Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában

Törőcsik Zsolt: A béke volt a legfontosabb üzenet Ferenc pápa háromnapos magyarországi apostoli látogatása során, a katolikus egyházfő pedig Rómába visszatérve egy békemisszióra is elszánta magát. Hogy milyen hosszú az út odáig, az egyelőre bizonytalan, hiszen tegnap újabb amerikai fegyverszállítmány indult Ukrajnába, és a háború kiszélesedésének a jele lehet az is, hogy egyelőre ismeretlenek egy Kreml elleni dróntámadás során akartak végezni az orosz elnökkel. Orbán Viktor miniszterelnök stúdiónk vendége. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok! Köszöntöm a hallgatókat!

Ugye, a nyugati vezetők nap mint nap azt hangoztatják, hogy Ukrajnának nyernie kell ebben a háborúban. Látva a pusztítás mértékét és az arról készült képeket mi lenne egyáltalán a győzelem Ukrajnának? Hogyan látja?

Már a háború kirobbanásakor is az volt a magyar álláspont, hogy aligha lesz ennek a háborúnak nyertese. Vesztesei lesznek, de nyertese az nem. Egyfelől Oroszország beleütközik egy falba, ez pedig az, hogy a NATO fegyverrel és pénzzel látja el Ukrajnát, és csak a nyugatiakon meg Amerikán múlik, hogy meddig hajlandó és mennyi pénzt költeni. És nagyon nehéz a modern nyugati fegyverrendszereket és egy szinte korlátlanul finanszírozni hajlandó Egyesült Államok költségvetését legyőzni. A másik oldalon meg ott van Oroszország, amely egy 140 milliós ország, sokkal nagyobb, mint Ukrajna, sokkal több ember, sokkal több katona, sokkal erőteljesebb hagyományos fegyverzet és az atomfegyverek. A világ legnagyobb atomfegyver-arzenálja. Nekem nincs olyan élénk fantáziám, hogy elképzeljem azt, hogy valaki egy atomhatalmat képes legyőzni. Tehát azt gondolni, hogy az oroszok majd ölbe tett kézzel fogják nézni, amint legyőzik őket, ahogy összedől a politikai rendszerük, megölik az elnöküket, dróntámadást indítanak a Vörös tér fölött, szóval, hogy ezt majd tétlenül fogják nézni, és belenyugszanak egy katonai vereségbe, aki ezt hiszi, az nem nőtt ki még a gyermekkorból. Tehát ilyen a mesében van, a valóságban nincs. Ezért világos volt az elején, hogy hiába a nagy fogadkozások, ez egy olyan háború lesz, aminek csak vesztesei lesznek. Iszonyatos pusztítás, földdel teszik egyenlővé Ukrajna tekintélyes részét, árvák, özvegyek, százezerszám halottak, soha meg nem gyógyuló sebesültek és megrokkant emberek. És a számuk napról napra nő. Lassan már megtelnek a temetők, látjuk a jelentéseket, követjük különösen a magyar áldozatokat, számon tartjuk, hogy kik azok a magyarok, akik Kárpátalján élnek, és besorozták őket, és meghaltak a háborúban. Ebből is látjuk, hogy hogyan terjed és erősödik föl a konfliktus. Szóval ennek nem lesznek győztesei. Aki erről beszél, az nem ismeri az európai történelmet, és nem ismeri az alapvető katonai törvényszerűségeket. Egyetlen lehetőségünk maradt, először is örüljünk, hogy itt nincs háború, hanem béke van. Örüljünk, hogy nem engedjük, elég erősek vagyunk ahhoz, hogy megakadályozzuk, hogy belepréseljenek bennünket ebbe a háborúba. Az amerikaiak ezt szeretnék. Kimegy az ember az utcára, és látja, hogy Amerika egy háborús kampányt folytat Magyarország területén. Ez is megérne egy misét egyébként, itt, a saját országunkban egy másik ország egy fegyveres konfliktus ügyében propagandakampányt folytathat, és a magyar törvények ezt lehetővé teszik. Zárójel bezárva. Ezen is kell majd gondolkodnunk. Tehát hiába akarnak bennünket belepréselni, nem fogunk részt venni ebben a háborúban, ez nem a mi háborúnk, és mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy minél hamarabb tűzszünet legyen, és béketárgyalások kezdődjenek, mert másképpen nem lehet megmenteni sok tíz- vagy százezer ember életét. Ráadásul most mindenki arra vár, hogy inkább erősödni fog a konfliktus, hiszen valamilyen ukrán katonai akcióról beszél mindenki. Szóval nehéz hetek elé nézünk.

