Kereki Gergő: Üdvözlöm Önöket Budapestről, a Karmelita Kolostor könyvtárából. Itt ül mellettem Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor miniszterelnök úr, jó napot kívánok, üdvözlöm, és köszönjük a vendéglátást!

Jó napot kívánok! Érezzék jól magukat!

Vágjunk is bele! Erős hetünk van, és még csak szerda van.

Oh, igen.

Melyik eddig Ön számára a hét pillanata? Az, amikor hétfőn az egyiptomi nemzetközi békecsúcson Donald Trump nagyszerű embernek, fantasztikus embernek nevezte, vagy a tegnapi nap, amikor gyakorlatilag az utolsó utáni pillanatban, a 94. percben Szoboszlai Dominik kiegyenlített a portugálok ellen.

Mindig az a legfontosabb pillanat, amikor a legtöbb ember örül. A legtöbb magyar ember szerintem tegnap este a 94. percben örült leginkább.

A meccs után ki is posztolta, hogy a vb-n a helyünk. Ez realitás? Tehát, mondjuk, ha az elmúlt fél év, egy év teljesítményét, az eddig megszerzett, csoportkörben megszerzett öt pontot nézzük, vagy azt, hogyha másodikak leszünk a csoportban, akkor még utána kétkörös pótselejtező van. Létező realitás a vb-re kijutás?

Nehéz erről kockázat nélkül véleményt mondani, mert ehhez mindenki ért Magyarországon. Szerintem az, hogy a csoportból második helyen továbbmegyünk, az most már nagy valószínűséggel megfogadható a fogadóirodákban is, de utána van még két egymeccses kör, azok azért nehezek lesznek, ott bármi történhet.

Diplomácia, háború és béke témája következik. Ugye, két nappal az egyiptomi közel-keleti, palesztin–izraeli konfliktust lezáró nemzetközi békecsúcs után beszélgetünk, szerdán miniszterelnök úrral. Mikor értesült arról, hogy Miniszterelnök úr is a meghívottak között van, és hogyan néz ki egy ilyen meghívás a gyakorlatban?

Szombat este. Először kérdeztem, hogy jól hallok-e? Mondták, hogy jól hallok. Igaz, hogy ma szombat este van, de ez a csúcs hétfőn lesz Sarm es-Sejkben. Hát mondtam: jó, természetesen ott leszek.

És akkor Miniszterelnök úr is meglepődött a meghíváson?

Az eseményen lepődtünk meg. Azt tudtuk, hogy az amerikai elnök el fog menni a knesszetbe, tehát az izraeli parlamentbe, de hogy lesz egy ilyen világ-csúcstalálkozó valahol Egyiptomban, az nem volt tudott dolog. Tehát nemcsak engem rántottak oda hirtelen, hanem a többi vezetőt is. Nézze, ezek bonyolult és régi sérelmekről szóló ügyek. Az, hogy eljön az amerikai elnök az izraeli parlamentből egy csúcsra, és ott le tud ülni egy olyan megállapodást aláírni, amin a török, az egyiptomi meg a katari vezetők vannak jelen, és ezzel a megállapodással megerősítik azt a megállapodást, amit az izraeliek írtak alá a Hamásszal, szóval ezt nehéz összehozni, ahhoz nagyon szerencsés csillagállás kell, és úgy gondolom, hogy szombat este gondolták úgy az amerikaiak, hogy hétfőre állnak majd szerencsésen a csillagok, és ezt a pillanatot nem szabad elengedni. Nagyon bonyolult egy ilyen tárgyalási folyamat. Tehát szemben azzal, amit ilyen higgadt, közép-európai, kicsit németes fejjel mi gondolunk, annak semmi köze a valósághoz. Különösen, hogyha déli országok vesznek részt egy ilyen tárgyalássorozatban, ott minden változik az utolsó pillanatban, visszalépnek, előre, új feltételek, tehát nagyon jó idegrendszer, kitartás, világos célismeret, tehát tudni kell, hogy célra kell tudni tartani a tárgyalásokat, hogy mégis nehogy más jöjjön ki a csőből a végén, mint amit egyébként szerettünk volna. Állhatatosság és alázat kell hozzá. Mert ha az ember megsértődik, amikor tizenhatodszor változtatja meg valamelyik tárgyalófél a véleményét, és hazamegy, akkor sose lesz megállapodás. Tehát bármennyire is meglepő, ehhez a sikerhez az amerikai elnöktől alázat is kellett. Donald Trump nem az alázatáról híres általában a világ közvéleménye előtt, de én, aki közelről látom, hogy hogyan mennek a dolgok, nyugodtan mondhatom, hogy az amerikaiak alázata, a szolgálat iránti alázata nélkül ez nem jött volna létre.

