillanatban a belgáknak kell ezt az összeget visszafizetniük az oroszoknak, és ez összedönti a belga gazdaságot.

Igen, de azért akkor látszik, hogy megint válaszúton áll Európa, megint válaszúton áll az uniós vezetés. Lehet egy nagyon jó és egy nagyon rossz kimenetele ennek az EU-csúcsnak. Melyik Ön szerint Magyarország számára, melyik a legjobb forgatókönyv, és mi az, ahol viszont mi is vesztesek leszünk?

Nemcsak ennek a csúcsnak a tekintetében áll válaszúton Európa, nem akarok előreszaladni, tehát valójában azzal a folyamattal élünk most együtt, hogy az amerikai elnök hivatalba lépése óta más útvonalon halad a Nyugat amerikai része és a Nyugat európai része. A Nyugat európai része továbbra is kitart az ilyen globális vagy globalista-liberális útvonal mellett, míg az amerikaiak meghirdették az új korszakot, a globalizmusnak vége, és eljött a nemzetek korszaka, ez az amerikai álláspont. Nekünk az amerikai a kedvező. Tehát mi is azt gondoljuk, hogy itt az ideje, sőt mi 2010 óta erre készülünk, hogy eljöjjön a nemzetek korszaka, a nemzetek kora. Tehát nekünk az a jó, az lenne a jó, hogyha az európai vezetők megvilágosodnának, és a vita végén azt mondanák, hogy az amerikai béketörekvéseket kell támogatni, és még az orosz vagyon ügyét is az amerikai békekísérletnek kell alárendelni. Ez lenne a legjobb kimenetele a dolognak.

És erre a megvilágosodásra lát bármi esélyt?

Van még három napunk.

Történhetnek addig csodák ezek szerint. Azért vasárnap kiposztolta ezt a brüsszeli pakkot, az 1,6 millió visszaküldött konzultációs ívet. Ezt a véleményt, amit az emberek visszaküldtek, hogy’ fogja bevetni a vitában? Ennek van súlya a brüsszeli döntéshozók fejében?

Ez tart meg. Tehát ha ez nem lenne mögöttem, a hátam mögött, nem tudnék neki- vagy rátámaszkodni, akkor a magyar álláspontot már régen félresöpörték volna. Tehát ha sikerülne Brüsszelnek azt a képet kialakítani, hogy itt egy ember, egy makacs miniszterelnök áll szemben az európai igazsággal, vagy sikerülne kialakítani azt, hogy egy buta kormány áll szemben az okos európai állásponttal, akkor csak idő kérdése, és fölőrölnének engem, fölőrölnék a magyar kormányt. Ezt azért nem tudják megtenni egyetlen ügyben sem, mert mindig ott van mögöttünk Magyarország. Tehát már régen fölőröltek volna bennünket migráció ügyben. Azért nem tudnak fölőrölni, mert volt egy népszavazás Magyarországon, és azt tudom mondani, kedves brüsszeli elvtársak, ez a magyarok álláspontja, és én innen egy tapodtat sem fogok mozdulni. És ezt rögtön megértik, mert ha ők ebben a helyzetben lennének, ők sem mozdulhatnának sehova, csak náluk még sose kérdezték meg az embereket arról, hogy mi legyen a migrációval. Vagy gyermekvédelem ügyben, ahol ellenállunk szintén, hogy jól át akarják nevelni a gyerekeinket. Mondhatnák azt, hogy egy középkorból itt maradt, családpárti konzervatív nézeteket valló kormányról van szó, és erre nem kell nagy figyelmet fordítani, de nem ez a helyzet, mert volt egy népszavazás Magyarországon, ahol az emberek azt mondták, hogy nem akarják, hogy áthuzalozzák a gyerekeink agyát, és meg tudom védeni a pozíciónkat. Ez van az ukrán európai uniós tagság ügyében is. Nem arról van szó, hogy a magyar kormány fekszik keresztbe az ukrán EU-tagságnak. A magyarok kimondták, hogy nem akarnak egy unióban lenni az ukránokkal, pont, jó napot! És ez egészen másik pozíció, ezzel nincs mit kezdeni. Egyetlen dolgot tehetnek, nem kell engem győzködni, mert nincs értelme, tudomásul kell venniük.