Igen, de akkor felmerül a kérdés, az, hogyha senki nem nyerhet, akkor kinek az érdeke az, hogy tovább folyjanak a harcok, ahogyan Ön is említette, akár még nagyobb intenzitással, mint eddig?

Egy háború mindig olyan, hogy van egy oka, amiért kitört. Általában a háborúzó felek ezt másképpen értelmezik. Ez most is így van. Az oroszok azt mondják, hogy azért tört ki a háború, mert Ukrajna csatlakozni akart a NATO-hoz. Az ukránok pedig azt mondják, hogy azért, mert az oroszok el akarták venni a földjüket, a területüket, és ők csak a hazájukat védik. De mindig rácsatlakoznak különböző érdekek egy háborúra. Hát a fegyvereket el lehet adni. A fegyverüzlet ilyenkor virágzik. Ha megnézi a fegyvergyártó cégeknek a tőzsdei árfolyamát, akkor láthatja, hogy óriási növekedés van. Tehát valakik csak azért, mert háború van, már óriási profitokhoz jutottak. Spekulánsok aranybányája az ilyesmi. Csempészek aranybányája a háború. Szóval rengeteg üzleti érdek kapcsolódik ide, és ne felejtsük el, hogy vannak nagy nyugati gazdasági érdekkörök, Soros György áll ezek között is talán az első helyen, akik mindig is arról álmodoztak, hogy valahogy beteszik a lábukat Ukrajnába, aztán sikerült is, és hogy hozzájutnak Oroszország természeti erőforrásaihoz. Én jól emlékszem az 1990-es évekre, amikor a Nyugat egy nagy lelkesedéssel – különösen az amerikaiak éltek a Jelcin-korszak lehetőségével, hogy – befektessenek Oroszországba, és megszerezzék üzleti alapon Oroszország természeti erőforrásait, aminek aztán a Jelcint váltó Putyin elnök véget vetett, és kiszorította őket az országból, és visszavette az ország gazdasági erőforrásai fölötti rendelkezést. Ez egy olyan sérelem azóta is a világgazdaság politikájából, hogy sokan ácsingóznak arra, hogy visszahozzák azokat az időket, amikor egy vereséget szenvedett Oroszország gazdasági lehetőségeihez hozzá lehet férni. Nagy és gazdag ország az.

A magyar kormány álláspontja tehát világos, hogy tűzszünet kell és béke, ezt az álláspontot osztja egyébként Ferenc pápa is. És az apostoli látogatásának is az egyik legfontosabb kérdése talán az volt, hogy hol vannak a békét szolgáló kreatív erők. Ugye, ő így tette föl ezt a kérdést. Ön hogy’ látja, hol vannak ezek az erők, és ami még fontosabb, hogy utat találhatnak-e a megoldás felé? Mi volt a jelentősége ebből a szempontból a pápai látogatásnak?

