Nagy Katalin: Fél nyolc múlt három perccel. A héten kedden a magyar miniszterelnök Moszkvában járt, ahol tárgyalt Putyin orosz elnökkel. Természetesen a tárgyalások hosszú ideig tartottak, legalább öt óráig. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt! Hogyan értékeli a moszkvai tárgyalásokat? Olyan hosszú volt az az asztal, attól tartottunk, hogy nem hallják jól egymást. Jó reggelt kívánok!
Jó reggelt kívánok! Valóban volt néhány különleges sajátossága ennek a moszkvai tárgyalásnak. Először is maga a helyzet különleges volt. Tizenháromszor tárgyaltam eddig az orosz elnökkel, bocsánat, tizenkétszer, de ilyen különleges körülmények között még sohasem. És ez a különlegesség nem az orosz–magyar kapcsolatokból következett, mert azok rendben, jó karban vannak, hanem a nemzetközi helyzet, ami – a kommunista időkből tudjuk – állandóan fokozódik, most éppen nagyon fokozódott, sőt még most is elég feszült állapotban van. És ugyan a mi célunk az volt, hogy jó megállapodásokat kössünk orosz–magyar kétoldalú ügyekben, ami sikerült is, szívesen ejtek erről néhány szót, ha a hallgatók kíváncsiak erre, de a dolog fókuszában a nemzetközi érdeklődés miatt mégiscsak a katonai feszültség Ukrajna és Oroszország között állt elsősorban. És ugyan Magyarország nem meghatározó szereplője a világpolitikának, ez még odébb van, ha egyáltalán, de azért NATO-tagok vagyunk, és európai uniós tagok vagyunk, és így részei vagyunk ennek a konfliktusmezőnek. Ugye, van egy magyar modell az Oroszországhoz fűződő kapcsolat tekintetében, ami teljesen eltér a legtöbb európai uniós és NATO-tagállam politikájától. A magyar modell azt mondja, hogy uniós tagok vagyunk, meg NATO-tagok vagyunk, de lehetséges emellett kifejezetten jó és sikeres együttműködést kialakítani az oroszokkal.
Más is így gondolja egyébként?
Van még egy-két ország, amely próbálkozik ezzel. Például, ha valaki jól megnézi a gazdasági adatokat Németország és Oroszország között, akkor azt fogja látni, hogy dúl a szerelem vagy legalábbis a biznisz mindenképpen, ha a szerelem nem is, tehát ott rossz viszony, NATO-feszültségek, szankciók ide vagy oda, a német gazdaság gőzerővel megy előre, az oroszok pedig megépítették az Északi Áramlat 2-t, ami meg az orosz gáz kedvező eladását teszi lehetővé Németországban, még ha viták is vannak annak üzembe helyezéséről, a német szándék egyértelmű. De ha a francia elnököt figyeljük, és a francia gazdaság számait nézzük, akkor azt látjuk, hogy bizony ott is törekednek egy magyarmodell-szerű dologra vagy egy francia modellre, hogy legyünk szerényebbek. Ez jól működik, és amikor ilyen bajok vannak, ilyen feszültségek, jegesedés, beáll a jégkorszak a Kelet és Nyugat közötti viszonyban, akkor van jelentősége az olyan országoknak, mint Magyarország, mert mi alkalmasak vagyunk jégtörőnek. Figyelje meg, hogy én most voltam ott, ha jól látom, a német kancellár nemsokára megy, a francia elnök nemsokára megy, tehát azt hiszem, hogyha békét akarunk, márpedig Magyarország békét akar, a feszültségeket csökkenteni akarjuk, akkor tárgyalni kell sokat, és hosszan fogunk még tárgyalni az oroszokkal, és ennek az első lépését Magyarország tette meg. Ezért mondtam kellő szerénységgel, hogy ez egy békemisszió is. Az asztal pedig hosszú volt, ahogy Ön mondta, az orosz elnökre vigyáznak, tehát az mégsem Magyarország, hogy a miniszterelnök vagy az elnök időnként kocsiba ül, mint én teszem, magam vezetek, időnként testőrök nélkül, itt-ott, amott, járom a kórházakat még járvány idején is. Oroszországban azért nagy a tét, az egy nagy katonai hatalom, ott azért az elnökre járvány idején egészen különleges szabályok vonatkoznak. Például, hogyha olyan vendéget fogad, mint jómagam, akkor egy, a jó ég tudja pontosan, hány méter hosszú asztal másik oldalán kell ülni. Mondtam is a sajtótájékoztatón, hogy még életemben ilyen hosszú asztalnál nem ültem, de a távolságért kárpótolt bennünket a tárgyalás hossza és mélysége, valóban öt óra volt. Nem könnyű dolog öt órán keresztül észnél lenni, az önmagában egy komoly kihívás, összpontosítani kell meg figyelni, és segítők