Törőcsik Zsolt: Köszöntöm Önöket Tusnádfürdőről, ahol Orbán Viktor miniszterelnök a vendégünk. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Ha már Tusnádfürdőn vagyunk, kezdjük azzal, hogy a bálványosi szabadegyetem általában túlmutat már a nemzetpolitikán, és a stratégiai kérdések is szóba kerülnek. Tavaly például itt vázolta a magyar nagystratégiának az alapjait. Mi a jelentősége ennek a rendezvénynek Magyarország és a régió jövőbeli irányainak a meghatározása szempontjából?

Ha a kérdését szellemi síkon értelmezem, akkor a tusnádfürdői nyári szabadegyetem a kiszabadulás, a magyar politika kiszabadulása. Ugye, a politikában a perspektíva rendkívül fontos, tehát, hogy milyen időtávra vonatkozik az, amit mondasz, amit elemzel, amivel foglalkozol. És a politika egy olyan világ, ami a napi ügyek intézésével foglalkozik, tehát bezár. Reggel be kell menni dolgozni, és el kell intézni x számú ügyet, a döntéseket meg kell hozni, végre kell hajtani, tehát belezár a napi ügyek világába. És óriási élmény a mi számunkra, de talán a politika iránt érdeklődő nem politikusok számára is, hogyha néha kiszabadulnak a közélettel foglalkozó emberek ebből a szűk perspektívából, és egy tágasabb térbe lépnek ki. Vagyis arról beszélünk, hogy mi lesz holnap, mi lesz 2030-ban, 2040-ben, 2050-ben, amit csinálunk, annak mi a mélyebb vagy magasabb értelme, mik a távlatai, és az egész hirtelen egy intellektuális pezsgést, egy energiát, egy izgalmat kap, és hirtelen valahogy kiszabadít bennünket. Ezért szeret mindenki jönni Tusnádfürdőre. Nem abban az értelemben kell ezt a szabadság szabadegyetemének tekinteni, hogy mindenki azt csinál, amit akar, ami persze igaz, mert koncertek vannak, kultúra meg politika is, hanem a perspektíva szempontjából is, a napi beszorítottságból távlatot nyit előttünk, és kiszabadít bennünket. Ezért jön mindig mindenki, én is már harminc-valahányadik, a Jóisten tudja, hányadik alkalommal vagyok itt.

Ha ezeket a távlatokat nézzük, akkor tavalyhoz képest mit mondhatunk el? Ugye, tavaly a nagystratégiát vázolta fel, nagyjából 2050-es távlattal. Hogyan változott ez tavalyhoz képest?

Tavaly egy trükköt alkalmaztam. Azt mondtam, hogy van magyar nagystratégia, fölvillantottam néhány dolgot, majd azt mondtam, hogy de még nincs abban az állapotban, hogy a részleteit is bemutathassam. Holnap egy lépéssel tovább megyek, a magyar nagystratégia néhány fontosabb elemét azért már be tudom mutatni.

Ha már a perspektívát említette, azért Tusványos nemzetpolitikai szempontból is mindig ad egy perspektívát, és ebből a szempontból azért kulcskérdés a határon túli területeken való megmaradásnak, az anyaországgal való minél intenzívebb kapcsolatoknak a kérdése. Hogyan értékeli ebből a szempontból az elmúlt éveket, illetve mit tud tenni a kormány azért, hogy ezek a kapcsolatok minél intenzívebbek legyenek?

