Nagy Katalin: Megugrott a fertőzöttek száma: 24 óra alatt több mint 6.000 új fertőzöttet találtak, kórházban is több mint 3.300 embert, beteget ápolnak. Ugyanakkor ötödik napja érvényben vannak az új védelmi intézkedések, mint a maszkhasználat a tömegközlekedési eszközökön és zárt területeken, illetve látogatási tilalom az egészségügyi intézményekben. A stúdióban Orbán Viktor miniszterelnök. Hogyan látja, szükség lesz-e újabb védelmi intézkedésekre? Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok! Először talán arról, hogy mi is történik. Ugye, volt egy sikeres tavaszi oltási hadjáratunk, amivel a brit variánsnak vagy mutánsnak nevezett alfaját ennek a vírusnak sikerült megfékezni, és azt látjuk, hogy ilyenkor egy újabb variáns jelenik meg. Most egy delta nevet viselő variáns száguld végig a világon, így Magyarországon is, és ez egy agresszívebb vírusalfaj, mint a brit verzió volt, gyorsabban terjed, és súlyosabb megbetegedést okoz. Innen kell kiindulnunk. Na, most mikor nem okozna ez a vírus semmilyen bajt Magyarországon? Akkor nem okozna semmilyen bajt, ha mindenki be lenne oltva. Lehet, hogy akkor is elkapnák, mert előfordul, hogy oltással is elkapják emberek a vírust, de nagy bajt nem okoz annak, aki be van oltva. Általában azt tudjuk mondani, hogy az oltottak nincsenek veszélyben, az oltatlanok viszont életveszélyben vannak. Tehát a helyzet ma az, hogy aki nincs beoltva, annak nemcsak arra kell számítania, hogy megtalálja a vírus – nem győzöm mondani, hogy nem lehet elbújni, meg fogja találni –, hanem arra kell számítani, hogyha megtalálta, akkor nagyon súlyos állapotba fog kerülni, nagy valószínűséggel kórházba, de kerülhet lélegeztetőre, sőt még ennél nagyobb baj is történhet vele. Tehát mindenkit arra kérek hangsúlyozottan, újra, nyomatékkal, hogy oltassa be magát, mert semmilyen védelmi intézkedés nem véd meg, kizárólag az oltás. Akkor már csak az a kérdés, hogy miért csináljuk a védelmi intézkedéseket? Azért, hogy lassítsuk. Tehát a védelmi intézkedések, mint például a maszkhasználat lassítja a terjedést, de nem véd meg. Tehát nem szabad abba az illúzióba ringatni magunkat, hogyha elzárjuk magunkat, ha szeparáljuk magunkat, ha maszkot húzunk, akkor védve vagyunk; nem vagyunk védve, csak az oltás véd meg.

Tehát akkor úgy látja, hogy most ebben a pillanatban nincs szükség újabb védelmi intézkedésre?

Az operatív törzs azért ülésezik rendszeresen, hogy a helyzet változására azonnal reagálni tudjon. A legfontosabb védelmi intézkedés az oltás. Van tízmillió adag oltás Magyarországon most, és az év végéig még jön ötmillió. Tehát az országban van, illetve lesz 15 millió beoltásra alkalmas vakcinamennyiség. Tehát mindenkit arra kérek, hogy e felé haladjunk, tehát vegyék föl az oltást. A további intézkedések, ha gyorsabban terjed, akkor majd reagálni kell. Ugye, nem egyformán terjed az ország minden pontján, ezért is kellett a munkaadókat bevonnunk a védekezésbe, hogy azok a munkaadók, akik úgy érzik, hogy az ő munkásaik, az ő munkavállalóik között a terjedés gyors, vagy ennek a veszélye fönnáll, akkor elrendelhessék az oltást, illetve aki nem veszi föl az oltást, azt pedig elküldhessék fizetés nélküli szabadságra. Ez egy nagy vitát kiváltó intézkedés, de nincs már következő lépés. Tehát ha nem akarjuk mindenkinek kötelezővé tenni az oltást, akkor a következő lépés az lehet, hogy a munkahelyi közösségekben döntsék el, hogy mit akarnak.

