Törőcsik Zsolt: Üdvözlöm Önöket Kolozsvárról, és köszöntöm Orbán Viktor miniszterelnököt. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Azért itt beszélgetünk, mert a közelben tartja ma a kongresszusát az RMDSZ, amelyen Ön is részt vesz. Miért érezte fontosnak, hogy itt legyen ezen a mai kongresszuson?

Időről időre eljövök. Nem tudok minden RMDSZ-kongresszusra eljönni, de a magyar miniszterelnöknek szerintem kötelessége, hogy a külhoni magyarok szervezeteinek a nagy rendezvényein, ha tud, akkor részt vegyen. Nemcsak ide, Erdélybe szoktam eljönni, hanem a Vajdaságba és néha a Felvidékre is. Megtiszteltek a meghívással, meg abban a szerencsében és megtiszteltetésben is részünk van, hogy Románia miniszterelnöke, Bolojan miniszterelnök úr is itt lesz.

Ez jelent valamilyen kétoldalú találkozót is, vagy a magyar–román viszonyra vonatkozó akár előrelépést?

Mindig jelent ilyet is. Ez egy olyan viszony – ismerve a két ország történelmét –, amelynél bonyolultabbat nagyon nehéz elképzelni, nem tudom, van-e Európában ennél bonyolultabb viszonya két nemzetnek. Szóval egy ilyen történelmi múlt mellett, amikor béke van meg együttműködés, az nem természetszerű és nem is a véletlennek köszönhető, hanem döntés. És mi, magyarok békében akarunk, meg együttműködésben akarunk élni a szomszédainkkal. Ezt a döntést minden nap meg kell hozni, és minden nap fenn kell tartani. És amikor olyan miniszterelnöke van Romániának, aki hasonló módon gondolkodik – Bolojan miniszterelnök úr Nagyváradra való –, akkor meg kell ragadni a lehetőséget, hogy javítsuk az együttműködést.

Az RMDSZ elnöke azt mondta az elmúlt napokban egy interjúban, hogy a cél a következő két évre a közösségépítés és a helyben maradás segítése. Ugyanakkor azt látjuk, hogy Románia gazdasági szempontból nehéz helyzetben van. Hogyan tud segíteni a magyar kormány ebben a helyzetben a közösség céljainak az elérésében?

Először is sok sikert kívánunk a román kormánynak. Talán a városiak is értik ezt, de a falusiak meg tudják, hogy az ingatlanod értékét nemcsak az határozza meg, hogy mekkora a telked, meg milyen építésű a házad, az is, hogy ki a szomszédod, és egy trehány, rendetlen, szegény, felfordult életmódot folytató szomszéd leértékeli a te házadnak az értékét is. Ha a szomszédod rendezett, sikeres, előremegy, együttműködésre törekszik veled, akkor a te ingatlanod értéke is többet ér. Ezért nemcsak az alapvető keresztényi meg emberiességi megfontolások miatt, hanem e miatt a saját önérdek miatt is mi abban vagyunk érdekeltek, hogy Románia gazdasága sikeres legyen. Ráadásul egy kiemelt kereskedelmi partnerünkről van szó, minél több pénzük van a románoknak, annál inkább működik a román–magyar kereskedelem. A helyzet itt most nem könnyű. Nekem nem dolgom, hogy a román gazdaságról bármit is mondjak, de azt nyugodtan mondhatom, hogy az a komolytalan, rosszindulatú, talán tudatlan bezzegrománozás, amely állandóan a magyar kormánynak úgy akar ártani, hogy azt bizonygatja, hogy a románok mennyivel jobban csinálják, annak szerintem vége van. Ha valaki ezt előhozza, akkor azt javaslom, hogy nézzen át ide, a határ másik oldalára, és akkor látni fogja, mi a valóság. Itt komoly küzdelem zajlik annak érdekében, hogy a gazdaság pénzügyi egyensúlyát helyre tudják állítani, és az nagyon fájdalmas dolog, politikailag pedig nagyon komoly szakmai kihívás. Úgyhogy van gondja az RMDSZ-nek, aki felelősséget vállal a most működő román kormányban is. Sok sikert kívánok a román miniszterelnöknek is meg az RMDSZ-es minisztereknek is!

