Törőcsik Zsolt: Az emberek többsége ezekben a napokban kapja meg a júliusi fizetését, amelyben a családosok először szembesülhetnek a valóságban is az emelt családi adókedvezménnyel, illetve az adómentes cseddel és gyeddel. Erről is kérdezem stúdiónk vendégét, Orbán Viktor miniszterelnököt. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok! Valóban mindenki oszt-szoroz, én is próbálom követni az eseményeket.

Igen, de mielőtt a konkrét intézkedésekről beszélnénk, egy kicsit a hátterét nézzük meg, ennek a politikának a logikáját, mert Nyugat-Európa válasza a demográfiai és az ezzel járó – sokszor már a gazdaságot is fékező – munkaerő-piaci kihívásokra a bevándorlás volt. Na, most népesedési problémák itthon is vannak, és jelentkeznek már a munkaerő-piaci tünetek is. Önök mégis egy lassabb utat választottak ennek a kezelésére, és a népesedési trend megfordítása volt az, amit célul tűztek ki. Miért?

Messze vezet az Ön kérdése, mert ahhoz az alapkérdéshez jutunk el, hogy miért nincs több gyerek? Amit Ön demográfiai hanyatlásnak nevez, az valójában, ha lefordítjuk a mindennapi élet nyelvére, azt jelenti, hogy korábban az emberek több gyermeket akartak, most meg kevesebbet. És hogy mi ennek az oka? Kell-e, és ha kellene, akkor lehet-e ezen változtatni, vagy bele kell törődni abba, hogy ez így lesz? No, most két elmélet van arra, hogy miért van kevesebb gyerek, illetve két lehetséges magyarázat. Az egyik az, hogy megváltoztak az emberek, és nem szeretik annyira a gyerekeket, mint korábban, és egy más életfilozófiát akarnak folytatni, amelyben a gyerek, amely valóban sok törődést, erőfeszítést, idegeskedést, sőt életünk végéig tartó idegeskedést jelent, e helyett egy kényelmesebb életet választanak, ez egy magyarázat. Vannak országok, ahol így áll a helyzet. A másik pedig az, hogy mindenfajta akadályok vannak, és a fiatalok úgy látják, hogy később vágnak bele a gyerekkel együtt járó, felelősségteljes felnőtt életbe, halogatják a házasságot, halogatják a gyermekvállalást, és a végén kicsúsznak abból a korból, amikor még lehet közös gyerekük. Tehát van ugyan vágy és álom és terv és ösztön és szülői példa arra, hogy jobb a több gyerek, és minél több a gyerek, annál nagyobb a boldogság, de van, ahogy ez mégsem jön össze. Most a nyugatiak erre azt a választ adják, hogy hát valahogy van, de a világon máshol meg úgyis sok fölösleges ember van, azok onnan úgyis el akarnak jönni, hát engedjük be őket ide, magunk közé, többen leszünk, a kevesebb saját gyereket kipótoljuk idegenből jött emberekkel, darab-darab, és akkor a végén a gazdaság teljesítőképessége nem hanyatlik, fönntartható lesz az életszínvonal, amit eddig több emberrel sikerült elérni. Ezt mi nem szeretjük. Ez a migráció végső oka. Tehát ha azt keressük, hogy hogy’ fordulhatott elő, hogy egyes országok hagyták, hogy olyan méretű és mértékű külföldi beáramlás történjen a saját országukba, amely végül már megváltoztatja a nyugat-európai nagyvárosok kulturális arculatát is, több a külföldi az iskolákban, mint a saját gyerek –terrorveszély, a közbiztonság romlása, mindenfajta bajok vannak –, tehát ha azt keressük, hogy ez miért történhetett meg, hát ezért, mert azt gondolták, hogy darab-darab, és ha nincs saját gyerek, akkor majd pótoljuk migránssal. Majd beállnak a migránsok dolgozni, és akkor gazdaságilag működik a rendszer. De a helyzet az, hogy nem állnak be dolgozni! A legfőbb vonzereje a gazdag nyugat-európai országoknak épp abban van, hogy van egy szociális rendszerük, amely a munkanélküli vagy kevés, csekély munkával élt életet is ellensúlyozza, és egy ideérkező idegen a bennszülötteknél jóval kevesebb erőfeszítéssel is fönn tudja magát tartani, és ő már ettől is boldog. De ez legyen a nyugatiak problémája, mert mi nem erre az ösvényre léptünk. Mi azt mondtuk, hogyha az életben vannak akadályok, amelyek nehezítik a fiatalok számára a családalapítást, különösen anyagi természetű akadályok, akkor azokat mozdítsuk el. Tehát csináljunk egy olyan családbarát politikát, amelyben a vágyott gyerekek megszületnek; aki gyermeket akar, az nem anyagi nehézséget vesz a nyakába, hanem egy elviselhető kihívás előtt találja magát, sőt az én gondolataimban lévő, jövőbeli Magyarországon, ha gyereked van, akkor még anyagilag is jobban jársz. Itt még nem tartunk, de már nem jársz rosszabbul, mintha nem lenne gyereked, vagy közelítünk ahhoz a ponthoz, ahol azt lehet mondani, hogy anyagi értelemben rövid távon sem jársz rosszabbul, ha gyermeket vállalsz, mint ha nem. Tehát nem ad neked egy kényelmesebb és magasabb életszínvonalat a gyermektelenség. Nem vagyunk még itt, de lépésről lépésre közelítünk ide. És ebből lett aztán minden. A gyerekek után járó adókedvezmény, a gyed rendszerének megváltoztatása, aztán most a két gyermeket vállalt édesanyák élethosszig tartó adómentessége, szóval ebből a logikából érkezett minden, és közben megkeményítettük magunkat a migrációs politikában, óriási a nyomás rajtunk, mert a nyugatiak azt akarják, hogy mi is csatlakozzunk az ő migrációbarát politikájukhoz, ők azt akarják, hogy Magyarország is legyen éppen olyan bevándorlóország, mint Németország vagy Franciaország vagy Ausztria, de mi ezt nem akarjuk. Itt nincs kompromisszum, bevándorlásügyben Magyarország nem köt kompromisszumot, de akkor egy nagyon jó családtámogatási rendszert kell működtetni, mert a migrációellenes politikának a kiegészítő eleme egy nagyon jó családbarát politika, egyébként valóban, akár több millióval is csökkenhetne a magyarok száma.

