Orbán Viktor beszéde az M4-es autóút Törökszentmiklós–Kisújszállás közötti szakaszának ünnepélyes átadásán

Tisztelettel köszöntöm Önöket! Jó napot kívánok!

Mindenki beszél, csak két ember nem. Az egyik, akit minden felelősség terhel, mert ő építette az utat, ha esetleg baj lenne, akkor ez jusson eszükbe. Lázár János nemcsak utat épít, ő a legnagyobb útkijavíttató is, erről a Strabag hosszan tudna beszélni. És itt van velünk Fazekas Sándor is, aki miniszterként ragaszkodott ahhoz, hogy ez az út bekerüljön az országos útépítésbe. Régen volt, talán kevésbé emlékeznek rá, de én emlékszem, hogy Sándor volt az, aki ránézett az előterjesztésre – Sándor, mikor volt ez? 2010-ben? 2012-ben? –, amely az országos útfejlesztési tervet tartalmazta, és azt mondta, hogy na, jó, de velünk meg mi lesz? Merthogy ez itten nem volt bejelölve, minden más fontosabbnak tűnt, hiszen akkor az volt a legfontosabb, hogy elérjük az országhatárt, M3-as, és így tovább. Tehát Sándornak, akkori mezőgazdasági miniszterünknek külön is köszönettel tartozunk, hogy mindig is ragaszkodott hozzá, hogy ez az út sohase kerüljön le a napirendről. Ráadásul tőle tanultam azt a bölcsességet is, hogy az a jó választás, amikor az emberek gőzölgő aszfalton mennek szavazni. „De” – mondtam – „Sándor, annyi aszfalt nincs, amennyi mandátum kell nekünk.” Ez a bölcsesség azóta is Sándorhoz tartozik. És az igazság az, hogy jó is, hogy végre elkészültünk ezzel az úttal, mert itt minden mandátumot megkaptunk Önöktől az elmúlt időszakban. Szeretnék köszönetet mondani Önöknek ezért. Sőt, nemcsak itt, ebben a térségben a mögöttem álló két parlamenti képviselő mandátumát, hanem le, egészen a határig meg föl, Pestig. Nagyjából ez így rendben is van. Erre volna szükségünk most is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azért jöttünk össze, hogy egy ígéretünket teljesítsük. Azt vállaltuk, hogy gyorsforgalmi utat, sőt utakat fogunk hozni a Nagykunságba, és ma átadjuk a Törökszentmiklós–Kisújszállás közötti szakaszt. Persze azt mondom, hogy teljesítjük egy ígéretünket, de az igazság az, hogy nem nagyon volt más választásunk. Az ember tanul történelmet az iskolában, és ott megtanulja, hogy a kunokkal nem jó ujjat húzni, ezért valójában, ha akartuk volna, ha nem, ennek az útnak lennie kell. Erősen vannak a kunok képviselve a magyar kormányban, mindenfajta miniszterek, aztán a kunok adják a jegybankelnököt, azóta nyugalom is van arrafele, aztán mégiscsak Önök adták az utolsó kormányzót innen, Kenderesről, és hát időnként egy-egy Nobel-díjassal is megajándékoznak bennünket. Nagy és gazdag tartaléka ez a vidék Magyarországának.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mi vagyunk az egyetlen olyan politikai közösség – a Fidesz–KDNP-ről beszélek –, amelynek Alföld-programja van. Részben azért, mert a miniszter, aki a közlekedésért felel, hódmezővásárhelyi, részben azért, mert jómagam is mégiscsak anyai ágon mezőtúri volnék, meg hát Szolnokról vittem asszonyt is. Tehát nekünk van Alföld-programunk, akárhogy is, bármi is az oka. 2010-ben ebben a térségben a munkanélküliség 12 százalékos volt, és ez most 5 százalékon van. A Demján Sándor Programban 4,5 milliárd forint érkezett a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei vállalkozókhoz. Megcsináltuk Karcagon a kórházat, teljesen fölújítottuk, és építettünk egy fantasztikus szabadidőközpontot is. Ezek voltak