Az, amilyen helyzetben a román gazdaság van, és ahogyan idáig jutott, az milyen tanulságokkal szolgál az otthoni magyarországi helyzetre nézve gazdasági szempontból?

Még egyszer mondom, hogy óvatosnak kell lennünk, amikor egy másik országról mondunk, még ha a szomszédunkról van szó, akkor is bármit. Itt a politika vitte bajba a gazdaságot. Tehát ha nincs stabilitás, ha nincs kiszámíthatóság, ha nincs hosszú távú tervezhetőség, ha az emberek vagy a pártok lebecsülik a stabilitás és a kiegyensúlyozottság értékét és erényét, akkor abból ötletelés, rángatózás és rövid távú gazdasági döntések következnek. Sok, népszerűnek tűnő, rövid távú gazdasági döntés, amikor összeadódik, abból szokott lenni a nagy gazdasági baj. Én 35 éve vagyok parlamenti képviselő, azóta figyelem a szomszédainknak a gazdaságpolitikáját. Emlékszem nagyon sikeres romániai gazdaságpolitikai időszakokra is. Emlékszem olyan nehéz időkre is, mint a mostani. Egy nagyon tapasztalt és tiszteletre méltó ember a miniszterelnök Romániában. Tehát ha van ember, akinek esélye van arra, miután nagyon jó kormányzó volt, tehát ha van esélye az életútja alapján valakinek arra, hogy ezt a kicsit ilyen csálén álló szénakazlat visszaigazítsa, akkor Bolojan miniszterelnök úrnak erre van esélye.

Közben Magyarországon is életbe lépett egy új gazdasági intézkedés a vállalkozásoknak is elérhető a fix 3 százalékos hitel, csak közben azt látjuk, hogy például a német ipar megrendelései – ez egy friss adat – negyedik hónapja csökkennek. Mekkora kereslet lehet ebben a nemzetközi gazdasági környezetben erre az új hitelre, és kiknek szól ez egyáltalán a kormány tervei szerint?

Úgy tűnik most, hogy a magyar gazdaságpolitika mágikus száma a hármas, megindítottunk egy 3 százalékos otthonteremtési hitelt az első lakást vagy otthonteremtést megcélzóknak. Óriási az érdeklődés, és most megindítottuk a 3 százalékos vállalkozói, 3 százalékos kamatozású vállalkozói hitelt is. Nem szeretek más tollával ékeskedni, az nem fair, tehát el kell mondjam, hogy a kereskedelmi és iparkamarának sokat köszönhetünk. Nagy Elek elnök úrnak személyesen is, és azoknak is, akik részt vettek ennek a kidolgozásában, és a részletszabályok mindig sokkal nehezebbek, mint a főszabály, és a Széchenyi Kártya-rendszeren keresztül nyújtjuk ezt a hitelt, amit egyébként a kereskedelmi és iparkamara hozott létre, még Demján Sándor időszakára nyúlik ez vissza, és működteti azóta is. Tehát ez egyedül nem menne, itt a vállalkozóknak a képviselői szükségesek ahhoz, hogy ez a hitelkonstrukció működjön. 150 millió forint az igénybe vehető összeg felső határa. Szerintem sok magyar kis- és középvállalkozó van, aki egy ilyen 6, 6-7 százalék közötti általános jegybanki alapkamat mellett, ami azt jelenti, hogy e fölött lehet csak piaci hitelhez jutni, ki van már éhezve egy kibírható, kifizethető, kigazdálkodható 3 százalékos hitelre. Ez szerintem komoly lökést ad majd a kis- és középvállalkozóknak. Általában azt kell mondanom… És közben futnak az adócsökkentési programok egyébként a családok számára. Mondanak itt mindenfélét, jót-rosszat a magyar gazdaságról, de a helyzet az, hogy a magyar gazdaság ma abban az állapotban van, hogy egyszerre tud elindítani egy fix 3 százalékos otthonteremtési hitelt, egy fix 3 százalékos kis- és középvállalkozói hitelt, és egyszerre tudja végrehajtani Európa legnagyobb adócsökkentését. Na, az a gazdaság, amelyik erre képes, az nem lehet rossz bőrben.