Nem ez volt a legfontosabb talán a pápai látogatásban, bár ennek jelentősége van, ahogy Ön is mondta. Én elég régóta forgolódom itt az ország politikai ügyei körül, de nem emlékszem ilyen jókedvű három napra az elmúlt harminc évből. Mindenki azt mondta, felekezeti hovatartozásra tekintet nélkül, hogy idejött a pápa, és csupa jó dolgok történtek. Egyetlen rossz dolog se történt, és olyat se nagyon láttam, hogy valaki önmagában a jelenlétével megfékezett volna bennünket – most hadd fogalmazzak így –, tehát megfékezte volna az egymással viaskodó politikai erőket, hogy akkor néhány napra most ezeket felejtsük el. Tehát az összes magyar ellenzéki, kormánypárti, baloldali, jobboldali vita, támadás, rosszindulat mind zárójelbe került, valahogy elvesztette a jelentőségét, és valami más emelkedett fölé. Valami, amit a Szentatya hozott ide. Szóval nem kell hívő embernek lenni ahhoz, hogy valaki úgy érezze, hogy az ország más állapotba került erre a három napra. És ezért hálásak is lehetünk a Szentatyának, hogy eljött, figyel ránk, érdekli, mi történik itt, és hogy válaszoljak is az Ön kérdésére, azon kívül, hogy ebben a nagy kegyelemben részesültünk, számít is ránk. Úgy érzem, hogy a Vatikán elszánta magát, és mozgósítani fogja az erejét, a kapcsolatait és a befolyását, és megpróbál gátat vetni a vérontásnak. Ezt maga a pápa is elmondta, hogy készen áll egy békemisszióra. És nyilván össze kell gyűjtenie azokat a szereplőket – és Magyarország is ezek közé tartozik –, ahol a béke hangja az erősebb, azok az országok, vezetők, társadalmi, politikai erők, akik békét akarnak, és hajlandóak ezt a pozíciót, ezt az álláspontot a nemzetközi színtéren is képviselni, mert nagyon sokan akarnak békét Európában, de ma olyan a politika, hogy az amerikai befolyás, ami különböző csatornákon keresztül érvényesül, egész egyszerűen nem hagy teret a béke hangjának. Tehát nehogy azt higgye bárki, hogy Nyugat-Európában az emberek örömmel fogadják a háborús híreket. Lehet, hogy ilyen is volt az elején, de ahogy az idő halad előre, és nyilvánvalóvá válik, hogy itt nem lesz győztes, de a veszteségek egyre nagyobbak lesznek, a pénzügyi teher is egyre nő, az európai emberek nem állnak ott a háborús propaganda mögött. Ez azért nem látszik ebben a pillanatban, mert Amerika oldaláról egy nagyon erőteljes diplomáciai offenzíva zajlik, mint említettem, még a magyar utcákon is, képzelje el, mi lehet Európában, és az egész fősodratú, liberális média egyöntetűen, szinte koncertszerűen, összehangoltan háborúpárti. Ezért nem halljuk az emberek hangját. De a pápa pontosan tudja, hogy nem ez az európai hangulat. Csak nincsenek vezetők, a magyarokon kívül szinte alig valaki, aki hajlandó lenne vállalni az azzal járó konfliktuskockázatot, hogy nyíltan kiáll a békéért. Magyarország egy ilyen ország, mi egy keresztény ország vagyunk, ráadásul, ami a szívünkön, az a szánkon, ez egy egyenes beszédű ország, amit gondolunk, azt el is szoktuk mondani, ebből gyakran van bajunk, különösen a nemzetközi politikában, tehát észnél kell azért lenni, de mi egyértelműen és világosan kiállunk a béke mellett. És nagyon hiszek abban, hogyha ezen az ukrán új katonai offenzíván, ellentámadáson, nevezzük akárhogy, túl leszünk, akkor egy teljesen más kép bontakozik ki előttünk, letisztul a helyzet, sokak számára válik nyilvánvalóvá, a mi számunkra is, hogy egyáltalán milyen katonai lehetőségek maradtak ebben a háborúban. Na, most ezt senki sem tudja pontosan, de ha az utolsó, mert azt hiszem, hogy ez az utolsó nagy lehetősége az ukránoknak, hogy valamilyen katonai sikert érjenek el, ha ezt a golyót kilövik, ha ez megtörténik, akkor látjuk, hogy a szemben álló erők között a tényleges erőviszonyok micsodák, és egy letisztultabb, világosabb helyzetben több lehetőség nyílik a békét szolgáló diplomáciai akcióknak is.

Milyen szerepe lehet ebben Magyarországnak, akár a Vatikán békemissziójában, mert egyrészt, ugye, ahogyan Ön is mondta, a magyar kormány álláspontja világos, másrészt azért mi vagyunk talán a legközelebb ehhez a konfliktushoz itt, Magyarországon.