Mindjárt kérdezni fogom Trump elnök úrról is, de előtte, mint ahogy minden esemény, nemzetközi esemény rögtön belpolitikai hangsúlyt is kapott. A közvélemény nagy része nyilvánvaló diplomáciai sikerként könyveli el, hogy Miniszterelnök urat is meghívták erre a csúcstalálkozóra. Két-három nap lefagyás után megérkezett az ellenzéki közvélemény is. Ők nem tudják hova tenni ezt a meghívást.

Igen, nem olyan egyszerű nekik, de messze vannak az eseményektől. De az igazság az, hogy nekünk ott volt a helyünk. Azért voltunk ott, mert ott volt a helyünk. Mióta Trump elnök visszatért, azóta a világban formálódik egy – mondjuk úgy, hogy – világhálózat olyan emberekből, olyan állami vezetőkből, akik minden fegyveres konfliktus esetén keresik a békés megoldás lehetőségét. És ezek az emberek Trump elnök úr körül gyűlnek össze. Ott az erő, ott van a képesség, és ennek a hálózatnak Magyarország része. Akkor is a béke oldalán álltunk, amikor nem volt ilyen hálózat, csak most már van is egy ilyen hálózat. És ez nem korlátozódik Európára, sőt a nyugati világra, hanem vannak benne keleti emberek is, hát csak ha visszaemlékszik, a legutóbbi néhány hétben azért jártam az Emirátusokban, voltam Katarban, találkoztam a türk államok vezetőivel, tehát van egy hálózat, nincs bejelentve, nincs megalakítva hivatalosan, de mi tudjuk egymásról, hogy ki az a lassan most már több mint egy tucat olyan vezetője a világnak, aki béke ügyben segíti egymást, illetve leginkább segíti az amerikaiakat.

Ugye, az is fontos egy ilyen nagy, nemzetközi találkozón, hogy ki van ott, de az is üzenet értékű, hogy ki az, aki távolmaradt a részvételtől, vagy nem kapott meghívást. Ugye, a V4-ekből, egész Kelet-Közép-Európából csak Miniszterelnök úr volt ott, az unióból még ott volt másik hat uniós ország vezetője, de feltűnően hiányzott Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke.

De hát őt mi képviseltük, mert ő a mi alkalmazottunk. Tehát Ursula von der Leyen, a mi, mármint a tagállamok vezetőinek az alkalmazottja, úgyhogy mi őt képviseltük, nem hiányzott ő onnan.

Volt a magyar nyilvánosság a legnagyobb feltűnést keltő jelenet, ez a sajtótájékoztató, amit Trump elnök úr tartott, ahol, ugye, több uniós meg unión kívüli vezetőről is beszélt. Miniszterelnök urat nagyszerű vezetőnek, fantasztikus embernek nevezte. Ez meglepte Önt? A személyes viszony is ilyen Trump elnök úrral? Vagy hogyan kell ezt elképzelni?