Igen, azért az is látszik, hogy ez a fajta elégedetlenség, amit említett, egyre jobban megmutatkozik az uniós vezetéssel szemben, most a gazdatüntetésre gondolok, és a magyar gazdák is kint lesznek Brüsszelben, akik már régóta nagyon komoly tiltakozó akciókat szerveznek pont az agrártámogatások elosztása miatt.

Itt ez egy bonyolult dolog. Tehát először is vannak a vidéknek, az európai vidéki embereknek, az agrár- vagy mezőgazdaságból élő világnak a panaszai és sérelmei, már a korábbi döntések miatt is, amik éppen most hatályban vannak. Az egész zöldítés programnak a kárvallottjai a gazdák meg a vidéki Európa. Most akarnak hozni néhány energetikai döntést, ami szintén leginkább ott fog majd, vidéken fáj majd. De ami most kiváltja leginkább ezt a tüntetést, az az, hogy vitatni fogjuk, tárgyalás alatt lesz ezen a mostani csúcson az Európai Unió következő, hétéves költségvetése. És a gazdák azt látják, jól látják, hogy megkurtítják az ő pénzüket. Tehát az Európai Unió mezőgazdaságra, vidékre jóval kevesebb pénzt akar fordítani a következő hét évben, mint amit eddig tett, mint amit eddig költött. Hogy’ jönnek ki ezek a számok? Tehát a következő hétéves költségvetés, amit most vitatunk, teljes összegéből elvisz majd 10 százalékot a koronavírus után fölállított, NextGenerationnek nevezett pénzügyi alap törlesztése. Az egy hitel volt, a tagállamok hozzáfértek ehhez, már aki, mert bennünket nem engedtek hozzáférni, és el kell kezdeni törleszteni ezt a hitelt 2028-tól. Ez el fogja vinni az unió költségvetésének 10 százalékát. Akarnak adni pénzt Ukrajnának. A következő hétéves költségvetésben direkt és indirekt eszközökkel együttesen 20 százalékát adják oda a költségvetésnek. Ez azt jelenti, hogy 30 százaléka a költségvetésnek huss, az kiment a költségvetésből, nem tudtuk másra használni, elment. Maradt 70 százalék a korábbiakhoz képest. Ráadásul ebből a 70 százalékból most arányaival sokkal többet akarunk, talán kell is költeni védelemre. Most ha ezt is figyelembe veszem, akkor mindenre, ami korábban támogatott volt, vidékfejlesztés, fölzárkóztatás, agrárium, kevesebb marad. Ezért jönnek a gazdák, és azt mondják, hogy arról szó sem lehet! Lehet, hogy vannak új célok, de akkor szerezzetek rá pénzt, vagy dobjatok össze erre külön pénzt. Meg lehet, hogy kell Ukrajnának is pénzt adni, én ezt vitatom, de még ezt gondolhatják is, de semmiképpen nem a parasztok zsebéből. Tehát itt egy nagyon komoly, több éven át tartó agrártiltakozáshullámnak a nyitóeseményén leszünk.

Igen, itt a legnagyobb probléma, ahogy én látom, hogy az orosz vagyon is megint hitelfelvétel alapjául szolgálna. Tehát ahogy eladósodik az unió, azt mondják, hogy hosszú évekre előre elzálogosítják az unió jövőjét, amelyet majd valakinek nyilván vissza kell fizetnie, tehát ezt nem jószívűségből adják. És akkor ez a next generation, aki jön majd, joggal mondhatja azt, hogy uraim, elköltöttétek a jövőmet.

