Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában

Törőcsik Zsolt: A napokban elindult a régóta várt ukrán ellentámadás, miközben felrobbantották a Dnyeper egyik gátját, a volt NATO-főtitkár pedig nyugati katonák Ukrajnába küldéséről beszél. Az események fényében Orbán Viktor miniszterelnök össze is hívta a védelmi tanács ülését a múlt héten, mert – mint fogalmazott – a kormánynak Magyarország biztonsága az első. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt. Jó napot kívánok!

Jó napot kívánok!

A beszélgetést csütörtök délután rögzítjük. Magyarország biztonsága szempontjából mi az, amit ezekben a napokban, hetekben kiemelten figyelni kell? Mert a harctéren, úgy látszik, hogy az eszkaláció irányába haladnak a dolgok.

A háborús helyzet egyre súlyosabb. Sok a kiszámíthatatlan elem. Ilyenkor a Magyarország biztonságáért felelős szervezeteknek és vezetőknek folyamatosan készenlétben kell állniuk, akármi is történik, akcióképesek legyenek. Ezért a védelmi tanács ülésén konkrét feladatokat adtunk a hadügyminiszternek, a vezérkari főnöknek meg a belügyminiszter úrnak is. Azt hiszem, hogy amit meg lehet tenni az ország biztonságának érdekében, azt megtettük. Diplomáciai munkánkat is erősítjük. Az esélyek itt azért nem szárnyalóak, tekintettel arra, hogy Európában egy háborús pszichózis van. Az a többségi álláspont, hogy ezt a háborút le lehet zárni, és el lehet dönteni, meg lehet oldani a harctéren. A magyar álláspont az, hogy ennek a konfliktusnak nincs megoldása a harctéren. Vissza kell venni a katonáktól az események irányítását, jöjjön megint a diplomácia, tárgyaljanak a politikusok, legyen tűzszünet, és közben induljanak meg a béketárgyalások. Ez az érdeke szerintem a világnak, Európának és benne Magyarországnak is. És azt se felejtsük el, hogyha béke lesz, de legalábbis tűzszünet, akkor az infláció is visszakanyarodik a megszokott kerékvágásba, talán még el is tűnik. A helyzet súlyosságát az mutatja leginkább, hogy az amerikai elnök már arról beszél, hogy nincs abban kivetnivaló, hogyha Ukrajna urántartalmú lőszereket kap az Egyesült Államoktól, mire az oroszok elnöke meg azt mondja, hogy hát amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten: két atomnagyhatalom urántartalmú lőszereket akar bevetni Magyarország szomszédjában, néhány száz kilométerre a magyar határtól; hát ebből láthatjuk, hogy a helyzet minden korábbinál súlyosabb.

Igen, és egy volt NATO-főtitkár pedig arról beszél, hogy a szövetségeseknek akár katonákat is kellene küldeniük. Sőt, ugye, a mostani NATO-főtitkár pedig éppen nemrég mondta azt, hogy bizony a támogatás változást hoz a harctéren, ezért nyilván ezzel arra is utal, hogy ezt folytatni kell.

A NATO eddig óvatos volt. Tulajdonképpen a NATO álláspontja és a magyar diplomácia álláspontja egybeesett, hiszen a NATO úgy döntött, hogy nem vesz részt ebben a katonai konfliktusban. Tehát a NATO, mint katonai szövetség nem küld fegyvereket Ukrajnába, és nem is tervez semmilyen katonai lépést. Ami történik – fegyverszállítás, információátadás, az ukránok katonai támogatása –, az mind tagállami hatáskörben megszületett döntés. Tehát ma igazából a magyar álláspont és a NATO-álláspont van egymással átfedésben, és ettől tér el az összes többi, háborút támogató államnak az álláspontja, akik messze túlfutnak a NATO álláspontján. Majd egy másik alkalommal, talán egy kifejtősebb beszélgetésben lehet arról gondolkodni, hogy ésszerű volt-e az a katonai stratégia, amelyet a háború elején az európaiak Magyarország ellenkezése ellenére választottak. Ugyanis azt választották, sőt többről van itt szó, mint Európáról, a Nyugat – mondjuk úgy – azt gondolta, hogy katonai értelemben le lehet győzni úgy az oroszokat, hogy az ukrán katonák harcolnak, a nyugati katonák nem avatkoznak be, csak fegyvereket, eszközöket és információkat adnak át. Nekem mindig is kétségem volt afelől, hogy egy ilyen típusú hadviselés katonai értelemben sikeres lehet-e. Ne legyen igazam, ne legyen mindig a pesszimistáknak igaza, de úgy érzem, hogy itt egy rosszul kalibrált, rosszul felmért, elhibázott stratégiával van dolgunk, aminek az eredménye az, hogy a háború folytatódik, egyre mélyül és szélesedik. Napok alatt halnak meg ezerszám ott katonák, akiknek van apjuk, anyjuk, gyermekük, feleségük, borzalmas pusztítás, fölmérhetetlen veszteség és szerintem hibás katonai koncepció, de ezt majd az előttünk álló néhány hónap eldönti.

