Köszönöm a szót, Elnök úr!
Néhány rövid megjegyzés. Tekintve, hogy mindennel egyetértek abban, amit a frakcióvezetőnk és az én frakcióvezetőm is mondott. Köszönöm szépen!
A valóság tagadása nem segít, tisztelt Toroczkai képviselőtársam, tehát Budapestet, mint egy kudarcot bemutatni, miközben Budapest az Európai Unió fejlettségének 160 százalékán áll, elég viccesnek tűnik. Egy nemzeti párt esetén annak a szempontnak a mellőzése szerintem indokolatlan – amikor a gyermekszám alakulásáról beszél –, hogyha nem lett volna családbarát fordulat Magyarországon, akkor 180 ezer magyar gyerek meg sem született volna. Kérem, ezt respektálja, ezt ismerje el! Ez egy komoly dolog! Azért született meg 180 ezer gyermek 2010 óta, mert családbarát fordulat történt. Kevés. Jobb lenne, ha kétszer ennyi lenne vagy tízszer. De ha úgy maradt volna minden, ahogy volt, ahogy a DK-sok itt hagyták nekünk, akkor ma 180 ezer magyar gyerekkel kevesebb lenne. Én nem mondom, hogy támogassa egy jobboldali ellenzék a jobboldali pártot, de ezekben a nemzeti ügyekben szerintem nem érdemes egymásnak cselt vetni. Vannak itt mások, akikkel szemben ezt a csatát meg kell vívni.
Több hozzászóló érintette a bűncselekmények számát. Szerintem a rendőrséget támadni butaság. Nem arról beszélek, hogy nem fair, ezen már túlvagyunk, hanem nem célszerű, a rendőreink jók, a rendőrség szervezett, a rendőrség jól végzi a munkáját, odaadóak és eredményesek. Azok a statisztikák, amelyeket Önök hoznak, eltitkolják azt a tényt, hogy a bűncselekmények számának növekedése alapvetően online, külföldről, külföldiek által elkövetett cselekmények miatt van, és ráhúzzák a vizes lepedőt a rendőrökre. Miért csinálják ezt a rendőrökkel? A rendőrök keresnek, ahogy keresnek, rendesen elvégzik a munkájukat, megvédenek bennünket, és Önök a legalpáribb, kis stikliket arra használják, hogy a rendőröket támadják; szerintem ez nem helyes. Hasonló a helyzet az orvosokkal meg az egészségügyiellátás-szervezőkkel. Tudom, hogy a valóságtagadás bevett szokás ebben a házban, de a következő két tényt ajánlom a figyelmükbe. 2010-ben Magyarországon 10 ezer lakosra 34 orvos jutott, most 44; ez nem kevesebb, ez több. Önnek mondom, Lukács képviselő úr: a 44 több, mint a 34, nem kevesebb. Hasonló a helyzet a személyzet esetében. Figyeljen! 96 ezer szakdolgozó volt 2010-ben, és 96 ezerről ez felment 104 ezerre. Lukács képviselő úrnak mondom: a 104 ezer több, mint a 96 ezer, tehát nem csökkent, hanem nőtt az egészségügyben dolgozók száma.
Toroczkai képviselőtársam szóba hozta Dúró Dórának azt az indítványát, amelyet magam is támogatok; a minősítésével nem értek egyet. Szerintem nem volt olyan szándék, és nincs is olyan szándék, hogy a parlament bármely hölgy tagját – ideértve Dúró Dórát is – itt bárki megalázza. Én értem, hogy arról van szó, hogy az ő indítványát kis módosítással saját név alatt beadta egy kormánypárti képviselő. Nem állítom, hogy ez elegáns, de a dolog lényege, hogy befogadtuk a képviselő asszony indítványát. Én 16 évet voltam ellenzékben, és van egy szép gyűjteményem arról, hogy ez hogyan van. Én azt javaslom, hogy ebben ne egyfajta sértettséget vagy bántást lásson a képviselő asszony, hanem inkább elismerést. Én szeretném elmondani, hogy elismerjük azt a munkát, amit végzett, köszönjük a benyújtott javaslatát, annak érdemét támogatni is fogjuk, remélem, hogy a parlament többsége is így tesz majd.
Tisztelt Képviselőtársaim!
