Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Alijev Elnök Úr! Kedves Azerbajdzsánból érkezett Barátaink!

Ha találkozik Azerbajdzsán vezetése Magyarország vezetőivel, az mindig egy kitüntetett esemény. Az elnök úr és jómagam több mint egy évtizede dolgozunk azon, hogy a két ország kapcsolatainak mélysége és szélessége méltó legyen a két országhoz. Most azonban nem egyszerűen csak egy baráti találkozóra került itt sor, hanem egy olyan tárgyalásra, amely stratégiai kérdések körül forgott. Ennek eredménye, hogy az eddigi stratégiai együttműködésünket egy fokozottal följebb, a kiemelt stratégiai együttműködés státuszába emeltük. Azért tettük ezt, mert mind a két ország jól látja, hogy nemcsak Európa, hanem az Európával kapcsolatban lévő térségei is a világnak a veszélyek korába léptek. A mostani találkozónkat az különbözteti meg a korábbiaktól, hogy a közeg, amiben létrejött, a nemzetközi viszonyrendszer, amely körülvesz bennünket, sokkal veszélyesebb, mint bármikor korábban. És a Magyarország szomszédságában zajló háború és az arra válaszként adott brüsszeli szankciók egy sajátos veszélyhelyzetet is előidéztek Magyarország számára, ez pedig az európai energiaellátás biztonságának sérülékenysége. Ez a körülmény rakétasebességgel értékelte föl Azerbajdzsánt. Nekünk Azerbajdzsán eddig is barátunk volt, de most egész Európa számára egy stratégiailag fontos országgá vált. Azért van így, mert mindenki tudja Európában, hogy erre a helyzetre, amiben most élünk, az egyetlen biztató válasz a diverzifikáció: minél több forrásból, minél több útvonalon kell energiát szállítani Európába. Fölidéztük most az elnök úrral a tíz-egynéhány évvel ezelőtti tapasztalatainkat, amikor már mindkét ország híve volt annak, hogy energia érkezzen Azerbajdzsánból Európába. Akkor azt a tervet, ami nem valósult meg, Nabucco-tervnek nevezték. Remélem, a történészek egyszer ráérnek majd arra, hogy kiderítsék, hogy pontosan miért is hiúsult meg, még jóval az orosz–ukrán háború előtt egy, energiát déli irányból Európába szállító folyosó gondolata. Ebben a mostani helyzetben nyilvánvaló, hogy a diverzifikáció legreálisabb forgatókönyve az, hogy az Azerbajdzsánban ki- és megtermelt energiát szállítjuk be Európába. Ezért üdvözöljük és nagyra becsüljük, hogy Azerbajdzsán elkötelezte magát az európai energiabiztonság javítása mellett, aláírt egy megállapodást az Európai Unióval, amely szerint 2027-ig megduplázzák az Azerbajdzsánból Európába érkező földgáz mennyiségét, és aláírtunk egy másik megállapodást is, amely elektromos áramot szállít majd Azerbajdzsánból Európába. Ha Önök ránéznek a térképre, akkor láthatják, hogy mind a földgáz, mind a villamos energia, mely Azerbajdzsánból érkezik, Magyarországon kell, hogy keresztülhaladjon, ezért Magyarország ennek az új helyzetnek is a nyertese lesz. Persze elsősorban Azerbajdzsán értékelődik föl, de mint szállítási útvonal Magyarország súlya is megnő. És örülünk annak, hogy Magyarország nem a probléma, hanem a megoldás részévé válik az európai energiaellátás szempontjából. Azt is tudjuk, hogy természetesen nagy infrastrukturális fejlesztésekre van szükség, itt óriási összegekről és beruházásokról beszélünk. Meg is kezdtük az együttműködést a bolgár, a román, a magyar és a szlovák energiarendszert üzemeltető vállalatok között, hogy ezekhez az óriási beruházásokhoz a megfelelő pénzügyi feltételeket előteremtsük. Teljesen nyilvánvaló, hogy mostantól kezdve a bulgárok, a románok, a magyarok vagy a szlovákok együttműködése az energiaügyben nem egy regionális kérdés, hanem egy összeurópai kérdés, hiszen egész Európát tudjuk ellátni ezeken az országokon keresztül, ezért várjuk, hogy a bizottság ennek megfelelően fogja majd támogatni ezeket a projekteket. Szeretném Önöket emlékeztetni arra is, hogy Bukarestben is aláírtam az elnök úrral nemrégen egy megállapodást, amely a világ leghosszabb tenger alatti villamosenergia-vezetékének lefektetéséről szól, azon keresztül fogjuk az Azerbajdzsánban megtermelt zöldáramot behozni az európai kontinensre egy azeri–georgiai–román–magyar együttműködés keretében. Ezek azok az új körülmények, amelyek indokolták, hogy ismét találkozzon a két ország vezetése.

Hálás vagyok az elnök úrnak, hogy megtisztelt bennünket a látogatásával. Mostanában persze az embernek, ha sok az elektromos árama és a földgáza, akkor megszaporodnak a barátai, de a mi barátságunk régebbi keletű. Mi nem energiabarátok vagyunk, hanem az azeri nép és a magyar nép barátságának őrzői és alakítói mindketten. Hálás vagyok az elnök úrnak, hogy együtt dolgozhattam vele az elmúlt években, és remélem, hogy ez folytatódik a jövőben is.

(Miniszterelnöki Kabinetiroda)