Miért a kis- és középvállalkozások kerültek most a fókuszba? Mert, ugye, nekik szól a Demján Sándor Program, amelyet korábban elindítottak, és Nagy Márton további adókönnyítéseket és bürokráciacsökkentést is ígért.

Először is magyarok vagyunk, és a magyarok többsége kis- és középvállalkozóként dolgozik a gazdaságban, mármint aki nem munkavállaló. Meg a nagyok tudnak igénybe venni külföldről is olcsóbb hitelt, a Magyarországon működő, nagy, nemzetközi cégek meg különösképpen. Tehát egy német vagy egy osztrák vagy egy olasz cég olcsóbb, euróban számolt hitelt tud fölvenni otthon vagy a hazai bankjától. Tehát ők nem szorulnak hitelezési segítségre. Akik bajban vannak, azok mindig mi vagyunk, magyarok, a magyar kis- és középvállalkozók, ezért nekünk mindig rájuk kell gondolnunk első helyen.

Említette azt, hogy adócsökkentésben gondolkodnak a továbbiakban is, akár a családokat, akár vállalkozásokat nézzük. A Tisza Párt részéről ugyanakkor adóemelési tervek szivárogtak ki az elmúlt időszakban, amelyeket egyébként a párt maga hivatalosan tagad. De miért lenne érdeke a Tiszának az adók emelése?

Van egy alapvető vita a magyar közéletben, amit 35 éve figyelek, és élek meg. Mindig volt egy olyan irányzat mind a közgazdászok között, mind a gazdaságpolitikusok világában, mind pedig a pártok világában, akik alapvetően magasabb adókat szeretnének. Az egykulcsos adót mindig is utálták. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy vért hánytak tőle. Ők szeretnek társadalommérnökösködni, tehát szeretik elvenni a cégektől meg az emberektől a pénzt, és utána az általuk elgondolt igazságosság szempontjai szerint visszaosztani. Ez a filozófia létezik. Én ezt nem osztom. Én egy másik iskolához tartozom. Én azt mondom, hogy a legjobb gazdaságpolitika az alacsony adók politikája, és az lehessen egyszerű, kiszámítható, könnyen kikalkulálható. Tehát, mondjuk, ha te tízszer többet keresel, akkor fizess tízszer többet, tízszer több adót, és akkor kvittek vagyunk, teljesítetted a kötelességedet, amely a közösség felé fennáll. Mert mindenkinek valamennyi adót fizetnie kell, egyébként nem működik semmi, ami a közös szükségleteket elégíti ki a védelemtől a közrenden át a közlekedésig. Valamennyi adót azért kell fizetni, csak az legyen alacsony, ne szóljunk bele az emberek életébe. Az a jó, ha ők döntik el, mit akarnak csinálni a pénzükkel. Amikor az állam akarja ezt meghatározni, abból tipikusan Magyarországon eddig ebből inkább baj lett. Ez nem minden országban van így, szoktak hivatkozni a skandinávokra, az másfajta népség. Minálunk az a jó gazdaságpolitika, amelyik pénzt hagy az embereknél, erőt hagy az embereknél, és mozgásteret hagy arra, hogy az emberek úgy éljenek, azt csinálják, amit helyesnek és jónak látnak. Ez az első ok szerintem, amiért vita van. A Tisza Párt az előző filozófiához tartozik, egy régi iskola, ők Bokros Lajos, Surányi György, Petschnig Mária Zita. Ők ezt a közgazdasági iskolát érzik magukhoz közel. De van egy másik ok is, hogy több pénzt akarnak beszedni az emberektől. Ez egy brüsszeli utasítás. A Tisza Párt egy brüsszeli projekt, ezt Brüsszelben találták ki, Brüsszelben hozták létre. Nekem meg is mondták, hogy azért hozták létre, hogy a magyar nemzeti kormányt felváltsák egy Brüsszel-barát, most már ezért aztán ukránbarát kormánnyal, és kell a pénz Ukrajnába. Tehát én ott ülök a miniszterelnökök tanácsülésén, nincs pénz. Közben pénzt akarnak adni Ukrajnának, mert meg akarják nyerni a háborút az oroszok ellen a frontvonalon. Ahhoz pedig pénz kell. Miután pénz nincs, valahonnan be kell gyűjteni. Több ötletük van. Az egyik az, hogy vegyük el az európai emberektől, például a magyaroktól magasabb adóval, és küldjük a pénzt Ukrajnába. A Tisza Párt egy ukránbarát párt, egy brüsszeli projekt, ezért ezt a brüsszeli utasítást végre is hajtaná, ha kormányon lenne. De miután nincs, és nem is lesz reményeim szerint, ezért nem tudja elvenni a magyarok pénzét. Nemcsak most, hanem a jövőben sem.