A múltkori beszélgetésünkben azt mondta, hogy, ugye, van az elitnek egy álláspontja, amiről idáig beszéltünk, de a múltkori beszélgetésünkben azt mondta, hogy úgy látja, hogy a társadalmakban csökken a háborúpártiak, és növekszik a békepártiaknak a száma. Számít-e ez bármit is? Miközben például Soros György a legfrissebb írásában fényes ukrán győzelemről beszél, a Krím visszafoglalásáról, és gyakorlatilag a háború folytatásáról, kiszélesítéséről értekezik.

Spekulánsok mindig vannak, ha háború van, Soros György egy spekuláns, egy háborús spekuláns, aki hatalmas emberi veszteségek árán reméli, hogy anyagi előnyhöz juthat. Ennek a minősítése talán nem igényel nyílt és egyenes mondatokat, róla mindannyian tudjuk, hogy mit kell az ilyesmiről gondolni, azt hiszem. Na, most az igazság az, hogy szerintem a békepártiaknak lesz igazuk. Tehát szerintem Magyarország jó oldalon áll. Nemcsak Magyarország érdekének beazonosításakor jártunk el helyesen, tehát nemcsak ott állunk, ahol az Magyarországnak érdeke, hanem erkölcsi szempontból is helyesen jártunk el, amikor a béke mellett tettük le a voksunkat. És biztos vagyok abban, hogy a végén – ez akár néhány hónapon belül nyíltan és nyilvánosan is bekövetkezhet – a háborúpártiakkal szemben, a háborúpárti többséggel szemben a békepártnak, a kisebbségnek, a békepártiaknak lesz majd igazuk, és az ő véleményük általánossá, de legalábbis többségivé válik majd a nyugati világban. Minden mindennel összefügg, ezért nem tartom a háború szempontjából jó hírnek, sőt aggasztónak érzem, hogy az Egyesült Államok volt elnökével, Donald Trump elnök úrral szemben eljárást indítottak Amerikában, mert ha van a nyugati világban ma olyan ember, aki ezt a háborút meg tudja állítani, és békét tud teremteni, az az Egyesült Államok volt elnöke, Donald Trump. És Magyarországnak az érdeke az lenne, hogy az Egyesült Államok élén is egy békepárti ember álljon, egy békepárti politikus vezesse a világnak azt a részét is. A háborúpártiak, különösen az amerikai Soros-birodalom, mert nehogy azt higgyük mi, magyarok, hogy csak nekünk jut ki a jóból, jut abból az amerikaiaknak is, tehát a Soros-birodalom amerikai lába gőzerővel támadja Donald Trumpot, és mindent megtesz annak érdekében, hogy megakadályozza az elnökké való megválasztását.

Ugye, említette már, hogy van azért a háborúnak gazdasági következménye is, és azt mondta az imént, hogy az infláció azonnal mérséklődne, és hosszú távon akár el is tűnhetne, hogyha tűzszünet lenne. Ugye, a múltkori beszélgetésünk óta napvilágot láttak a legfrissebb adatok. Májusban 21,5 százalékra mérséklődött a pénzromlás üteme. Ez jobb egyébként az elemzői várakozásoknál, viszont még mindig 20 százalék fölötti érték. Lehetőséget ad ez már az infláció elleni harc mérséklésére vagy például az árstopok kivezetésére, vagy ezzel még azért várni kell?