A személyes viszonyunk ennél jobb azért, tehát ha magunk vagyunk, akkor jobbakat is szoktunk mondani egymásról, de ez szerintem nem tartozik ide. De nem ez a lényeg, hanem voltak európai vezetők, akik azért voltak ott, mert a súlyuk miatt ott kellett lenniük, van regionális befolyásuk. A briteknek mindig is volt, hiszen gyarmattartók voltak azon a környéken, a franciák szintén, és nem lehet úgy meghívni a franciákat meg az angolokat, hogy nem hívjuk meg a németeket. Ez mondjuk elég világos. És az olaszoknak is komoly befolyásuk van a Földközi-tenger déli partvidékén, tehát az is logikus volt. Ők az erejük miatt voltak ott. Mi azért voltunk ott, még egyszer mondom, mert jómagam, mint magyar miniszterelnök annak a békepárti hálózatnak vagyok a része, és a magyar külpolitika a békepártiságáról híres az egész világon, akikre minden konfliktusba lehet számítani, hogyha valamit tenni kell, ha valamire szükség van, akkor állnak rendelkezésre. Tehát ha a béke ügyéről van szó Ukrajnától Ciszjordániáig, akkor a magyarokra lehet számítani. Még egyszer mondom: mi azért voltunk ott, mondhatnám: a béke érdekében végzett munkánk elismeréseként voltunk ott. És az elnök meg, nézze, ha bent vagy egy hálózatban, vagyunk benne vagy egy tucatnyian, akkor az normális dolog, hogyha támogatjuk egymást, és hogy’ tud támogatni leginkább egy amerikai elnök valakit, hát azt mondja rá, hogy jó vezető. Most higgyünk abban, hogy ennek van is alapja, de ezt majd a magyar választók el fogják dönteni, de az kétségkívül igaz, hogy abban a társaságban, ahol most voltunk, talán az azerbajdzsáni elnököt leszámítva jómagam vagyok a leghosszabb ideje hivatalban lévő ember. Ez azt jelenti, hogy én ismerek legjobban minden embert és minden dossziét, és ezért tudok is segíteni. És miután mi a béke oldalán vagyunk, és hajlandóak vagyunk segíteni, ez így, együtt egy használható dolog. Mi nem tolakodunk sose előre, ide sem én jelentkeztem, ide sem Magyarország jelentkezett. Mi tudjuk a helyünket, mekkora az ország, mekkora a befolyása, milyen képességeink vannak, de amikor a béke ügyéről van szó, és szükség van ránk, akkor lehet is ránk számítani.

Ugye, Trump elnök úr azt is mondta, hogy biztos az Ön 2026-os választási győzelmében.

Jó, neki könnyű.

Száz százalékban Ön mögött áll. Ez mit jelenthet a gyakorlatban?

Jó neki, hogy biztos benne. Azért Magyarországot kevesen ismerik, mert mi végül is egy nyelvi elszigeteltségben élünk, tehát a magyar politikáról magyar nyelven kívül senki sem tud információhoz jutni, tehát le kell fordítania valamilyen újságírónak vagy elemzőnek vagy valakinek valamilyen európai nyelvre. Ezért a magyar politika mélységeit kívülről nem lehet látni. Azért itt minden választás, hiába kétharmad a vége, nagyon komoly, gyakran sajnos nagyon durva, pokrócjellegű összecsapás. Tehát itt nincs lefutott választás. Aki azt gondolja, hogy az a tény, hogy, mondjuk, én már az ötödik ciklusomat taposom, mint miniszterelnök, ez arra utal, hogy itt könnyű választást nyerni, az nem ismeri a magyarokat, nem ismeri Magyarországot, és nem ismeri a választások történetét. Kívülről így néz ki, de a valóságban itt mindig véresen meg kell harcolni, izzadtságig kell harcolni, utolsó óráig kell harcolni az emberek bizalmáért. A magyarok bizalmát megtartani a világon talán a legnehezebb dolog.

És lesz újabb Orbán–Trump-találkozó? Vagy számítottunk arra, hogy, mondjuk, az Amerikai Egyesült Államok elnöke Budapestre jön?

Az utóbbira nem tudok válaszolni, de találkozó lesz. Nem is olyan soká.

Bármilyen részletet tudhatunk róla?

Van időpont is, és a tárgyalási tematika is 80 százalék körüli állapotban van. Amikor az amerikaiakkal meg tudunk egyezni a maradék 20 százalékról is, akkor az amerikaiakkal közösen eldöntjük, hogy mikor jelentjük be a találkozót, és akkor ez létre fog jönni.

És a maradék 80 százalék, amiről már megegyeztek, az miről szól?

A gazdaságról alapvetően.

Tehát mondjuk a kettős adóztatás egyezmény?