Hogyha a konkrétumokat nézzük, említette Ön is, hogy most mindenki számol, egy átlagkeresetű család kasszájában a mostani intézkedésekkel, a most kapott fizetésnél mennyivel marad több, mint korábban?

A számok dzsungelében tallózok most. Van az az intézkedésünk, amely a csedet és a gyedet adómentessé teszi. Tehát ha az átlagos jövedelemmel számolunk vagy annál kevesebbel, valamivel kevesebbel, akkor azt tudjuk mondani, hogy a csed esetében a most bevezetett adómentesség havonta 78 ezer forint többletbevételt jelent egy családnak. A gyed esetében, ami a gyerek féléves kora után van, az pedig 43 ezer forint többletjövedelmet jelent egy átlagos jövedelem esetében. Tehát még olyan is van, hogyha valaki cseden van, tehát a gyerekeinek megszületése utáni első félévet tölti otthon, előfordulhat nem egy alkalommal, hogy több pénzt kap, magasabb a fizetése, mintha egyébként dolgozna. Ez már kezd jól kinézni. Ha továbbmegyünk a következő intézkedéshez, ez a gyerekek után járó adókedvezmény megkétszerezése, az azt jelenti, hogy egymillió családban nő majd a jövedelem, tehát egymillió család érintett ebben. Az egygyerekeseknél 10-ről 15 ezerre emelkedett most az adókedvezmény, a kettőgyerekeseknél 40-ről 60 ezerre, a háromgyerekeseknél 99 ezerről 148 ezerre, és ez január 1-jétől még egyszer meg fog történni. Tehát két gyerek után lesz 80 ezer forintos adókedvezmény, három gyerek után pedig majdnem 200 ezer forint. Ez azt jelenti, hogyha az átlagkereset körül vagy – az olyan 700 ezer forint ma Magyarországon –, akkor havonta a 100 ezer forintot is meghaladhatja az az összeg, amivel több marad nálad. Az azt jelenti, hogy évente egy család kasszájában egymillió, 1 millió 200 ezer forinttal több jövedelem keletkezik, pedig ugyanannyit dolgozik. Tehát anélkül, hogy extra erőfeszítést tett volna, ugyanazzal a munkával, ugyanazon a munkahelyen évente több mint egymillió forinttal nő a jövedelme.