Óvatosnak kell lennünk. A kormány világos vállalást tett. Egy nagyon nehéz helyzetben tettük ezt a vállalást. Azt mindannyian tudtuk, hogyha háború lesz, és a háborúban szankciókat vezetnek be az orosz energiával szemben, mint ahogy ez megtörtént, akkor az egész Európában fellöki, az égbe löki az energia árát, az áramét is meg a gázét is. És miután Magyarország importból fedezi az energiaszükségletének nagy részét, ez igaz a háztartásokra és igaz a vállalkozásokra is, ezért ennek első számú kárvallottjai mi leszünk. Európában talán senki sem importál nagyobb arányban, a fogyasztásának nagyobb arányában energiát, mint éppen Magyarország. Ezért a mi inflációnk följebb is ment, mint a többieké, de a kormány ennek ellenére azt vállalta, hogy ennek az évnek a végére az inflációnak egyszámjegyűnek kell lennie. De az inflációnak hiába könyörgünk, az nem jön le onnan, föntről, azt le kell rántani, törni, zúzni, tehát itt az inflációval szemben küzdeni kell, és le is fogjuk törni az inflációt, ezért vezettünk be számos intézkedést, aminek antiinflációs hatása van. Van, amit még fönn kell tartani, van, amit már ki lehet engedni, kell újabb intézkedéseket is hozni, a dolog lényege, hogy az egészből végül is Magyarország úgy jöjjön ki, hogy az év végére az infláció nem lehet 10 százalék fölött, sőt érezhetően 10 százalék alatt kell lennie. Ezt a logikát követi egyébként a költségvetés, a következő évi költségvetés is, amit benyújtottunk a parlament elé.

Így van, és azt a héten már el is kezdte egyébként tárgyalni a parlament. Ugye, a védelem költségvetésének nevezik ezt. Lehet-e ennyire előre tervezni ilyen bizonytalan környezetben, hogy a jövő évet már egészében lássuk?

Kell! Azt nem állítom, hogy könnyű, de szükséges. Amikor kiszámíthatatlanok a dolgok, akkor minél több stabil pontra van szükség. Az egyik ilyen stabil pont maga a költségvetés, de még inkább a költségvetés mögött meghúzódó kormányzati akarat. Tehát azt gondolom, hogy a költségvetési vitából mindenki, akinek a munkáját érinti a költségvetés, vállalkozók, munkavállalók, befektetők, mind láthatják, hogy ebben a helyzetben a kormány milyen irányba halad. Remélem, hogy a számokat is eltaláljuk. Valóban nem könnyű dolog öt-hat hónapra előre számokat rögzíteni, de nem is lehetetlen, végül is a kormányban ne a gyenge képességű közgazdászok üljenek, hanem inkább a jobbak, ők meg méltóztassanak eltalálni és kellő pontossággal bemérni a várható gazdasági fejleményeket. Az biztos, hogy háborús időkben – márpedig most háborús időket élünk – védelmi költségvetésre van szükség. Olyan költségvetést kell készíteni, amely megvédi a fontos dolgokat – azon túl, hogy garantálja az ország biztonságát. Ilyenkor meg kell védeni a családok anyagi helyzetét, a nyugdíjasokat, a rezsicsökkentést Magyarországon, mert ez fontos a családoknak, és meg kell védeni a munkahelyeket. És ez eddig rendben is volna, a költségvetés ezt megteszi. Van itt azonban valami, ami azonnali intézkedéseket követelt, mert nem mindegy, háborús időkben nem mindegy, hogy az emberek a megtakarításaikat hol tartják. Háborús időkben az segít az országnak, aki a megtakarításait államkincstárban vagy kincstárjegyben tartja. És aki segít az országnak, mert hajlandó a megtakarítását kincstárjegyben vagy államkötvényben tartani, annak jól is kell járnia, ott magasabb kamatot kell, hogy kapjon, mint ha banki megtakarítása lenne. Ezért most olyan intézkedéseket hoztunk, amellyel arra akarjuk rávenni az embereket, hogy a banki megtakarítások helyett az állampapír és a kincstárjegy irányába tereljék, mozdítsák el a pénzüket, és ezért magas kamatot kínálunk az állampapírok után, és egy adót vetünk ki a nem államkincstári, hanem banki jellegű megtakarításokra. De ez egy ideiglenes intézkedés, ezt addig tartjuk fönn, addig akarunk beleavatkozni a megtakarítások irányításába vagy folyamának alakításába, amíg a háború tart. Ez egy ideiglenes, háborús intézkedés, ha a háborúnak vége van, akkor persze ezt ki fogjuk vezetni, de most szüksége van az országnak arra, hogy az emberek a megtakarításukat jó pénzért, jó kamatért ne banki megtakarításként, hanem államkötvényben vagy kincstárjegyben tartsák.

