Törőcsik Zsolt: Ma ér véget a Voks2025, az Ukrajna gyorsított uniós tagságáról szóló véleménynyilvánító szavazás, amelyen eddig több mint kétmillióan mondták el az álláspontjukat azzal kapcsolatban, hogy támogatják-e keleti szomszédunk felvételét az Európai Unióba. Hogy a voksolás eredményével mihez kezd majd a kormány, azt is megkérdezem Orbán Viktor miniszterelnöktől. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Mit mérlegeljenek azok, akik még most gondolkodnak azon, hogy kitöltsék-e a szavazólapot? Mi most, az utolsó napon ennek a szavazásnak a tétje? 

Egyszerű szempontot javaslok. Ha kétmillió-egynéhányszázezer ember fontosnak tartotta az ügyet, akkor biztosan az. Tehát aki eddig kimaradt, az most hallgasson a többiekre. Tehát egy olyan ügyről van szó, amelyről már kétmillió ember minimum azt mondta, mert, ugye, a leadott vélemények összegzését még nem ismerjük, de több mint kétmillió ember biztosan azt mondta, hogy fontos, és akarja, hogy ebben neki legyen véleménye, és akarja, hogy az ország vezetői tudják, hogy mi az ő véleményük, és ha ez kétmillió embernek fontos, akkor a maradék harmadik, negyedik, ötödik milliónak is szerintem fontos. Tehát azt javaslom a választópolgároknak, hogy kövessék azon társaik példáját, akik már leadták a szavazatukat. A következő néhány év Magyarország jövőjét és sorsát meghatározó legfontosabb kérdésről van szó.

Ugyanakkor a héten például a Tisza Párt európai parlamenti képviselője, Tarr Zoltán azt mondta, hogy teljesen haszontalan ez a szavazás. Ön hogy’ látja, hogy mennyit ér ez a kétmillió – vagy majd meglátjuk, hogy mennyi lesz a vége – szavazat, amelyet leadtak?

Nézzük ezt máshonnan! Mondjuk, képzeljük magunkat egy békési gazda helyébe, aki ül a traktorán, és dolgozik minden nap. És ha gondolkodik a jövőjéről, hogy milyen lehetőségek és veszélyek vannak előtte, akkor azt érdemes elgondolnia, hogyha Ukrajnát fölveszik az Európai Unióba, amit egyébként az egész Európai Unió, ideértve a Tisza Pártot, a DK-t, az Európai Néppártot, a szocialistákat, tehát ami egy nagy többségi blokk az unióban, von der Leyent, a bizottságot, nyomják előre, hogy ez megtörténjen, tehát ha arra gondol egy békési traktoros, hogyha fölveszik az unióba Ukrajnát 2030-ig, akkor az azt jelenti, hogy a földalapú támogatás nagy része vagy az egész elvész, ugyanis nem lesz pénz földalapú támogatásra, mert a pénz Ukrajnába megy. Vagy gondolhat arra, hogyha Ukrajnát fölveszik, és beengedik az ukrán olcsó gabonát, akkor lehet, hogy ő itt megtermeli a gabonáját, de hogy eladni nem tudja, az biztos, vagy csak nagyon nyomott áron tudja eladni, mert nem tud versenyezni az ukrán gabona árával, az mindig olcsóbb lesz. Vagy gondoljon egy budapesti pincér arra, hogyha 2026 és 2030 között fölveszik az unióba az ukránokat, ő most keres, mondjuk, 600-700 ezer forintot, nem lesz a magyar kormány kezében eszköz, hogy megakadályozza, hogy több százezer ukrán munkavállaló Magyarországra érkezzen. Most még van ilyen eszköz a kezünkben, ma még meg tudom akadályozni, de ha tagok lesznek, már nem tudom. És akkor az ő munkáját, amit ő elvégzett 600-700 ezer forintért, azt el fogják végezni az ukránok 500 ezerért, és ő elveszíti az állását. És nem öt ukrán fog jönni, több százezer fog jönni, hiszen a fizetések közötti különbség nyilvánvalóan óriási. És még azért sok millió ember él Ukrajnában, aki ott nem talál megélhetést. Tehát ilyen típusú, a mindennapi életünket közvetlenül fenyegető veszélyt hoz magával az ukrán tagság. Erre érdemes gondolni, amikor a Voks2025-ről beszélünk.