Na, most az alapján, amit mondott, az látszik, és az az elmúlt években is úgy volt, hogy a kormánynak nagyon egyértelmű az álláspontja adózási kérdésekben. Ennek ellenére mégis indítottak egy nemzeti konzultációt ezzel kapcsolatban, illetve van, mondjuk, a rezsicsökkentésre vonatkozó kérdés is ebben. Mit várnak így a konzultációtól, ha ennyire egyértelmű, hogy Önök mit kínálnak a magyar embereknek?

Az fog történni már a következő hetekben, hogy óriási nyomás lesz Magyarországon Brüsszelben, hogy járuljunk hozzá Ukrajna európai uniós tagságához, és járuljunk hozzá több pénzzel Ukrajna pénzügyi támogatásához. Azonban Magyarország ezt nem akarja, legalábbis a magyar kormány semmiképpen és én sem. Mi nem akarunk több pénzt elvenni az emberektől, következésképpen nem akarunk több pénzt küldeni se Brüsszelbe, se Ukrajnába. Ez egy nagy nemzetközi csata, ezt meg kell nyerni, ehhez támogatásra van szüksége a kormánynak, ezért a konzultáció megerősíti a kormány nemzeti érdeket képviselő irányvonalát. Másfelől pedig, miután a Tisza Párt és talán a DK-t is idesorolhatnám, azt gondolja és mondja, hogy ő nem akar ezekről a kérdésekről beszélni, és az erre vonatkozó terveit nem akarja elárulni a választások előtt, azt mondták, hogy nem szabad erről beszélni, mert akkor elveszítenék a választásokat, ami nekik rossz hír – mi annyira azért nem bánkódunk –, illetve azt mondták, hogy majd a választások után, „ha nyerünk, mindent lehet.” Ez azt jelenti, hogy a legfontosabb kérdés, az adókérdés, a közteherviselés kérdése homályban maradna. Ez nem jó. Az a jó, ha az emberek világosan és tisztán látnak. Aztán döntsenek! Aztán ahogy döntöttek, majd úgy lesz, ki milyen rózsát szakított, azt szagolja. Ez a választásokra is igaz, nem csak a feleségválasztásra.

Más tervek is nyilvánosságra kerültek egyébként a Tisza Párt részéről. Zárt körben elmondott beszédekben hangzott el például a kórházi férőhelyek vagy az iskolák számának újragondolása vagy épp a gazdákról megfogalmazott sarkos vélemény. Mire utalnak Ön szerint ezek a megszólalások, amelyek egyébként zárt körben hangzottak el?