Szintén Lukács képviselő úr azt mondja, hogy kiengedtük az embercsempészeket. Többedszer mondja el, többedszer kényszerülök válaszolni erre: nem engedünk ki egyetlen embercsempészt sem, hanem kitoljuk őket az országból. Érti, mi a különbség, hogy kiengedni meg kitolni valakit az országból? Az a helyzet, hogy az embercsempészeket kitoljuk az országból, mert nem akarjuk, hogy a magyar adófizetők tartsák el őket, és úgy toljuk ki őket, hogy a törvény szerint, ha visszatérnek, és bármilyen bűncselekményt követnek el, kétszeres büntetést fognak kapni, ezért nem is jön vissza egy sem, úgyhogy ez egy siker, tisztelt Képviselő úr!
Arató képviselő úr hosszan beszélt a nyugdíjasokról. Nem akarom bántani Arató képviselőtársamat, de nehéz nem bántani. Azért mégis ahhoz kell valami, lehet, hogy elvetemültségnek lehetne nevezni vagy politikai bátorságnak – nem tudom, odaát ez hogy’ van – vagy büszkeségnek – nem tudom, odaát hogy’ megy ez –, hogy elveszik a tizenharmadik havi nyugdíjat a nyugdíjasoktól, mi visszaadjuk, és utána Ön megtámad bennünket nyugdíjas ügyben. Hát minek kell ezt nevezni? Elveszik a tizenharmadik havi fizetést a közalkalmazottak nagy részétől, majd utána megtámad bennünket, akik egyébként ezt megcsináltuk, visszaadtuk. Tehát én örömmel hallgatom az ellenzéki képviselőknek a kormányt illető megjegyzéseit, de mégis azt javaslom, hogy a tényeknek, az eseményeknek, amelyek korábban történtek, valamilyen lehetőséget, szerepet mégiscsak adjunk, amikor értelmesen akarunk egymással beszélni. Önök elvették a tizenharmadik havi nyugdíjat a nyugdíjasoktól, mi pedig a tizenharmadik havi nyugdíjat visszaadtuk a nyugdíjasoknak – ez a DK–Fidesz-meccs állása, jelentem.
Arról is szeretnék néhány szót mondani, hogy önök mindenféle gazdasági makroszámokkal próbálják leírni a magyar gazdaság helyzetét. Ezek szerintem fontos és értelmes viták, de egy gazdaságnak a valódi teljesítményét az adja ki, értékeléséről az ad képet, hogy mi történik a valóságos életben. A valóságos életben az történik, hogy ma 3 százalékon minden fiatal saját nevén hitelt vehet föl, és saját otthona lehet, albérlőből lakástulajdonos lehet. Az történik a valóságban, hogyha valakinek van két vagy három gyermeke, akkor az eddigi adókedvezménye, ami 40-100 ezer forint volt, a kétszeresére nő. Ez a valóság! Mondhatnak makrogazdasági mutatókat nekem, de ez a valóság. A valóság az, ha valaki gyeden vagy cseden van, az nem fizet adót, és ezért megnő 40-60 ezer forinttal havonta a jövedelme. Ez a valóság! Mesélhetnek nekem makrogazdasági adatokról, de ez számít, ez történik, és a nyugdíjaknál is ez a helyzet: mindent megkapnak a nyugdíjasok, ami megilleti őket. Édesanyák adómentessége: egymillió magyar édesanya nem fog fizetni jövedelemadót.
Ez a valóság, kedves Barátaim, nem azok a mesék, amelyeket Önök előadnak makrogazdasági mutatókról. Ez a valóság! A valóság a mi oldalunkon áll, a valóság a kormány oldalán áll, a valóság Magyarország oldalán áll, és ezért meg is fogjuk nyerni a következő választást, akármit is csinálnak, tisztelt Hölgyeim és Uraim! A valóság a barátunk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Végezetül: itt többen szóba hozták ezt a Szőlő utcai esetet. Van egy konkrét ügy, amelyről a következő tájékoztatást adom Önöknek: Dobrev Klára sajtónak tett nyilatkozata minden olyan valóságalapot nélkülöz, amely megalapozna bármilyen jogi eljárást. Az a helyzet, hogy ez egy sunyi, kommunista időket idéző rágalomhadjárat a kormány kiszemelt tagjaival szemben. Az a helyzet, hogy a kormány minden tagja nemzetbiztonsági ellenőrzés alatt áll, ezt én garantálom Önöknek, és azt is garantálom, hogy mindenki, aki rágalmazott, mindenki, aki hamis vádat fogalmazott meg, és mindenki, aki megtámadta a kormánytagokat, a megfelelő jogi eljárással fogja magát szemben találni.
Köszönöm szépen!
Megosztom