Értsük meg, hogy miről van itt szó, mert azt hiszem, hogy Önnek igaza van. Tehát, mondjuk, itt van az asztalon 230 milliárd euró.

Ez egy szép, szemmel látható összeg, igen.

Az asztal kicsi lenne hozzá, de egy szép összeg. Csinálhatjuk azt is, hogy megfogjuk, és az egészet odaadjuk az ukránoknak. És akkor odaadtunk 230 milliárd eurót. De csinálhatjuk azt is, hogy azt mondjuk, ez a cég, ez a belga cég ezt a 230 milliárd eurót adja át az Európai Uniónak.

Igen?

Az Európai Unió azt mondja, na jó, most hitelt akarunk fölvenni. És ez a 230 milliárd euró a fedezete a hitelnek. Akkor már nem 230 milliárd forint eurót lehet szétosztani vagy odaadni az ukránoknak, hanem akár több ezermilliárdot is, ezermilliárdot meghaladó összeget, hiszen van fedezet, fog adni a bank nagyobb összegben hitelt. És akkor már nem 230 milliárd, hanem több. Az unió rendszeresen ezt csinálja, hogy nem odaadja a pénzt valakinek, hanem a pénzt hitel fedezeteként használja, és a hitelt osztogatja szét, aminek az a következménye, amit Ön mond, hogy a végén valakinek majd a hitelt ki kell fizetni. És az a valaki, azok a mi gyerekeink meg az unokáink lesznek. Tehát valóban, amit az unió most csinál, az nem más, mint a gyerekek, mármint az európai gyermekek és unokák eladósítása hosszú évtizedekre. Ezt ők nem bánják. Ez nekem fáj, fölteszem, Önnek is, nekik nem. Ők ezt támogatják, mert azt gondolják, hogy minél nagyobb a közös adósság, annál szorosabbra lehet vonni az unión belüli együttműködést. Ha közös az adósság, egyre kevesebb hatáskör marad a tagállamoknál, és létrejön az Európai Egyesült Államok. Így jött létre az Amerikai Egyesült Államok is, hogy az államok közös hitelt kezdtek fölvenni, és utána már ebből az abroncsból nem tudtak kiszabadulni. Tehát a háború mögött van egy másodlagos gondolat, mert a háborút is támogatják teli szívből vagy teljes szívből az európaiak, de e mögött van még egy másik megfontolás is, hogy a háború a legjobb ürügy, hogy eladósítsuk az egész kontinenst, ezzel fölszámoljuk a nemzetek függetlenségét, és létrehozzuk az Európai Egyesült Államokat. Ez a föderalisták régi álma.

Igen, azért hogyha megnézzük például, mondjuk, belpolitikai témára evezve, amikor megnéztük a Tisza-csomagnak a különböző részleteit, és ott milyen javaslatok, milyen adóprogram szerepel, ott is azért az látszott, hogy ezt a pénzt és ezt az elképesztő megszorítást, ez 1.300 milliárd forint, amiről beszéltek, ugye, ezt ugyanúgy a háború finanszírozásába tolnák be, hiszen ehhez kérte az unió a hozzájárulásokat, hogy ezt az összeget tolják be a tagállamok is, mondjuk, Magyarország.