Ugye, azt mondta, hogy az a cél, hogy aki gyermeket vállal, az ne járjon rosszabbul, legalább ne járjon rosszabbul, mint az, aki nem. Vagyis ez, hogyha lefordítjuk, azt is jelenti, hogy bent maradhasson a középosztályban, vagy bekerülhessen oda. Ezeket a törekvéseket hogyan egészíti ki a fix 3 százalékos hitelprogram, vagy hogyan rímel ezekre?

Ez egy másik nagy vita Magyarországon. De ez legalább egy értelmes vita, nem olyan, mint a politikai viták egy tekintélyes része, hogy hova helyezze a hangsúlyt a kormány, amikor segíteni próbál a fiataloknak. A bérlakásra helyezze vagy a saját otthon megteremtésére? Ugye, aki dogmatikus, tehát aki ragaszkodik az „egy kérdésre csak egy lehetséges válasz van” filozófiához, ugye, ezt úgy írja le, hogy vagy-vagy. Nem szeretem ezt a megközelítést. Hát legyenek bérlakások is, piaci alapon lehet építeni bérlakásokat, ki lehet adni, abból jövedelemhez lehet jutni, legyenek albérletek is, meg legyenek kibérelhető lakások is. De a mi filozófiánkban és az én fölfogásomban a bérlakásban, akármilyen kedvező is az, valamilyen függőségi elem mégiscsak marad. Nem a sajátodban laksz. Tehát ha van olyan, hogy magyar álom, van amerikai álom, meg talán még európai álom is van, de ha van magyar álom, amire én vissza tudok emlékezni egész fiatalkoromra, és valószínűleg ez nem változott meg azóta sem, a magyar álom lényege a saját otthon. Mert valahogy a magyar ember fejében ez adja a végső függetlenséget. Ez azt jelenti, nem vagyok földönfutó, van helyem, itt olyan nagy baj már nem történhet. Tehát mi a saját otthont és a tulajdonhoz jutást tartjuk megoldásnak. Igaz, hogy normális körülmények között, miután a fiataloknak nincs indulópénze, ha hitelből akarnak lakást vásárolni, akkor a piaci kamatok olyan magasan vannak, hogy azt sajnos egy fiatal a saját keresményéből aligha tudja kifizetni. Ezért ezen a ponton be kellett avatkozni, és egy fix 3 százalékos kamatozású hitelt hirdettünk meg, ami a fiatalok számára is elérhető, lévén, hogy a törlesztőrészlet – persze a lakás minőségétől függően – nem haladja meg, sőt sok esetben alacsonyabb lesz, mintha lakbért fizetnél, vagy albérletet fizetnél. Tehát törlesztőrészletet fizetsz, nem lakbért, és a végén lesz egy saját lakásod, ami mégiscsak egy vagyon. Ha teljesen kifizetted, akkor egy egész lakásnyi vagyon, ha valahol a felénél tartasz, akkor egy féllakásnyi vagyon, de mindenképpen saját tulajdon. És ezzel belépsz abba a körbe, ami minden nemzetnek a gerincét adja, ez a tulajdonosok közössége. Mert nemcsak arról van szó, hogy egy nyelvet beszélünk, közös a kultúránk, ugyanazt tanultuk az iskolában, közös a történelmünk, hanem arról is, hogy mindenkinek van valamije. Magyarországon kívül aligha van az embereknek valami, ez az a föld, ez az a hely, ahol neked van valamid, és a tulajdonosok közösségéhez tartozol. Kisebb, nagyobb, több, kevesebb, de van valamid, ami ideköt. Ez a középosztály lényege. És a fiatalokat abban tudjuk most segíteni, ahhoz adunk nekik egy esélyt, azt mondjuk, hogy erre startoljatok rá, hogy már egész fiatal korban be tudjatok lépni a lakástulajdonosok közösségébe Magyarországon. Ez erősíti a középosztályt, jó a fiataloknak, és erősíti magát a nemzetet is.