Ugye, ezt régóta kérte már a kereskedelmi és iparkamara a kormánytól, hogy tegye azt lehetővé, hogy a munkáltatók meghatározzák az oltást, ugyanakkor a másik vélemény pedig azt mondja, hogy ezzel a kormány áttolta a felelősséget a munkaadókra.

Nézze, Magyarországon olyan politikai kultúra van, hogyha rossz az idő, azért is a kormány meg leginkább én vagyok felelős, tehát az egy mese, hogy a felelősséget bárkire át lehetne hárítani. Magyarország egy komoly ország, az emberek pontosan tudják, hogy a kormány arra való, hogy megvédje őket, és ezért a felelősséget vállalnia is kell. Ugyanakkor mégiscsak a helyzet az úgy áll, hogy az országban nem azonosak az állapotok, és ráadásul az emberek is különböző módon gondolkodnak. Egy általános, kötelező oltás elrendelése szerintem túl van azon a tűréshatáron, amit a magyarok elfogadnak. De azt már szerintem elfogadják, hogyha van egy munkahelyi közösség, és azt mondják, hogy de mi nem akarunk miattad, kedves barátom, megfertőződni, úgyhogy légy oly’ kedves, vedd fel az oltást. És ha nem veszi föl, akkor bármennyire is kedvelik a munkatársai, talán belátják, hogy jobb, ha otthon marad, és ha otthon marad, akkor fizetés nélküli szabadságon lesz. Mindenki rosszul jár ezzel. Tehát ez egy olyan helyzet, amiből egyetlen módon lehet úgy kijönni, hogy mindenki jól járjon, az pedig az, ha mindenki felveszi az oltást.

Egy éve és nyolc hónapja beszélünk erről a járványról, közel egy éve arról, hogy az oltás a megoldás. Lehet még valami olyasmit mondani, ami meg tudja győzni azokat, akik nem akarják, nem hajlandóak? Most már nincsenek olyan sokan, de még mindig sajnos vannak.

A kormány nem tudott több embert meggyőzni, és nem is fogunk tudni. Tehát minden nap láthatja, kinyitja az újságot, bekapcsolja a rádiót, nézi a televíziót, a kormány folyamatosan győzködi az embereket erről, de szerintem ez most már kevés, most már a munkahelyi közösségeknek az érvelése kell. Tehát én abban bízom, hogy az emberek, amikor egymás között megbeszélik, hogy mi legyen, akkor valószínűleg újabb tömegeit tudják rávenni az embereknek arra, hogyha a közösségünkbe tartozol, akkor értsd meg, hogy elvárhatjuk tőled, kérhetjük tőled, hogy vedd fel az oltást. Szerintem ez a földközeli érvelés, az emberek egymás közötti érvrendszere, a mérésekben én látom egyébként, hogy az emberek ezt támogatják, tehát mi nem föltettük az ujjunkat a levegőbe, hogy megnézzük, hogy milyen a széljárás, hanem előtte fölmérjük az emberek véleményét. És a közösségekben van egy ilyen igény, hogy ők valamit tehessenek, azokkal is hadd beszéljenek, méghozzá komoly következményekkel hadd beszéljenek, akik nem akarják a munkahelyi közösségben fölvenni az oltást. Ez nekünk is, a kormányzatnak is okoz egy nagyon komoly problémát, hiszen mi nemcsak közhatalmat gyakorló, megválasztott vezetők vagyunk, hanem egyben munkaadók is, hiszen nagyon sok az állami alkalmazott. Tehát nekünk is most, egymás után kell meghoznunk azokat a döntéseket, hogy melyik állami munkahelyen, milyen ütemezésben, milyen szigorúsággal érvényesítjük a munkaadóknak most megadott jogosultságot. És ott, ahol az állami alkalmazottak sok emberrel találkoznak, ügyfélszolgálatot végeznek, tehát alkalmasak arra, hogy továbbadják a fertőzést, ott azonnali hatállyal meghozzuk a döntéseket arról, hogy ott, aki nem veszi fel az oltást, az el kell, hogy menjen fizetés nélküli szabadságra. És utána haladunk befelé, tehát minden állami alkalmazott előbb-utóbb sorra fog kerülni, és szembekerül azzal a dilemmával, hogy vagy elmegy fizetés nélküli szabadságra, vagy felveszi az oltást. Ez alól egyetlen módon lehet menekülni, hogyha sokan beoltatják magukat, és ez megfékezi a vírust. Egész addig, amíg mindenki nincs beoltva, ez a vírus újra és újra fertőzni fog.