Ugye, a költségvetés mellett az adótörvényeket is benyújtotta a kormány a parlamentnek, és ebben szerepel a benzin jövedéki adójának az emelése. Erre a lépésre miért volt szükség?

Erre nem volt szükség. És hogyha engem kérdez, akkor mint púp a hátunkra, úgy kell ez nekünk. De mióta az Európai Unió tagjai vagyunk, bizonyos gazdasági kérdésekben, amelyeknek a körét igyekszem egyébként minimálisra visszaszorítani a brüsszeli csatákban, de mégiscsak van egy köre a gazdasági intézkedéseknek, amelyek fölött nem mi rendelkezünk, hanem Brüsszel, az Európai Unió és a brüsszeli bürokraták. És vannak olyan szabályok, amelyek rosszul esnek, még egyszer mondom, harcolunk ellene, halasztásokat is sikerült elérni, de nem tudjuk meg nem történtté tenni őket. Márpedig Brüsszel úgy döntött, hogy a benzin és a gázolaj jövedéki adóját Magyarországnak meg kell emelnie. Ezt brüsszeli bükkfanyelven harmonizálásnak nevezik. Lényegében arról van szó, hogy zöld, környezetvédelmi szempontokra hivatkozva drágává teszik az üzemanyagot, hogy az emberek kevesebbet fogyasszanak. Mi alacsonyabban tartottuk egész eddig. Lejárt a türelmi idő. Nem tudunk mit tenni. A brüsszeli utasításokat vagy döntéseket kénytelenek vagyunk végrehajtani. De nemcsak az üzemanyagnál van ez így, hanem egy másik termékcsoportnál is, ezek a csomagolóanyagok és üvegek, amelyeknek a nyilvántartását föl kell állítani, nyomon kell követni ezeknek az útját, ez mindenfajta költségekkel jár, úgyhogy a hulladékfeldolgozás ára is meg fog nőni. Ezek szerintem szükségtelen, életszerűtlen, rosszul időzített előírások. Most általában is kétséges, hogy ezek értelmesek-e, de most, amikor egyébként háborús infláció van, gazdasági nehézségek vannak, szankciós időket élünk, ilyenkor megterhelni a nemzetállamok, a tagállamok költségvetését rossz brüsszeli gazdasági döntésekkel nagyon súlyos hiba, és ennek mi isszuk meg a levét, mi fizetjük meg az árát. Én mindig azért harcolok, hogy ezeket ne kelljen bevezetnünk, hogy elhalasszuk, hogy mentességet kapjunk. Valamivel mindig próbálkozom, de van, amikor az ember odaér a falhoz, és már nincs tovább. Kénytelenek voltunk ezt a brüsszeli döntést átvezetni a magyar jogrendszerbe. Mit tudunk tenni viszont? Miután a gazdaságot ez mind gyengíti, és a háború maga is legyengíti a nemzetgazdaságokat, kimeríti a vállalkozásokat, ezért megpróbálunk újabb dinamikát meg energiát, lendületet vinni a magyar gazdaságba. És a Brüsszel által kikényszerített rossz döntések ellensúlyozására is gazdaságvédelmi akciótervet készített a kormány. Ezt megalkottuk, az utolsó simításokat végezzük rajta. Jövő héten kormányinfó keretében valamikor Gulyás miniszter úr a szokott rendben ezeket ismertetni is fogja. Ezek azok a gazdaságot támogató meg az embereket is támogató intézkedések, amelyekkel ellensúlyozni akarjuk a rossz brüsszeli utasításokat.

