Orbán Viktor beszéde a Mercedes-Benz eredményünnepén

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Schiebe Úr, Bühler Úr, Dickert Úr!

Hálás szívvel köszönöm, hogy meghívtak ide, Önök közé. Ritkán járok erre. Itt is vagy jó tíz éve nem jártam már. Ez jó hír Önöknek, mert a miniszterelnököt oda szokták hívni, ahol baj van, valamit rendbe kell hozni, vagy el kell simítani. De most ez egy olyan meghívás volt, amit nem lehetett visszautasítani, mert egy magyar ember számára az egy szívet megdobogtató hír, hogy egy ilyen, világszínvonalat képviselő gyárban elértük az ötezredik magyar munkavállaló létszámát. Ez egy olyan ünnepség, ez egy olyan nagy dolog, hogy úgy gondoltam, hogy nagy tisztelettel elfogadom az Önök meghívását, és megköszönöm Önöknek, a beruházóknak és aztán majd később az itt dolgozó munkásoknak is azt a teljesítményt, amely lehetővé tette, hogy ez a gyár ilyen szépen fejlődjön. Az is igaz, hogy most ünnepli a gyár, mármint a németországi a 140 éves évfordulóját, a mienk itt pedig a 14.-et. De az igazi ok az ünneplésre mégsem ez, hanem az ötezres létszám.

Itt, Kecskeméten különösen fontos: emlékeznek-e még arra, hogy mi volt itt a gyár helyén? Nekünk, magyaroknak, tisztelt Vendégeink, ez a gyár nem egyszerűen csak arról szól, hogy itt jó autókat gyártanak, máshol is tudnak talán jó autókat gyártani, hanem ez arról szól, hogyha elhatározzuk magunkat, akkor mi 14 év alatt képesek vagyunk egy szántóföldön vagy egy szántóföld helyén fölépíteni a világ egyik legmodernebb gyárát, és nemcsak fölépíteni tudjuk, hanem működtetni is tudjuk. Sőt, nemcsak működtetni tudjuk, hanem a konszernen belül a legjobbak közé tudunk kerülni: az első vagy a második helyre. Ez a siker, a Mercedes gyárnak a sikere nekünk, magyaroknak egy önbecsülési kérdés is. Aki képes arra, hogy 14 év alatt a szántóföld helyén megépítsen egy ilyen gyárat, arról nyugodtan mondhatjuk, hogy mindenre képes, ezért ez a gyár növeli a magyarok önbizalmát.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ha már 140 év, akkor fölidézem, hogy hogy’ kezdődött ez a szerelem, ez a love story a Mercedes és Magyarország között. Az úgy kezdődött, hogy hat évvel azután, hogy az Önök hős alapítója, Karl Benz szabadalmaztatta az első Mercedest, tehát nem a múlt században, hanem még az azt megelőző században, 1892-ben a Pesti Hírlapban a következő hirdetés jelent meg. Ezt idézem: „Villamos, hintó és kocsi, benzin motorhajtással Hatsek Bélánál. Budapest, Váci út 2. szám.” És ez a híres Hatsek Béla Benzeket árult. Csak azt. Ő volt az első autókereskedő, aki az Önök autóját behozta Magyarországra, és azt gondoljuk, hogy ez volt az első autó Magyarországon. Hasonlóan fontos a magyarok szívének az első jogosítvány megszerzésének a története is, mert az első jogosítványt Magyarországon egy bizonyos Törley József pezsgőgyáros szerezte meg, aki csak Benz autókat hajtott. Az a hagyomány, hogy a magyarok vonzódnak az Önök autójához, egy régi hagyomány. Én már egy idősebb ember vagyok, mint Önök. Jól emlékszem arra a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején – a jelenlévők nagy része még akkor nem született meg, akkor – azt mondta az apám, miközben állt az ilyen libaszínű Trabantja mellett, hogy az igazán nagy dolog az, ha az embernek lehet egy Mercedese. Valahogy a Mercedes-Benz a jólét, a siker, az igazi minőség, a világszínvonal, az a magyar emberek fejében az Önök autójával kapcsolódott össze.