Különböző természetű dolgokról van szó. Ismét visszaidézem az elmúlt 35 évnek a vitáit. Mindig volt vita arról, hogy mi legyen a magyar mezőgazdasággal, és mindig volt olyan álláspont – ezeket persze ilyen flaszter-csávók találták ki általában, tehát ilyen budapesti, belvárosi fiúk –, hogy a mezőgazdaság a múlthoz tartozik, az nem modern, egy igazán komoly nemzetgazdaságban inkább az ipar vagy a szolgáltatás, és az egész vidék, meg ez a falu egy elmaradott életforma, ezeken túl kellene már lépni. Mindig volt ez a zörej, ez a program, ez a gondolat mindig volt, a Bokros-csomag is csupa ilyen intézkedésből állt. És ezért mondja most ennek a hagyománynak a folytatójaként a baloldal, hogy a magyar mezőgazdaság nem lehet versenyképes az ukránnal. Ezt mondják, most idéztem, amit hallott, és ezért jobb, ha átadjuk a magyar mezőgazdaságot inkább az ukránoknak, nem kell ezzel foglalkozni. Ez egy teljes félreértés! A magyar történelem és lelkialkat nem ismeretéről vall. Magyarország nincs mezőgazdaság nélkül. Magyarország nincs gazdák nélkül. Magyarország nincs vidék nélkül. Magyarország nincs falu nélkül. Még ha néha a belvárosi betonról úgy is tűnik, hogy meglennénk mi a falusiak nélkül is, de ez nem így van. Magyarország egy nagy szerves egység, mindenkire szükségünk van, a flaszter-csávókra is egyébként, de ugyanígy szükségünk van a mezőgazdaságot működtető gazdáinkra is. Nem adunk át semmit. Meg kell védeni a magyar mezőgazdaságot, és Ukrajna irányából nagyon komoly fenyegetés éri a magyar mezőgazdaságot. És ha Ukrajnát felvennék, amit mi próbálunk megakadályozni, abban az esetben a magyar mezőgazdaság olyan kihívásokkal szembesülne, ami valóban több százezer gazdának a tönkremeneteléhez is hozzájárulhatna. A másik, ugye, a kórház- meg iskolabezárás. Ez is mindig volt. Mondom: a Bokros-csomag örököseiről beszélünk itt. Mindig azt gondolták, hogy nagy reformokra van szükség, nem elég hatékony az oktatási rendszerünk, nem elég hatékony az egészségügyi rendszerünk, át kell alakítani, és az átalakítás mindig azt jelenti magyarul, hogy elkezdenek bezárni iskolát, kórházi osztályt, kórházat, és így tovább. Én 15 éve küzdök azért, hogy Magyarországon minden család számára elérhető legyen a jó minőségű oktatás a gyerekeik számára, és ha valaki bajba kerül, mert az egészsége megroppan, vagy valami baj érte, akkor karnyújtásnyi távolságra legyen jó minőségű egészségügyi ellátás. Úgyhogy nem bezárni kell, hanem erősíteni. Különösen a megyei kórházakat kell megerősíteni. Most látom, hogy a megyei kórházakat is – nem tudom – vissza akarják metszeni, vagy be akarják zárni, mert hét nagy regionális centrumkórházról beszélnek. Ez egy teljesen más ellátási rendszer, mint a mienk, ez messzire vinné az ellátást az emberektől. Szerintünk – most Budapestet nem számolom ide, akkor – 18 nagyon erős megyei kórházra van szükségünk, ezt építjük most már tíz-egynéhány éve.

Nemcsak felvételek, hanem adatok is szivárogtak ki a Tiszától a héten. A párt ezt napokig tagadta, majd végül elismerték, de szerintük Önök, vagy ahogyan ők fogalmaznak: a hatalom támadta meg őket. Mennyire látunk tisztán ebben az ügyben, és mit mutatnak az eddigi információk?