Van egy fontos mondat a magyar politikában, ami úgy hangzik, hogy határai az államnak vannak, a nemzetnek nincsenek. És vannak országok, amelyeknek egy ilyen mondat semmit nem jelent, mert a nemzet meg az állam határai egybeesnek, de a mi történelmünk más. Mi elvesztettünk területeket, tőlünk elvettek dolgokat, ezért határon kívül maradt a magyar népesség egyharmada, ezért nekünk az állam és a nemzet határai nem esnek egybe. És értelemszerűen, a magyar politika közjogi értelemben otthon, Magyarországon az államhatárokon belül élő emberek ügyeivel foglalkozik. De efölött létezik egy nemzeti horizont is, és itt, Tusnádfürdőn erre mindig emlékeztet bennünket a helyzet, hogy amikor magyar vagy, és a jövőről gondolkodsz, meg magadról gondolkodsz, akkor nemcsak a magyarországi magyarokon kell jártasd az eszedet, hanem abba bele kell engedd, bele kell foglald a határon túl élő magyarokat. Ezt hívjuk úgy, hogy nemzetben való gondolkodás. A nemzetben való gondolkodás viccesen hangzó szó, mert miben gondolkodnánk? Egyszer valamelyik író azt mondta, hogy ő meg alanyban meg állítmányban gondolkodik, tehát lehet ezen viccelődni, de van értelme annak a mondatnak, hogy nemzetben gondolkodni, mert ez azt jelenti, hogy nagyobb összefüggésben tekintjük a magyarság sorsát, semmint az akaratunk ellenére meghúzott államhatárokon belül élő magyarság szempontjai és érdekei. És erre emlékeztet bennünket ez a találkozó, hiszen ez a legnagyobb politikai találkozó a határon túli magyarok világával. Nagy eredmény is, ha megengedi, nem is vitatják, én emlékszem 1990-ben, amikor kezdtük a demokráciát Magyarországon, ez még egy nagy vitatéma volt, hogy akkor kis-Magyarország, nagy-Magyarország, szóval ez az egész: a történelmi Magyarország. A nagy-Magyarország szót nem szeretem, mert mások használják azt a „nagy” kifejezést, olyan országok, amelyek sosem léteztek abban a formában, tehát inkább egy vágyat fejeznek ki. Ugye, Magyarország helyzete nem ez. Én azért használom a történelmi Magyarország kifejezést, mert arról nincs mit vitatkozni. Az nem egy elképzelés, meg nem egy terv, hanem egy tény, ami már egyszer megvalósult, és mi erre szoktunk utalni, amikor a nemzetről beszélünk. Szóval emlékszem, hogy a demokrácia hajnalán óriási viták voltak arról, hogy nemzetben kell-e mindenkinek gondolkodnia, vagy nem. És voltak pártok, amelyek erre nem voltak hajlandóak, alapvetően a baloldali pártok, meg leginkább az SZDSZ. De ezek vagy kikoptak, vagy megváltoztatták az álláspontjukat, ezért ma már van egy politikai közmegegyezés Magyarországon arról, és az alkotmány is kimondja azt, hogy a magyar kormány felelősséget kell viseljen a határon túl élő magyarokért is.

És ez hogyan nyilvánul meg a gyakorlatban, ha az elmúlt éveket nézzük, vagy milyen tervek vannak erre vonatkozóan a következő időszakra?

Van a kettős állampolgárság intézménye, amit bevezettünk. Ez a nemzeti kormány egyik történelmi tette. Aztán gazdaságfejlesztési programokat indítottunk. Most itt vagyunk Erdélyben. Meghaladja a Románia és Magyarország közötti kereskedelmi forgalom a 13 milliárd eurót, ami talán a harmadik legnagyobb. Tehát számunkra egy rendkívül fontos gazdasági relációról is szó van. Amikor határon túli területeken gazdaságfejlesztési programot hajtunk végre, akkor lényegében a magyar kereskedelem lehetőségeit bővítjük ki. Aztán itt vannak az oktatási és kulturális intézmények. Azért a Kárpát-medencében egy adott időpillanatban olyan 230 ezer fiatal tanul magyarul. Több száz óvodát, bölcsődét építettünk és újítottunk föl. Nekünk fontos, hogy a megszülető magyar gyerekek magyar nyelvű intézményekben tanulhassanak, magyarul tanulhassák és érthessék meg a világot. Aztán gyakorlati következménye a nemzetben való gondolkodásnak, hogy az autópályáinkat elvittük az országhatárokig, hiszen az mind az ott élő magyar közösségekkel is összeköt bennünket. Erdéllyel most két helyen van ilyen csatlakozásunk, de hamarosan elkészül a Szatmárnémeti irányában való összekapcsolódás, és megyünk le, délre, és Békés megyét is kinyitjuk Nagyszalonta felől. Tehát azt akarom mondani, hogy szinte minden politika, közlekedés-, kultúra-, adópolitika, állampolgárság-, oktatáspolitika metszetében mind megjelenik a nemzetben való gondolkodás.

És azért ahhoz, hogy ez sikeres legyen, nem árt, hogyha a kétoldalú kapcsolatok is jók azokkal az országokkal, amelyekben magyar kisebbségek élnek. Ugye, most, mielőtt Tusnádfürdőre érkezett, Bukarestben találkozott a román miniszterelnökkel. Mennyire volt előremutató akár ebből a szempontból is ez a megbeszélés?