Arról van szó, hogy most még a tagállami parlamentektől várják azt a döntést, hogy a pénzt adják oda Brüsszelnek, és onnan mehessen Ukrajnába. Most még ez van. Ezért akarják, mint ahogy a Márki-Zayról is azt akarták, hogy nyerjen. Tehát azért van mindig egy jelöltjük. Előhúznak a kalapból egy új miniszterelnök-jelöltet, most van egy másik Márki-Zayunk, aki ha nyerne, végrehajtaná azt, amit Brüsszel követel. De a cél az, hogy iktassuk ki ezeket a nemzeti szereplőket. Most még a magyar vagy a nemzeti parlamentek döntenek, de aztán lesz egy pillanat, amikor már jó sok adósságot vettünk föl, akkor már nem az a kérdés, hogy akarunk-e mi pénzt adni, akkor azt mondják, emberek, fölvettük az adósságot, ennek van egy adósságszolgálata, úgyhogy mindegy, mit csinál a magyar parlament, ezt a pénzt nektek ide kell adnotok. Ez nem szuverén döntés többé. Benyúl, behatol az európai bürokrácia a nemzeti költségvetésekbe, és azt mondja, hogy de nektek ezt mindenképp be kell fizetni, akármit is gondoltok erről. És szép lassacskán nem a nemzeti parlamentek rendelődnek Brüsszel alá, hanem elveszítik a nemzeti parlamentek a jelentőségüket. Erre megy ki az egész, ennek a birodalomnak a fölépítéséről szól a történet.

És miközben nézzük az európai vezetőknek a nyilatkozatait, az a fajta, mondjuk, itt elsősorban a NATO főtitkárának a szavaira gondolok, aki azt mondta, hogy Európának egy olyan méretű háborúra kell felkészülni, amit a dédszüleink és a nagyszüleink láttak. És az én nagyapám harcolt a világháborúban. Én emlékszem arra, hogy ő mit mesélt róla, és nem szép szavakkal emlékezett meg erről. Tehát az a legszörnyűbb, hogy ez a fajta gondolkodásmód, ezek a szavak, ezek Ön szerint mit jelentenek, amikor egy NATO-főtitkár, aki egyébként korábban holland miniszterelnök volt, rátolja ezt a fenyegetést az európai polgárokra?

Ezt majd a hét során én is szeretném megtudni Brüsszelben, hogy mi zajlik itt, hiszen a NATO-főtitkár ez idáig mindig elsőrendűen az amerikaiak irányítása alatt állt. Most úgy látszik, hogy amerikai–európai konfliktus van, és a NATO-főtitkár nem az amerikai, hanem az európai álláspontot képviseli. Ez új helyzet. Ilyen még nem volt. Ez az amerikaiak számára is egy komoly fenyegetés, mert ez azt jelzi, hogy olyan helyzetbe jutottak az amerikaiak, hogy a NATO egyszer csak belekeveredhet úgy is egy háborúba, ezt példázzák a főtitkár szavai, hogy az Egyesült Államok ezt nem akarta. Ilyen még sose volt. Tehát, hogy az Egyesült Államokat valaki akarata ellenére belekeverje egy háborúba, ilyen szituáció nem jöhetett létre a második világháború óta. De most mintha ilyesmi alakulna ki. Innen kell olvasni, és innen lehet megérteni a múlt héten közzétett amerikai nemzetbiztonsági stratégiát is, mert az amerikaiak nem akarnak ilyen helyzetbe kerülni. Visszatérve a NATO-főtitkár történelmi utalására, az nemcsak azért hibás, mert valószínűleg a hollandoknak nincs olyan, első kézből származó háborús élménye, mint nekünk, akin keresztülgyalogolt a front, bejöttek a németek, aztán meg bejöttek… Ugye, a németek után Hollandiába az amerikaiak mentek be. Magyarországra a németek után az oroszok jöttek be, kedves hollandok, az egy másik élmény, az egy másik tapasztalat, ami nekik nincsen meg, nekünk megvan, úgyhogy ne emlegessétek ezt a korszakot, mert ez nekünk mást jelent, mint nektek. Biztos nektek is szenvedéses volt, de nekünk legalább kétszeresen volt az. Úgyhogy nem biztos, hogy tudjátok, hogy mikor ilyet mondtok, akkor mi mire gondolunk, egy. Kettő: van még egy probléma. Az a háború régen volt. Azóta új fegyverek vannak, például nukleáris fegyverek, amik akkor nem voltak. Tehát egy háború nem úgy fog kinézni, vagy könnyen lehet, hogy nem úgy nézne ki, mint amilyen a konvencionális eszközökkel megvívott második világháború volt. Itt folyamatosan fenyeget a veszély, hogy egy hagyományos fegyverekkel vívott háború egyszer csak atomháborúvá alakul át, korlátozott vagy korlátlan atomháborúvá. És akkor mi lesz velünk? Tehát nem biztos, hogy a holland ember tudja, mit beszél.