Ugyanakkor említette azt, hogy a teljes brüsszeli intézményrendszer és a politikai erők nagy része is azon dolgozik, hogy mielőbb tag lehessen Ukrajna. Egyébként erre a következő dán elnökségnek az egyik politikusa is tett egy megjegyzést a héten, hogy ők is ezen fognak dolgozni majd a következő fél évben. Ha ennyire elszánt Brüsszel Ukrajna felvételét illetően, akkor hogyan tud segíteni Önnek az emberek véleménye? Például a jövő heti uniós csúcson.

A jövő heti uniós csúcs csúnya munka lesz, úgy látom az előjelekből. Tehát persze ennek a csúnya munkának is megvan a szépsége, mert nagy vita lesz, és remélem, intelligens keretek között marad, bár ez nem mindig szokott sikerülni, időnként azért az indulatok is helyet kapnak. És nekem ilyenkor két dologra van szükségem. Az egyik rendben volna: azt tapasztalatnak hívják. Nagy előny nekem meg Magyarországnak is, hiszen az összes ott lévő vezetők közül a legrégebb óta, leghosszabb ideje Magyarország kormánya van a helyén, és én vagyok a miniszterelnök, tehát én emlékszem, hogy’ volt ez 2010-ben, meg még arra is emlékszem, hogy’ volt 1998 és 2002 között. A többiek akkor még mind valahol máshol voltak, talán még a szakmában sem, tehát a tapasztalat nagyon sokat segít, van mire hivatkozni. Mégiscsak egy szemtanú vagyok, én tudom, mikor döntöttünk jól meg rosszul. Tehát ha az ember meg tudja őrizni a higgadtságát, és azért én törekszem erre, tehát van stratégiai nyugalom, meg van tapasztalat, akkor az az egyik eszköz. A másik eszköz, amire szükségem van, az erő. Tehát nem arról van szó, hogy mit gondol a magyar miniszterelnök, az lehet érdekes, de nem fontos. Az a kérdés, hogy mit gondolnak a magyar emberek, az nem érdekes, hanem fontos, azt nem lehet kikerülni. Tehát amikor én Magyarország nevében megszólalok, akkor nem mindegy, hogy a kormány álláspontját képviselem, vagy nyilvánvalóan egy ország álláspontját képviselem, amely nem egy föltételezés, hanem egy valóban megtörtént, kinyilvánított népakarat, mint a Voks2025. Ez egy olyan erő, hiába vagyunk csak tízmilliónyian, mondjuk, a 84 milliós németekkel szemben, akkor is egy olyan erő egy nép ereje, amit nem lehet kikerülni, átugrani, félresöpörni. Tehát ha van tapasztalat, és van erő, akkor lehet eredményt elérni Brüsszelben.

Beszéljünk a belpolitikai részéről is, illetve a szavazás időzítéséről is, mert a napokban a Tisza Párt elnöke azt mondta, hogy a Tisza sem támogatja Ukrajna gyorsított uniós csatlakozását, tehát úgy tűnik, hogy ebben van egy egység, de ők azt mondják, hogy amennyiben a csatlakozási tárgyalások lezárulnak, és a feltételek ismertek lesznek, akkor majd egy népszavazást kezdeményeznek ebben a kérdésben. Ön szerint, illetve a kormány szerint miért most kell ebben a kérdésben döntést hozni, miért nem ér rá később?