Teljesen tisztán látunk, merthogy nem látni kell, hanem hallani. Tehát az ukránok megmondták, Magyarországon a politikában olyan viták vannak, amik azért tűnnek együgyűeknek, mert közben mások azt, amit mi találgatunk, azt saját szándékaik szerint, saját szándékként, saját hangon elmondják. Tehát az ukránok nem sok kétséget hagynak afelől, hogy mit akarnak. Ők azt mondják, hogy ők bármi áron be akarják vonni a háborúba Európát. Ennek egy akadálya van ma, ez Magyarország. Az ukránok elmondják, hogy ők bármi áron, de be akarnak kerülni a NATO-ba. Ezt mi megakadályoztuk. Közben nyert az amerikai elnök. Ez a kalandortörténet így lezárult, remélem, hosszú időre. Az ukránok nem viccelődnek, megmondják egyenesen: bármi áron be akarnak kerülni az Európai Unióba. Magyarország ezt nem akarja. Az ukránok megmondják egyértelműen, nekik pénzre van szükségük. Pénz kell a hadsereghez, nem tudják eltartani a saját államukat, nem tudják kifizetni a nyugdíjakat, a fizetéseket, ezért nekik pénz kell. Adjatok nekünk pénzt! Megmondják egyenesen. Ennek is van egy akadálya. Ezt Magyarországnak hívják. Ezért az ukránok a saját szájukkal meg is mondták, hogy az kell, hogy Magyarországon kormányváltás legyen. Brüsszel és Ukrajna összeműködik ebben a dologban: legyen kormányváltás Magyarországon, nemzeti kormány helyett jöjjön egy Brüsszel- és ukránbarát kormány, ezért segítsük is azokat, akik ilyen kormányt akarnak létrehozni Magyarországon. És akkor Ukrajna sorsa meg – Brüsszelben azt gondolják sokan, hogy – az Európai Unió sorsa is jobbra fordul. Én kételkedem ebben, hogy az unió sorsa jobbra fordulna, de hogy a magyaroké biztosan rosszabbra fordulna, arról meg vagyok győződve. Ezért az ukránok dolgoznak aktívan, hogy kormányváltás legyen Magyarországon. Nyakig itt van a titkosszolgálatuk. Mi persze követjük őket, meg látjuk, hogy mi történik. Beépültek a magyar szellemi életbe, beépültek a magyar tanácsadói világba, beépültek a magyar politikai vitákba, és van pártjuk. A Tisza egy ukránbarát párt, az ő pártjuk, ezért ők mindent meg fognak tenni, hogy kormányra segítsék a Tisza Pártot. Segítik őket mindennel, például technológiai segítséget is adnak. A modern politikában a digitális elérés kulcskérdés, és ehhez adnak nekik segítséget. Például lefejlesztenek nekik olyan képességeket, amelyek valóban szükségesek egyébként egy sikeres választási harc megvívásához, ezt a segítséget kapták. Erre nem tudunk mást mondani mi, magyarok, csak azt, hogy régen azt mondtuk, hogy az oroszok már a spájzban vannak, most azt kell mondanunk, hogy az ukránok már az okostelefonodban vannak.

Milyen kockázatai vannak ennek? Akár azoknak, akiknek az adatai kiszivárogtak, akár nemzetbiztonsági szempontból?

Nem véletlenül védi minden ország a saját legérzékenyebb adatait. Ha sokat tudnak rólad, a kelleténél többet és mélyebben, azt fel tudják használni veled szemben. Tehát ezért se személyes adatokat, se az ország biztonsága szempontjából fontos adatokat soha nem ad ki senki másik országnak. Ennek jó oka van. Nekünk sem kell ilyet tenni. Rajta vagyunk ezen az egész ügyön, ott, ahol a jogszabályok keretét valaki túllépi, ott a nemzetbiztonság érdekében természetesen a magyar állam is majd cselekedni fog. Egyelőre sajnálom azokat a tiszásokat, akiknek az adatai most ukrán kézben vannak. Remélem, nem lesz személyesen ebből túl nagy bajuk.

A Tiszával kapcsolatban az is eheti fejlemény, hogy az Európai Parlament nem adta ki Magyar Péter mentelmi jogát. Sok képviselő egyébként azzal érvelt, hogy a politikus politikai indíttatású üldözésnek van kitéve Magyarországon. Ön szerint ugyanakkor ő egy fogott ember. Milyen motivációkat lát a brüsszeli döntésben?