sem voltak, tehát csak a tolmácsok és mi, ketten, tehát magunkra voltunk hagyatva. Ennek ellenére olyan kilenc javaslatot tettem körülbelül, és végül is segítők nélkül is, bár jó előkészítés mellett nyolc ügyben sikerült megállapodnunk, a kilencediket pedig a jövő időbe utaltuk, majd még azzal is foglalkozunk. Úgyhogy ez volt a moszkvai látogatás. Sok munkánk van abban, hogy jó viszonyunk legyen Oroszországgal. A Szovjetunióval rossz viszonyunk volt. Ennek számos oka volt, ezeket most nem kell fölidéznem, de az a korszak véget ért, és most arra törekszünk, hogy ezzel az új Oroszországgal más kapcsolatrendszerünk legyen, mint ami a Szovjetunióval volt. És ebbe sok, tizenhárom évnyi munkát fektettem személyesen, és úgy látom, hogy ez működik.
A kilencből nyolc elég jó aránynak tűnik. Melyek ezek röviden összefoglalva?
Először is ahhoz, hogy az ember javaslatokat tudjon tenni egy ilyen országgal való együttműködésben, mint Oroszország, ahhoz az kell, hogy legyen valamilyen tekintély, és Magyarországnak van tekintélye. Ugyan a magyar rádióhallgatók gyakran inkább a Magyarországot ért kritikákat olvassák, de önmagában, hogy Magyarországot érdemes és fontos kritizálni, az azt mutatja, hogy van súlya meg tekintélye Magyarországnak. Nem szabad elgallopírozni magunkat, tudnunk kell, hogy mekkora az ország, mekkora a nemzeti gazdaság teljesítménye, mennyi katonánk van, ezek az igazán kemény tényezők egy nemzetközi politikai térben. De Magyarországnak van tekintélye, mert van önálló politikája. A magyar érdek jelen van a világban, és a gazdaságban különösképpen így van ez. Ugye, most mindenki ide hozni akar beruházást, pénzt, gyárat. A baloldali kormányok alatt mindig vinni akarnak innen; idejönnek, megveszik a piacainkat vagy a legfontosabb stratégiai cégeinket, és kiviszik a profitot. De ma nem ez a helyzet. Ide mindenki befektetni akar, együttműködést keres, a világ legnagyobb gazdaságai keresik az együttműködést Magyarországgal. Az elmúlt tizenkét évben én azon dolgoztam, hogy ne ellenségeket gyűjtsünk Magyarországnak, hanem barátokat. És ez kifizetődik, ez tekintélyt teremtett, kitartottunk bizonyos kérdésekben még Brüsszellel szemben is: rezsicsökkentés, bevándorlás, genderügyek. Ezek vitát generálnak, de egyben tekintélyt is adnak Magyarország számára, mert kevesen merik azt megtenni, hogy olyan konzekvensen állnak ki a magyar emberek vagy a saját polgáraik érdeke mellett, mint ahogy azt Magyarország teszi. Persze a megállapodások tekintetében a legfontosabb az energia. Azon dolgozunk, hogy Magyarország energiafüggőségét megszüntessük. Ez nagy vállalás, nem is mondtam le erről, de idő kell a megvalósításához. Ha a Paks 2, ami szintén a tárgyalási kérdések között volt, megépül, és közben az a naperőmű-fejlesztés program, amely jó ütemben halad, szintén befejeződik, akkor 2030-ra eljutunk oda, hogy Magyarország úgy állítja elő a működéséhez szükséges energiát, hogy annak körülbelül nem több mint 10 százaléka lesz csak károsanyag-kibocsátó, tehát fosszilis, a többi már nem. Ezzel lehetünk elsők Európában. Majd meglátjuk, ha odaérünk 2030-ra, de ez a lehetőség fönnáll. Én mindig mondom, ugyan gúnyolódnak ezen a derék baloldaliak, de Magyarország klímabajnok már most is, hiszen hogy mennyivel csökkentettük a károsanyag-kibocsátásunkat, az magáért beszél, élmezőnyben vagyunk, és a terveink szerint haladva pedig tíz év múlva az első helyen leszünk. Tehát Magyarország tör a klímabajnoki címre, ráadásul mi úgy akarunk klímabajnokok lenni, hogy közben nem engedjük, hogy az energia ára megnövekedjen. De ez majd 2030-ban következik be, mármint hogy az élre törünk, de addig valahogyan fönn kell tartani a magyar energiarendszer működését, és ez nem történhet másképpen, mint orosz gázzal. Saját nyersanyagunk nincsen, van ugyan kitermelésünk, valamennyi gáz, de az nem elegendő, máshonnan pedig a földrajzi adottságok miatt csak korlátozott mértékben érkezhet gáz. Jön a horvát kikötőkbe hajón úgynevezett LNG-gáz Amerikából vagy Katarból, vásárolunk is abból, de ennek a mennyisége meg sem közelíti azt, amire szükségünk van.
