Én is tisztelettel köszöntöm Önöket. Marine Le Pen asszonyt pedig megkülönböztetett tisztelettel. Franciaország egy nagy állam és nagy nemzet. Egy vezető politikus ebből az országból, ha ellátogat hozzánk, mindig megtiszteltetés a számunkra. Köszönjük szépen, Elnök asszony, hogy meglátogatott bennünket!

Tartozom egy második köszönettel is. Magyarországot az elmúlt években többször is próbálták keresztre feszíteni az Európai Parlamentben, és voltak olyan képviselők és pártok az Európai Parlamentben, akik kiálltak mellettünk, és voltak, akik nem. Olyanok is voltak, akik elárultak, de ez egy jókedvű sajtótájékoztató, erről most ne beszéljünk. És bár én életemben Le Pen asszonnyal soha nem beszéltem, különösen nem beszéltem vele soha semmilyen magyar ügyről, minden egyes alkalommal, amikor az Európai Parlamentben megtámadták Magyarországot, és ezek a támadások igazságtalanok voltak, akkor Le Pen asszony személyesen is és a pártja is mindig kiállt Magyarország mellett. Úgyhogy mint a magyar kormány vezetője Magyarország nevében is köszönetet kell mondjak Marine Le Pen asszonynak azért a kiállásért és támogatásért, amit nem a magyar kormányzópárt, hanem egész Magyarország és minden magyar ember mellett tett. Köszönjük szépen, Elnök asszony!

Ezek után szeretnék beszámolni Önöknek a mai tárgyalásról. Először is áttekintettük az Európai Unió helyzetét. Megállapítottuk, hogy nagy kihívások előtt állunk, az unió versenyképessége csökken a világgazdaságban, és az uniónak nincs kellő politikai befolyása és ereje a nemzetközi térben. Nem tudta megoldani az unióra nehezedő migrációs nyomást, ez egy élő seb, folyamatos tehertétel és kihívás a számunkra, és most nem tudunk megküzdeni az unió szintjén az energiaárak elszabadulásával sem. Megállapítottuk, hogy egész Európában a hagyományos pártstruktúrák átalakuló félben vannak, a jelentős európai országokban történt választások is ezt mutatják az elmúlt hónapok során. Ellenezzük, hogy bármifajta európai szuperállam jöjjön létre, és ezért mi magunk is alkalmazkodni akarunk a változó pártstruktúrákhoz, és ebben a változásban együtt akarunk működni egymással.

Szomorúan állapítottuk meg, hogy az Európai Unión belül az ideológiai nyomásgyakorlás soha nem látott méretet öltött, a migrációnak és a nyílt társadalomnak a propagálása soha nem látott mértéket ért el, és a bizottság a szerződések őréből egy ideológiai központtá alakult át. Elmondtam az elnök asszonynak, hogy számunkra ez nem ismeretlen. Volt egyszer egy Brezsnyev-doktrína. A Brezsnyev-doktrína a rendkívül csúnya kifejezések közé tartozik. A francia vendégeinknek mondom, hogy ez azt jelentette még a Szovjetunió világrendszerében, hogyha valamelyik tagállam eltért a központilag megszabott ideológiától, akkor a szocialista tábor többi tagja jogosulttá vált arra, hogy beavatkozzon annak az államnak, aki eltért, a belső ügyeibe. Ez volt a Brezsnyev-doktrína, ezen alapult az 1968-as beavatkozás Csehszlovákiában. Tehát mi ismerjük azokat a hatalmi központokat, amelyek nem ismerik el a plurális ideológiai és véleményszabadságot, hanem egy ideológiai keretbe akarnak bennünket beleerőszakolni, és ha kitérünk belőle, akkor följogosítva érzik magukat arra, hogy beavatkozzanak. Kétségkívül nem mindegy, hogy mi a beavatkozás formája; a szovjet tankokkal történő beavatkozás sokkal brutálisabb, mint a jogállamisági eljárás, de ettől még beavatkozás marad, és ennek a Brezsnyev-doktrínának egy modernizált, európai uniós formáját látjuk most, amelyet nemcsak Lengyelország, hanem Magyarország is naponta megtapasztal.

Szeretném elmondani, hogy Le Pen asszonynak hatalmas érdemei vannak, hogy a föderális Európával, migrációval és globalizációval szemben kritikus és megkerülhetetlen szereplővé vált az ő politikai tábora. Igazából azt mondanám, Elnök asszony, Magyarországon, hogy a jobboldali tábora, csak Franciaországban nem így használják ezeket a szavakat, tehát ezért óvatos vagyok vele, mondjuk úgy, hogy a szuverenistáknak a tábora egy megkerülhetetlen erővé vált az európai politikában, és mi is nemzetállamokra épülő Európát szeretnénk látni.

És végül beszéltünk az együttműködés kérdéséről. Itt az a véleményünk, hogy ma az, ami az európai baloldaltól jobbra áll, nevezzük jobboldalnak, mindenképpen megújulásra szorul. És ez a megújulás csak úgy mehet végbe, hogyha szövetségeket kötünk egymással. Bennünket ez a gondolat érdekel, mert mi is agglegények lettünk, újra. Európai politikai agglegények. Tekintettel arra, hogy az Európai Néppártban már nem lehetett maradni, olyan mértékben a főáramú baloldali ideológia hálójába került, hogy ott már nekünk keresnivalónk nem volt, úgyhogy mi érdekeltek vagyunk abban, hogy létrejöjjön egy új csoportosulás. Ennek a döntő lépését már korábban megtettük. Emlékeztetni szeretném Önöket arra, hogy július elején 15 európai párt, a Fidesz és a Nemzeti Tömörülés is aláírt egy közös nyilatkozatot. Ez egy rendkívül fontos dokumentum, mert minden későbbi együttműködésnek ez adja majd meg az alapját. Ez volt a jégtörés, hogy egy közös nyilatkozatban össze tudtuk foglalni a nézeteinket. Azóta építjük az együttműködést, és ennek egy fontos állomása ez a mai találkozó is, és a következő hetekben és hónapokban szeretnénk, ha ez a folyamat felgyorsulna.

És végezetül kitértünk arra is, hogy Olaszországban Salvini barátunk éppen egy rendkívül igazságtalan eljárás alatt áll. Magyarországon sosem rejtettük véka alá, hogy Salvini úr a mi hősünk, aki belügyminiszterként bebizonyította, hogy még a tengeren is meg lehet állítani a migrációt, és az a meggyőződésünk, hogy az ilyen emberek az európai politikában, mint Salvini elnök úr elismerést és tiszteletet érdemelnének, és nem pedig azt, hogy jogi eljárásokat indítanak vele szemben, úgyhogy szolidárisak vagyunk Salvini elnök úrral.

Köszönöm szépen a figyelmüket!

(miniszterelnok.hu)