Igen, de végigolvasva ezt a nemzetbiztonsági stratégiát, amit Ön is említett, amit az Egyesült Államok állított össze, ez a civilizációs megsemmisülés, amit emlegetnek benne, hogy ez várhat Európára, voltaképpen ez a nukleáris csapás ezt vetítheti előre, tehát ahogy a második világháború is hozott egyfajta civilizációs megsemmisülést. Én azt látom, hogy ez egy drámai szó, ez egy drámai értékelés, de sajnos jogos. Ön szerint jogos?

Azt hiszem, hogy ők nem a háborús pusztításra gondolnak, hanem inkább a migrációra. És én azzal egyetértek. Ebben az amerikai dokumentumban az a legmeglepőbb, hogy olyan, mintha mi írtuk volna. És ugyan én jó véleménnyel vagyok a magyar titkosszolgálatok képességeiről, de azért az túlzás volna, hogy ekkora befolyásunk legyen. Tehát szerintem ezt az amerikaiak maguk írták, de pont arra jutottak, olyan következtetésekre, mint mi. Szerintem is Európa egy civilizációs megsemmisülés, én inkább azt mondanám, hogy egy civilizációs átalakítás pillanatában van. A hagyományos nyugati, keresztény értékek kiveszőben, sőt ki is űzik őket a politikából, és helyette bejött egy liberális, globális szemléletmód, ami pedig magával hozta a migrációt, és a mostani elit kifejezetten támogatja is a migránsok behozatalát Európába. És ez a migráció meg minden, ami ezzel együtt jár, demográfiai változások, születésszám, és így tovább, és hogy Afrika még meg sem mozdult, mert onnan jön majd az igazán nagy tömeg, és addigra itt már ki lesz építve nekik egy fogadóállomás, ez együtt bizony Európát egy civilizációs totális átalakításba, bizonyos nézőpontból megsemmisítésbe sodorhatja.

Igen, de azért… Tehát érdekes, amit mi látunk innen, Budapestről, érdekes, hogy mit látnak Washingtonból, de nekem mindig az a legfőbb kérdés, hogy mit látnak Brüsszelből. Tehát, hogy azért ott is dolgoznak a titkosszolgálatok, ott is elolvasták ezt a jelentést, amit az Egyesült Államokban írtak, de erre az volt a válaszuk, hogy Amerika ne avatkozzon be az európai demokráciába, és köszönik szépen Donald Trump véleményét vagy hozzászólását, de hogy Európa majd saját jogon fog dönteni úgymond. Mit gondol erről?

Nagyon helyes. Szerintem is. Csak jól döntsön. A probléma az, hogy saját jogon döntenek, csak rosszul. De nemcsak ez a döntés van, amit ők hoznak. Az amerikai dokumentum azért fontos, mert azt mutatja, hogy mi nem beszéltünk marhaságot. Mi tizenöt éve mondjuk ezt, de minimum a migráció óta, 2015 óta, már 2010-ben is azt mondtuk, hogy új világ jön, na, de 2015 óta a migráció óta ez teljesen nyilvánvaló. Tehát most derül ki, hogy amit mi mondtunk, meg néhány közép-európai ország mondott, az nem egy obskúrus, buta, a valóságot megérteni nem képes vezetőnek a véleménye, hanem ez a helyzet, az amerikaiak is így látják. Vagy legalábbis, legyünk szerények, nagyon jelentős intellektuális kapacitással rendelkező nagyhatalom, mint Amerika is tudja úgy látni a helyzetet, mint ahogy mi. Akkor lehet, hogy abban van is valami.