Bizonyosan mondhatjuk azt, hogy a békében leginkább mi vagyunk érdekeltek. Először is azért, mert Ukrajna a szomszédunk. És mindenki tudja, akinek van ingatlanja, hogy a saját ingatlanunk értékét befolyásolja, hogy milyen állapotban van a szomszéd háza, kertje, udvara. Tehát nekünk egy jól menő és sikeres Ukrajna volna az érdekünk, az növeli Magyarország értékét. És egy bajban lévő, háborús, lerombolt, kockázatot jelentő, emberéleteket százezrével veszítő Ukrajna Magyarország vonzerejét is lecsökkenti. Erre tudnék mondani mindenfajta statisztikai számokat, de most talán ez másodlagos. Tehát nekünk saját érdekünkből kiindulva is – most túl a keresztény és humánus állásponton – minden elvesztett emberéletért kár, pótolhatatlan, és ezért az ukránok veszteségei a mi veszteségeink is, de az önérdekünk is azt mondatja velünk, hogy legyen a szomszédunk egy sikeres Ukrajna. Tehát ezért mi érintettek vagyunk. Második dolog, hogy ott magyarok is élnek. Tehát Ukrajna egy része egy ősi magyar föld, ami most Ukrajnához tartozik, és ott őshonos közösségként léteznek a magyarok, oda nem bevándoroltak, nem a szél fújta őket oda, mindig is ott éltek, az az ő hazájuk és az ő földjük. És ők is elesnek a háborúban. Ukrajna szenvedése az ott élő magyarok szenvedése is. Tehát mi, magyarok legalábbis kétszeresen motiváltak vagyunk, erőteljesebben, mint bármelyik másik nép Európában, hogy Ukrajnában béke legyen. Ezért mindig is keressük a lehetőséget, hogy hozzájáruljunk a békéhez, és nem zárkózunk el semmilyen békemissziótól, mint ahogy a háború előtt is tettünk erre kísérletet.

Foglalkozzunk egy gyakorlati következményével a háborúnak. Brüsszel a fegyverszállítás mellett azzal próbálta segíteni Ukrajnát, hogy vám- és kvótamentessé tette az onnan érkező gabonaimportot, de ez sok országban, köztük Magyarországon is komoly piaci zavarokat okozott. Az érintett tagállamok önállóan megtiltották a behozatalt, végül Brüsszel is intézkedett. Hogy látja, hogy azzal a megállapodással, ami létrejött, sikerül-e megvédeni a magyar gazdákat?