Jó pozícióból indulunk, hiszen tavaly egy fantasztikus tettet hajtott végre a magyar diplomácia, hiszen megszüntettük a fizikai határt Magyarország és Románia között. Ugye, a románokat szerintem méltánytalanul és igazságtalanul csuklóztatták, és kívül tartották az úgynevezett schengeni övezeten, amin belül szabad a mozgás, és nekünk sikerült a magyar elnökség idején ezt megváltoztatnunk, és bevittük Romániát a schengeni övezetbe. A történelmi előzmények, a két ország viszonya alapján talán tőlünk várhatták legkevésbé a románok, hogy mi ebben segíteni fogunk nekik, de ezzel szemben az ellenkezője történt. Mi voltunk azok, akik ezt velük jól együttműködve, egyébként sikeresen megoldottuk. Ezért a tegnapelőtti találkozó az új román miniszterelnökkel jó pozícióból indult, hiszen van egy közös siker a hátunk mögött. Új miniszterelnökről beszélünk, ő a huszon-valahányadik kollégám, 23. vagy 24., tehát a román kormányzati stabilitásnak a mértékegysége nem olyan, mint a magyar, ez egy másik világ itt. Itt inkább az elnök stabilizálja a rendszert, mert az elnököt itt közvetlenül választják, tehát ne legyünk teljesen igazságtalanok a románokkal szemben. Van ennek a rendszernek stabilizáló eleme, ez a köztársasági elnök, de a miniszterelnökök gyakran cserélődnek, ezért mindig fontos, hogy ismerjük, hogy éppen ki van a másik oldalon. Nagyváradi embert hoztak most miniszterelnöknek. Ő románul beszélt, én magyarul, de kulturálisan egy kódrendszerben voltunk. Néhány kilométerre élt ő a magyar határtól, és azt a várost vezette polgármesterként hosszú időn keresztül. Nehézsúlyú. Tehát röviden azt tudom mondani, hogy komoly ember, nehézsúlyú, világos elképzelései vannak. Nagyon nehéz a helyzet Romániában. Nem az én dolgom, hogy minősítsem, de itt komoly gazdasági kihívásokkal kell megküzdeni, nagyon komoly szakértelmet igényel ennek a kezelése. Láttam már ilyet. Olyasmi, mint a Gyurcsány-rendszer végén Magyarországon, amit mi 2009-10-11-ben láttunk, ami kezelhető, hiszen mi is kezeltük, de össze kell szednie az embernek magát. Egy elszánt miniszterelnökkel találkoztam, aki tapasztalt, jó esélye van Romániának arra, hogy vele úrrá legyen a gondjain.

Nézzünk meg egy másik szomszédos országgal fennálló viszonyt is, ez Ukrajna, és hogyha a háború és Ukrajna kérdésére rátérünk, tavaly a békemisszió után érkezett meg ide, és azt mondta, hogy a háborúpárti európai politikából lassan, de elmozdulunk a békepárti politika irányába. Ehhez képest most azt látjuk, hogy némi megtorpanás után egyre intenzívebb ismét Ukrajna támogatása, és az uniós csatlakozást is tavalyhoz képest sokkal jobban erőltetik Brüsszel részéről. Mi kellene ahhoz, hogy újra optimista hangon lehessen beszélni egyrészt a békéről, másrészt, hogy az uniós tagsággal kapcsolatos kérdések más irányt vegyenek?