Az az egyik legnagyobb harci kérdés. Tehát látja, hogy Amerika most hazamegy, és hazaviszi az erőforrásokat. Egy ilyen megállapodás megkötése, amit mi kérünk egyébként, és ami mellé rengeteg érvet sorakoztattunk föl, az ma ellentétes azzal a vám- és kereskedelempolitikával, amit az amerikaiak folytatnak, tehát nincs könnyű dolgom. De elintéztük azért a vízum dolgot, ugye, lehet megint utazni könnyű módon, a politikai kapcsolatokat helyrehoztuk, nyolc nagy és komoly minőséget képviselő, amerikai beruházás jött ide – dacára annak, hogy Amerika éppen hazamegy, de Magyarország egy olyan ország, ahova jönnek, és jön is még ebben az évben további három-négy komolyabb amerikai beruházás, tehát egy gazdasági csomagon dolgozunk. Tehát ez még az idén meg fog történni.

És az, amit Trump elnök úr mondott, hogy száz százalékban Ön mögött áll, ezt az ellenzéki nyilvánosság elkezdte úgy keretezni, hogy beavatkozik a magyar választásokba, és ez egy magára valamit adó szuverenista kormánynak bizonyára kellemetlen. Miniszterelnök úrnak ez kellemetlen?

Remélem, nem tekinti gúnynak vagy nyegleségnek, ha azt mondom, de hiszen mi is beavatkoztunk az amerikai választásokba. Támogattuk Trump elnök urat.

És a többi állam- és kormányfő, akik ott voltak ezen a csúcstalálkozón, ők mit szóltak ahhoz, hogy Trump elnök úr ezt mondta? Ugye, nem mindenki volt ilyen szerencsés. Friedrich Merzről, a német kancellárról például annyi jutott az amerikai elnök eszébe, hogy magas, ezért könnyen megtalálja ott, a sorok között.

Igen, ez komoly dolog ez, de a viccet félretéve, nézze, 2015 vagy 2016 óta dolgozom együtt az amerikai elnökkel, most a méretkülönbségeket figyelembe véve. Tehát nem nevezném egyensúlyban lévőnek ezt az együttműködést, de az amerikai elnököt legalább egyszer már mindenki elárulta. Az egyetlen kivétel Magyarország. Tehát amikor ő elvesztette a választást, akkor hirtelen mindenki lefalcolt, eltűnt, mindenki a Biden-féle adminisztráció kegyeit kereste. Magyarország nem! Szívesen működtünk volna együtt a Biden-adminisztrációval, de nem tudtunk, mert pont azokban a kérdésekben, amelyek elválasztották a Biden-féle adminisztrációt a Trump-féle kormányzattól, vagyis a demokratákat a republikánusoktól, ott nekünk nagyon erős, elvi és történetileg megalapozott álláspontunk van. Ez migráció, családvédelem, béke. Tehát azért nem tudtunk együttműködni a Biden-féle adminisztrációval, mert nem értettünk egyet a legfontosabb kérdésekben. Ezért én nem is nagyon tehettem mást, de a habitusunk is olyan, a magyar egy lojális fajta, tehát egyszer barát, mindig barát, egész addig, amíg a másik fél el nem rontja a barátságot, mi mindig kitartunk a barátaink mellett. Tehát mi ott maradtunk Trump elnök úr oldalán akkor is, amikor ő ellenzékben volt, és nem lehetett tudni, hogy mi lesz vele: visszatér-e egyáltalán, ha megpróbálja is, sikerül-e neki. De a politikában, mint a mindennapi életben, a barátságok így épülnek, az egymás melletti kitartás hozza a barátságot. Aztán utána jönnek az államérdekek. A barátság nem azt jelenti, hogy bármit megteszünk a másiknak. Hát én sem fogok megtenni bármit senkinek, csak ami a magyarok érdekében áll, mert akkor már bejönnek a politikai meg az államéletnek a szempontjai, és a személyes szimpátia fontos, rásegít a dolgokra, de a dolgok lényegében kell egyetérteni. Ha a dolgok lényegében eltérnek a nemzetek érdekei, akkor semmilyen barátság sem tudja azt áthidalni, legfeljebb a kár kisebb lesz. Tehát azért nekem, miközben vannak az elmúlt húsz évben kiépített, nagyon komoly baráti kapcsolataink és kapcsolataim, azért mindig Magyarország az első.