Meg ez drága is, nem?
Az változó, de mindig drágább, mint az orosz gáz, az oroszok azért – hogy mondjam? – nem ma kezdték ezt a szakmát, ők ügyelnek arra, hogy Európában az a gáz, ami Oroszországból jön, mindig olcsóbb legyen, mint bármilyen más alternatíva.
De még az is megéri nekik, hogy akár egymilliárd köbméterrel többet fogunk kapni?
Most az a helyzet, hogy…
Azt is olcsóbban adják?
…még ősszel Szijjártó miniszter úr egy tanítani való taktikai vonalvezetéssel 15 évre megállapodott az oroszokkal 4,5 milliárd köbméter gáz évenkénti szállításáról, ráadásul most már olyan útvonalon, ami elkerüli Ukrajnát. Tehát akármi is történik Ukrajnában, Magyarországon akkor is van gáz, és most azt javasoltuk, hogy ezt egymilliárd köbméterrel emeljük meg. Majdnem eljutottunk a megállapodásig, még a külügyminiszter úrnak kell futni egy-két kört. Ezt nem nagyon tudják az emberek, mert inkább a politikai műhelytitkok közé tartozik, de amikor először leültem másfél évvel ezelőtt Szijjártó Péterrel, hogy a kifutó, hosszú távú orosz–magyar gázszállítási szerződés helyett újat kellene kötni, akkor ő összehívta a szakembereket. Egy-két kivételtől eltekintve mindenki azt mondta, hogy nem kell ilyen szerződést kötni. Tehát másfél évvel ezelőtt még az volt a nemzetközi hangulat, hogy lesz elég gáz, tehát, hogy azért nem kell kötni hosszú távú szerződést rögzített áron, mert majd lesz elég kínálat, és akkor majd a piacon olcsóbban lehet vásárolni.
Most nem ezt látjuk.
És amikor megkérdeztük őket, a legtöbben azt mondták, hogy nem kell belelépnünk egy következő, 15 éves szerződésbe. De akkor a külügyminiszter úrral mi értékeltük a helyzetet, és úgy láttuk, hogy az érvelés gyenge lábakon áll, és lehet, hogy ma így néz ki, de lehet, hogy az ellenkezője fog bekövetkezni. Ezt akkor sem lehetett kizárni. Most így is van. Ha nem lenne hosszú távú szerződésünk, úgy néznénk ki, mint a nyugatiak, ahol nincs gáz, legalábbis a tárolók utolsó harmadát használják már föl, ami előbb-utóbb el fog fogyni. Tehát Nyugat- Európa attól szenved, hogy miután nincs hosszú távú szerződése az oroszokkal, nem tud elég gázt vásárolni, és fut ki a készleteiből. Lehet, hogy ezt a telet még megússza, de a következő már szoros lesz. Magyarországon ezzel szemben 4,5-5,5 milliárd köbméternyi gáz garantáltan jön, akármilyen gyerekek is potyogjanak az égből, az itt lesz, azt lehet használni, ezért lehet továbbra is számítani a rezsicsökkentésre, tehát ezzel tudjuk megvédeni. Azért tudom azt mondani a választópolgároknak, hogy a rezsicsökkentést fönn tudjuk tartani, bár a baloldal ellenzi, de mi fönn tudjuk tartani, mert ennek megvan a gazdasági alapja, ami a hosszú távú orosz gázszállítás. Ha van orosz gáz, van rezsicsökkentés.