Mert most dől el. Tehát én tisztelem azokat, akik most kapcsolódtak be a politikába meg a nemzetközi politikába, mert az mindig jó, ha van új szereplő, és van megújulás a politikában, de a tapasztalat meg a tények is számítanak. Ha az Európai Unió elindul egy úton, nem lehet megállítani. Ez egy olyan úthenger, amely, ha egyszer sebességbe kapcsolt, akkor a maga tempójában végighalad, letol mindenkit a pályáról. Mondok erre példát Önnek. Emlékszem arra, amikor az Európai Unió új szabályokat akart létrehozni, létre is hozta őket. A franciák meg a hollandok még egy népszavazáson is ellene szavaztak. Majd vártak egy évet, újra kiírták, megdolgozták a társadalmat, és elfogadtatták. Tehát azt akarom mondani, hogy az Európai Uniót nem szabad alábecsülni. Az Európai Unióban dolgokat akkor lehet megakadályozni, ha nem engedjük megindulni. Ha megindult, akkor módosítgatni talán van mód, de az az úthenger végigmegy a pályán. Tehát ezért akik azt gondolják, hogy majd egyszer, később, azok nem ismerik az európai politikát, mert még nem láttak ilyet.

Hogyan értékeli azokat a nyomásgyakorlási kísérleteket, amelyek akár a belpolitikában, akár a külső erők részéről a Voks2025-tel kapcsolatban lezajlottak az elmúlt hetekben, hónapokban?

Ugyanabban az összefüggésben érdemes ezt látnunk, amiben az egész magyar belpolitikát. Minden országban, nemcsak Magyarországon, most nemrégen tárgyaltam Franciaországban, korábban Spanyolországban, most megyek Hollandiába, tehát mindenhol ugyanaz a képlet. Kétfajta politikai erő van. Vannak a nemzeti erők, akik nem akarnak bevándorlást, nem akarnak jogköröket átadni Brüsszelnek, nem akarják, hogy Ukrajna csatlakozzon az Európai Unióhoz. És vannak azok a politikai erők, amelyek azt akarják, hogy Ukrajna csatlakozzon, amelyek eltűrik, elfogadják, talán akarják is a migrációt, amelyek szívesen adnak át hatásköröket Brüsszelnek, azt gondolják, hogy Brüsszelben kell megmondani azt, hogy mit kell csinálniuk a tagállamoknak, ez egy másik csoport, de minden országban nagyjából ez a képlet. Ez Magyarországon is így van. És miután ma az európai hatalmi pozíciókat tekintve az utóbbiak, tehát az ukránbarátok, a migránsbarátok, az „adjunk minél több jogkört Brüsszelnek” csoport van többségben, ez nyomást gyakorol az olyan országokra, mint Magyarország, ahol nemzeti kormányok vannak, hogy adjunk át még több jogkört, a gazdaságpolitikánkban kövessük azt, amit Brüsszel mond – ez a hét egyik nagyon fontos fejleménye volt, talán lesz időnk beszélni róla –, támogassuk vagy fogadjuk el a migrációs szabályozást, engedjük be az ukránokat ne csak az unióba, hanem esetleg még a NATO-ba is, szóval óriási nyomás alatt vagyunk. Tehát ez – hogy mondjam? – a természetes közege és állapota az európai politikának. Patrióták, hazafiak, nemzeti kormányok egyik oldalon, föderalisták, brüsszeliek, ukránbarátok a másik oldalon.

Ugye, a kormány álláspontja az, hogy Ukrajnával együtt a háborút is behozná Brüsszel az Európai Unióba, ugyanakkor most a tágabb környezetünkben is van egy konfliktus. Azt még az elemzők sem tudják, hogy pontosan ezt lehet-e már háborúnak nevezni. Ez az Izrael és Irán közötti konfliktus. Hogy’ látja, milyen szempontból jelent ez veszélyt Magyarországra nézve? Ugye, az energetikáról sokat hallunk, de azért vannak itt biztonságpolitikai szempontok is akár.