Azért több 10 millió forintot felvenni hitelként, ugye, maximum 50 millió forintot lehet ebben a programban, az nem kis dolog, az egy nagy vállalás, amit azért meg kell gondolni, mert az is jelent egyfajta elköteleződést. Mit mérlegeljenek azok, akik még gondolkodnak azon, hogy belevágjanak-e?

Az első, hogy azt érdemes látniuk, hogy ez egy 25 éves futamidejű kölcsön és a kamat a futamidő alatt változatlan, tehát ez fix, tehát nincs árfolyamkockázat. Ugye, visszaemlékszünk, hogy hogy’ volt ez a devizahitelesekkel. Ugye, 2002-ben baloldali kormány jött Magyarországon, ők azonnal megszüntették, vagy egy év után megszüntették az akkori otthonteremtési rendszert, és a bérlakás felé próbálták terelni az embereket meg a devizahitel felé. És a devizahitelnél van árfolyamkockázat. Ez forintban van, itt nincs árfolyamkockázat, illetve nincs kamatkockázat sem, mert fix 3 százalékos hitelről beszélünk, ez kiszámítható. Ez azt jelenti, hogyha valaki fölvesz, mondjuk, 20 millió forintot, akkor havonta a mi számításunk szerint 60 ezer forintot takarít meg, mert nem piaci kamatot fizet, hanem állami, 3 százalékos kamatot. Ha 30 milliót vesz fel, akkor havonta 90 ezer forintot takarít meg, ha 50 millió forintot vesz föl, akkor pedig meg tud takarítani havonta 150 ezer forintot. Ez azt jelenti, hogy részben olcsóbban jutsz lakáshoz, részben nagyobbhoz is hozzájuthatsz. Tehát ha összevetem azt a lehetőséget, hogy te a piacon, tehát nem államilag támogatott hitelt veszel föl, azzal, hogyha államilag támogatott hitelt vennél föl, akkor legalább egy szobával nagyobb lakást vagy házat tudsz kihozni ugyanabból a pénzből. Tehát én azt tudom mondani a fiataloknak, persze nehéz az ő fejükkel gondolkodni, de érdemes rástartolni vagy legalábbis megnézni. Megjegyzem, óriási az érdeklődés. Tehát ezeket a számokat nemcsak én tudtam kiokoskodni, hanem mindenki a saját életére vonatkozó számokat is már megtalálta. És miután kombinálható a 3 százalékos fix kamatozású hitel más családtámogatásokkal, más hitelfajtákkal, itt bizony nagyon komoly államilag támogatott összegekhez is hozzá lehet jutni, hogyha egyébként gyereket vállalsz. De a 3 százalékos fix hitelnél a legnagyobb vonzerő szerintem az, hogy itt változtattunk a korábbi politikánkon. Ugye, mi összekapcsoltuk a gyerekvállalást meg az otthonteremtés támogatását. Mert Magyarországnak csak arra volt pénze, amennyi pénze volt, azt a családosok felé kellett terelni, jó részét még most is így kell, de ez egy olyan otthonteremtési hitel, aminél nincs lakóhely, tehát teljesen mindegy, hogy falusi vagy, városi vagy, vagy fővárosi vagy, és nincs családi állapothoz kötődő előírás se. Tehát lehetsz egyedülálló, családos, ahogy éppen vagy. Tehát ez mindenki számára elérhető, erre mindenki rástartolhat.

Na, most ahhoz, hogy ez a program működjön, kellenek olyan lakások is, amelyeket az érintettek meg tudnak vásárolni. Ugyanakkor az elmúlt években azért sok építőipari szereplő inkább leépítette a kapacitásait. Hogyan lesz elegendő ingatlan ehhez a programhoz?