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azt is elmondom Önöknek, hogy a Benz-licenc alapján 1915-ben Aradon, vagyis Magyarországon Benz teherautókat gyártottunk. Sőt, ebben az évben, 1915-ben a Budapesti Elektromos Műveknek már volt Mercedes villanyautója. Villanyautója! Elektromobilitás, 110 évvel ezelőtt Magyarországon, együtt a Mercedesszel.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ebből is látszik, hogy a Mercedes-Benz története a magyarok számára nemcsak az autózásról szól, hanem összefonódik valahogy a magyarok történelmével, ami mögött az a felhajtóerő van szerintem, hogy a magyarok mindig is ott akartak lenni a világ technológiai élvonalában, és a Mercedes pontosan ezt adta nekünk. Ezért egyáltalán nem csoda, hogy a nemzeti kormány és a Mercedes-Benz két évtizeddel, tíz-egynéhány évvel ezelőtt egymásra talált, és ebből egy valódi sikertörténet született. És ha jól értem az Önök köszöntőbeszédeit, akkor a gyár jelenleg is bővítés alatt áll, és itt nemsokára új gyártás indulhat, és ezzel meg fogja duplázni a kapacitását. A vendégeinknek mondom, hogy Magyarországon tizenhat évvel ezelőtt egymillióval kevesebb ember dolgozott, mint ma. Mondhatnám: dögrováson voltunk, mert ahol nem dolgoznak, az az ország tönkremegy, és Magyarországon 3 millió 600 ezer ember dolgozott mindösszesen. Ez egyenes út a süllyedésbe! És innen küzdötte vissza Magyarország magát oda, hogy ma 4 millió 700 ezer ember dolgozik Magyarországon, és a tervünk az, úgy látjuk, hogy van még 300 ezer olyan ember Magyarországon, akit egy jó területfejlesztési politikával meg képzéssel be tudunk vonni a dolgozó emberek világába. Tehát Magyarország egy olyan ország, ezzel számolhatnak a kedves vendégeink és egyben vendéglátóink, hogy Magyarország olyan ország lesz, ahol 5 millió ember dolgozik, miközben a népesség a 9 millió, 9 és félmillió, 9 millió 700 ezer környékén van.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Arról is szólnom kell, hogy a világban egy olyan változás történik, amely fölértékeli a Mercedes-Benz és Magyarország kapcsolatát. Átalakul a nemzetközi politika, átrendeződik a világgazdaság, és átformálódik az autóipar. Ezt, gondolom, Önök itt minden nap tapasztalják. A három kihívásból egy is elég súlyos lenne ahhoz, hogy föl kelljen kötnünk a fehérneműnket, ha meg akarunk vele birkózni.

A legnagyobb gondot jelen pillanatban – engedjék meg, hogy erről is mondjak néhány szót –, ma maga Európa és az európai autógyártás helyzete jelenti. Tehát szembe kell néznünk, Önöknek is szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy az európai gyártók piacokat veszítenek a világ más részein. Különösen nehéz a helyzet Kínában. Hallom, hogy az Önök vezetője most oda távozik, akinek ehhez sok sikert kívánok. Fordítsa meg ott a dolgok menetét! De nemcsak az a baj, hogy Kínában nehezedik a helyzet, hanem hogy elveszítjük a versenyképességünket itt, az európai piacon is, mert az európai piacon is zsugorodik az európai autóknak az aránya, és legendás üzemeket is be kell zárni. Óriási verseny folyik a talpon maradásért. Az autóiparban talpon maradni, egy gyárnak megmaradni csak akkor sikerülhet, ha remek, ha jól szervezett, ha jól dolgoznak benne, nyitott az innovációra, és fejlődni akar. Aki megelégszik azzal, amit elért, azoknak a gyáraknak, autógyáraknak Európában befellegzett. Aki nem megy előre, az megáll, és aki megáll, kiesik a piacról. Ez a következő tíz év, ahogyan én azt megértem.

Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy ennek nem kellene így lennie. Én rendszeresen ott vagyok az Európai Tanács ülésein, ahol a miniszterelnökök vannak jelen, és tárgyaljuk az európai ipar helyzetét is. És szoktunk kapni a nagy európai gyáraktól is információkat és leveleket. Például az Önök gyárának, a Mercedesnek a német főnöke – akit innen is üdvözlünk, hiszen nagy barátja Magyarországnak, és sokat köszönhetünk neki – is szokott ilyen leveleket írni, amiben jelzi az európai ipar állapotát. Legutóbb is olvastam ilyen levelet, amelyet Brüsszelbe címzett Källenius úr, és azt írja, hogy baj van az európai autóiparban, magasak a gyártási költségek, különösen az energiaárak. Ezt csak azért mondom Önöknek, hogy lássák, hogy az energia árának a kérdése, a Mercedes-Benz jövője és ennek a gyárnak a jövője egymással szorosan összekapcsolódik. Ha meg tudjuk oldani, hogy legyen olcsó energia, akkor a gyár is, akkor a Mercedes-Benz is meg az európai autóipar is talpon marad. Ha ezt nem sikerül megoldani, akkor nagyon nehéz idők elé nézünk. De az európai autóipar még megmenthető, hogyha tudunk olcsó energiát biztosítani. Önök is láthatják, hogy itt, Magyarországon mi – mondom ezt német vendégeinknek – nagy küzdelmet vívunk azért, hogy itt legyen megfizethető árú energia a gyárak számára is meg a háztartások számára is.

Azt is szeretném elmondani Önöknek, hogy miközben látjuk ezeket a nehézségeket, ez Magyarország számára kijelöl egy új küldetést, egy új hivatást. Ugyanis azt látom, hogy a Nyugat-Európában bajba került iparágak egyre gyakrabban és nagyobb számban jelennek meg Magyarországon. Egyfajta menedékhellyé váltunk azért, mert – szemben az európai általános állapotokkal – itt jobban dolgoznak a munkások, olcsóbb az energia, rugalmasabb a szabályozás, egész egyszerűen nagyobb az esély a sikerre. Persze nekünk is vannak problémáink, mondom ezt ismét a német vendégeinknek, nagy nyomás alatt állunk, most legutóbb éppen olajblokád alá vettek bennünket Ukrajna oldaláról. Nagy nyomás alatt állunk, hogy mi is csatlakozzunk a szerintem elhibázott nyugat-európai zöld- és energiapolitikához. Nekünk abból ki kell maradni! Nemcsak a háborúból kell kimaradni, hanem a rossz zöldátmenet politikájából is. Ha abból nem tudunk kimaradni, akkor nem tudunk az Önök befektetéseinek, az Önök munkaadóinak és így az Önök családjainak biztos megélhetést adni. Akkor nem egy menedékhelye lesz Magyarország a bajba jutott nyugat-európai iparnak, nem Noé bárkája leszünk, hanem inkább a Titanic. Úgyhogy ezeket a harcokat sikerrel kell megvívnunk.

Én csak annyit tudok mondani erről most itt Önöknek, akik itt dolgoznak meg a gyár magyar és német vezetőinek, hogy biztosítom Önöket arról, hogy mi nem engedjük, hogy Magyarországot háborúba sodorják, nem engedjük, hogy a magyar költségvetés forrásait kivigyék Magyarországról, nem engedjük, hogy ránk erőltessenek egy elhibázott energiapolitikát, és minden körülmények között meg fogjuk védeni az Önök munkahelyét, és meg fogjuk adni a német barátainknak a kecskeméti gyár bővítéséhez szükséges összes segítséget. Erre, mélyen tisztelt Excellenciás Uraim, számíthatnak.

Végezetül szeretnék köszönetet mondani a Mercedes-Benz minden magyar dolgozójának, mérnököknek, szakembereknek, mert valójában ez a történet, ez a sikertörténet az ő tudásuk és szorgalmuk nélkül nem jöhetett volna létre. Sőt, azt kell mondanom, hogy ezt a sikert Önök hozták létre. Ugye, az autó lelke a motor, de a gyár lelke a dolgozó. Ha nem lennének elkötelezett, dolgozni akaró, szorgalmas, jól képzett, a gyár sikerét saját személyes sikernek is tekintő dolgozói ennek a gyárnak, ez a gyár nem állhatna a konszernen belül olyan magas polcon, mint ahol egyébként most van.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Csak a dolgozni akarás, csak a munka megbecsülése, csak a jó szakképzés és a jó vezetés, ami együtt kijelölheti a siker útját. Köszönetet mondok a Mercedes-Benz vezetésének, hogy újra és újra Magyarország mellett döntöttek. Köszönetet mondok a németeknek, akik ezt a gyárat itt irányítják. És köszönetet mondok azoknak a magyar munkásoknak és mérnököknek és vezetőknek, akik nélkül ez a gyár sohasem jöhetett volna létre. És külön szívből köszöntöm az ötezredik munkavállalót.

Köszönöm, hogy meghallgattak!