Egy hosszabb válasznak kellene következnie, amire nincsen idő és mód. Ugye, Irán a kérdés. Irán egy nagyon különleges ország. Most túl azon, hogy hatalmas hadserege van, az iszlámnak egy sajátos ágát képviseli. Stratégiai fontosságú útvonalak mentén helyezkedik el, tehát ott van egy szoros, amit ők ellenőriznek, és ott átmegy a világkereskedelemnek a 20-30 százaléka, az olajkereskedelemnek pedig még nagyobb része. Nukleáris képességeket is fejleszt, tehát egy erős, nagy országról beszélünk, több mint 90 millió emberről. De azt kevésbé tudjuk Iránról, hogy ez etnikailag, tehát nemzeti összetételét tekintve egy vegyes ország. Tehát, ugye, fárszik, perzsák laknak ott, akik ugyan többségben vannak, 50 százalék fölött, de nem sokkal, viszont más népcsoportok is vannak, akik egy tömbben helyezkednek el, mondjuk, mint a magyarjaink Székelyföldön. És hogyha szétesik a központi iráni kormány, akkor az egész ország széteshet, és akkor destabilizáció következhet be. Itt van például Azerbajdzsán esete, aminek olyan 10 millió állampolgára van most, de él 20 millió azeri iráni területen. Az egyik egy világi, Európa felé közeledő, hozzánk sok szempontból hasonló ország, ez Azerbajdzsán, az irániak pedig egy vallási fundamentalista közösséghez tartoznak. Tehát ha ott Irán a háború következtében szétesik, akkor nem Iránban lesz egy háborús góc, hanem az szétterjed számos környező országra. Pakisztán ugyanebben a cipőben jár. Tehát a világ egy jelentős térségének kormányozhatatlanná és ellenőrizetlenné válása az igazi veszélye ennek a konfliktusnak.

Milyen következtetéseket kell ebből itt, Magyarországon levonni?

Az ember mindig nézi a napi olajárakat, az is izgalmas, de érdemes heti és havi perspektívából, összesítésben is szemlélni. Az elmúlt egy hónapban a Brent olaj ára 20 százalékkal nőtt. Kész! Magyarország importra szorul, mi energiát, üzemanyagot, olajat, gázt hozunk be. Ha az olaj világpiaci ára fölmegy, az a magyaroknak mindig rossz, a háború fölfele nyomja az árakat, tehát a háború a magyaroknak rossz.

Ugye, azt mondja a kormány, hogy ebben a helyzetben egy gazdasági öngyilkosság az a brüsszeli terv, amely szerint 2027 végéig az uniónak és így Magyarországnak is le kellene válnia az orosz gázról és olajról. Ugyanakkor a másik oldal érve az, hogy addig még van két és fél év, amikor fel lehet készülni erre. Miért gondolja azt a kormány, hogy ennek a tervnek ilyen drasztikus hatása lenne, vagy akár azonnali hatása lenne?

A számokból. Tehát ha nem tudunk behozni Oroszországból gázt, akkor a rezsi, a családok és a vállalatok, de különösen a családok rezsije két és félszeresére föl fog menni. Tehát valaki fizetett eddig 30 ezret, fog fizetni 70-et. Ez matematika, nem politika. Ez fog történni. Miért akarnánk ezt? Tehát az unió olyasmit akar, Brüsszel olyasmit akar, ami a magyarok érdekével ellentétes. Miért kéne nekünk ezt elfogadni? Hát harcoljunk az érdekeinkért!

Milyen eszközök vannak a kormány kezében? Mert említette azt a szerdai kormányülés után, hogy erről szólt a kormányülés nagyrészt, hogy hogyan lehet kivédeni ezeket a brüsszeli terveket.