a kisebb feladatok. Az igazán nagy kiadás valójában a két út, mert nemcsak egyről beszélünk, bár ma az M4-es miatt vagyunk itt, de az M44-es is nagyon fontos volt, hiszen az Alföldnek ez a középső része egyébként elzárt terület maradt volna. És van még hátra 60 kilométernyi útszakasz, Kisújszállástól a hiányzó szakasz körülbelül még 60 kilométer, és az is épülni fog, de azt most már egy koncessziós építési rendszerben fogjuk megalkotni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ahol utak vannak, ott kamionok is járnak meg teherautók. Persze mindenki szeret kevesebbet fizetni, ezért, ha lehet, inkább elkerüli a négysávos autóutakat és sztrádákat. Ezért úgy döntöttünk, hogy 2026. január 1-jétől a Magyarországra érkező és az országon áthaladó, 20 tonnánál nagyobb kamionok kizárólag az autópályákat használhatják, amire jó azt mondani, hogy „hát, ha van,” de itt most már van, ennek megvannak a feltételei. Az elmúlt tizenöt évben, tisztelt Hölgyeim és Uraim, annyi sztrádát és autóutat építettünk, amennyivel a hazai pályahálózat – persze lakosságarányosan számolva – eléri a legfejlettebb nyugat-európai országok szintjét. 2010-ben a gyorsforgalmi utak hossza Magyarországon 1.273 kilométer volt, és ez 2025-re – 35 kilométer híján, pont az, ami még előttünk van – 2.000 kilométerre emelkedett. E mellé még felépítettünk összesen nyolc dunai és tiszai hidat, és most már 22 megyei jogú város elérhető gyorsforgalmi úton. Ez mindent egybevetve azt jelenti, hogy a magyar emberek 90 százaléka fél óra autóút távolságra lakik valamelyik sztrádától. És ha minden beruházásunkat meg tudjuk valósítani, akkor ez a szám fölmegy százra, és az idő pedig 30 percről 20-ra fog szűkülni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ahogyan F. Kovács képviselőtársam is beszélt erről, amikor majd elérünk Berettyóújfaluig, föltéve, hogy a másik oldalon a románok is elvégzik a szükséges munkálatokat, akkor közvetlenül fel lehet majd hajtani a Nagyvárad–Kolozsvár felé vezető gyorsforgalmi utakra. Ez azt jelenti, hogy a legdurvább becslések szerint is, a legóvatosabb becslések szerint is a Budapest–Kolozsvár távolság egy-másfél órával rövidebb lesz. A nemzetegyesítésnek egy fontos pillanata a mai. Ráadásul, tisztelt Hölgyeim és Uraim, vannak még olyan komoly terveink is, amelyek Kelet-Magyarországnak erre a déli részére vonatkoznak. Ha ránéznek a térképre, akkor látják, hogy Kelet-Magyarország, mint olyan, persze nem létezik, mert valójában az két részből áll: egy északiból meg egy déliből. Az északit elég jól meglöktük, hogyha járnak arrafele, Debrecen, Nyíregyháza környékén, akkor láthatják, hogy ott olyan ipari beruházások és fejlesztések történtek, hogy lassacskán, amire sose gondoltunk volna, majd az is eljön, hogy Sopronból jönnek dolgozni Nyíregyházára. Erre még alszunk néhányat, de megindul majd a másik irányú mozgás is: nemcsak keletről fognak az emberek nyugatra menni dolgozni, hanem lesz az fordítva is. És miután itt megépülnek most az utak, ezért várhatjuk azt, persze tenni is fogunk érte, hogy itt is megszülessenek azok a nagy ipari beruházások, amelyek hasonló fejlődési távlatokat nyitnak meg, mint ahogy az Alföld északi részén történt. Ugyanis a terv az, hogy itt egy olyan ipari régiót hozzunk létre, amit mi úgy hívunk, hogy Debrecen–Nagyszalonta–Békéscsaba, egy határokon átnyúló, nagy gazdasági térség, ezért majd megépítjük – már tervezés alatt is van – a Békéscsaba–Debrecen négysávos autóutunkat is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ráadásul mindenki tudhatja a történelemből, hogy a Nagykunságnak és Karcag környékének, Törökszentmiklósnak, Kisújszállásnak és Szolnoknak is fontos szerepe volt, amikor még egyben volt a Kárpát-medence, egy szerves egységet alkotott, amikor még megvolt a Szent István-i Magyarország, akkor itt futott végig a régi Magyarország egyik legfontosabb kereskedelmi útvonala.