Először is ez új lakásra is használható és lakásvásárlásra is. Mindenfajta becsléseket látok itt, az ingatlanpiaci szakértők sokat nyilatkoznak mostanában a hitel kapcsán. Én úgy látom, hogy a különböző számok között tallózva az megkockáztatható, hogy van most is körülbelül 100 ezer olyan lakás Magyarországon, amely eladásra vár, csak nem volt rá kereslet. Ez mindig egy vita, hogy hogy’ kell az otthonteremtést megindítani, hogy a keresletet, tehát hitelt, forrást kell adni az embereknek, vagy pedig az építőipart kell megtámogatni, és ha több lakás lesz, akkor majd az olcsóbb lesz, és így olcsóbban lehet hozzájutni, vagy csináljuk azt, amit mi csinálunk most, hogy a vásárlókat, tehát a fiatalokat támogatjuk meg, de behúzunk bizonyos költséghatárokat, így előzve meg az áremelkedést. Tehát ez egy olyan hitel, amiből te nem tudsz akármekkora lakást venni, tehát ez luxuslakásokra nem vehető igénybe. Ez azt jelenti, hogyha lakást veszel, akkor 100 milliónál, ha házat, akkor 150 millió forintnál annak az ingatlannak az értéke nem lehet nagyobb. Tehát itt az áremelkedések ellen beépítettünk egy korlátot. És ott is beépítettünk, hogy négyzetméterenként nem kerülhet többe ez az új vagy most használtan vett lakás, mint 1 millió 500 ezer forint. Ez egy másik áremelkedést megakadályozó gát, amit beépítettünk. Tehát én azt hiszem, hogy ez egy harmonikus, nagy megindulás, gyors megindulás lesz, de aztán egy kiegyensúlyozott, harmonikus fejlődése áll be a lakáspiacnak, sokkal több otthon, ház, lakás épül majd, mint korábban. Építőipari kapacitás van. Magyarországon erre van készség. Mióta sikerült a cigány közösségekkel is megegyezésre jutni, hogy nem munkanélküli, szociális segélyt adunk, hanem munkán keresztül támogatjuk őket, ott általában több gyerek van, és kevesebb a bevétel, nagyon sokan mentek el dolgozni, és nagyon sokan mentek az építőiparba. Tehát én azt hiszem, hogy itt van egy munkaerő-tartalék is, amit az építőipar megindulása majd mozgósít.

No, már ha az áremelkedések elleni korlátot említette, ez azért érdekes, mert sok közgazdász és politikus is azért kritizálja a programot, mert ez majd szerintük felveri a lakásárakat. Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke például azt mondta, hogy két hét alatt 20 százalékkal nőnek az ingatlanárak, és nemcsak Budapesten, hanem mindenhol. Mennyire reális veszély ez akár az említett korlátok ellenére is?

Ez ismerethiányból fakad szerintem. Nem föltételezek rosszindulatot, bár volt az a Kollár Kinga nevű tiszás EP-képviselő, aki azt mondta, hogy az a jó a Tiszának, ami rossz Magyarországnak. Tehát gondolhatnám akár azt is, hogy azért támadják, mert ez jó az országnak, és így rossz nekik, ők maguk legalábbis hajlamosak így gondolkodni, de most tegyük ezt félre, és ne tételezzünk fel rosszindulatot, hanem vizsgáljuk meg, hogy miért juthat az ember ilyen téves következtetésre. Ismerethiány van. Nem ismerik még a rendeletet, nem olvasták el eleget, nem hívták fel Panyi Miklóst. Panyi Miklós ott ül egy programirodában, van egy programirodánk, amely arra való, hogy mindenki, akinek kérdése, javaslata, észrevétele, baja, nehézsége, nyűge van, ott tud jelentkezni. Tehát aki ezt mondja, az még nem beszélt Panyi Miklóssal. Javaslom, hogy ezt tegye meg. Másfelől meg nem csináltak még ilyet. Tehát azért egy olyan pártról beszélünk, ami még soha nem kormányzott, nem tudja, hogy ezek a mechanizmusok hogy’ működnek. Mi azért csináltunk jó néhány lakásprogramot. 2002-ben fölfuttattuk már szerintem egy nagyon szép programmal, ami nem volt annyira átütő erejű, mint a mostani, de komoly program volt, aztán a Medgyessy-féle kormányzat azt megszüntette, de nekünk van tapasztalatunk, hogy hogy’ kell ezt csinálni. És van rossz tapasztalatunk is, mert a baloldal, ugye, a devizahitelbe csalta vagy szorította be az embereket, miután fölszámolta a polgári kormány lakáshitelezését, és abból nagy baj lett. Ugye, nekünk egymillió embert kellett kimenteni a devizahitelezés csapdájából. Ki is mentettük őket. Utána létrehoztunk egymillió munkahelyet; ha van munkahelyed, akkor el tudsz kezdeni gondolkodni a lakáson, míg munkahelyed nincs, hanem munkanélküli vagy, esélyed sincs, hogy saját lakáshoz jussál. Az Európai Unió statisztikái szerint, ami nem mondható barátságosnak Magyarországgal szemben, egymillió embernek tudtunk segítséget adni, hogy kijöjjön a szegénységből, tehát a középosztály is megnőtt, és erre a háttérre tudjuk rátelepíteni ezt a mostani otthonteremtési programot. Tehát akik támadják a politikában, azok még nem csináltak ilyen lakásprogramot, ezért nincs is meg az a tudás, ami egy kormányzópártnál megvan, és kell is, hogy legyen.