Ugye, Ön tavaly mondta, hogy világrendszer-váltás zajlik, Ön is, ugye, erről is beszélhetünk most. 2025 végén járunk. Látszanak már ennek az új világrendnek Ön szerint a körvonalai, vagy még mindig a szétesés fázisa van, és még nagyon formátlan, még nagyon kétséges az, hogy az új rendszer, az új világrendszer milyen alakot ölt?

Szerintem ezt látjuk most, tehát amiről eddig beszélgettünk, és ami konkrétan az orosz vagyonról szólt, meg Európa civilizációs megsemmisüléséről szólt, migrációról, egyebekről, ez már az új világrendnek a része. Most az a folyamat zajlik szerintem, és ha jól értem, akkor az amerikaiak szerint is, hogy a globalista világkormányzás korszaka lezárul, és helyére lép a nemzetek korszaka. Tehát most megyünk át a nemzeti elvű, nemzeti önérdekű, új világ rendjébe, amit legerőteljesebben, legkorábban mi, magyarok, de legerőteljesebben, legnagyobb szimbolikus erővel az Egyesült Államok új elnökének megválasztása mutatott. Gondoljon bele, tíz hónapja van hivatalban az Egyesült Államok elnöke. Jó, tizenegy. Olyan, mintha tíz éve lenne ott, nem? Annyi minden történt, olyan változások zajlottak le. Tehát ez már jól mutatja, hogy nem egyszerűen az új amerikai elnök bejött, és intézkedett, hanem korábban megkezdett folyamatok erősödtek föl az ő bejövetelével, és alakítják át a világot. Például elvezetnek bennünket egy amerikai–európai biztonsági, katonai, háborús vitához, elvezetnek bennünket egy német–amerikai szembenálláshoz, mert persze az egész európai álláspont mögött a németek vannak. Végül is Európát most három német ember irányítja: a német kancellár, a bizottság elnök asszonya és az Európai Parlament legnagyobb frakciójának vezetője. Ők hárman vezetik ma Európát. És az elvezetett bennünket oda, ahol most vagyunk például, az Egyesült Államok – Európai Unió viszonyrendszerében. Szóval ez már az új világ, ez ilyen lesz, ez nem tűnik majd el, tehát nem áll majd helyre egy transzatlanti egység. Azzal kell együtt élnünk, hogy ilyen viták lesznek. Ennek a lenyomata volt a vámvita is. Mégiscsak az amerikaiak ránk vertek egy 15 százalékos vámot. Az ő számukra kedvező módon módosították a viszonyokat, úgy, hogy mi nem tudtuk magunkat megvédeni. Tehát ilyenek egyfolytában, tehát ezek nem rendkívüli események, ezek már az új korszak természetes, mindennapos fejleményei.

Igen, ez a „nem tudtuk magunkat megvédeni” miből ered? Európának ennyire legyengült az ellenállóképessége, az érdekérvényesítő képessége? Mi okozta ezt, ezt a fajta „nem tudtuk megvédeni magunkat,” és von der Leyen beletörődő mosollyal nyugtázta azt, hogy Donald Trump voltaképpen keresztülverte ezt a tervét.

Gyengék vagyunk. Tehát az a helyzet, hogy míg az Amerikai Egyesült Államok megőrizte a világgazdaságban elfoglalt helyét, ugyanúgy 24-25 százalékát adják a világ össztermelésének vagy összkereskedelmének, addig mi visszacsúsztunk a 15 százalékra a 25-ről. Tehát tíz-egynéhány évvel ezelőtt Amerika és Európa azonos gazdasági kategóriába tartozott. Ehhez képest az amerikaiak fönt vannak, mi meg lent vagyunk, és elénk léptek már a kínaiak is, és így tovább. Tehát Európa folyamatosan gyengül. Ha gyenge vagy, akkor az érdekérvényesítő képességed is gyenge. A magyar történelem elég jó példát mutat erre, tehát gyenge magyar kormányok gyenge eredményeket érnek el.

