Én is tisztelettel köszöntöm Önöket és megkülönböztetett tisztelettel Alijev elnök urat Budapesten! Magyarország régi barátját köszöntjük ma. A magyarok úgy mondják, hogy a barát a nehéz időkben ismerszik meg, és az elmúlt évtizedben, másfél, lassan két évtizedben Magyarországnak bármilyen nehézsége volt, legyen az külpolitikai, pénzügyi vagy energetikai természetű, Azerbajdzsánra mindig lehetett számítani, Alijev elnök úrra mindig számíthattunk, és ezt mi itt, Magyarországon mind tudjuk, Elnök úr, és hálásak vagyunk Önnek ezért.

Azért vagyunk most itt együtt, mert a Türk Államok Szervezetének történetében először kerül sor csúcstalálkozóra Magyarországon. Mi nem vagyunk teljes jogú tagjai ennek a testületnek, és először adhat otthont egy megfigyelő tag egy csúcstalálkozónak. De nem ez teszi csak izgalmassá a mostani tanácskozásokat, hanem a nemzetközi helyzet is. Mindenki látja, hogy a nemzetközi politikában vihar vihar után, minden mozog, változik, egyezkedések, háborúk, tűzszünet és békejavaslatok. Szóval mindenki érzékeli, hogy a veszélyek korában élünk, a globális biztonságot kihívások teszik próbára, és ilyenkor fontos, hogy a baráti országok találkozzanak, és áttekintsék nemcsak a kétoldalú kapcsolatokat, hanem a nemzetközi helyzetet is.

Magyarország három éve él egy háborúnak a szomszédságában. Elmondtam az elnök úrnak, hogy mi súlyos gazdasági veszteségeket szenvedtünk. 20 milliárd euró fölött van az a veszteség, amit a magyar gazdaság az elmúlt években a háború és a szankciók miatt elvesztett. Mindannyian tudják, hogy az Európai Unió a háború kitörésekor a háború izolálása és a háború kiterjesztése közül az utóbbit választotta, lényegében a béke és a háború között a háború mellé állt, és ez súlyos károkat okozott nekünk. Ráadásul az európai gazdaság azért is nehéz helyzetben van, mert a háború és a szankciók együtt szétverték az eddig egyébként sikeres európai gazdasági növekedésnek a stratégiai alapjait. Nemzetközileg versenyképes áron érkező energia és egy világszínvonalon kiemelkedő technológia találkozása: ez volt az európai gazdaság lényege. Ez most megszűnt, és a helyébe pedig nem lépett semmi, tehát ma az európai gazdaság hajóját iránytű nélkül kell navigálni. Ennek az a következménye – és erről beszéltem az elnök úrral –, hogy egy folyamatos energiaválságban élünk. Háromszor-négyszer annyit fizetünk a gázért és az áramért Európában, mint Amerikában vagy akár Kínában, és ez a versenyképes gazdaság fölépítését lehetetlenné teszi. És elmondtam az elnök úrnak, hogy mi eddig kiharcoltuk, hogy miután szárazföldi ország vagyunk, ezért mi működtethessük az Oroszországgal fönntartott energetikai kapcsolatainkat. Sikerült is kiharcolnunk egy kivételt. Erre válaszképpen az ukrán csővezetékrendszert az ukránok lezárták, és akkor mi megegyeztünk a türk barátainkkal, hogy déli irányból fogjuk Magyarországot ellátni. Azt kell mondanom, hogy a türk barátaink nélkül ma nem lenne lehetséges Magyarországon a rezsicsökkentés, és a türk barátaink nélkül nem lehetne biztosítani Magyarország energiaellátását. Most is van javaslat az asztalon, amely föl akarja számolni az együttműködésnek ezt a formáját, de mi megpróbáljuk ezt életben tartani. Hosszú és nehéz viták várnak ránk Brüsszelben. Ebből pedig az következik, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy ez a helyzet fölértékeli a kiszámítható partnereket. Megismétlem, hogy a türk országok nélkül ma Magyarországon nem lenne biztonságban az energiaellátás, és a türk országok nélkül a családok kétszer-háromszor nagyobb árat fizetnének az energiáért, mint most. Tavaly megérkezett az első földgázszállítmány Azerbajdzsánból. Elnök úr biztosított bennünket arról, hogy az idén is így lesz. Sőt, abban állapodtunk meg, arra tett az elnök úr ígéretet, hogy amilyen mennyiségben szükséges lesz, Azerbajdzsán olyan mennyiségben képes számunkra gázt biztosítani. Nagyra értékeljük, Elnök úr, azt, hogy Önök lehetővé tették, hogy az MVM és a MOL is részesedést vásárolhasson azerbajdzsáni kőolaj- és földgázmezőkben és szállítóvezetékekben, ezért évente több száz millió köbméter földgázzal és több százezer hordó olajjal rendelkezünk a nemzetközi energiapiacon. Talán az azeri barátaink számára ennek a jelentősége nem olyan nyilvánvaló, mint nekünk, hiszen nekik ebből sok van, nekünk meg kevés. És ha neked nincs energiaforrásod, akkor valahonnan szerezned kell, be kell társulnod valahova, együtt kell működni valakivel, partnereket kell találni, és mi így betársultunk az azeri olaj- és gázmezőkbe, ahol – még egyszer mondom – Magyarországnak így tulajdona keletkezett. Mi energiahordozókban szegény ország vagyunk. Ennek a jelentősége nemcsak gazdaságilag, hanem a biztonságunk szempontjából és talán mentális szempontból is rendkívül fontos; kevésbé érezzük magunkat kiszolgáltatva ennek a barátságnak köszönhetően, mint korábban. Most arról is megállapodtunk, hogy egy új területre is kiterjesztjük az együttműködésünket, ez a megújuló energiaforrásoknak területe.

És a gazdasági ügyeken kívül, ahol persze érintettünk jó néhány magyar beruházást, amelyek Azerbajdzsánban történnek most meg, kitértünk a legfontosabb gazdasági kérdésre is, amit úgy hívnak, hogy béke, mert ma már a béke nemcsak egy katonai kérdés, hanem a legfontosabb gazdasági kérdés is. Mi mindig egyetértettünk abban, hogy ennek a háborúnak nincs megoldása a csatatéren, csak a tárgyalóasztalnál, és a tárgyalás a nemzetközi béketeremtés egyetlen lehetséges útja, nemcsak az orosz–ukrán háború tekintetében, hanem a többi konfliktus tekintetében is. És ezúttal is szeretnék gratulálni Alijev elnök úrnak ahhoz, hogy tető alá hozta az azeri–örmény békemegállapodás szövegét, amely jó példa arra, hogy hogyan lehet egy háborút diplomáciai úton lezárni, és nagyon remélem, hogy minél hamarabb a békemegállapodás aláírása is megtörténik. Ez nekünk is fontos, minden kis siker, minden békesiker ebben a fölkavarodott nemzetközi világban rendkívül fontos Magyarország számára is.

Elnök úr, még egyszer, hálásak vagyunk, hogy meglátogatott bennünket.

(Miniszterelnöki Kabinetiroda)