Van még egy brüsszeli döntés, amely ellen majd kiderül, hogy harcol-e a magyar kormány. A tagállamok belügyminiszterei egy kötelező migránskvótáról szóló tervezetet fogadtak el a múlt heti ülésükön. Éppen aznap egyébként, amikor egy Svédországból érkező szíriai migráns késeléses támadást hajtott végre Franciaországban. Ugye, a döntés szerint, hogyha egy tagállam nem akar migránsokat befogadni, akkor fejenként nagyjából 8 millió forint megfizetésével kiválthatja ezt. Beszéljünk először a döntésnek a tartalmáról, hogy elfogadható-e ez Magyarországnak, hogy fizet a befogadás helyett?

Nem fogadható el természetesen, ezért Magyarország és Lengyelország a döntés ellen szavazott. Puha nemet – vannak a nemzetek karakterei között különbségek – mondott Szlovákia, Bulgária, Málta és talán Litvánia. Tehát több ország is jelezte, hogy nem ért ezzel egyet. Nem is akarom, nem is akarjuk ezt végrehajtani. Végül is egy nagyon kellemetlen fordulattal állunk most itt szemben. Az elmúlt években lépésről lépésre haladva úgy éreztem, hogy sikerül teret nyitnunk a józan ész előtt, és át tudjuk fordítani a brüsszeli döntéshozók figyelmét a kötelező szétosztási migránskvótáról a határvédelemre. Mert nem úgy kell megoldani ezt a helyzetet, hogy szétosztjuk a migránsokat, hanem úgy, hogy megvédjük Európa külső határait, és így, ebbe az irányba is haladtunk. Én úgy éreztem, hogy meg is nyertük ezt a csatát már, és egyszer csak most jön egy döntés, elég puccsszerűen és gyorsan, amely azt mondja, hogy amelyik ország nem enged be migránst, arra erőnek erejével rájuk fogják őket kényszeríteni. Most a következő kérdés, hogy mennyit fognak ránk kényszeríteni? Most ezt ők döntik el. Tehát olyan szabályokat alkotnak, amelyek fönntartják Brüsszelnek azt a jogot, hogy ő mondja meg, hogy mennyi migránst oszt szét. Nehéz elképzelni, hogy hogy’ történik majd ez. Mondjuk, ott vannak Németországban ezek a migránsok, és akkor, mondjuk, ők nem akarnak persze idejönni, én meg is teszek mindent, hogy ne akarjanak, de nem is akarnak maguktól sem, mert úgy gondolják, hogy Németországban talán több pénzhez jutnak. És fogják, és akkor összegyűjtik őket, és akkor beteszik őket Németországban majd vagonokba? És akkor onnan áthurcolják őket hozzánk, itt meg kirakják, és mi meg itt fogjuk őket tartani?! Tehát ezeket elgondolni is rendkívül életszerűtlen, és ellentétben van az emberi természettel meg a humánummal. A mi emberi érdekeinket is, jogainkat is sérti meg a migránsokét is. Ez egy nagyon rossz megoldás, nem véletlen, hogy hosszú évek óta harcolunk ez ellen. Itthon a baloldal azt is letagadta, hogy van ilyen szándék egyébként Brüsszelben, aztán, ugye, csak kilóg a szőrös lóláb előbb vagy utóbb. Most is ez történik. Szerintem van összefüggés aközött, hogy éppen a napokban adta át Soros György a birodalmának irányítását a fia számára, aki meg is mondta, hogy ő sokkal direktebben akar politikát csinálni Amerikában is meg Európában is. És szerintem a Soros-birodalom lendült itt ellentámadásba, azt is mondhatnám, hogy a Soros-birodalom visszavágott, és egy puccsszerű, nagyon gyors döntéssel lenyomták az európaiak többségének a torkán ezt a kötelező migránskvótát, amit nem áll szándékunkban végrehajtani, és keressük, keresem a módját, egyeztetek más országokkal is, hogy hogyan tudnánk megoldani, hogy nekünk ne kelljen ezt a szabályt végrehajtani.

Igen, mert, ugye, a belügyi biztos azt mondta, hogy ezt mindenkinek, tehát aki nem szavazta meg a tanácsban, annak is végre kell majd hajtania a rendelet hatályba lépése után. Arról volt egyébként szó, hogy a határvédelem miért nem számíthat szolidaritási kategóriának? Azért is kérdezem, mert, ugye, szerdán több ember, 79 ember meghalt Görögország közelében egy felborulthajó-balesetben, amikor illegális bevándorlók akartak átjönni a tengeren.