Igen, most azért itt nagyon fontos kérdés az, hogy akkor Magyarország hogyan tud kitörni ebből, ahogy Ön említette, a kisállami létből. Ugye, azt, hogy a XX. században mi történt Magyarországon, pontosan tudjuk, de nyilván az még nyitott kérdés, hogy a XXI. század hogy’ hozhatja meg azt a szerepünket, azt a történelmi lehetőséget, hogy ebből a Trianon utáni, vesztes világháborúk utáni, kisállami létből ki tudunk törni, és teljesen más megvilágításba, teljesen más szintre tudjuk helyezni Magyarországot.

Egy másik térben tudjuk magunkat, vagy egy másik térben találjuk magunkat, mint a tudományos-fantasztikus filmekben, hogy egyszer csak A helyről hirtelen B helyen találjuk magunkat. Ez nem lehetetlen. 2010 óta ezt csináljuk. Én erre számítottam, a mi elemzéseink erről szóltak, a mi szakembereink, szakértőink, kutatóink ezt a folyamatot jelezték előre. Azt persze senki sem tudta, hogy majd lesz 2014-ben egy krími konfliktus, vagy hogy lesz 2015-ben egy tömeges migráció, de azt, hogy egyébként a teljesítőképesség alakulásából mi olvasható ki, merre megy a világ, azt a magyarok jól eltalálták. Most nem rólam van szó, hanem azokról, akik a hátunk mögött dolgoznak, és az elemzéseket készítik. És 2010 óta a kormánypolitika ezekre az előrejelzésekre épít. Tehát, ugye, amikor ezt a borzalmas szót mondjuk, hogy konnektivitás, ami a hivatalos külpolitikai doktrínánk, az már az erre adott válasz. Lefordítom magyarra: nem szabad bezárkózni egyetlen blokkba. Nem zárhatjuk bele magunkat az Európai Unióba sem. Igaz, hogy ott tagok vagyunk, de nekünk kell kapcsolat az Egyesült Államokkal, stratégiai, minél mélyebb a kínaiakkal, lásd keleti nyitás, nem engedjük, hogy az orosz kapcsolatainkat elvágják az európai uniósok, mert Magyarország számára az óriási veszteség lenne. Végre álljunk a lábunkra, építsünk ki kapcsolatokat a türk világgal meg az arab világgal. Tehát Magyarország már jó tíz-egynéhány éve mozog kifele úgy, hogy bennmarad az Európai Unióban, de a kapcsolatrendszerét kifele viszi az Európai Unióból, és valóban egy konnektivitás-elméletnek megfelelően, a megváltozott új világ minden erős szereplőjével olyan kapcsolatokat épít ki, ami nekünk előnyös. Így lehet.

És a jövő évi választások kapcsán nagyon fontos kérdés, hogy, ugye, ez nem egy szokásos választás lesz, elképesztő a tét, és azért az látszik, hogy mennyire felfokozott hangulat előzi már most meg Nyugat-Európában is a választásokat. Ön szerint ez miben fog eltérni? Nyilván minden választás más, minden országgyűlési választás más, de a jövő évi választás miben lesz különleges ebből a szempontból?