Ha már fölidézte az egy évvel ezelőtti helyzetet, valóban akkor Kijevben jártam, és tárgyalhattam Zelenszkij elnökkel, ahol próbáltam neki segíteni, és azt mondtam, hogy értse meg, hogy ezt a háborút elvesztették, vagy pillanatok alatt el fogják veszíteni, az idő nem az ő oldalukon áll, soha senki nem győzött még le egy nukleáris szuperhatalmat, ezért szerintem Ukrajnának érdemes lenne a tűzszünet és a béke felé nyitnia. Akkor ettől elzárkóztak, és az elnök is visszautasította az én ajánlatomat. Mondtam, hogy én szívesen járok közbe, hiszen megyek Moszkvába, Pekingbe, beszélek a leendő amerikai elnökkel, tehát szívesen lennék jó eszköze a békének, hogyha ő is úgy gondolja. De ő nem így gondolta. Azt mondta, hogy az idő az ukránok oldalán van, ezt a háborút ők meg fogják nyerni, ez csak idő kérdése, és hogy Amerika a béke irányába fordul-e, vagy sem, azt meg majd meglátjuk, azt nem lehet tudni. Szerintem ez egy tragikus döntés volt az ő részéről, és ennek súlyos árát fizetik meg, nem mi, magyarok, hanem ők, az ukránok. Egy évvel ezelőtt sokkal kedvezőbb körülmények között lehetett volna tűzszünetet vagy akár békét is kötni az oroszokkal, most sokkal rosszabb helyzetben vannak. Rosszul mérte föl a helyzetet. Az az állítás, hogy az idő Ukrajna oldalán van, egy évvel ezelőtt sem volt igaz, meg most sem igaz. De hát ez az ő dolguk. Mi, amit lehetett, megtettünk, ajánlatot tettünk, közreműködésünket fölajánlottuk, innentől kezdve mindenki a saját szerencséjének a kovácsa. Azóta egy dolog tekinthető számottevő súlyúnak az ukrán–magyar kapcsolatokban, hogy a brüsszeliek erőltetik Ukrajna európai uniós tagságát. Magyarország szomszédos Ukrajnával. Ha az Atlanti-óceán partján élnénk, akkor mondhatnánk azt is, hogyha ott, a keleti végeken ti úgy gondoljátok, hogy nektek ez jó, hát akkor beszéljünk Ukrajna európai uniós tagságáról; de mi nem az Atlanti-óceán partján élünk, még csak nem is a biztonságos bel-európai, német területeken, hanem itt élünk Európa keleti szélén, az ukránok szomszédságában. És az a helyzet, hogy az ukrán tagság nekünk elfogadhatatlan, mert ha fölvesszük Ukrajnát, akkor felvesszük a háborút, és a háborúnak mi leszünk a terepe, a világnak ez a térsége lesz a háború terepe. Egy háborúban álló országot fölvenni az Európai Unióba azt jelenti, hogy fölvettük a háborút, háború lesz Európában, és földrajzilag ez azt a térséget sújtja legjobban, amelyik szomszédos a háborúban álló, európai uniós leendő tagállammal vagy tagállammal, Ukrajnával. Ez megengedhetetlen, meghalna rengeteg magyar, elvinnék a fiataljainkat, belebonyolódnánk egy háborúba, borzalmas pusztítást kellene elszenvednünk, a gazdaságunk romokban lenne, tehát úgy, ahogy egy háborúban az lenni szokott. Tehát Magyarországnak elemi érdeke, hogy kitartson az ukrán EU-tagságot elutasító álláspontja mellett, és világossá tegye a nyugatiak számára, hogy nem érdemes nyomást gyakorolni Magyarországra, mert ez nem taktikai kérdés, ez egzisztenciális kérdés Magyarország számára. Magyarország pusztulásával fenyegető külpolitikát mi soha nem fogunk támogatni, hiszen magyarok vagyunk.

Ugyanakkor erre mondja azt Zelenszkij, hogy ez sérti Ukrajna érdekeit, és a héten úgy fogalmazott, hogy minden olyan szereplőnek, aki árt Ukrajna érdekeinek, annak szembe kell néznie a következményekkel. Közben ráadásul a palágykomoróci templom felgyújtása után több helyen is magyarellenes feliratok jelentek meg Kárpátalján. Milyen eszközöket vagy milyen lépéseket indokolnak ezek a történések magyar részről?