Ahelyett, hogy elfogadnák, hogy az Európa külső határainak védelme költségekkel jár, mondjuk, Magyarország esetében már több százmilliárd forintot fordítottunk kerítésépítésre és határvédelemre, és ebből vállalnának át terhet a brüsszeliek, és könnyítenék meg a mi dolgunkat, ehelyett bennünket büntetnek meg. Azt kell mondanom, hogy ráadásul, ugye, ez a Soros-birodalom azért egy messze szétterjeszkedő, húzódó, nagy hálózat. Ugye, ebben a migránsvilágban is ott vannak mindenhol, lényegében ők szervezik és ők mozgatják az egész migrációt. És mióta ez a döntés megszületett, azóta ezen a Soros-birodalmi hálózaton keresztül szétfutott a hír a migránsok világában, hogy új helyzet van, Európa várja őket, és föl is bátorodtak az illegális határátlépők. Azt tapasztaljuk a déli határainknál, hogy egyre agresszívebbek, mindenfajta erőszakos akciókat hajtanak végre, és veszélyes eszközöket használnak. Növekszik az erőszakos áttörési kísérleteknek a száma is. Tehát arra kell fölkészülnünk a nyáron, hogy Sorosék föllázítják a migránsokat, és egy komolyabb offenzívát kell majd visszavernünk a nyár során.

Beszéljünk még röviden a döntésnek a körülményeiről is, mert, ugye, Ön is említette, hogy ez egy puccsszerű döntés volt, és Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára, aki ott volt ezen az ülésen, ő is azt mondta, hogy a végleges szövegtervezetet fél órával azelőtt kapták meg, hogy szavazni kellett róla. Lehet ennyi idő alatt megalapozott döntést hozni, vagy mi egyáltalán az oka annak a gyorsaságnak, amivel ezt el akarták fogadtatni?

Új alkirály van a Soros-birodalom élén, és az amerikaiak nagy nyomást helyeztek Európára. Európa hosszú ideig hezitált. Azt mindenki látta, hogy a német migrációs politika sikertelen volt az elmúlt időszakban. „Majd megoldjuk” – mondta a kancellár asszony, aztán persze nem oldották meg, miután ők nem oldották meg, most majd oldjuk meg mi, meg fogadjuk be tőlük azokat, akiket szét akarnak osztani. Kiderült, hogy óriási biztonsági kockázata van mindennek. Megnőtt a terrorcselekmények száma, és a közrend számos országban a fölbomlás határához érkezett, ha nem is egész országokban, de egyes városokban és régiókban mindenképpen riasztó híreket lehet hallani. Mi nem azt akarjuk ebben a vitában, hogy adjanak nekünk igazat. Tehát mi nem azt akarjuk mondani, hogy a magyaroknak van igaza, nem a németeknek. Mi csak azt akarjuk mondani, hogy a németeknek legyen igazuk Németországban, a magyaroknak meg hadd legyen igazuk Magyarországon. Tehát a németek csináljanak olyan migránspolitikát, amilyet akarnak, az az ő hazájuk. Úgy kísérleteznek vele, ahogy jónak látják. Ez meg a mi hazánk, Magyarország, a magyarok hazája. Nem akarunk vele kísérletezni. Szerintünk kockázatos ez a kísérlet. Számos bajt hoz az a fajta helyzet, amikor nagy tömegekben érkeznek, ráadásul illegálisan migránsok egy másik kultúrából. Nem akarjuk vállalni ezt a kockázatot. Ehhez jogunk van. Csak azt kérjük a brüsszeliektől, hogy ne akarják megmondani Magyarországnak, hogy mi itt, magyarok kikkel éljünk együtt. Ne akarják megmondani, hogy milyen legyen a migrációs politikánk, mert ez Magyarország kizárólagos belügye. Egyébként az alkotmányunk a migrációról szóló népszavazást követő módosításoknak köszönhetően világosan és egyértelműen fogalmaz. Ezek a brüsszeli döntések a magyar jogrenddel nincsenek összhangban.

Az orosz–ukrán háborúról, a magyar gazdaság helyzetéről és a kötelező migránskvótáról is kérdeztem az elmúlt fél órában Orbán Viktor miniszterelnököt.