Csak még röviden, hogy megállapodtak arról, hogy Magyarországon lehet majd a Szputnyik vakcinát gyártani?
Közel vagyunk hozzá, mind a két félben megvan a szándék. Ez jogilag nem egy egyszerű dolog. Ennek az előföltétele, hogy Palkovics miniszter úr a kormány döntését végre tudja hajtani, és az év végén már Debrecenben az oltóanyaggyárunk első modulja, első telephelye működni kezdjen. Egy olyan gyárat építünk Debrecenben, ez a vírusválságnak a tapasztalata volt, hogy kellene, hogy legyen ilyen gyárunk, amely képes arra, hogy a Magyarországon használt vakcinákat előállítsa. Most nemcsak a koronavírusról beszélek, hanem a gyerekeinknek beadott vakcinák nagy részét is külföldről hozzuk be; jobb lenne, hogyha az ellátásbiztonság megvolna, és saját gyárból szállítanánk ezeket a vakcinákat. Ez a gyár ilyen lesz, ezeket tudja gyártani, és miután ilyen legószerűen rakjuk össze, ezért hozzá tudunk mindig építeni újabb elemeket, amely különböző piaci igényeknek tesz eleget. És úgy látjuk, hogy Szputnyikból és a Szputnyik Lightból is a világban a következő években nagy kereslet lesz. Ma is nagyobb a kereslet, mint amennyit az oroszok tudnak gyártani, ők gyártóhelyeket keresnek. És a magyar gyár itt lesz, tehát ha az oroszok, ha a helyzet továbbra is így marad, és az oroszoknak ilyen segítség kell, akkor tudunk az oroszokkal közösen gyártani itt Szputnyikot, és el tudjuk adni a nagyvilágban. A magyaroknak meg fönntartjuk továbbra is azt a lehetőséget, hogy sokfajta vakcina közül választhassanak. Az egyedi dolog, ami Magyarországon van, hogy öt-hat vagy hét különböző vakcinából választhatnak a magyarok, ha be akarják magukat oltatni. Ez szerintem komoly teljesítmény, és szeretném, ha ez a jövőben is így lenne.
Lesz lehetőség arra, hogy a Pfizer által készített antivirális gyógyszerből Magyarország is kapjon, amikor odaérünk?
Kapni mindig tudunk, mert venni lehet. Azért ebben az amerikaiak elég jók, tehát ha van piaci rés, akkor ott pillanatok alatt fölépítik a kapacitásokat, és megjelennek a piacon, tehát szerintem venni tudunk. Gyártani akkor tudunk, ha a Pfizer akar egyáltalán gyártatni a mostani gyárain kívül új helyszíneken is vakcinákat, ezt most még nem tudjuk. Amit tudunk, az, hogy az Európai Unió – nagyon helyesen – szeretné látni azokat az európai gyártókapacitásokat, amelyek egy, a mostanihoz hasonló válság esetén lehetővé teszik az Európán belüli gyártással az összes igény kielégítését. Ezért most nézik azokat a gyárakat, amelyeket be lehet vonni és be lehet építeni egy ilyen összeurópai gyártóhálózatba. Mi erre jelentkeztünk, egy francia ember van megbízva ennek a szervezésével, mi jelentkeztünk, és azt ajánlottuk, hogy Debrecent is vegyék bele ebbe a gyártóhálózatba.
Ahogy említette, az energiabiztonság kérdése és az, hogy megmaradhat a rezsicsökkentés, annak az a feltétele, hogy legyen elegendő gáz, mert ez a magyarországi szuverenitásnak az alapja. A magyarországi szuverenitást fenyegetheti az a várható európai bírósági döntés, amely február közepén esedékes, és sajnos az előjelek nem túl jók abban az értelemben, hogy a tanácsnok a brüsszeli elit nyomására azt javasolta, hogy hozzon a bíróság olyan döntést, hogy igenis a jogállamiságot be lehessen számolni akkor, amikor a pénz elosztásáról van szó. Ön hogyan látja, meddig fog ez a jogkiterjesztés még az Európai Unió intézményeiben továbbhaladni?
