Orbán Viktor beszéde a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér Terminal+ alapkőletételi ünnepségén

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Régi bonmot a szakmámban, hogy mielőtt rátérnék a beszédemre, szeretnék mondani valamit. Most is így van. Sok üzletet kötöttem már a magyar kormány nevében, nagyokat is, de az volt a legjobb megállapodás, amit a VINCI-vel kötöttem. Nemcsak azért, mert ez nyitotta meg az utat, hogy visszaszerezzük Magyarország egyetlen nemzetközi repterét, hanem azért is, mert ezzel kerültük el azt a csapdát, amit az állami tulajdon gyakorta magával hoz: olyasmivel foglalkozunk, amihez nem értünk. Márpedig az állam nem tud repülőteret működtetni, a hivatal nem azonos a hozzáértéssel. Meg kell találni azt a partnert, aki egy nagy értékű állami vagyont, anélkül, hogy annak értékét csökkentené, sőt épp fordítva: miközben azt növeli, hajlandó és tud professzionális szolgáltatást nyújtani. Úgyhogy elsőként köszöntöm francia vendégeinket! Köszönjük, hogy belevágtak velünk együtt ebbe a kalandba, és megadják azt az intellektuális és szakmai biztonságot, ami egy ilyen hatalmas állami vagyon működtetéséhez feltétlenül szükséges. Köszönjük szépen a VINCI-nek!

Arról is szeretnék mondani egy gondolatot, hogy persze fontos a befektető, meg fontos az állami tulajdon, meg fontosak a fejlesztési tervek, de az igazság az, hogy a reptér jövője és sikere az itt dolgozók munkájának minőségén múlik, akik működtetik ezt a repteret minden nap. Ha nem lennének Magyarországon olyan fantasztikus szakmunkások, mint amilyenek vannak a termelőszektorban is meg a szolgáltatószektorban is, akkor semmilyen befektetés nem működne Magyarországon. A mi előnyünk regionális, európai, sőt világösszefüggésben is, hogy nekünk vannak a világon talán a legjobb, de mindenképpen a világ legjobbjai között jegyzett munkásaink, akik bármilyen vagyontárgyat képesek – legyen szó autógyártásról vagy reptérműködtetésről – világszínvonalon működtetni. Úgyhogy köszönjük szépen az itt dolgozóknak azt a teljesítményt, ami megadta az alapot ahhoz, hogy ezt a repteret ismét vissza tudjuk venni!

A harmadik gondolat, amit szeretnék a francia vendégeink szívére helyezni, az, hogy mi nem egyszerűen befektetőként tekintünk rájuk, hanem befogadtuk őket. Ők ezt nem tudják, de azért most elmondom nekik: ez nagy dolog. Egy gyanakvó népség vagyunk. Annyi mindenki járt már itt. Körül szoktunk nézni. Akit beengedünk, azt befogadtuk. Akihez nincs bizalmunk, azt nem engedjük be. Ez egy fontos dolog. Ezt Nyugat-Európában másképpen csinálják. Ott azokat engedik be, akiket nem kéne, akikre szükség lenne, azokat meg nem. De Magyarországon pont fordítva van. Itt úgy van, hogy akire nincs szükségünk, akiben nem bízunk, nem akarjuk, hogy velünk éljen, azt nem engedjük be. Ez azt jelenti, hogyha egyszer már beengedtük, akkor bent van a családban, bent van a nemzetben, bent van a közösségben, onnantól kezdve családtag. Úgyhogy kérem Önöket, hogy jelenlétüket Magyarországon tekintsék úgy, mint egy befogadást.

És negyedrészt, mint új családtagokat talán annyival tudom segíteni az itteni eligazodásban, hogy a magyar szemmagasságban dolgozó népség. Tehát mi, magyarok sosem gyarmatosítottunk, és sosem engedtük, hogy bennünket gyarmatosítsanak. Ezért mi nem nézünk föl a Jóistenen kívül senkire, és nem nézünk lefele se. Mi szemmagasságban tárgyalunk. Mindenkinek van egy esélye, hogy kiderüljön, mit tud, hogy milyen ember, hogy milyen minőséget képvisel, milyen tervei vannak. És ha beválik, akkor megmarad a barátság, ha nem, akkor elválunk egymástól. Magyarország ilyen értelemben nem egy komplikált ország. Egyszerre van benne katolikus nagylelkűség és protestáns szigorúság. Úgyhogy kérem, hogy érezzék jól magukat, és ezt a szemmagasság lehetőséget használják ki, amennyire csak lehetséges.

Ezek után elmondanám a köszöntő beszédemet.