Ugyanakkor azokat az intézkedéseket, amikről eddig beszéltünk, egy bizonytalan gazdasági és geopolitikai környezetben kell megvalósítani. Itt van például a vámmegállapodásnak az ügye, amelyet tegnap például a német autógyártók kritizáltak élesen, és Magyarországon is, ugye, a múlt héten azt mondta, hogy kell egy ipar- és munkahelyvédelmi akcióterv, hogy kivédjük a hatásait ennek a megállapodásnak. Szijjártó Péter a héten már tárgyalt az érintett cégekkel. Hogyan értékelik ők a helyzetet, milyen megoldás körvonalazódik?

Általában azt érdemes tudnunk, hogy amíg háború van, addig a magyar gazdaság sem tud akkora teljesítményt nyújtani, mint ami benne van. De amint a tűzszünet és a béke elérkezik, abban a pillanatban a magyar gazdaság teljesítménye nagyságrendekkel nő majd meg. Mi következik ebből? Ugye, nekünk is komoly kérdés volt, hogy meg merjük-e indítani most ezt az otthonteremtési, fix 3 százalékos programot, vagy várjunk a békéig. Mert valóban van abban igazság, hogy háborús körülmények között, mint amiben az európai világ most van, minden ilyen program megindításának van valamennyi kockázata. Mi lesz, hogyha a háború, mondjuk, elér Magyarországig? De én azt gondolom, hogy a COVID óta eltelt négy-öt év, ami reménytelen négy-öt év volt, vagy legalábbis küszködés, inkább azt mondom, küszködéses négy-öt év volt, állandóan csak a baj. A rádiót, tévét kinyitottad, beszélgettél a kollégáiddal, nézted a munkahelyed, azt láttad, hogy bizonytalanság, kiszámíthatatlanság, baj, fenyegetés, rossz, szürke közérzet. És szerintem ezt nem lehet tovább folytatni. Tehát azt gondoltam, hogy háború ide, háború oda, ezt a programot meg kell indítani. Meg kell indítani a családi adóreformot is, amiről beszéltünk itt ma már, és meg kell indítani a fix 3 százalékos programot is. Ha a családi adóforradalom sikerül, meg az otthonteremtés is érdekli a fiatalokat, ez alapvetően meg fogja változtatni a jövőről való gondolkodást. És ez fontos! Háború ide, háború oda. Tehát vállaltuk azt a kockázatot, a kormányon vitatkoztunk erről sokat, én magam is a kockázatot vállalók oldalán álltam, hogy a háború folytatódása ellenére ezeket a gazdasági programokat indítsuk meg. Kellett rajtuk igazítani, néhány vészféket be kellett építeni, ezért is tartott ez hat hónapig. Én már márciusban indultam volna ezekkel, de a józanság megkövetelte, hogy azért építsünk be néhány féket, mert ki tudja, mi lesz itt. De most ezek biztonságos programok: mind a családi adóforradalom, mind a 3 százalékos hitel. De azoknak az érveit, akik a kockázatra hívták föl a figyelmet, tovább növelte az a körülmény, hogy vámháború tört ki az Egyesült Államok és Európa között. Mit jelent ez? Eddig mi, ha terméket vittünk az Egyesült Államokba, fizettünk 2-3 százalékos vámot. Ezt most felemelték 15-re. Ha Amerikából jött valamilyen termék, ami a mi termékeinkkel versenyzett, az amerikaiak fizettek 10 százalékot. Most, hogy ez miért volt így, kevés időnk van, hagyjuk, de így volt, tehát ők 10-et fizettek, most az nulla. Tehát elvesztettünk 12 százalékot, amikor mi viszünk ki terméket, és elvesztettünk 10-et, amikor bejön. Több mint 20 százalékos vámpozíció-módosulás van. Ez nyakon vágja, oldalba rúgja, tüdőn lövi a nagy cégeket, amelyeknek mi dolgozunk, és amelyek a terméket utána elviszik a világ különböző pontjaira, az Egyesült Államokba is. Tehát ennek súlyos munkahelyi, negatív munkahelyi hatásai lehetnek Magyarországon, ha időben nem reagálunk. Ezért hívtuk össze ezeket a tanácskozásokat. Szijjártó Péter dolgozik ezen, alakul az a terv, amit mi úgy hívunk, hogy munkahelyvédelmi akcióterv és iparvédelmi akcióterv, amellyel megvédjük a munkahelyeket. Ez egy rossz megállapodás, amit az Európai Unió kötött az amerikaiakkal. Most ezen sopánkodhatok én, hogy rossz, ez most már így van, rossz, ennek a hatásait, ennek a rossz döntésnek a hatásait ki kell védeni. Ezt két akciótervvel fogjuk megtenni, még a nyári kormányülések valamelyikén döntéseket szeretnék hozni ebben a témában.