Egyszerre különleges is, meg nem is. Szeretlek is, meg nem is. Tehát egyfelől ugyanolyan szerkezete van, mint 2015 óta minden választásnak. Ugye, Brüsszel már 2018-ban is, 2022-ben is meg akarta buktatni a nemzeti kormányt. Részben azért, mert Brüsszel minden nemzeti kormányt meg akar buktatni, mert neki birodalmi helytartók kellenek, nem pedig szuverén nemzetállamok, másfelől lett egy nyílt konfliktus, egy seb, egy éles törés, egy nyílt törés Brüsszel és Magyarország között a migráció miatt. És a migrációban mutatott magyar ellenszegülés óta – nem is csinálnak ebből titkot – nyílt terveik vannak arra, hogy hogyan kell nekik végre egy baloldali, liberális, Brüsszel-párti kormány a mostani nemzeti kormány helyett. Ennyiben nincs új a nap alatt. Olyan, mint gyerekkoromban a régi cirkuszi produkció, minden választáson megpróbálkoznak valamivel, ha nem sikerül, van másik. Ugye, 2018-ban is próbálkoztak valamivel. 2022-ben kitalálták Márki-Zay Pétert, az ellenzéki együttműködést, az nem működött, most az ellenzéki pártokat félretolták, csináltak egy újat, előkaptak a kalapból egy másik, de lényegét tekintve ugyanolyan embert. Tehát ebből a szempontból nem változik itt semmi. Az a kérdés, hogy hazafias kormányt akarunk, vagy egy Brüsszel alávetettségében működő kormányt akarunk. Brüsszeli útra menjünk, szerintem az lefele visz, vagy a magyar úton haladjunk tovább, amin 2010 óta megyünk, és ami, nem mondom, hogy egyszerű, de legalább fölfele visz. Tehát ennyiben nincs új dolog. De két szempontból azért van. Az első, hogy a háború miatt, most már nemcsak a migrációban fordul szembe Magyarország Brüsszellel, hanem a háború ügyében is, ami pedig már arról szól, hogy nemcsak egy-egy ügyben lehet igaza egy tagállamnak, hanem most már az utóbbi néhány év összes stratégiai ügyében nem Brüsszelnek van igaza, hanem azoknak, akik szembefordulnak velük, leginkább a magyaroknak. Mint ahogy a migrációban is igazunk volt, most derül ki, hogy a háború ügyében is igazunk volt. Hiba volt beállni Ukrajna mögé, hiba volt Ukrajnába küldeni azt a rengeteg fegyvert, pénzt. Az egész stratégia elhibázott volt. Ez nem a mi háborúnk. Úgy kellett volna kezelni, mint nem európai háborút, és úgy kellett volna segíteni a békekötésben, hogy nem a saját ügyeinket intézzük Ukrajnán keresztül, hanem két szuverén ország háborúját akarjuk lezárni, hogy minél kisebb romboló hatást fejtsen ki ránk, akik a szomszédságában vagyunk ennek a két országnak. Tehát van ez a mintaprobléma. Jó lenne a magyarokat most már eltakarítani a föld színéről, nem kéne minden nap szembesülnünk azzal, hogy nem volt igazunk a migrációban, nem volt igazunk a háborúban, nem volt igazunk a versenyképességben. És itt a harmadik dolog, ami talán a legfontosabb, hogy ők háborúra készülnek. Tehát az európaiak, illetve Brüsszel úgy gondolkodik, hogy az oroszokkal szembeni háború nem elkerülhető, sőt kívánatos. Ők egy háborús, a gazdaság háborús logikájában gondolkodnak. Mi pedig békepártiak vagyunk. Ezért a 2026-os választás lesz a háború előtti utolsó választás Magyarországon. Vagyis most tudunk utoljára dönteni háború és béke kérdésében. Ha békepárti kormányt választunk, béke lesz. Ha Brüsszel-párti kormányt választunk, háború lesz.

Miniszterelnök úr, köszönöm szépen a beszélgetést!

Én is köszönöm!

Nektek nagyon köszönöm a figyelmet, és az biztos, hogy egyébként a Patrióta Extrában foglalkozni fogunk az uniós csúccsal. Bohár Dani kollégám kint lesz a helyszínen, élőben fog bejelentkezni, nagyon sok anyagot fogunk ott is készíteni. Nézzétek tehát a Patriótát, iratkozzatok föl! Köszönöm a figyelmeteket! Sziasztok!