Tanulságos eset. Tehát először is ez a magyarnak mindig baja. Tehát mi egy jóindulatú nép vagyunk, ugye? Ötször átvertek, valahogy hatodszor is engedjük magunkat átverni. Tudhattuk volna, én is tudhattam volna, hogy ez lesz a vége. De miután békét akarunk, meg bajban vannak az ukránok, meg segíteni akartunk, és a bizottság kérte, azt mondtuk, jó, szüntessük meg a vámokat, lehessen Ukrajnából kihozni a gabonát Magyarországon keresztül, bár tudtuk, hogy ez zavarokat okozhat Magyarországon, ha itt ragad, de jó, legyen, hiszen a tengeren keresztüli szállítás a háború miatt – fekete-tengeri frontvonal – nem lehetséges. És annyiszor átvert már bennünket a bizottság, és annyiszor visszaéltek már a hatalmukkal, hogy igazán gondolnunk kellett volna, hogy megint ez lesz a vége. De, ugye, hát ismerjük magunkat, mindenki tud a családtörténetéből hozni ilyen érthetetlenül pozitív és bizalomra épülő történeteket, elhittük a bizottságnak. Ha arról van szó, tényleg, akkor vigyük el Afrikába az éhezőknek azt a gabonát, ami a tengeren keresztül nem tud, menjen Magyarországon keresztül. Mi történt? Dehogy ment Afrikába! Dehogy ment az éhezőkhöz! A spekulánsok szépen fogták, behozták Közép-Európába. Itt eladták, leverték az árakat, tönkretették a lengyel, a magyar, a román, a bulgár gazdák kilátásait, és ment az üzlet, csencseltek. És a bizottság ezt pontosan tudta, semmit nem tett. Egy hangja nem volt! Ha a lengyelek nem alarmíroznak, és nem indítják el ezt a közép-európai felkelést, és nem toboroznak össze öt országot, köztük bennünket is, akkor még mindig a gazdák tönkretétele folyna egész Közép-Európában, így Magyarországon is. De a lengyelek szerencsére mégis 40 milliós ország, az ő dolguk, hogy ilyenkor Közép-Európa élére álljanak, a mi dolgunk meg az, hogy csatlakozzunk, és összejött ez a koalíció, és kiharcoltuk Brüsszelben, hogy ezt azonnal szüntessék meg. És ha Brüsszel nem hajlandó lépni, és nem volt hajlandó, akkor mi nemzeti hatáskörben, szembeszállva Brüsszellel meg a brüsszeli döntésekkel meg fogjuk akadályozni fizikailag, hogy ezek az áruk bejussanak Magyarországra. Búzáról beszélünk, kukoricáról, napraforgómagról és repcemagról, illetve ezekből készült olajról. És a bizottságnak nem volt mit tennie, meg kellett velünk állapodnia. Ez jól mutatja, hogyha a közép-európaiak összefognak, mint ahogy ez a háború előtt volt, akkor elérjük a céljainkat Brüsszelben is. Azt is mondta Brüsszel, hogy ad 100 millió eurót rendkívüli támogatásként a gazdáknak. Ezt persze nem hisszük el, hiszen nem szoktak igazat mondani, ha pénzről van szó, megígérik, aztán nem adják oda. Szerintem ebből a pénzből semmit nem fogunk látni, így működik Brüsszel, de legalább megvédtük a gazdáinkat, és ez arra lecke, hogy ki kell állnod a saját érdekeidért. Nem hiheted, hogy valahol a világ valamelyik részén, bármennyire is szeretnéd ezt hinni, például Brüsszelben, majd valaki a te érdekeidet figyelembe veszi, és majd segít rajtad. Nem, csak magadra számíthatsz, ki kell állni az érdekeidért.

Ugye, a háborúnak és az amiatti szankcióknak a következménye lett a magas energiaár, ami egész Európát sújtotta. Most, április 30-a után is meghosszabbította a kormány a rezsivédelmet, így május 1-jétől is maradnak a rezsicsökkentett árak a családoknak. Mi ennek a jelentősége? Mert hogyha most a tőzsdei gázárakra nézünk, akkor azt is mondhatnánk, hogy jelen pillanatban legalábbis nincs olyan nagy baj.