Aki fegyelmezett volt, meg megértette, hogy miről van szó, fölvette az első és a második védőoltást, az, mondjuk, úgy érezte, hogy biztonságban van, csak ahogy telik-múlik az idő, telnek a hónapok, a szervezetének a védekezőképessége az orvosok véleménye szerint is csökken. Tehát mi a szerepe a harmadik oltásnak?

Most amit tudunk mondani, amiket én most itt mondok, az mind a szakértőktől származik, tehát a kormány eddig sikeresen állt ellen annak a kísértésnek, hogy virológus szakembernek képezzük át magunkat. Tehát továbbra sem gondoljuk, hogy a politikusok jobban értenének a fertőzésekhez meg a járványokhoz, mint az orvosok. Tehát mi a szakembereknek a véleményét hallgatjuk meg, az operatív törzs is folyamatosan begyűjti ezeket a véleményeket. Amit látunk, az, hogy a beoltottaknak kevesebb, mint egy százaléka betegszik meg, és amit felelősséggel tudok a szakértők véleménye alapján állítani, hogy az oltatlanoknál a megbetegedésnek a kockázata tízszer nagyobb. És előfordul, hogy beoltott is elkapja újra a vírust, de százalékosan azoknak az aránya, akik komolyan betegszenek meg, tehát nemcsak átszalad rajtuk, hanem nagyon komolyan megbetegednek, az oltottaknál sokkal-sokkal alacsonyabb, mint az oltatlanoknál. Tehát ha az oltás nem is jelent ezer százalékos garanciát, de nagy veszélytől óvja meg az embert.

November elején járunk, és sikerült megállapodni a munkavállalóknak és a munkaadóknak a következő évi minimálbér-emelésről. Ön hogyan értékeli azt, hogy ilyen gyorsan volt erre lehetőség? Az egyik oldalról érthető, hogy a munkavállalók nagyon örültek, hiszen itt egy 20 százalékos emelkedésről van szó, de a kormány mit ad cserébe a munkaadóknak?