Először is, aki ismeri Magyarországot, mi, magyarok azért ismerjük, ezen jókat kacag. Tehát ebben az országban aztán mindenki azt mond, amit akar, ha politikáról van szó, láthatóan talán még azt is csinál, amit akar. Ukrán meg brüsszeli segítséget is igénybe tud venni, tehát azt állítani, hogy Magyarországon bárkit a véleménye miatt vagy a politikai tevékenysége miatt üldöznének, nem csak egy szemen szedett marhaság, hanem oktondi dolog, tehát abszolút valóságismeret hiányáról vall. Most ez a mentelmi ügy, amiről Ön beszél, nem politikai ügy, ez egy köztörvényes ügy. Itt lopásról van szó meg talán garázdaságról, de ez nem is érdekes. Ami érdekes ebben az egész történetben, az, hogy ha már ennyi pénzt meg energiát belefeccöltek a Tisza Pártba a brüsszeliek, akkor nem akarják a befektetésüket elveszíteni. És ha ki kell adni egy jogi eljárásban az emberüket, hát az bizony csökkenti a győzelmi esélyt a következő választásra, ezért futnak a pénzük után. Mindegy, mit csinál a Tisza meg az elnöke, akármit is csinál majd, soha nem fogják kiadni a mentelmi jogát, mert ez az a zsinór, amin keresztül bábként tudják mozgatni. Miért tennék ezt le? Miért adnák ezt föl? Azért invesztáltak rengeteg pénzt meg energiát, hogy legyen végre egy brüsszelita párt Magyarországon. Ez történik. Szégyenteljesnek tartom. Ez megcsúfolása mindannak, amiről az európai politika valaha szólt. De miután Európában baj van, és nagy hatalmi harc zajlik Brüsszelben is, és a magyar kártyának, a magyar miniszterelnök személyének, a magyar kormány összetételének van jelentősége a Brüsszelben zajló hatalmi harc szempontjából is, ezért most ilyen könyörtelen világban vagyunk. Európai értékek ide, jogállamiság oda, az ő kutyájuk kölyke, nem adják.

És nem adták ki Ilaria Salis mentelmi jogát sem. Ugye, ő az az embereket verő antifa, aki néhány éve Budapesten garázdálkodott. Ennek milyen üzenete van?

Hát ugyanez! Ebből látszik, hogy Európa milyen bajban van. Mégiscsak itt miről beszélünk? Itt arról beszélünk, hogy idejött egy olasz nő néhány haverjával. Ezek ilyen elmebeteg balosok! Beszéljünk egyenesen! Tehát ilyen antifások, erőszakosak, agresszívak, és valami teljesen elborult elgondolásuk van arról, hogy milyen az emberek közötti együttélés helyes, elfogadható, kívánatos formája. És akiről úgy gondolták, hogy szélsőjobboldali az öltözéke vagy kinézete alapján, nem tudom, hogy gondolták ezt megállapítani, de ez legyen az ő gondjuk, azt vasrudakkal meg mindenfajta, erőszakra alkalmas tárgyakkal megtámadták a nyílt utcán. Magyar embereket magyar utcán megtámadtak. Erőszakkal! Mi természetesen ezt felderítettük, ezeket egyenként levadásszuk természetesen, mert olyan, hogy Magyarországon magyar emberekre támadsz valami ködös elgondolástól vezettetve, az lehetetlen! Van egy német emberünk is egyébként, ott is zajlik egy ilyen vita. Ezt az olasz hölgyet is beazonosítottuk, el is fogtuk, egy ideig Magyarországon volt, de aztán az olasz baloldal – ebből is látszik, hogy felfordult a világ – az európai választáson adott neki egy európai parlamenti mandátumot, parlamenti képviselő lett Brüsszelben, és a brüsszeli balosok pont úgy, mint Magyar Pétert, őt se adják ki, mert ő is az ő kutyájuk kölyke. Ezért nem tudunk egyelőre eleget tenni az elemi igazságosság követelményének, ami úgy hangzik, hogyha Magyarországra jössz, nem bánthatod a magyarokat. De előbb vagy utóbb ennek érvényt fogunk szerezni az olasz meg a német ember esetében is.

