Orbán Viktor évindító nemzetközi sajtótájékoztatója

Köszönöm szépen, Zoltán! Jó napot kívánok mindenkinek!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Először is boldog új évet kívánok azoknak, akik úgy döntöttek, hogy a politikai évadot velünk kezdik itt. Sikeres és boldog új esztendőt kívánok mindannyiuknak! Rengeteg kérdés van, amely a 2026-os évre vonatkozik. Az én dolgom az, hogy a miniszter úr segítségével ezekre a kérdésekre válaszoljak. Ha megengedik, mielőtt erre sor kerülne, röviden bevezetném a mai együttlétünket, mondanék néhány szót 2025-ről és arról is, hogy hogyan látom 2026 legfontosabb kérdéseit.

Amit 2025-ről mindannyian tudunk, az, hogy rendkívül mozgalmas év volt, de nemcsak az Önök szempontjából, hanem az enyémből is, a kormányzati nézőpontból is. Készítettem egy meglehetősen unalmas statisztikai összefoglalót. Abban az szerepel, hogy 2025-ben 82 állam- és kormányfői találkozón vettem részt, és ott voltam 25 csúcstalálkozón is. Ami ennél izgalmasabb, az, hogy 2025 egy olyan év volt, amikor talán mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy egy korszak lezárult a nemzetközi politikában. Trump elnök úr hivatalba lépése megadta a kegyelemdöfést a régi korszaknak, következésképpen 2026-ban már egy új korszak napjait éljük. Biztos lesz majd könyvtárnyi irodalom arról, hogy hogyan kell definiálni, nyelvileg megragadni a régi korszakot, és hogyan kell leírni az előttünk álló, új korszakot. Mi azt az egyszerű megközelítést alkalmazzuk, hogy a 2025-ben lezárult korszakot liberális világrendnek nevezzük, amelynek megvoltak a maga szabályai, mondjuk úgy, hogy a maga régi szabályai, amelyek most már nem érvényesek, és egy új szabályok szerint működő világban kell majd boldogulniuk a magyaroknak 2026-ban. Ezt a korszakot, amelybe beléptünk, mi a nemzetek korszakának nevezzük, és kellő alázattal és szerénységgel saját magunkat pedig 2010-től már ennek a korszaknak az előhírnökeinek tekintjük.

Az új korszaknak van három-négy fontos kérdése. Ezekről röviden szeretnék beszélni. Az új korszak legfontosabb kérdése itt, Európában a háború vagy béke kérdése. Itt a magyar kormány feladata könnyen azonosítható: távol kell tartani Magyarországot a háborús veszélyektől. Arra kell törekedni, hogy a veszélyek korszaka, amely most ránk köszöntött, a lehető legkisebb kihívást és megpróbáltatást jelentse Magyarország számára.