Ameddig hagyjuk. Ha a tagállamok ezt eltűrik, akkor csontig fogják nyomni. Tehát ne legyen illúziónk, van Brüsszelben egy olyan bürokrata réteg – itt nagyon sok emberről beszélünk, és hatalmas nagy befolyással rendelkező emberekről –, akiknek a fejében egy olyan Európa-kép él, ami leginkább a Német-római Birodalomra emlékeztet. Tehát ők egy európai birodalomban gondolkodnak. Európának két hagyománya van, ez most nem egy történelmi interjú, de van egy nemzetállami hagyománya, mert amikor a Római Birodalom összeomlott, akkor azt különböző törzsek szervezték újjá, és ezért létrejöttek különbözőségek, amikből aztán nemzeti karakterek fejlődtek ki, meg van egy másik hagyománya, amely állandóan egy európai egységre törekszik, valamilyen birodalmi keretbe, mondjuk, a Német-római Császárságtól Napóleonig, hogy mondjak egy példát, hogy rosszabb emlékű német kísérleteket most itt meg se említsek. És nekünk, magyaroknak mindig az volt az érdekünk, hogy Európa ne birodalomként szervezze meg magát. Ha birodalomként szervezi meg magát, akkor a magyar függetlenség mindig csorbul, léket kap, abból baj lesz. Tehát nekünk a nemzetek Európája a jó koncepció. De Brüsszel másik állásponton van, ők birodalmat akarnak, egy liberális demokratának mondott, brüsszeli, európai birodalmat építenek. Ehhez az kell, hogy elvegyék a jogokat, minél több jogot vegyenek el a tagállamoktól. Ezt csinálják. Van egy Alapszerződés, ami ugyan világossá teszi, hogy mi az, mely döntéseket hozunk közösen Brüsszelben, és melyek tartoznak a nemzetek kizárólagos hatáskörébe, de egy lopakodó módosítással, például bírósági ítéletekkel folyamatosan átlapátolják a nemzeti jogokat a brüsszeli térfélre. Mondok egy példát. Most van egy pénzügyi vita: az újjáépítési alapból jön-e pénz Magyarországra vagy nem, és egyszer csak azt mondja a bizottság, amely a birodalomépítési kísérletek központi szereplője, hogy persze, csak módosítsátok a családjogi törvényt, és módosítsátok az oktatási törvényt, engedjétek be az LMBTQ-aktivistákat az iskolákba, és ne mondjátok azt, hogy a szülők kizárólagos joga a gyermekek nevelése, ideértve a szexuális nevelést is, mert hogyha így tesztek, ha ezeket a törvényeket nem módosítjátok, akkor majd nem fogtok pénzt kapni. Most az a kérdés, hogy van-e lehetősége, szabad-e Brüsszelnek ilyen zsarolást tenni. Szerintünk nem szabad. Amivel most próbálkoznak, hogy bírói ítélettel a magyar szülők jogát elvegyék, és áttereljék a brüsszeli bürokratákhoz. Úgyhogy egy nehéz ítélet vár ránk, ez nem is kétséges. Ugye, Magyarországon, ha egy bíró folyamatban lévő ügyről előre nyilatkozna, hogy majd milyen döntést fog hozni, a jogállami dzsihád azonnal megindulna, azonnal megtámadnának bennünket, de Brüsszelben ezek a jogállami szempontok, úgy látom, nem fontosak. Ott előre beszél interjúkban a bíró arról, hogy milyen döntés várható egy folyamatban lévő ügyben, és ebből tudjuk, ahogy Ön is mondta, hogy ez nem lesz számunkra kedvező. De Magyarországon és Lengyelországon túl a többi tagállam érdekét is sérti ez a gyakorlat. Tehát nekünk azon kell dolgozni, hogy Európát szabad Európának tartsuk meg, több tagállam is álljon a két hátsó lábára, és mondjuk azt, hogy nem engedjük a nemzeti jogaink folyamatos csorbítását és átcsempészését a brüsszeli birodalmi központba. Ezt a csatát vívjuk, hát, váltakozó sikerrel. Én azért az optimisták közé tartozom. Voltak jobb időszakok, de volt már dagály, volt már apály, most épp apály van, tehát most nagy erőkkel jönnek velünk szemben, nyilván a magyar választás is szerepet játszik, szeretnék, hogyha Magyarországon egy szervilis kormány lenne, olyan, amilyet a baloldal is mond, amely – ahogy ők mondják – Brüsszelnek főnyeremény lenne. Ezt nyíltan bemondja a magyar baloldal, hogy Brüsszelnek főnyeremény lenne az ő győzelmük, csak hát mi nem a brüsszeliek számára akarunk egy főnyereményt megütni, hanem a magyar emberek számára, ahhoz pedig az kell, hogy a nemzeti érdekekért kiálló, nemzeti, keresztény kormányunk maradjon.