Az egész háború gazdasági következményei egy önálló tudományággá váltak, energia tekintetében is, de az előbb már láttuk, hogy a mezőgazdaságra is milyen hatása van a háborúnak. Figyelmeztető, hogy mindenki arról beszél, hogy Ukrajnát vegyük fel az Európai Unióba, és csak egy apró gabonavám-eltörlés már kis híján tönkretette öt ország agrárgazdálkodóit. Tehát óvatosan azért ezzel az ukrán európai uniós tagsággal, mert olyan bajt hozunk a fejünkre, hogyha nem lassítunk le, ha nem vagyunk ésszerűek, ha nem gondoljuk át, hogy attól fogunk koldulni. Tehát én értem, hogy segíteni akarunk Ukrajnának, de az nem segítség, ha közben tönkretesszük saját magunkat, a saját vállalkozásainkat, a saját gazdáinkat meg a saját családjainkat. Na, most, ami az energiaárakat illeti, mint a háború másik gazdasági következményét, ez nagy baj Magyarország számára. Tehát a háború előtt Magyarország az ide behozott energiáért, az egész gazdaságra vetítve mondom ezt, fizetett 7 milliárd eurót, és a háború miatt meg a szankciók miatt égbeszökő árak után a tavalyi évben fizettünk 17 milliárd eurót. Elő kellett szedni valahonnan 10 milliárd eurót. Ugye, a legkézenfekvőbb megoldás az lett volna, a baloldal ezt is követelte, liberális közgazdászok dettó, hogyha fölmentek az árak, akkor emeljük föl az árakat. Na, ez azt jelentette volna, hogy ma minden magyar család 180 ezer forinttal többet fizetne havonta. Nem egy évben, havonta! Itt milliószám mentek volna tönkre a családok, ha azt tesszük, amit a baloldal mond, meg amit a liberális közgazdászok követelnek. Tehát egy élő kihívás minden nap a kormány számára, hogy meddig vagyunk képesek fönntartani a rezsicsökkentést. És mi ezt mindig időhatárhoz kötjük, mert egy bizonyos időpontig látunk előre. És ezért mindig meg kell vizsgálnunk, hogy képesek vagyunk-e a következő hónapokra is fönntartani a rezsivédett árakat. És a kormány úgy döntött, hogy még mindig képesek vagyunk rá, és a következő időszakban is így lesz ez, tehát a családoknak nem kell aggódniuk, nem szabadulnak el az árak, ők továbbra is az átlagfogyasztásig rezsivédett sávban maradnak majd. Ez a legjobb hír, amit ma a háború rossz hírei mellett mondani tudok a családoknak. És arra is törekszünk, hogy a kis- és középvállalkozások, akiknek a magas energiaár a vesztét okozhatja, is segítséget kapjanak. A múlt héten nagyon sok döntést hoztunk, ami segíti őket. Megfeleződtek több tízezer mikro- és kisvállalkozás energiadíjai, fodrászok, kozmetikusok, cipészek, szóval kisvállalkozók az érintettek. A tarifák a gázszolgáltatásban a felére csökkentek, 14 ezer vállalkozást érintett ez, az áramellátásban pedig 17 ezer vállalkozást, akiknek ilyen sajátos, úgynevezett váltó fix szerződései voltak. Szóval próbálunk segíteni ezekben a háborús időkben is a családokon. Meg még bevezettük ráadásul ezt az új bérletet is – vármegyebérlet, országbérlet –, tehát az ingázók, akik munkába járnak, vagy a diákok sok tízezer forintot spórolnak ezek miatt az intézkedések miatt. Itt, ugye, rögtön látszik, hogy belépett egy új miniszter, Lázár János vette át a közlekedési tárcát, és az első intézkedések – mert ha a miniszter úr valahova beteszi a lábát, akkor ott valami történni fog – itt is meghozták az eredményüket, és már ki is egyenlítődött az a támogatás, amit eddig csak a budapestiek kaptak egyébként. Most ez a vármegyebérlet lényegében azt jelenti, hogy a vidékiek ugyanolyan mértékű támogatást kapnak, mint a budapestiek. Miniszter úr helyesen látja, ez így tisztességes, és ezért tudtuk bevezetni ezeket a bérleteket. Tehát én azt akarom csak ezzel mondani, hogy miközben háború van, szankciók vannak, háborús költségvetést kell futtatnunk, a jövő évi költségvetés is ilyen természetű lesz, mert sajnos a háborúnak nem lesz vége az idén, minden emberi számítás szerint ez jövőre is így marad, mégis próbáljuk a családvédelmi intézkedéseket mind fenntartani, hogy a háború meg a szankciók ne sodorják el, ne tegyék tönkre a családok költségvetését. Ami az energiaárakat illeti, ott pedig úgy áll a dolog, hogy az oroszoktól érkező energiára, amit az MVM hoz be, tehát az egy – mondjuk úgy, hogy – üzleti szerződés, ott van egy ilyen csúszóhatás. Tehát a tőzsdei árakhoz van kötve az ideérkező energia ára, de az ár mindig két hónappal csúszva változik. Tehát amikor lefele mennek az árak, akkor az két hónap múlva érződik Magyarországon, amikor emelkedni kezdenek majd, akkor az is két hónappal később érkezik Magyarországra. Ez azért fontos, hogy stabil tudjon maradni a magyar energiapolitika, legyen idő reagálnunk, hogyha szükséges. Most az árak jobban néznek ki, mint korábban, még mindig másfélszeresei, de inkább kétszeresei annak, mint a háború előtt voltak, tehát a jó viszonylagos, és tartani kell attól, hogy ahogy közeledünk megint a fűtési szezonhoz, megkezdődik a nagyobb föltöltése a tározóknak, és a nagyobb tételű vásárlások is megindulnak, nőni fog az energia ára, és egyáltalán nem biztos, hogy lesz elegendő gáz és villamosenergia Európában a télen. Ez egy fontos probléma, de nekünk a legfontosabb az, hogy Magyarországon legyen elég, és azt tudom mondani, hogy lesz is, tehát mi ezt ezen a télen is megoldjuk majd.