Ugye, eddig úgy ment ez, hogy az orosz energia Európába hozatalát szankciós döntésekkel korlátozták. A szankciós döntésekhez, tehát a tilalomhoz, brüsszeli tilalomhoz egyhangúság kell, tehát kell a magyarok szavazata is. Mi pedig azt csináltuk, hogy azt mondtuk, hogy jó, ha magatokkal ki akartok szúrni, ez a ti dolgotok, nem akadályozzuk ezt meg, de velünk nem szúrhattok ki, ezért ilyen korlátozás Magyarországra nem vonatkozhat. És én megvétóztam – egész addig, amíg a végén bele nem írták, és el nem fogadták: igen, kivéve a gyevi bírót, vagyis Magyarországot. Mellékesen még magunkkal tudtuk hozni a szlovákokat is meg a cseheket is, mert nekik sincsen tengerpartjuk. Ugye, ez azoknak az országoknak jelent nagy problémát, akik nem tudnak a tengeren szállítani, csak csövön. És mi csövön szállítunk energiát. És akkor megvétóztuk, és akkor Magyarország kivételt kapott. Ezt akarják most elvenni tőlünk. Ez egy kiharcolt jog. Nagy csata volt, nem idézem ide az elhangzottakat, mert nem minden bírná el a mikrofon nyilvánosságát, de végül is kiharcoltuk. És most el akarják venni azzal a trükkel, hogy azt mondják, hogy ez nem szankció, hanem kereskedelempolitikai intézkedés, ami nyilvánvaló csalás, ügyeskedés, tehát ez a jogállam megszégyenítése, brüsszeli megszégyenítése. De mindegy, hát most ez a csatatér van, itt fogunk harcolni.

Igen, de egyébként közben egyre több olyan ügy van, amiben a bizottság azt mondja, legutóbb a héten nyilatkozott egy biztos arról, hogy több kérdésben is át kell térni az egyhangú helyett a többségi döntéshozatalra, hogy ki lehessen zárni – idézőjelbe téve – azokat a tagállamokat, amelyek nem értenek egyet. Milyen irányba vinné ez az Európai Uniót, hogyha egyes tagállamok ellenében is születhetnének stratégiai döntések?

Ez azt jelentené, hogy a magyar államiság megszűnik. Tehát ne beszéljünk mellé. Az ezeréves magyar államiság úgy, ahogy mi azt ismerjük, mi szuverének vagyunk, szabadok vagyunk, a mi sorsunkról az a tízmillió, most éppen tízmillió, korábban 15 millió magyar dönt, akik itt élünk ebben az országban, ebben a hazában, ennek vége van, mert lehet, hogy nekünk van egy véleményünk, ez egy szavazatot ér, de ha a többiek többen vannak, mint mi, akkor ez az egy szavazat sajnos nem tud érvényesülni, és Magyarország külpolitikáját, gazdaságpolitikáját nem Budapesten, nem a megválasztott magyar parlament és kormány, nem a magyar emberek fogják eldönteni, hanem majd a brüsszeli bürokraták. Ez a magyar államiság végét jelentené. Tehát nem egy jogi, technikai kérdésről beszélünk, hanem egy nagyon fontos történeti kérdésről.

Na, most a leendő vagy tervezett döntések helyett térjünk át a már meghozott döntésekre, merthogy a héten a bizottság az árrésstoppal kapcsolatban kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen. Az a kritikájuk, hogy emiatt az üzletek bizonyos termékeket kénytelenek veszteségesen értékesíteni. Egy ilyen intézkedésnél kinek az érdekeit kell néznie a kormánynak? A boltokét vagy a fogyasztókét, a családokét?