És volt alkalma ezen a csúcstalálkozón külön is beszélni az amerikai elnökkel?

Pár mondatot. Úgyis nemsokára találkozunk.

És a többiekkel?

Arra volt időm.

Mondjuk, az uniós vezetőkkel, Macronnal, Merzcel, Melonival?

Arra volt lehetőség, mert képzelje, körülbelül több mint öt órát vártunk az amerikai elnökre. Tehát ez is példátlan. Viccelődtünk azzal, hogy nemhogy egy férfira, egy hölgyre se vár az ember életében ilyen hosszú ideig, mint itt, de valahogy megcsúszott az amerikai program Izraelben. Öt órával később érkeztek. Nekünk ez nem gond, mert Magyarország egy olyan ország, amely nem a presztízséből él, mi a munkánkból élünk. Tehát mi azért voltunk ott, mint említettem, mert mi csinálunk jó dolgokat. De akinek nagyobb mérete van, és ezért, hogy mondjam, más a tekintély súlya, vagy mást követel meg az országa iránti tisztelet, azoknak nem olyan könnyű ott négy-öt órát dekkolni egy váróteremben, ami nekünk viszont kiváló lehetőséget adott, hogy hosszabb megbeszéléseket folytathassunk a francia elnökkel, kifejezetten hosszabbat, az olasszal szintén. Az indonéz elnökkel, akivel még nem találkoztam, tudtam nagyon hosszan beszélni, tudtam beszélni a törökökkel, bár velük a múlt héten is találkoztam, tudtam beszélni az arabokkal, szóval én melóztam, tehát az az öt óra nekem nagyon értékes öt óra volt.

És a francia elnökkel, illetve Melonival szóba került a közeledő uniós csúcs, Ukrajna? Miről beszéltek?

Persze, az mindig szóba kerül, és ott érzem az egyre erősödő nyomást, ami Magyarországon van, Magyarország vállát nyomja. Ki kell tartani.

És mit gondol, mi az, amit most meg tudott Trump tenni izraeli–palesztin konfliktus kapcsán, de még nem tudta, vagy nem tudtuk megtenni az ukrán–orosz háború kapcsán. Most testközelből látja a világ, milyen egy béke, most meg lehet egy teljesen lehetetlen helyzet, de nagyon távol voltak a felek egymástól, mégis el lehet érni a békét. Mi ennek a tapasztalata az ukrán–orosz háborúról?

Nézze, nekem erről van egy nagyon nyers véleményem. Igyekszem udvariasan elmondani. Az ukrán–orosz háború ügyében Trump elnök úr már régen békét teremtett volna, hogyha a színfalak mögül az európaiak nem lázítják folyamatosan Zelenszkijt. Ez a helyzet! Tehát ha az európaiak nem mennének szembe a Trump-féle politikával, hanem egy hajóban eveznénk mi, európaiak és amerikaiak, akkor már béke lenne. De az európai vezetők folytatni akarják a háborút. Kifejezetten háborús álláspontjuk van, háborús stratégiájuk van, háborús tervük van, erről nyíltan beszélnek is, és azon dolgoznak, hogy a béke oldaláról Trump elnököt áthúzzák a háború folytatásának oldalára. Ha nyugati egység lenne, már béke lenne az ukrán–orosz fronton. És ezt ugyanilyen nyersességgel Trump elnök úrnak is el szokta mondani, mert ő most éppen fegyvereket ad el Európának, akik majd – jó pénzért persze – odaadják azt Ukrajnának. Az amerikai elnöknek a nevében nem vagyok hivatva bármit is mondani, tehát erre nem vállalkozhatom, de azt nyugodtan mondhatom, hogy az amerikaiak ezzel jól jártak. Tehát az amerikaiak kiszálltak az ukrán–orosz háborúból, nem adnak egy fillért se. Mi európaiak meg vagyunk olyan szerencsétlenek, hogy a pénzünket vagy direktben elküldjük Ukrajnába, vagy veszünk amerikai fegyvereket, és azt küldjük el oda. Az amerikaiak meg köszönik szépen, kérnek egy kávét.