A másik kockázat, amelyet Ön is említett, az orosz–ukrán háború. Most a jövő héten a hírek szerint találkozik egymással az orosz és az amerikai elnök, amelyre Ön korábban azt mondta, hogy az ő tárgyalásuk, megegyezésük kell ahhoz, hogy vége legyen ennek a háborúnak. Mennyire bizakodó most, hallva a tárgyalások hírét?

Az vagyok, ez jó hír, mert továbbra is fönntartom, hogy itt tűzszünet, a szankciók eltörlése csak akkor következhet be, hogyha az amerikai elnök megegyezik az oroszok elnökével. Nem örülök annak, hogy az európaiak elaludtak. Tehát Magyarországnak hivatalosan, évek óta ott van egy javaslata Brüsszel asztalán, én magam többször ezt személyesen is elmondtam a tanácsüléseken, a miniszterelnöki csúcsokon, hogy azt javaslom, hogy ne az európai intézmények vezetői – mert a vámtárgyalásnál láttuk, hogy mire képesek, ez kevés lesz, Moszkvában még kevesebb, mint Washingtonban, tehát ne ők –, hanem a német kancellár meg a francia elnök együtt menjenek el Európa nevében tárgyalni Moszkvába, vagy hozzanak tető alá, ha nem mennek el Moszkvába, mint ahogy mi elmegyünk szükség esetén, akkor hozzanak tető alá valahol, semleges területen egy ilyen találkozót. Tehát legyen orosz–európai csúcs, mert a háború Európában van. Nekünk kell a legaktívabbnak lenni, a legkezdeményezőbb készséggel rendelkezőnek lenni. Tehát mi ezt javasoltuk: európai–orosz csúcs. Most az nincs, mert az európaiak – teljesen tévesen szerintem – egy más logikát követnek, viszont lehet, hogy hamarosan összejön egy orosz–amerikai csúcs. És ha orosz–amerikai csúcs jön létre, az jó, mert béke lehet, de az európaiak ebből ki fognak maradni. Mellékszereplők leszünk a saját kontinensünk biztonsági ügyeinek intézésében. Miért jó ez? Tehát én sürgetem továbbra is, hogyha lehet, minél hamarabb, ha lehet, még az orosz–amerikai csúcs előtt, ha nem, akkor az orosz–amerikai csúcs után mindenképpen legyen orosz–európai csúcs. Szerintem, ha Európa a saját maga kezében akarja tartani a jövőjéről szóló döntéseket, akkor nem teheti meg, hogy sértett kisgyerekként, durcás kisgyerekként ül otthon, és kígyót-békát kiabál az oroszok elnökére, hanem úgy kell viselkedni, ahogy a diplomácia szabályai megkövetik. Ha baj van, tárgyalni kell, ezt a háborút nem lehet lezárni a frontvonalon, nincs megoldás a hadszíntéren, ezt a diplomatáknak, a politikusoknak, a vezetőknek a tárgyalóasztal mellett kell lezárniuk.