Azon gondolkodom, hogy az Ön által idézett mondata az elnöknek igaz-e, mármint hogy Magyarország álláspontja sérti Ukrajna érdekeit. Meglehet. Ugyanakkor Magyarország nem csak nemet mond. Nekünk van egy ajánlatunk az ukránok számára, hiszen mi az ukránokat nem tekintjük ellenségnek. Lehet, hogy ők annak tekintenek bennünket, de mi nem tekintjük őket annak. És mi azt gondoljuk, hogy egy rendezett együttműködés kell Ukrajna meg az Európai Unió között, egy ésszerűen és jól elrendezett együttműködés, amely nem jelent ugyanakkor háborús kockázatot az unió számára. Tehát tagságról szó sem lehet, az ugyanis visszavonhatatlan. Olyan nincs, hogy kizárnak, tehát ha egyszer fölveszünk, másnap meg kiteszünk, tehát ha fölvettünk, akkor a sorsodat is vállaltuk. És Ukrajna sorsa ma az, hogy Oroszországgal szomszédos ütközőállam. És ezt a sorsot mi nem akarjuk vállalni, a magyarok éppen hogy kimenekültek ebből, hiszen mi is egy ütközőállam voltunk a hidegháború idején. Mi nem voltunk részei a Szovjetuniónak, de a Szovjetunió nyugati peremén helyezkedtünk el, a nyugati világnak meg a keleti peremén, mi egy ütközőállam voltunk. Mi értjük ezt a dolgot, tudjuk, milyen ez, nem akarunk visszamenni ebbe a pozícióba. Ukrajna ebben a helyzetben van. Ez lehet, hogy nem kényelmes, sőt nem jó, meg ki akarnak ebből törni, de a történelem olyan, hogy egy ország házszámát nem lehet megváltoztatni, különösen nem a szomszédja rovására. Tehát nekünk van egy ajánlatunk arra nézve, hogy tagság nem, de stratégiai együttműködés, egy szerződéses alapon nyugvó együttműködés, ami tartható vagy fölmondható vagy korrigálható, ahogy a helyzet megkívánja, mi abban partnerek lennénk, csak most nem erről van szó, hanem erőltetik a tagságot. És kétségkívül fenyegetnek. Tehát Ukrajna nagyon súlyos fenyegetéseket intéz Magyarországhoz. Ezt én igyekszem higgadtan, stratégiai nyugalommal kezelni. Forrófejűségnek itt nincsen helye, tehát ez nem színpad, hiába jön Zelenszkij elnök úr a színpadról, ez nem az. Itt higgadtság kell meg tapasztalat. És én ezt ezért, amikor kell, elengedem a fülem mellett, amikor kell, komolyan veszem, amikor kell, akkor ellenintézkedéseket rendelek el a titkosszolgálatoknál és a rendvédelmi szerveknél, tehát megadjuk mi a megfelelő választ akkor is, ha közben nem verjük ezt nagydobra, de az igazság az, hogy az ukránok egyre jobban épülnek be a magyar politikába. Ugye, ukránbarát pártok már vannak, a Tisza is ilyen meg a DK is, ugye, Brüsszel is támogatja őket meg Ukrajna is. Beépültek a médiába, jól beazonosítható módon. Ismerjük azokat az újságírókat, fórumokat, akik kifejezetten az ukrán álláspontot képviselik megbízásszerűen Magyarországon. Beépültek a szakértői világba is. Ugye, látunk olyan véleményeket, úgymond szakértői véleményeket, hogy magyarok, mi, mármint magyarországi magyarok gyújtottuk fel a kárpátaljai templomot azért, hogy konfliktust provokáljunk, ami egy agybaj, de hát nyilvánvalóan az ember nem mond magától ilyen marhaságokat, itt érdekek vannak a háttérben. Tehát nekünk védekeznünk kell, mert Ukrajna jön befele, épül be, nem nyilvánosan, hanem a titkos, sötét, szürke zónában épül be egyre inkább Magyarország testébe vagy a magyar közéletbe. Védekeznünk kell ezzel szemben. Mindig a megfelelő súlyú ellenlépést tesszük meg, nem fogunk hezitálni, tehát ismernek bennünket, ezt ők is tudják, hogy a nemzeti érdekeinket mi körömszakadtáig védeni fogjuk.

Ukrajna támogatása hangsúlyosan jelenik meg a bizottság következő hétéves költségvetési tervében is. Ön a múlt héten azt mondta, hogy különböző jogcímeken nagyjából 20-25 százaléka menne ennek a költségvetésnek Ukrajnába. Mekkora összeg ez, hogyha, mondjuk, Magyarország nemzeti össztermékéhez viszonyítjuk, vagy ha abból a szempontból nézzük, hogy mennyibe kerülne ez a magyar adófizetőknek, a magyar családoknak?

Csináltattam mindenfajta számokat. Nehéz ezt pontosan érzékeltetni, de talán, amit mindannyian megérthetünk, mondjuk az, hogy az a pénz, amit oda akarnak adni Ukrajnának, az egy adott évben Magyarországon kifizetett összes nyugdíjnak a 18-szorosa. Ennyit kellene nekünk odaadni, illetve Ukrajnának ennyit kellene kapnia az Európai Uniótól, és ennek egy részét tőlünk kellene kapnia. Mi úgy számolunk, hogy olyan 360-370 milliárd eurót kapna Ukrajna hét év alatt, és egy év alatt a magyar teljes nemzeti gazdasági teljesítmény olyan 200 milliárd euró környékén van. Óriási összegekről beszélünk magyar mércével mérve.