Azzal kezdtem a beszélgetést, hogy erős hetünk van. Ugye, a jövő hét még keményebb lesz, ugye, október 23-a közeleg, Békemenet, és még aznap délután kezdődik az uniós csúcs is. António Costa, az Európai Tanács elnöke be is jelentette, hogy mi lesz a fő téma: Ukrajna támogatása. Két javaslat is az asztalon van, az egyik az Európában élő oroszok vagyonának, mintegy 140 milliárd eurónak a befagyasztása, hogy azt oda lehessen adni Ukrajnának. A másik pedig az, annak érdekében, hogy az uniós csatlakozási tárgyalásai Ukrajnának minél hamarabb megkezdődjenek, kivennék az egyhangúságot, tehát hogy most már csak minősített többség is elegendő legyen ahhoz, hogy – nyilván ez Miniszterelnök úr vétójának megkerülése érdekében – egyhangúság helyett most már minősített többség is elég legyen ahhoz, hogy legalább a csatlakozási tárgyalások elkezdődjenek Ukrajna és az Európai Unió között. Mi a miniszterelnök mesterterve jövő hétre?

Aláírást gyűjtünk először is itthon, mert edzés nélkül nem lehet pályára lépni. Kell másfél-kétmillió aláírás, hogy a magyar miniszterelnök szavának súlya legyen. Nem véletlenül indítottuk el, úgyhogy mindenkit, aki nem szeretné az ukránokat az Európai Unióban látni, nem szeretné a fiainkat egy ukrán háborúban látni, és nem akarja, hogy a magyarok pénze Ukrajnába menjen, az gyorsan keresse meg az első standot, és írja alá az ez ellen meghirdetett petíciót. Nem látok lehetőséget az elmozdulásra. Az orosz befagyasztott vagyon ügyében konzultációban vagyunk az oroszokkal, ott szeretnénk világosan látni, mert nyilvánvalóan, ha hozzányúlnak az oroszok pénzéhez, ami önmagában számos jogi problémát vet föl, akkor orosz ellenintézkedések lesznek, és én szeretném látni, hogy milyen orosz ellenintézkedések lesznek. Mondjuk, az Oroszországban működő magyar cégektől a vagyont elveszik-e, befagyasztják-e, lesznek-e ellenlépések magyar cégekkel szemben, hogyha mi ehhez hozzájárulunk. És ezt én nyíltan meg akarom beszélni, ez zajlik is egyébként az oroszokkal. Mi van akkor, hogyha mi támogatjuk ezt az európai javaslatot, s mi van akkor, hogyha nem támogatjuk. Ezt tisztázni kell. Ez a felelősség, amit az ország előtt visel a mindenkori magyar kormány, megköveteli, hogy tisztázzuk, hogy egy lépésnek mik lesznek a következményei. Ezt pedig most az oroszoktól kell megtudnunk. Tehát zajlik egy előkészítése magyar részről a csúcsnak, az európai uniós csúcsnak ebben az oldalsó irányban is. Úgyhogy, ha a magyar cégeket retorzió éri Oroszországban azért, mert Magyarország is támogatja az Európában lefoglalt orosz vagyonnak a fölhasználását, akkor természetesen ezt én nem fogom támogatni, mert ez azt jelenti, hogy Magyarország ezen veszteségeket szenved el. Nekem meg az a dolgom, hogy a magyarok ne veszteségeket szenvedjenek el, hanem egyre jobban járjanak, márpedig ezzel nem jól, hanem rosszul járnának. A másik ez a „megváltoztatni az eljárásrendet.” Nem látom be, hogy miért kellene nekünk ehhez hozzájárulni, hiszen a magyarok világosan elmondták egy referendum keretében, hogy nem akarnak egy integrációs kerethez tartozni az ukránokkal se a NATO-ban, se az Európai Unióban. Ez egy szuverén ország, a népnek joga van eldönteni, hogy ha már bent vagyunk, mondjuk, egy unióban, akkor felvételkor kit engedünk be, kit nem, vagyis kikkel akarunk együtt élni, vagy nem. Akik bent vannak, azokkal akarunk együtt élni, akarunk egy unióban lenni, ezért léptünk be. Amikor fölvettünk újabb államokat, akik utánunk érkeztek, és támogattuk őket, mondjuk, Horvátországot, azért tettük, mert velük szívesen élünk egy Európai Unióban, de az ukránokkal nem akarunk. Azért nem akarunk, mert ha az ukránokkal együtt élünk az Európai Unióban, akkor az ukránok az orosz háborút behozzák ide, be, az Európai Unió tagjai közé. És hogy mikor van Ukrajna háborúban Oroszországgal, azt nem Ukrajna dönti el, hanem legalább akkora súllyal az oroszok. És ezzel kiszolgáltatnánk Európát egy folyamatos háborús veszélynek Oroszország irányába. Ezért nem szabad Ukrajnát fölvenni. Ez ellentétes az összes magyar ember biztonsági szempontjával, de szerintem a többi európai nép polgárainak biztonsági szempontjából is. Másfelől, ha fölvennénk őket, minden pénz Ukrajnába menne. Minden pénz! Tehát Magyarország adófizetőinek pénze jelentős összegekben átvándorolna Ukrajnába. Miért kéne nekünk ezt támogatnunk?