Ennek az új korszaknak az egyik legfontosabb kérdése – szerintem erről a következő tíz évben rengeteget fogunk beszélni – az energia kérdése. Két okból. Egyfelől a szuverenitás, a nemzetek szuverenitása egyre erőteljesebben függ az energiaönellátás képességétől, másfelől ez nemcsak szuverenitási kérdés, hanem láthatóan a technológiai fejlődés legfontosabb kérdése. Mert azok az új technológiák, amelyek egyre inkább megjelennek az életünkben, a nagy adatközpontok, mesterséges intelligencia, ezeknek az energiaigénye folyamatosan, nagyságrendekkel, szinte követhetetlen sebességgel nő. Azok az országok, amelyek képesek lesznek ezeknek az új iparágaknak megfizethető, ha lehet, olcsó energiaforrást biztosítani, azoknak van esélyük arra, hogy ennek az új technológiai korszaknak a nyertesei legyenek. Akik ilyen képességgel nem rendelkeznek, akik energiaellátás szempontjából nem szuverének, nem képesek ezeket a szolgáltatásokat nyújtani, azok pedig le fognak maradni. Magyarország számára a feladat, hogy legyen egy erős ellátási láncunk, legyen biztos infrastruktúránk, és legyenek stabil, komoly, nagy energetikai cégeink. Úgy látom, hogy Magyarország energiaellátása és -biztonsága garantált, a függetlenségünk rendben van, és az új kapacitások kiépítéséhez szükséges energiamennyiséget is elő tudjuk állítani. Ehhez persze változtatnunk kellett, vagy ki kellett egészítenünk a korábbi energiapolitikánkat, és meg kellett jelenniük a világ különböző pontjain a magyar cégeknek kitermelőként és tulajdonosként is. Egyre több helyén vagyunk a világnak jelen ilyen képességekkel. Itt kell egy megjegyzést tennem arra nézve, hogy a gáz- és olajipari szabályozások, amelyeknek egy része Brüsszelben születik, rombolóak Magyarország számára, különösen az, hogy az Oroszországból érkező olaj- és gázellátástól el akarják vágni Magyarországot. Ez 2027-től lenne a brüsszeli szándékok szerint esedékes. Magyarország két módon védekezik. Egyfelől jogi úton. Amint várhatóan január végéig hatályba lépnek az erre vonatkozó, jogilag is hatályba lépnek az erre vonatkozó, már korábban meghozott döntések, akkor mi természetesen eljárást indítunk a brüsszeli bizottsággal szemben, két okból. Egyfelől, mert jogalappal való visszaélés történik. Ezek a szabályozások szankciós jellegű szabályozások, itt most mégis kereskedelempolitikai döntésként mutatják be őket. Ezeknek a szabályoknak a megalkotásához más eljárásrendek csatlakoznak, ha egyik vagy másik kategóriába soroljuk őket. Itt egy jogalappal való visszaéléssel állunk szemben. Másfelől az Alapszerződés teljesen nyilvánvalóan nemzeti hatáskörbe utalja az energiamix – így mondják ezt arrafele – kérdését, vagyis minden országnak szuverén joga a saját energiaellátási rendszerét megalkotni. Erre vonatkozó jogkört elvonni nem szabad. És persze dolgozunk politikai értelemben is ez ellen a brüsszeli szabályozás ellen. Az a reményünk, munkánkkal azt akarjuk elősegíteni, hogy 2027-re szűnjön meg a mostani háborús helyzet, legyen egy kiegyensúlyozott, új szituáció Oroszország és Ukrajna között, ennek eredményeképpen töröljék el a szankciókat, és ha nincsenek szankciók, akkor ez az európai döntés is okafogyottá válik majd. Mellékesen vagy zárójelben jegyzem meg, hogy a jelenleg hatályos brüsszeli árszabályozás körülbelül 20 százalékkal növeli meg az energia árát Európában. Ha az a bizonyos ETS1-nek nevezett szabályrendszer nem lenne, abban az esetben az energia ára 20 százalékkal azonnal olcsóbb lehetne Európában. Ha lesz kérdés, szívesen beszélek az ETS2 horizonton lévő fenyegetéséről, amivel szemben majd szintén védekeznünk kell, és ami 27 százalékos gázár-növekedést, és mintegy 8-10 százalékos üzemanyagág-emelkedést jelentene egész Európában.

A második, illetve harmadik nagy kérdése ennek a 2026-os évnek és ennek az új korszaknak egy régi ügy, a migráció, jogi nyelven fogalmazva: a Brüsszel által elfogadott migrációs paktum végrehajtásának kérdése. Ezt a migrációs paktumot 2026. június 12-étől kellene alkalmazni. A brüsszeli döntés szerint Magyarországnak le kellene folytatni 23 ezer kérelem elbírálását egy év alatt. Ez csak abban az esetben lehetséges, illetve lenne lehetséges, hogyha létrehoznánk egy 10 ezer fős tartózkodási helyet, nevezzük ezt migránstábornak. A bizottság arról is döntött, hogy 350 főt be kell fogadnunk, olyan migránsokat, akik nem Magyarországon adták be a kérelmüket, hanem más nyugat-európai országban, ezeket át kéne vennünk, és itt kéne az eljárásokat lefolytatnunk 2026 júniusától. Itt a magyar kormány álláspontja változatlan: nem veszünk át egyetlen nyugat-európai országtól sem egyetlen migránst sem, nem építünk menekülttábort, nem változtatjuk meg a határvédelem rendjét, és nem leszünk bevándorlóország, nem fogadjuk el, hogy Brüsszel mondja meg nekünk, hogy kikkel éljünk együtt. Korábban már voltak olyan nyugat-európai országok, amelyek meg akarták mondani, hogy kikkel ne éljünk együtt, annak sem lett jó vége. Most azt akarják mondani, hogy kikkel éljünk együtt, ha elfogadnánk, annak sem lenne jó vége.