Most két nagy csatában vagyunk, ha most félretesszük az olajat, a gázt meg az ukrán háborút – ami nem olyan könnyű –, akkor marad itt most a kamatstop kérdése és az árrésszabályozás. Ugye, a kamatstopot is el akarják velünk töröltetni, mert a bankok nem jutnak a pénzükhöz. Illetve a bankoknak valóban okozunk ezzel olyan 55 milliárd forintnyi veszteséget, de ez a pénz a családoknál marad. 300 ezer családról beszélünk, akiket a kamatstop érint, vettek föl korábban hitelt, a kamatok elszaladtak, hogyha engednénk, hogy a kamatokat érvényesítsék, ezek a családok csődbe mennének. 300 ezer család! A mi adataink szerint ebből olyan 27-28 ezer azonnal csődbe menne. Őket kilakoltatnák. Tehát most 28-29 ezer családot védünk, hogy ne tegyék ki őket az otthonukból, illetve egy másik 270 ezret védünk a kifizethetetlenül magas kamatfizetési kötelezettségtől. Nem tudom, hogy a brüsszeliek miért nem értik meg, hogy ez lehetetlen. Tehát a kamatstopra szükségünk van; persze jogos kérdés, hogy meddig? Addig van szükség a kamatstopra, amíg a nemzeti bank nem lesz abban a helyzetben, hogy a kamatokat a jegybanki alapkamaton keresztül Magyarországon lecsökkentse. Amikor a kamatok kibírhatók lesznek ezeknek a családoknak, akkor majd el lehet törölni a kamatstopot, de addig nem lehet, mert tönkremennek. Most ez az egyik csatánk Brüsszellel. Itt a bankok pénzéről van szó. Brüsszel azt mondja, hogy nem érdekelnek a magyar családok, ez a 300 ezer család sem érdekel, a bankoknak ez a pénz jár, tessék nekik odaadni. Itt egy csatában vagyunk a bankokkal is, akik egyébként az Alkotmánybíróságon a magyar bankok megtámadták a magyar kormány intézkedését, a kamatstopot. Tehát itt van egy belső vitánk is. A másik nagy csata az árrésszabályozás. Az árrésszabályozást úgy érdemes elgondolni, hogy Ön bemegy a boltba, és ma fizet egy árat. Egyébként igazságtalanul magas árak vannak most is. Ha nincs árrésszabályozás, akkor a legtöbb élelmiszeripari terméknél Ön nem annyit fizetne holnap, mint ma, ha holnaptól eltörölnék az árrésstopot, hanem, mondjuk, 20 százalékkal többet. Számolja ki! Ez óriási teher a családoknak. Tehát valóban a magyar kormány beavatkozik az árképzésbe, és azt mondja a kereskedőknek, hogy nézzétek – különösen a multiknak –, annak a pénznek, amit ti rátehettek az élelmiszerelőállítás költségéhez képest az árra, annak van egy korlátja, az 10 százalék, más termékeknél 15 százalék, többet nem lehet ezen keresni. Ők többet akarnak keresni. De szerintem ez indokolatlan profit. Tehát én értem, hogy a kereskedő meg a vállalkozó profitot akar keresni, hát azért vállalkozó és azért kereskedő. De van egy szint, ami után már tönkreteszi az embereket, egész egyszerűen gazdasági károkat okoz a családoknak. És ezért az indokolatlanul magas árakkal szemben, mikor ilyen bolond világ van, mint amiben élünk, a magyar kormánynak be kell avatkoznia a családok védelme érdekében. Ez mit jelent? Azt jelenti, hogy a multik profitja kisebb lesz, mert a családokhoz kerül, hiszen nem tudják elvenni a családoktól a magas áron keresztül a pénzüket. Nem jut a multi elég pénzhez, nem jut olyan profithoz, mint amit szeretne, azt nem tudja kivinni. Brüsszel meg mindig a multik oldalán áll. Ezért is fontos, hogy legyen magyar állam, meg legyen nemzeti kormány, mert egyébként Brüsszel mindig a multik oldalán áll, és akkor nézhetünk, ki leszünk fosztva, vagy ki leszünk forgatva abból, amit nagy nehezen a magyar családok az elmúlt tizenöt évben összegyűjtöttek. Tehát az árrésstop nem más, mint a családok megélhetésének költségét kordában tartó, az áremelkedést fékező eszköz, amely korlátozza a multik profitját, de jó a magyar családoknak. Ezt akarja kivenni a kezünkből Brüsszel. Fölszólított bennünket, hogy ezt töröljük el; mivel nem voltunk hajlandóak, most egy eljárást indítottak. Jól el fogunk vitatkozni, nem fognak az álláspontok közeledni egymáshoz, utána ők be fognak bennünket perelni az Európai Bíróságon. Ez hosszú ideig eltart, reméljük, hogy mire a vita véget ér, addigra az árak normalizálódnak, és az egész vitának nem lesz a magyar családokra nézve jelentősége.