Nagyon rövid időnk van, de két fontos hírről beszéljünk még. Az egyik az, hogy idén minden eddiginél korábban, már szeptember végén átlépte a magyarországi vendégforgalom a 15 millió főt. Minek köszönhető ez, és milyen perspektívákat mutat ez a magyar turizmusban?

Akik a turizmussal foglalkoznak, úgy látszik, hogy jól dolgoznak, elismerésem nekik. A turizmus sosem magától nő, azért rengeteget kell dolgozni. Ez egy nehéz szakma. Nincs munkaidő, ha szezon van, akkor éjjel-nappal nyomni kell. És úgy látom, hogy a tőketulajdonosok, a befektetők, a munkavállalók, a hotelekben dolgozó emberek, az éttermekben dolgozó emberek, a turisztikai attrakciókat működtető emberek szép munkát végeznek, mert jönnek a turisták. Ez a legnagyobb elismerés, amit egy szakma kaphat, meg egy munkavállaló kaphat. Láthatóan egyre nő a kereslet az ő szolgáltatásaik iránt, úgyhogy gratulálok nekik. 13 százaléka lassan a teljes magyar nemzeti összterméknek a turizmusból jön. Tehát túl azon, hogy ez az ő személyes sikerük, remélem, meg is vannak rendesen fizetve, ez közben az egész magyar nemzetgazdaság szempontjából is egy fontos eredmény.

És a tegnapi nap számunkra talán legfontosabb híre az volt, hogy Krasznahorkai László megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Ő a második magyar, aki ebben a kategóriában, ebben az elismerésben részesült. Mit jelent ez a magyar kultúra és Magyarország szempontjából?

Ez óriási dolog. Tegnap meg is ünnepeltük. Magyarországnak minden Nobel-díj különleges jelentőséggel bír, pont úgy, mint az olimpiai aranyak. Egy olyan ország, mint mi vagyunk, folyamatosan teljesítménykényszer alatt van. Tehát egyáltalán, hogy a magyarok miért vannak a világon, arra nagyon nehéz válaszolni. Egyetlen igazán komoly válaszunk van: mi azért vagyunk a világon, mert tehetségesek vagyunk, szorgalmasak vagyunk, és olyan teljesítményt teszünk le a világ asztalára, amire a világnak is szüksége van. Azt is szoktuk mondani, remélem, hogy nem tévedek, hogy a magyarok többet adtak az emberiségnek, mint amit kaptak tőle. Az Árpád-házi szentjeinktől, mondjuk, Puskás Öcsin keresztül, mondjuk, Kertész Imréig, aki Krasznahorkai László előtt az első magyar irodalmi Nobel-díjasunk volt, vagy a két évvel ezelőtt orvosi és fizikai Nobel-díjat kapott tudósaink ugyanez a kategória. Tehát Krasznahorkai Lászlónak most függetlenül a stílusirányzatoktól, az irodalmi ízléstől, sőt függetlenül a politikai véleményétől, mert Krasznahorkai Lászlót nem nevezném a Fidesz szavazói magjához tartozó írónak, de ez most teljesen lényegtelen, ezt a dolgot nem pártszempontú és nem politikai szemüvegen keresztül kell nézni. Itt most nemzeti szemüveget kell föltenni. Óriási dolog, hogy egy hazánkfia egy irodalmi Nobel-díjat meg tudott kapni. Emögött óriási munka van, gratulálunk hozzá!

A többi között a vállalkozások támogatásáról, a nemzeti konzultációról és a Tisza adatszivárgási ügyéről is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt.

(Miniszterelnöki Kabinetiroda)