És végül 2026-nak, illetve az új korszaknak a negyedik nagy kérdése a fejlődés lehetősége: van-e lehetősége Magyarországnak arra, hogy fejlődjön egy olyan időszakban, amikor az Európai Unió legtöbb országában megszorításokat hajtanak végre, és az európai gazdaság lejtmenetben van? Reális-e az a célkitűzés, hogy Magyarország erős legyen, hogy Magyarország fejlődjön, és a magyarok jobban élhessenek? Szerintünk ez egy reális célkitűzés, tehát ebben az új korszakban sem szabad föladni a gazdasági és a gazdaságfejlesztési céljainkat. Kétségkívül igaz, hogy a fejlődéshez pénz kell. Akkor van pénzed fejlesztésekre, hogyha nem adod oda a pénzedet másoknak. Ha odaadod, akkor erre a célra nem marad pénzed. Ez azt jelenti, hogy mi nem fogjuk odaadni a magyarok pénzét Ukrajnának, sem Ukrajnának nyújtott hadikölcsönben nem veszünk részt, sem Ukrajnának küldött pénzügyi segélyekben nem vesz részt Magyarország. A rendelkezésünkre álló gazdasági erőforrásokat a magyarok érdekében fogjuk mozgósítani. Ami pénzünk van, azt Magyarországra és a magyar családokra fordítjuk. Hadikölcsönt sem adunk, illetve abban sem veszünk részt. Meggyőződésünk, hogy ez egy átverés, kölcsönnek hívják, de mindenki tudja, hogy az ukránok ezt soha nem fogják visszafizetni, tehát ezt helyesebb lenne, pontosabb lenne, ha támogatásnak neveznék. Természetesen nem küldünk katonákat, és nem küldünk fegyvereket sem. De ami talán ennél kevésbé nyilvánvaló, hogy nem fogadjuk el azokat a brüsszeli döntéseket, amelyek hadigazdaságra akarják átállítani a tagállamok gazdasági rendszereit. Meggyőződésünk, hogy a hadigazdaságra való átállás nem szolgálja a béke ügyét, és ráadásul nem szolgálja a tagállamok gazdasági érdekét sem. Mindezek alapján Magyarország úgy döntött, hogy kimarad ebből a hadigazdaságból, és inkább békegazdaságot építünk. Meggyőződésünk, hogy ez lehetőséget ad a fejlődésre. Ezt mi kellő szerénységgel magyar útnak nevezzük – szemben a háborús brüsszeli úttal.

Miután mi egy békegazdaságot építünk, ezért olyan intézkedések történtek Magyarországon, és lépnek hatályba január 1-jével, amelyek Nyugat-Európában ma elképzelhetetlenek. Először is január 1-jével befejezzük a családi adókedvezmények megduplázását. Ugye, 50 százalékkal emeltük július 1-től, most 50 százalékkal emeljük a családi adókedvezményeket január 1-jével. A 30 év alatti, egygyermekes édesanyák szja-mentesek lesznek január 1-től, a 40 év alatti kétgyermekes édesanyák szja-mentesek lesznek. A minimálbér 11 százalékkal nő. Megkezdődik egy vállalati adócsökkentési program mintegy 90 milliárd forint értékben. Bevezetjük a 14. havi nyugdíjat. Folytatjuk a fix 3 százalékos elsőotthon-teremtést célzó hitelprogramunkat. Ki fogjuk fizetni február elsejével a hathavi fegyverpénzt. A tanárok béremelését folytatjuk, ennek az évnek a végére az átlagbér tekintetében a tanároknál 936 ezer forintig szeretnénk eljutni. A közigazgatásban, a területi közigazgatásban, a szociális rendszerben és a kulturális rendszerben dolgozóknál 15 százalékos béremelés történik. Az igazságügyi dolgozóknak egy hároméves programot hirdettünk meg 2025-ben, ez idén is folytatódik, 2027-ben fejeződik be. A bírák fizetése 48, a fogalmazóké 89, a bírósági alkalmazottaké pedig 100, azaz száz százalékkal nő. Ezen kívül új dolog, hogy meghirdetünk egy lakossági energiatárolási programot, ahol 2,5 millió forint támogatást lehet igényelni ott, ahol egyébként napelemeket alkalmaznak a családok, vagy ilyet szándékoznak a jövőben alkalmazni. Ezek mind olyan intézkedések, amelyek közül önmagában egy is komoly bravúr lenne, vagy nagy dolog, így, együtt pedig egész egyszerűen egy fantasztikus dolog, hogy egy megszorításokra épülő európai gazdaságpolitika kellős közepén és időszakában Magyarország képes arra, hogy ezeket az intézkedéseket meghozza és végrehajtsa.

És végezetül arról szeretnék még mondani egy mondatot, hogy 2026-ban, mint tudják, Magyarországon lesznek parlamenti választások. Az elmondottakból is látható, hogy a mi fölfogásunk szerint az ország előtt álló lehetőségek egyszerűek: vagy a brüsszeli úton haladunk, amely háborúhoz és gazdasági megszorításokhoz vezet, vagy a magyar úton haladunk, amely békét és fejlődési lehetőséget hoz Magyarország számára, lehetővé téve egy erősebb Magyarországot, egy erősebb gazdaságot és jobb életet a magyarok számára.

Azt hiszem, hogy amit fontosnak tartottam, azt most elmondhattam. Köszönöm szépen a türelmüket! Ha van kérdésük, állok a rendelkezésükre.