Amiről eddig beszéltünk, a családok védelme, a békepárti álláspont, az kiemelt témája volt a CPAC-nek is, ahol tegnap Ön az előadásában úgy fogalmazott, hogy a konzervatív siker receptje az, hogy nem a migrációra, nem a genderre és nem a háborúra. Az egyik márciusi beszélgetésünk során egyébként éppen ezt a három témát emelte ki, amelyben – ahogyan fogalmazott – kibékíthetetlennek látszó véleménykülönbség van a brüsszeli bürokraták és Magyarország között. Ezek jelentik a fő törésvonalat most a konzervatívok és a nyugati fősodor között?

Hogy a konkrétumok nyelvén beszéljek, ma vagy holnap hozzák nyilvánosságra azt a kezdeményezését kilenc országnak, az élén persze Németországgal – tehát nem akárkik vannak ebben a csoportban! –, akik azt fogják javasolni, hogy a jövőben térjünk el az Európai Unió alapokmányában lefektetett rendtől, és a tagállamoknak ne legyen lehetőségük önálló külpolitikára. Tehát ha úgy dönt az Európai Unió kétharmados többséggel, hogy egy külpolitikai döntést meghoz, akkor egyetlen tagállam sem húzhatja ki magát ez alól. Ez azt jelenti, hogy megszüntetik az önálló magyar külpolitikát. Ugye, ma az európai jogszabályok garantálják, hogy minden országnak joga van a saját külpolitikához, közös külpolitika csak úgy jöhet létre, ha teljes egyhangúság van az adott ügyben. Ezt akarják megszüntetni. Ez a konkrétum jól mutatja, hogy mire megy ki a játék. Az egész nyugati világban, az amerikai demokrata kormányzat esetében ez éppúgy igaz, mint a brüsszeli bürokratákra, megpróbálják a nemzetek önállóságát, hatáskörét, szuverenitását korlátozni, és minél több ügyet elvenni tőlük, hogy majd valahol máshol, a fejük fölött intézik. Ma a büntetőügyeket is elveszik – Európai Ügyészség –, aztán majd európai médiaszabályozást akarnak, vagy itt van ez a konkrét eset: egyhangú külpolitika helyett a nagy többség meghatározhatná az ellenálló, egyet nem értő országok külpolitikáját is. Ez a törésvonal. Mi a nemzetek Európájában hiszünk. Az egyetlen orvosság, hogyha megerősítjük a nemzeteket, nemcsak Magyarországot, általában a nemzeteket. Ez a nyugati kultúra alapja, ez a nyugati versenyelőny alapja, ez tette naggyá a Nyugatot, a nemzetek, és ezeket akarják most a globalista erők – ezek részben nemzetközi politikai intézmények vezetőit és bürokratáit jelentik, részben globális gazdasági erők – fölszámolni. A pénzembereknek meg a világméretekben dolgozó üzletembereknek az a jó, hogyha az államok gyengék, nem tudják érvényesíteni a saját érdekeiket, és az ő személyes pénzügyi érdekeik alá tudják rendelni az országok törvényhozását, szabályalkotását és jogérvényesítését. Észnél kell lenni a nemzeteknek, különösen egy olyan méretű nemzetnek, mint Magyarország. Ha nem akarjuk, hogy letapossanak bennünket, akkor ki kell állni a nemzetek Európájának koncepciója mellett. Ezt tettük, ezért voltak itt a konzervatív barátaink, azok találkoztak Pesten, akiket összeköt ez a gondolat, és készek arra is, hogy megvívják a politikai küzdelmet a globális elit és spekulánsok világával szemben.

A többi között az orosz–ukrán háborúról, a békepártiságról, a gabonamegállapodásról és a rezsicsökkentés fenntartásáról is kérdeztem az elmúlt fél órában Orbán Viktor miniszterelnököt.