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Sűrű hetünk van. Kedd este még Korda Györggyel megalapítottuk az Ulti Digitális Polgári Kört, tegnap Donald Trumppal megalapítottuk a Béketanácsot, és ma itt megalapítjuk a Liszt Ferenc Repülőtér harmadik terminálját. Ilyen hetünk van ma.

Kedves Barátaim!

Nem volt olyan rég, alig húsz éve, amikor megesett az a csúfság, hogy az akkori kormány eladta az ország aranytojást tojó tyúkját, a repülőteret, ráadásul egy olyan külföldi befektető csoportnak, amely nem a reptér átfogó fejlesztését, hanem a rövidtávú nyereséget tartotta a legfontosabb céljának. Ezért aztán el is maradtak a fejlesztések, beindult az ingatlanpanama, nem jött létre a reptér és a városközpont közötti vasúti összeköttetés. Az akkori befektetők megelégedtek egy nemzetközi viszonylatban közepes méretű és közepes jelentőségű reptérrel. Mi, magyarok azonban egy világszínvonalú és rohamléptekben fejlődő repteret akarunk magunknak. Van egy stratégiánk, hogy politikai és gazdasági értelemben is találkozási ponttá tegyük Magyarországot. Ez a stratégia működik. Működik a gazdaságban: amerikai, kínai, német és francia befektetők működnek együtt Magyarországon. És ez a stratégia működik a turizmusban is. 2020 óta másfélszeresére nőtt a Magyarországra érkező turisták száma, és a nálunk elköltött pénz értéke 2024-ben rekordot döntött: meghaladta a 830 milliárd forintot. Félő volt, hogy a reptér lesz a szűk keresztmetszet, amely majd gátat szab a fejlődésnek, ezért nem lehetett hagyni, hogy ez a stratégiai légikikötő ebek harmincadján maradjon. Én 2010 óta dolgozom a mindenkori kormányaimmal azon, hogy visszaszerezzük a repteret. Tizennégy év kitartó munka után, 2024-ben sikerült nyélbe ütni az üzletet: ismét többségi tulajdont szereztünk a magyar repülőtérben. Ehhez találtunk egy kiváló francia partnert is a VINCI személyében, amely évtizedes tapasztalattal rendelkezik az üzemeltetés és a fejlesztés területén. Ők osztoztak abban a meggyőződésünkben, hogy a Liszt Ferenc repülőteret a régió fontos légikikötőjévé lehet változtatni. Ők hozzák a szakmai tudást, mi hozzuk a nemzeti érdeket. Eddig ez jól működött.

Hölgyeim és Uraim!

Az idő igazolta a várakozásainkat, a tavalyi évben rekordot döntött az utasforgalom, megközelítette a 20 millió utast. A reptér valóban jövedelmező beruházásnak bizonyult, tavaly 331 millió euró jövedelmet termelt a reptér, ami negyedével több a tervezettnél. Ez azt jelenti, hogy a beruházás így a vártnál két évvel hamarabb térülhet meg. Gratulálunk a VINCI-nek! A fejlesztésekkel sem állunk meg, ezért vagyunk most itt. A két legfontosabb fejlesztés már folyamatban van. Koncessziót írtunk ki a repteret a Nyugati pályaudvarral összekötő vasút megépítésére, és kezdődhet az új terminál felépítése is. Ez a beruházás, az új terminál egymilliárd euróba kerül, amellyel Közép-Európa legnagyobb ilyen jellegű fejlesztése itt valósul meg. Úgy számolunk, hogy az évtized végére évente 25 millió utas fordul majd meg a budapesti repülőtéren. Ehhez a forgalomhoz pedig elengedhetetlen egy vadonatúj, modern reptéri terminál.

Tisztelt Jelenlévők!

Ha minden tervünk teljesül, az évtized végére a Liszt Ferenc repülőtér a régió legfontosabb kereskedelmi és turisztikai központjává is kinőheti magát. A legnagyobb veszély a terveinkre nézve maga a háború. A háború blokkolja a gazdaságot, és ráadásul itt van a szomszédban, és a háborús szomszédság nem turistacsalogató dolog. Ezért ebből a háborúból nekünk mindenképpen ki kell maradnunk. Ezért fontos, hogy minden magyar állampolgár jól gondolja meg, hogyan folytassa Magyarország az életét április után. Egy dolgot biztosan mondhatok: amíg nemzeti kormány van, addig a reptér és még jó néhány hasonló stratégiai befektetés magyar kézen lesz, és a magyar embereknek termel hasznot.

Kedves Barátaim!

Ez a járat Budapestről indul, és nem kér átszállást Brüsszelben. Az új terminál megépítéséhez mindenkinek sok sikert kívánok!

Köszönöm, hogy meghallgattak!