Ha már Trump és Putyin elnök szóba került, akkor egy múlt heti hírt még azért hozzunk ide. Nyilvánosságra került ugyanis John Durham különleges ügyésznek a jelentése, illetve annak a titkos melléklete, amely arról szól, hogy a 2016-os kampányban a demokraták a Soros-alapítványokkal közösen hogyan próbálták nem létező orosz kapcsolatokkal lejáratni Donald Trumpot. Most olvasva ezt a jelentést mi a legfontosabb tanulsága ennek?

Ez egy bomba Amerikában, valahogy Magyarországon vagy Európában kevesebb figyelem fordul e felé, de ez egy valóságos bomba, politikai bomba. Hát kiderül, kiderült ebből a jelentésből tényekkel alátámasztva, hogy az történt, hogy a demokrata kormányzat – ezt nevezzük a Hillary Clinton-féle, külügyminisztériumi, demokrata közigazgatásának – meg a Soros alapítvány meg az ahhoz hasonló rendszerek, lényegében itt Sorosról van szó, valamint a fizetett média, hárman így, együtt megállapodtak arról, hogy fölépítenek egy valótlan történetet az Egyesült Államok elnökének, Donald Trumpnak és az oroszoknak a kapcsolatáról, és úgy magyarázzák meg Hillary Clinton választási vereségét, hogy e mögött egy titkos orosz–Trump együttműködés van. Ez nem volt igaz! Ez önmagában is egy botrány. Most még az is kiderült, hogy erre állami szerveket is felhasználtak. Tehát, hogy nem egy médiaügyeskedés, amit ismerünk itthonról meg nem egy ilyen pártpolitikai ügyeskedés van mindösszesen, hanem állami szerveket is bevontak abból a célból, hogy egy teljesen hamis tényeken alapuló vagy tények nélkül fölépített, hamis történet jöjjön létre. És évekig nyüstölték az amerikai elnököt, vádolták ezzel, mindenfajta eljárásokat indítva, amiből egyetlen szó nem volt igaz, ez derül ki. Jó, de persze csak az újszülötteknek új a vicc, mert itt mi a fene történik Magyarországon? Persze az állami szerveket védjük, hogy ilyesmiben részt vegyenek, de hát a Soros-alapítvány itt van, a dollármédia itt van, az amerikaiak itt voltak egy darabig, most helyettük itt van Brüsszel. Hát más sem történik, mint Magyarországgal szemben folyamatosan építenek föl itthon, Magyarországon is és külföldön is dezinformációs kampányokat, amelyeknek az a célja, hogy gyengítsék a kormányt, hogy rávegyék a kormányt bizonyos brüsszeli érdekeknek megfelelő, de a magyar érdekekkel ellentétes döntésekre, és végső soron végre sikerüljön egy brüsszeli kormányt hatalomra juttatni Magyarországon is. Az amerikai történet rólunk is szól.

Van olyan lépés, amelyet meg kell tenni ezután a jelentés után itthon?

Van, de ezek komolyabb dolgok annál, semhogy fél percben beszéljek róla.

A napokban érkező családtámogatásokról, a fix 3 százalékos hitelprogramról és a vámmegállapodás hatásairól is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt.

(Miniszterelnöki Kabinetiroda)