És Európa-szerte közben a gazdák azok, akik a legnagyobb vesztesének érzik magukat ennek a költségvetésnek, és a magyar álláspont is az a gazdák részéről, hogy gyakorlatilag mintha az ő pénzüket adnák oda Ukrajnának. Mi áll ennek a hátterében? Mi az, ami miatt a mezőgazdasági támogatásokat kurtítaná meg a legnagyobb összeggel?

Nehéz kérdés, hogy kik a legnagyobb vesztesek. Ugye, elvileg ennek minden európai ember vesztese, mert feleslegesen égetjük el a pénzt Ukrajnában, kivéve azokat a nagy európai nemzetközi cégeket, multikat, akik egyébként már ott vannak Ukrajnában, a tőlünk odamenő pénz nagy részét ők fogják majd fölnyalábolni, mint ahogy egyébként a mi tagságunk, európai uniós tagságunk kezdetén is tették, és hazaviszik. Tehát van néhány nagy európai nemzetközi és persze amerikai cég, aki óriásit kaszálna azon, hogyha ez a pénz megérkezne Ukrajnába. De az európai emberek, köztük a magyarok is mind veszítenének. Valóban előkelő helyen van a vesztesek listáján az agrárium meg a gazdák, mert tőlük sok pénzt akarnak elvenni, és akarnak átirányítani Ukrajnába. Másfelől pedig piacot is veszítenének, mert Ukrajnában a mezőgazdasági termelés feltételei egész mások, mint itt, itt sokkal költségesebb, mert mindenfajta előírásokat kell a gazdáinknak teljesíteni. Nem lenne fair a verseny, hogyha onnan be lehetne hozni a terményeket az európai piacra úgy, hogy ott olcsóbban termelhetnek, mi pedig drágább termelésre vagyunk kényszerítve. Tehát a gazdáinkat meg kell védeni. Én fölháborítónak tartom, hogy a Tisza szakértői idomított majmoknak vagy csimpánzoknak nevezi az európai vagy leginkább a magyar gazdákat azért, mert ők egyébként egy támogatási rendszerhez alkalmazkodva rendezték be a saját gazdálkodásukat. Miért, mit kellett volna tenniük? Nem lehet így beszélni emberekről eleve, másfelől téves a diagnózis.

Szigorodnának egyébként….

Bár hozzáteszem, ha onnan nézem, hogy az előző miniszterelnök-jelöltje a baloldalnak meg trágyával etetett gombának minősítette a jobboldaliakat, itt meg már csimpánzokról van szó, akkor az egyedfejlődésnek azért ez mégiscsak egy pályája. Lehet innen is nézni a dolgot.

Szigorodnának a jogállamisági feltételek is. Például a mezőgazdasági támogatásokat is ehhez kötnék, arra hivatkozva, hogy a jogállamisági feltételek kellenek a források hatékony elköltéséhez. Ön szerint milyen összefüggés van a jogállamiság és a hatékonyság között?

A jogállamisági eszköz egy politikai furkósbot, semmi köze a jogállamisághoz. A jogállamiság legnagyobb megsértője jelen pillanatban Európában maga a bizottság meg Brüsszel. Tehát ez a legarcátlanabb dolog, amit valaha láttam, hogy bármely tagállamot jogállamisági kritikával illeti egy olyan birodalmi központ, amely lábbal tapossa a jogállamiságot. Ez az egész egy politikai zsarolási eszközrendszer. Ezt úgy, ahogy van el kell felejteni.

Beszéljünk még egy ügyről, mert hogy tegnap a kormány kitiltotta Magyarországról azt az antiszemitizmusról és terroristák támogatásáról ismert ír zenekart, amely fellépett volna a Szigeten. Ugye, a zenekarnak a reakcióját most nem idézem ide, mert azt nem bírják el a műsor keretei…

De el tudjuk képzelni, igen.