Kevesen ismerik ennek a pontos mechanizmusát Magyarországon, hogy hogyan is határozzák meg a minimálbért. Nekik mondom, hogy ez úgy történik, hogy a munkaadók és a munkavállalók megállapodnak egymással, tehát nem a kormány mondja meg, hogy mennyi legyen a bér, mert ha a kormányon múlna, lehet, hogy már háromszor ennyi lenne, de ez nem jó szándék kérdése, hanem ennek következményei vannak. Tehát hogyha a bérnövekedés üteme nem áll összhangban a vállalatok fizetőképességével, akkor egy nagyon radikális emelés oda vezethet, hogy a vállalkozók tönkremennek, el kell bocsátani az embereket. Tehát egy rosszul meghatározott minimálbér-emelés munkanélküliséget okozhat. Mi a válasz vagy mi a megoldás erre a helyzetre? Az a megoldás, hogy ne a kormány határozza meg a minimálbért, hanem a gazdaságot ténylegesen működtető partnerek, vagyis a munkaadók és a munkavállalók: a tőketulajdonosok, a cégvezetők, meg a munkások, nekik kell ezt meghatározni, vagyis a szakszervezetek és a munkaadói képviseletek. A kormánynak meg az a dolga, és ez viszont komoly felelőssége a kormánynak, hogy segítse ezeknek a megállapodásoknak a létrejöttét. Minden évben ők megállapodnak, a kormány pedig közvetít közöttük, meg időnként átvállal bizonyos pénzügyi terheket. Itt is ez történt. Ugyanis a szakszervezetek indokoltan magas minimálbér-növelést akartak, hiszen mindannyiunknak az az érdeke, hogy az emberek minél többet keressenek. 20 százalékos minimálbért, tehát 200 ezer forintig akartak emelni. Ez egy nagyon nagy lépés, egy év alatt 20 százalékot emelni, nem is tudom, hogy a nemzetközi gyakorlatban van-e erre példa. A vállalkozók pedig azt mondták, hogy ők ezt nem bírják ki. Na, itt jön a kormány ilyenkor, hogy valamit ajánljon. És azt ajánlottuk, hogyha a munkaadók elfogadják a munkások 20 százalékos minimálbér-emelésre vonatkozó igényét, akkor a kormány hajlandó a vállalkozókat terhelő adókat csökkenteni. Alapvetően a munkások után fizetendő vállalkozói tb-járulékot vagyunk hajlandóak csökkenteni, méghozzá jelentős mértékben, és az volt a tárgyalásoknak a témája hosszú heteken keresztül, hogy a kormánynak hány százalékos adócsökkentést kell végrehajtania a vállalkozók érdekében, hogy ők meg tudják emelni a minimálbért. Látható, hogy ez egy bonyolult tárgyalási mechanizmus, és végül is egy nagyon jelentős adócsökkentésben állapodtunk meg, tehát a pénzügyminiszter bátor volt, és vállalt a jövő évre egy jelentős adócsökkentést. A kisvállalkozói adót is 10 százalékra csökkentette, illetve, ha jól emlékszem, akkor egy 4 százalékos szociális hozzájárulási adócsökkentést vállalt be. Lelke rajta, nagyon remélem, hogy a pénzügyminiszter urunk jól számolt, és a költségvetésnek a kohéziója, egyensúlya nem fog megbomlani a következő évben, de ő azt mondta, hogy a magyar gazdaság képes ennek a megállapodásnak a teljesítésére. Így lett a minimálbér 200 ezer forint, és így lesz a garantált bérminimum 260 ezer forint. Ami persze nem sok, de ha belehelyezzük egy összefüggésbe, akkor azt tudom mondani, hogy tíz évvel ezelőtt, amikor még a Gyurcsány–Bajnai-kormány volt Magyarországon, akkor az átlagbér volt annyi, mint most, tíz évvel később lesz a minimálbér. Ez egy nagy teljesítmény, amely elsősorban a munkaadóknak és a munkavállalóknak, tehát a gazdaságot működtető szereplőknek köszönhető. Nem ártott az se persze, hogy volt egy olyan kormány, amely segítette az ő megállapodásukat minden évben valamilyen adócsökkentéssel.

Az, hogy az ember mennyit keres, nagyon fontos, és az is fontos, hogy mekkora a kiadás, az a kiadás, ami folyamatosan, minden hónapban megjelenik, ez pedig nem más, mint a rezsiköltség. Magyarországon viszonylag jó helyzetben vagyunk, mert kevesebbet kell fizetni a gázért és az áramért, mint, mondjuk, Bécsben vagy akár Párizsban. De hogy’ látja, meg lehet tartani ezt az eredményt? Azért is kérdezem, mert Németországban már arra készülnek, hogy olyan magas lesz az energia ára, meg egyáltalán nem is lesz majd elegendő gáz, hogy majd fázni kell az embereknek, és láthattuk a közösségi médiában, hogy a német katasztrófavédelem már egy reklámfilmet, illetve tudnivalókat közöl, hogy mit csináljunk, hogyha hideg van a lakásban, hogyan kell felöltözni, meg hogyan kell gyertyákkal fűteni.