Maradjunk még a gazdasági kérdéseknél, mert a héten elfogadta az Országgyűlés a jövő évi költségvetést, amelynek a családok vannak a fókuszában, és amelyet háborúellenes költségvetésként jellemzett. Ugyanakkor azt látjuk a harctéren, hogy a háború egyelőre nem akart csitulni. Mi történik, ha a háború mégis folytatódik? Hogyan lesznek tarthatóak a költségvetésben foglalt vállalások?

Ezt majd akkor fogjuk tudni, akkor tudjuk ezt majd megválaszolni, hogyha odajutunk. Ez a fenyegetés, amiről Ön beszél, itt van a fejünk fölött. Tehát hogyha a világ lángba borul, akkor természetesen egy békeidőkre tervezett költségvetéshez is hozzá kell nyúlni, de igyekeztünk úgy megtervezni a költségvetést, hogy rugalmasan tudjunk alkalmazkodni, ha szükséges. Ez a költségvetés azonban – hogy mondjam? – az akarat költségvetése is. Tehát lehetne úgy is költségvetést csinálni, hogy az ember azt mondja, hogy ilyen időkben – világháborús veszedelmek, Izrael, Irán háborúban, itt az orosz–ukrán háború a szomszédunkban, az amerikaiak hiába akarnak békét, az Európai Unió háborút akar, és folytatni akarja az ukrán háborút, és ezért nem az amerikaiakat követi, hanem viszi bele a háborúba Európát, egy ilyen közegben – az ember ne tűzzön ki célokat; az is szép, ami van. Ez is egy értelmes és vállalható álláspont lenne. De ezek nem mi lennénk, mi nem ilyenek, mi magyarok vagyunk, nem ilyenek, nehéz időkben is kell célokat kitűzni. És nemcsak én, hanem, mondjuk, a kormánypárti közösség, meg talán mondhatom, hogy a választóink közösen, mi azért ilyen nehéz időkben is tűzünk ki célokat, elvárják tőlünk, hogy tűzzünk ki célokat. És az az igazság, hogy nagy célokat tűztünk ki. Én ezt már az év elején bejelentettem, hogy nem fogjuk ölbe tett kézzel nézni és várakozva, hogy hogyan alakul a világhelyzet, hanem célokat tűzünk ki, és elérjük. És a 2026-os költségvetés ennek a bizonyítéka. Már most júliustól végre nemcsak beszélni fogok erről, fél éve csak beszélek erről, hanem végre az emberek is látni fogják azt, amiről beszélek, hiszen július 1-jétől 50 százalékkal megnöveljük a gyermekek után járó adókedvezményt. Ez azt jelenti, hogy az augusztusi fizetésekben ez már látszódni fog. Ugyancsak július 1-től adómentessé tesszük a gyedet meg a csedet. Ez augusztus 1-től már látszani fog. Októberben megemeljük az önkormányzati dolgozók, tízezernél kisebb települések önkormányzati dolgozóinak a fizetését 15 százalékkal, januártól majd megint 15-tel. És dolgozom azon, hogy a 30 ezer fős önkormányzatokig is meg tudjuk emelni a fizetéseket. És januárban pedig megemeljük megint 50 százalékkal a gyermekek után járó adókedvezményt, és akiknek legalább két gyerekük van, azokat élethosszig kivezetjük a jövedelemadó-fizetés alól. Ezek óriási célok. Ezeket tűztük ki. Most lehet, hogy háború van, meg fenyeget bennünket sok minden, de én körömszakadtáig ragaszkodni szeretnék ahhoz, sőt fogok is, hogy ezeket a célokat elérjük, és ezek meglesznek. Lehet, hogy vannak gazdasági nehézségek, meg messze nem tökéletes minden, de vannak olyan célok, amelyek fontosak a magyar családoknak, és a kormánynak ezeket a célokat el kell érnie. És ezek a célok a költségvetési törvényben vannak rögzítve. Innentől kezdve már nem is csak egy vállalás a kormány részéről, hanem törvényi kötelezettség. Ezt meg kell csinálni, és ez jó lesz.

A Voks2025-ről, az orosz energiahordozók uniós tiltásáról és gazdasági témákról is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt.

(Miniszterelnöki Kabinetiroda)