…de a fesztivál szervezői is azt mondták, hogy ők ugyan elítélik a gyűlöletbeszédet, ugyanakkor garantálják minden fellépő számára a „művészi önkifejezés alapvető jogát,” amiről azért sok szó esett most az elmúlt napokban, hogy mi fér bele a művészi önkifejezésbe, és mi nem, de úgy tűnik, minthogyha más síkon gondolkodna erről a kérdésről a kormány és a fesztivál. Miről szól ez a vita, Ön szerint mit kell itt elsősorban nézni?

Először is fontos, hogy megfékezze az ember az érzelmeit. Tehát én tisztelem a magyar showbizniszben dolgozó embereket, a koncerteket meg fesztiválokat szervezőket is, ideértve a Szigetet is. Ez egy nehéz meló szerintem, nagy logisztikát igényel, szóval nehéz munka ez, még ha sok pénzt hoz is, de az elején nagyon zabos voltam rájuk, megmondom őszintén, hogy hogy’ hozhatják Magyarországot ilyen helyzetbe. Nem a magyar kormánynak kellett volna itt közbelépni, nekik lehetett volna annyi eszük, hogy nem hívnak meg ide egy ilyen együttest. Szóval a rohadt vagy átkozott pénz ilyen fontos, hogy ez is megéri?! De aztán lehiggadtam és megnéztem, hogy milyen jogi lehetőségeink vannak, és szépen, nyugodtan napokat dolgoztunk azon, hogy megtaláljuk a megfelelő jogi megoldást, ami lehetőséget ad arra, hogy kitiltsunk ilyen típusú személyeket az országból. És a jogrendszerünk nagyon világosan azon az állásponton van, hogy Magyarország egy szabad ország. Ez a béke szigete, és az alapvetés az, hogy itt békében élünk egymással, és senkit nem bánthatnak verbálisan sem a vallása vagy a származása miatt. Ennek itt nincsen helye. Ha Magyarországra jössz, be kell tartanod a törvényeinket! Inkább ne gyere, barátom.

De hogyha összességében nézzük, azért itt az elmúlt időszakban több ilyen eset volt, amikor a művészi önkifejezésre hivatkozva meglehetősen furcsa dolgok történtek. Meddig tart, vagy meddig tarthat az egymás nézetei iránti tolerancia vagy ennek a kifejezése Ön szerint?

Szerintem nem erről van szó. Ez egy izgalmas vita ugyan, de miért a választás előtt nyolc hónappal forrósodik föl ez a vita? Azért, mert ez nem erről szól, hanem már a választásról szól. Amerikát érdemes nézni, ha demokráciadilemmákról van szó, mégiscsak ott találták ki ezt az egészet, bár a franciák szerint inkább ők, de most ezt tegyük zárójelbe. Amerikában is az van, hogy a művészek egy tekintélyes része beáll a mindenkori liberális jelöltek, a demokrata párt mögé. Itt is ez történik. És akkor néha elvetik a sulykot. Az egyik azt mondja, hogy a jobboldal, a neki nem tetsző szavazók véglények, a másik a miniszterelnök lelövését imitálja a színpadon, a harmadik csimpánznak nevezi a gazdákat, szóval van itt minden. De ez már a kampány. Tehát itt arról van szó, nem a művészszabadságról van szó általában, hanem arról, hogy a művészek és a showbiznisz egy tekintélyes része, valljuk be, hogy nagyobb része – Amerikában is így van ez – beáll a liberális, baloldali pártok mögé. Ez történik Magyarországon is. Hogy közben pénzt is kapnak érte, afelől sok kétségünk ne legyen, de hát ilyen az élet. Amerikában ez nem segített. Általában nem segít. Énszerintem a választópolgárok nem szeretik, hogyha egyébként közkedvelt, esetleg még tisztelt, showbizniszben lévő emberek is meg akarják nekik mondani, hogy hogyan gondolkodjanak az életről, a politikáról. Ez Amerikában se jött be eddig. Én azokkal értek egyet, akik azt gondolják, hogy ez inkább nekünk jó, akik meg vagyunk támadva. Azt hiszem, hogy ez politikai értelemben nekünk nem árt, sőt lehet, hogy inkább használ is. A tisztánlátást mindenképpen segíti.

A Bálványosi Szabadegyetem jelentőségéről, az ukrajnai fenyegetésekről és az uniós költségvetésről is kérdeztem Tusnádfürdőn Orbán Viktor miniszterelnököt.

(Miniszterelnöki Kabinetiroda)