Ha már a választás szóba jött, itt, a sajtóban most egymás után látnak napvilágot olyan dokumentumok, amelyekben például a Nyílt Társadalom Alapítvány volt igazgatója vagy egy korábban az Indexnél dolgozó baloldali újságíró beszél arról, hogy bizony az NGO-k meghatározzák azt, hogy egy-egy nyugati újságíró kivel beszéljen, hogyha Magyarországról akar írni. Annál is inkább, ugye, nehéz a dolog, mert nem értenek magyarul, nem beszélnek magyarul, nem olvasnak magyarul, tehát amit mondanak nekik, azt ők elhiszik, és hogy ily módon torz kép alakul ki a nyugati sajtóban Magyarországról. Ezt, mondjuk, mi sejtettük korábban, hogy ennek ez a módja, de most egy baloldali újságíró, sőt a Nyílt Társadalom Alapítvány volt igazgatója erősíti meg ezt az információt. Önnek erről mi a véleménye?
Kikotyognak időnként ezt-azt, és az élelmes ember, mint amilyenek mi vagyunk, félszavakból is megérti, hogy mi a helyzet, értjük mi ezt, tudjuk, miről van szó, de ennek nincs nagy jelentősége. Persze az embert bosszantja, különösen egy átlagos magyar polgárt, aki dolgozik itthon, nem nyolc, hanem tizenkét órát, a munkájának köszönhetően az egész nemzetgazdaságot sikerül kihúzni a bajból. Valójában egy sikertörténet Magyarország. A minimálbért megemeljük, mondjuk 20 százalékkal az idén, vagy történelmi elégtételként visszaadjuk a nyugdíjasoknak azt a tizenharmadik havi nyugdíjat, amit a baloldali kormányok még Gyurcsány idejében elvettek tőlük, akkor is visszaadjuk, hogyha a mostani baloldal megint azt mondja, hogy ez nem helyes. Szóval itt olyan dolgok történnek, amikre minden magyar büszke lehet. Vagy az, hogy a 25 évnél fiatalabbaknak a jövedelmét nem fogja terhelni a jövedelemadó. Most februárban kapják az első ilyen fizetésüket a fiatalok, ez Lengyelországon kívül sehol nincs így Európában. Tehát van jó néhány… A családtámogatási rendszerünk párját ritkítja Európában. Tehát vannak dolgok, amikre büszkék lehetnénk, sőt büszkék is vagyunk. És amikor az átlagos magyar ember látja, hogy a dolgok azért előremennek, persze soha semmi nem tökéletes, mindent lehetne jobban csinálni, kormányozni is lehet természetesen jobban, még nem mi vagyunk a világ legjobban kormányzott országa, tehát mindent lehet jobban csinálni, de összességében mégiscsak minden évben mindenki Magyarországon legalább egy lépést mehet előre. Ez ilyen időkben, ilyen válsággal terhelt, népvándorlásos meg világjárványos időben egy nagy teljesítmény, erre büszkék akarunk lenni. És ez helyes is. És akkor közben jönnek mindenfajta újságírók, akik a magyar haverjaikra hivatkozva mindenfajta blődli szamárságot, fakenews-szerűségeket írnak. És ez bosszantja az embereket. Ennyiben nem mindegy, mit írnak rólunk, de ennek politikai jelentősége nincs. Mert az asztalnál, annál a hosszú asztalnál is meg a brüsszeli nagy, kerek asztalnál is nem ez számít, hanem a tények számítanak: hogy’ teljesít a magyar gazdaság, hogy’ működünk, mennyire vagyunk sikeresek összemérve a többiekkel, milyen eredményt tudunk fölmutatni, ott ez számít. Meg a jogaink, hogy kiállunk ezekért a jogokért. Na, az számít, hogy Magyarország egy olyan ország, amelyet nem lehet félresöpörni, és hogy a magyar érdekeket nem lehet a közös döntésekben mellőzni, mint ahogy a lengyel érdekeket sem lehet. Vitatkozni lehet, támadni lehet, de mellőzni meg átlépni a lengyeleken meg rajtunk nem lehet, és a végén ez számít.