Bolond dolgok történnek Európában. Itt van ez a rezsiügy. Nem túlzás azt mondani, hogy rezsiválság van Európában. Megemelkedett az áramnak meg a gáznak az ára is kétszeresére, háromszorosára az elmúlt néhány hónapban egész Európában. Az a kérdés, hogy akkor a magyar háztartásokban miért nem emelkedett meg? Erre pedig az a válasz, hogy egy hatalmas vitát követően, még valamikor a 2010-es évek elején sikerült szakítani azzal a gyakorlattal, hogy a multiknak – akik az energiaszolgáltatás nagy részét végezték Magyarországon – az igényeit kielégítve a kormányok állandóan emelték a rezsiköltséget, mondván, hogy nő a piaci ár, az áramé és a gázé, és akkor fizessenek többet az emberek. Egyszer Lendvai Ildikóval volt egy politikai vita. Már 2002-ben láttam én a választások előtt, hogyha a szocialisták visszajönnek, akkor ez fog történni, mert a multik kérését mindig teljesítették, az extraprofitot engedték kivinni, és akkor is szóltam a választóknak, hogy figyeljenek a döntésüknél erre oda, mert ebből baj lehet. És akkor azt mondta, hogy lassan mondja, hogy én is értsem: nem lesz gázáremelés. Aztán lett, tizenháromszor! Tehát a magyar politikának egy fontos kérdése a rezsikérdés. A baloldalnak egy nagyon világos álláspontja van: ha a piacon nőnek az árak, akkor az emberek is fizessenek többet, ami logikus gondolatnak tűnik, de nem barátságos, és különösen nem életszerű. Mert lehet olyan árképzési rendszert is csinálni, hogy rögzítjük az árakat. A nemzeti kormány – attól nemzeti egy kormány, hogy megvédi az embereket – erre az álláspontra helyezkedett, és mi rögzítettük az árakat a háztartások számára; a gazdaságban meg a piacon egy másik történet, de a háztartások számára a családok védelme érdekében, nyugdíjasok védelme érdekében az árakat rögzítettük. Hiába mozgott az ár, mi azon nem változtattunk. És most hiába megy fel kétszeresére, háromszorosára Európában, Magyarországon a háztartásoknál nem megy föl. A gazdaság szenved, tehát azért a vállalkozóknak, az iparban dolgozóknak ki kell fizetni egy magasabb árat, de a lakásoknak, a családoknak nem kell kifizetniük.

De meddig lehet ezt fönntartani?

Amíg a mi kormányunk van a kormányrúd mögött, addig ez így lesz. A baloldaliak megmondták világosan, hogyha ők nyernek, akkor meg fogják emelni a piaci ár szintjére az árakat. Na, most ez egy klasszikus vita, ismert vita, a baloldal így gondolkodik, a nemzeti kormányok pedig az árvédelem mellett vannak. Ezt nem nevezném bolond dolognak. Bolond dolognak azt nevezem, amit Brüsszel csinál, hogy miközben egyébként emelkednek az árak, egy olyan klímavédelemnek nevezett programmal áll elő, ami tovább növeli az árakat. Ezt be is vallják. Tehát legutóbb a miniszterelnöki csúcson be is vallották, hogy a mostani áremelkedésnek olyan 20-23 százalékáért az ő döntéseik a felelősek. De így, amikor már mindenki féltérden van, miért kell még a víz alá lenyomni az embereket egy rossz brüsszeli klímapolitikával? Ott az az álláspont, hogy ahhoz, hogy a klíma meg legyen védve, ahhoz az emberek fogyasszanak kevesebb energiát, használják kevesebbet az autójukat, fűtsék kevésbé melegre a lakásaikat, egyáltalán: fogyasszanak kevesebbet. Most mindig van persze pazarlás, tehát az a gondolat, hogy legyünk takarékosabbak meg ésszerűek, ez jó fölhívás, szerintem Magyarországon is egy értelmes kérés. De olyan mértékig megemelni az árakat, mint ahogy most a brüsszeli bürokraták teszik, az már túlmegy az ésszerű takarékoskodáson. Ez már nem takarékoskodás, ez már egy beavatkozás az emberek mindennapi, természetes életébe – szükségtelenül. Mert lehet úgy is klímát védeni, hogy ennek a költségét egyébként a szennyező, klímaromboló cégekkel fizettetjük meg, és nem az emberekkel. Persze szokták mondani, hogy majd úgyis áthárítják az emberekre. Hát igen vagy nem, attól függ, milyen kormány van. Magyarországon például, ugye, rögzített ára van a rezsinek, hiába akarják áthárítani a nagy multicégek, aminek nagy része most már szerencsére magyar kézbe került, nem tudják áthárítani, mert egész egyszerűen fix ár van. Tehát nem úgy van az, hogy a kormányok teljesen eszköztelenek. Persze nem tudnak azt tenni, amit akarnak, de sok mindent meg tudnak tenni. Úgyhogy Brüsszelnek is egy megfontoltabb politikát kéne folytatnia, és akkor az árak sem lennének az egekben. Ráadásul a bolondságnak nincsen korlátja, most még olyan terveik is vannak, hogy az Európai Unió területén lévő lakásokat és gépjárműveket is meg fogják adóztatni, tehát további áremeléseket helyeznek kilátásba. A legnagyobb csata ma Brüsszelben épp e körül a kérdés körül zajlik. Elsősorban a gazdag nyugat-európaiak meg akarják adóztatni a lakásokat meg a gépjárműveket, a közép-európaiak pedig ennek ellenállnak. Decemberben lesz legközelebb miniszterelnöki csúcs, ez lesz a nagy kérdés: melyik fél kerekedik fölül?