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az útépítéshez pénz kell. Pénz akkor van, ha nem engedjük, hogy elvigyék tőlünk. Ezt azért említem meg Önöknek, most jöttem vissza Brüsszelből, mert egy Ukrajna nevű kisgömböc éppen minden pénzt föl akar falni. És úgy döntöttek az okos brüsszeli urak, hogy 90 milliárd eurónyi hitelt adnak Ukrajnának. Nyilván abban a reményben, hogy majd jó nagy kamattal visszakapják. Mondtam tegnap is vagy mikor Szegeden, hogy úgy nyerjen a Tisza választást, ahogy az ukránok visszafizetik ezeket a hiteleket. Ha nem tudtunk volna kimaradni ebből, mert egy nagy küzdelem árán csak kimaradtunk ebből a bolond brüsszeli ötletből, ha nem tudtunk volna kimaradni, akkor ennek a hitelnek a ránk eső része 400 milliárd forint lett volna. 400 milliárd forint! Ez az útszakasz, amit most átadunk, 170 milliárd forint, ami előttünk van, nagyjából ugyanennyi, tehát azt az összeget kellett volna átadnunk Brüsszelnek, ami lényegében ennek az autóútnak a teljes megépítési költsége.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A helyzet az, hogy a pénznek jobb helye van itt, az Alföldön egy korszerű út formájában, semmint a ripityára lőtt Dombaszban, valami ukrán oligarcha mellékzsebében. Szóval, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a jövő évi választás tétje is ez. Ha már útról beszélünk, hogy melyik úton fogunk haladni, demokráciában élünk, a magyarok erről dönthetnek, és jól is teszik, ha időnként, négyévente döntenek arról, hogy merre haladjunk. Jól látható, hogy két út van előttünk. Haladhatunk a brüsszeli úton, ami azt jelenti, hogy a pénzünket innen elviszik valahova máshova, valahol máshol használják föl, és valakik, mások fejlődnek belőle. A másik lehetőségünk, hogy itt maradunk Magyarországon, rajta maradunk a magyar úton, és haladunk úgy, ahogyan tettük ezt az elmúlt tizenöt évben, és akkor Magyarország fejlődni fog, és akkor Magyarország növekedni fog, és akkor Magyarország erősödni fog. Ehhez az kell persze, hogy megtartsuk az összes mandátumunkat, ami ebből a térségből jött az elmúlt négy évben. Úgyhogy arra szeretném kérni Önöket, hogy készüljenek, és legyenek kedvesek, hosszabbítsák meg a képviselő urak mandátumait, mert a Nagykunság és szélesebben fogalmazva az Alföld nélkül nemzeti kormány nem jöhet létre Magyarországon. Ha velünk vannak a kunok, ha velünk van a Nagykunság, ha velünk van a Magyar Alföld, akkor akármi is történik Budapesten, ezt a választást meg fogjuk nyerni. Ehhez kérek Önöktől bizalmat és támogatást.

Azt kívánom Önöknek, előre gondolva az előttünk álló évekre, hogy adjon mindannyiunknak, Önöknek, mindannyiuknak adjon a Jóisten sok erőt és jó egészséget, adjon boldog családot, megértő társat, bő gyermekáldást, jó szomszédot, és adjon munkát, amelynek haszna, értelme és gyümölcse van!

Áldott, békés karácsonyt és boldog új esztendőt kívánok mindannyiuknak!