Említette Miniszterelnök úr, hogy nagy a nyomás, pont aznap, amikor kezdődik az uniós csúcs, lesz egy Békemenet.

Akkor soha nem volt ilyen szerencsés vagy aktuális a névválasztása a Békemenetnek, mint most.

Pont onnan indul, ha jól gondolom, ugye, délután kezdődik az uniós csúcs, gondolom, az útja a Kossuth térről egyből Brüsszel vezet.

Sőt, nagyobb a baj, mert hiába magyarázom nekik Brüsszelben, most már évek óta, ez nem először fordul elő, hogy a nemzeti ünnep napjára teszik az uniós csúcsot, október 23-ra, hogy ezt ne tegyék, de nem hajlandók ezt tudomásul venni, nem változtatnak a kedvünkért ezen. Tehát a csúcs már hamarabb megkezdődik, mintha én oda érnék, ezért kénytelen leszek írásban is elküldeni a magyar álláspontot ezekben a kérdésekben, és a vitában pedig fölkérjük valószínűleg majd a szlovákokat, Fico miniszterelnök urat, hogy amíg meg nem érkezem, addig a magyar álláspontot folyamatosan képviselje, és innen, a Békemenetről pedig sovány malac vágtában, ha szabad így fogalmaznom, irány Brüsszel.

Igen, ezt, mondjuk, tizenöt évvel ezelőtt nehezen gondoltuk volna, hogy egy uniós csúcson a szlovákok fogják képviselni a magyar álláspontot.

No, lám! Ezért mondom: sosem szabad föladni. Ez a béketárgyalásoknak is a legnagyobb tanulsága. Még egyszer mondom. Tehát egy béketárgyalás – az orosz–ukránra is gondolhatunk most – rendkívül kacskaringós, tele van visszalépésekkel, próbálkozol, nem sikerül. Ha megsértődsz, ha föladod, ha kevély vagy, ha nincs alázat benned, a béke vagy az ügy iránti alázat, nem tudsz békét tető alá hozni, és az európaiakban ma ez nincsen meg. Tehát tizenhatodszor fogom elmondani majd az európai uniós csúcson, hogy azt kell csinálnunk, amit az amerikaiak, szerintem, de ehhez kellenek az európai nagyfiúk. Nem Magyarország nagyságrendje ez a feladat, hanem a németeké meg a franciáké meg az olaszoké. Nekünk tárgyalni kell az oroszokkal. Nekünk nemcsak orosz–ukrán tárgyalásokra van szükségünk, majd azt ők ketten elintézik. Európa jövőjéről, biztonsági rendszeréről, gazdasági rendszeréről, energiaellátásáról, az Ukrajna és Oroszország közötti határvonalról, hol milyen fegyvereket állomásoztatunk, mennyi katonát, erről nekünk, európaiaknak közvetlenül tárgyalnunk kell az oroszokkal, de ehhez alázat kellene. És ez nincs.

Hát ez lesz a végszó, Miniszterelnök úr, köszönöm szépen az interjút! A Mandiner nézőinek pedig köszönjük szépen a figyelmet. Viszontlátásra!

A teljes interjú itt tekinthető meg.

(Miniszterelnöki Kabinetiroda)