Igen, de nemcsak vitatkoznak, hanem a támadás is olyan, most ha már a választásokról beszéltünk, amelyek vádaskodások. Olyan dolgokat mondanak el naponta, amit ők nem tartanak be, de hát természetesen, ahogy a baloldal ezt nagyon régóta csinálja, több mint száz éve, hogy azzal vádolja meg az ellenfelét, amit ő maga követ el. Csak egyetlen egy példát, hogy például az ellenzék miniszterelnök-jelöltje naponta mondja azt, hogy a magyar kormány tolvaj, meg ellopja az emberek pénzét, miközben ő nem teszi nyilvánossá, hogy honnan kap 50 millió forintot arra, hogy a saját programját hirdesse a közösségi médiában. Illetve ha közzéteszi kérésre, akkor azt mondja, hogy ezek mikroadományok, aztán tessék eldönteni, higgyük-e el így, bemondásra, hogy ez így van.
Igen, ami ennek a komolyabb részét illeti, ami nem a személyre, hanem az országra vonatkozik, ott egy-két dolgot érdemes megjegyezni. Az első, hogy mindenki látja, hogy épül az ország, a nemzeti vagyon nő, olyan dolgokat érünk el, amik korábban szóba se kerültek. Például vissza tudjuk adni a válság által különösen meggyötört, gyermeket nevelő családoknak azt az szja-t, amit befizettek. Azt a pénzt nem lopták el, azt visszaadjuk. Fölépülnek a dolgok. Ha igaz lenne, amivel a baloldal vádolja a kormányt, akkor nem az látszódna, nem az rajzolódnék ki a szemünk előtt, mint amit látunk. Ha az embereket megkérdezzük a fölmérésekben, az ő személyes életük az elmúlt években könnyebb lett-e, javult-e, ott óriási, 60-70 százalékos pozitív választ kapunk. Sőt, ha a személyes életük jövőbeni kilátásairól van szó, ott is ez van. Ezek önmagukban is cáfolják, amit a baloldal mond. Egy ilyen sikeresen és látványosan fejlődő országra ezek az állítások, kritikák, korrupció, tolvajlás és így tovább szerintem nem vehetők komolyan. Persze baj mindig van, észnél is kell lenni, ügyészségnek, rendőrségnek észnél kell lenni, de Magyarország előre megy, és bizony korrupciótól szenvedő országok nem előre szoktak menni, hanem hátra, mint ahogy Gyurcsány idejében így is volt, a Gyurcsány-féle időszakban, hiszen Magyarország történetének legkorruptabb kormánya éppen a baloldali, a Gyurcsány–Bajnai korszak és -kormány volt. A másik viszont, ami a durvaságra vonatkozik, hogy így kell-e beszélnünk egymással, arról mindig eszembe jut az, amit Antall József mondott még a kilencvenes évek elején a parlamentben, ahol azt mondta, hogy a magyar politikának az a hagyománya, hogyha az egyik azt mondja a másikról, hogy gazember, az azt jelenti, hogy nem ért vele egyet. Ilyen a mi politikai kultúránk…
Egyetlen percünk van még. Most a beszélgetés végére maradt szinte a járvány, pedig az elmúlt két évben mindig ezzel, nagyjából mindig ezzel indítottunk.
Igen, de ez talán szimbolikus is, ha megengedi, hogy a végére marad, mert mindenki úgy érzi, hogy a szorongás és a nagy félelem kezd elpárologni a járványból. Észnél kell lenni, tehát nem javaslom, hogy pezsgőt bontsunk, mert az omikron még itt van, igaz, hogy nem okoz annyi bajt, mint az előző variánsok, de azért okoz bajt, az oltás továbbra is fontos, de itt van a kezünkben az oltás, a vírus meg egyre gyengébb, és ez összességében valahogy a helyzetet elviselhetőbbé teszi az emberek számára. Ezért is tudtuk megtenni azt, hogy a védettségi igazolványnak a határidejét május 1-jéig meghosszabbítottuk. Korábban azt gondoltuk, hogy csak a harmadik oltás fölvételét vállalóknak tesszük lehetővé a védettség igazolvány használatát, de úgy látjuk a helyzetet, meg a nemzetközi mozgásokat is úgy látom, hogy mindenhol oldják fel a korlátozásokat, hogy ez a szigorítás most nem indokolt, ezért két oltással is maradhat a védettségi igazolvány május 1-jéig.
Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.
Megosztom