Nem mindegy ez, és főleg azért sem mindegy, mert a kiadásai az államnak tovább nőnek, még hogyha csak azt nézzük, hogy a migrációs nyomás is emelkedik, akkor a rezsi mellett még erre is nyilván költeni kell. Ugyanakkor Brüsszel kijelentette legutóbb, hogy nem hajlandó a kerítésért fizetni egyetlenegy tagállamnak sem. Ugyanakkor az érdekes, hogy hat éve fizetnek az NGO-knak, amelyek az embercsempészekkel együttműködve menedzselik úgymond az illegális migrációt Európába. Erről hogyan vélekedik?

Egy maratoni csatában vagyunk. Ugye, kezdődött ez 2015-ben, amikor Magyarország volt az egyetlen olyan ország, amelyik azt mondta, hogy nagyon szép dolog a közös európai határvédelem, de hogyha határidőn belül – három hónapot adtunk a brüsszelieknek – nincs megoldás, közös megoldás, akkor megépítjük a kerítést. Eltelt a három hónap, semmilyen közös megoldás nem volt, és megépítettük a határkerítést. Mindenek voltunk, gazemberek, tehát nem is idézem most ezt föl, szívtelen alakok, mindenek voltunk, csak rendes emberek nem voltunk. Eltelt hat év. Konzekvensen, minden európai uniós csúcson harcolok a magyarok igazáért. Ma ott tartunk, hogy Magyarország mellett határkerítést épített Görögország, Spanyolország, Bulgária, Szlovénia, Észtország, Litvánia, Lettország és Lengyelország. Tehát a 2015-ben még szólóban lévő magyar álláspont lassan többségi állásponttá válik. Sőt, már a németek meg az osztrákok is úgy látják, hogyha a magyar kerítés nem volna, akkor a migránsok száma az ő országaikban sokkal nagyobb lenne. Csak hogy a hallgatók érzékeljék a helyzet komolyságát: októberig ebben az évben 92 ezer illegális határátlépést akadályoztunk meg, ennyien akartak bejönni mindenfajta engedély és papírok nélkül Magyarország területére. Ez egy évvel ezelőtt huszon-egynéhány ezer volt, tehát megháromszorozódott, megnégyszereződött a migrációs nyomás ereje. Persze a nagy részük nem Magyarországra akar jönni, de ha nem engedik be, ha bejutna Magyarországra, és nem engedik be Ausztriába és Németországba, akkor itt ragadnak nálunk. Na, ezt nem akarjuk, ezért inkább be se engedjük őket. És vívok egy másik csatát is 2015 óta a brüsszeli bürokratákkal. A magyar álláspont világos: mi nemcsak a magyar határt védjük, ez Európa külső határa is. A németeket is mi védjük meg az osztrákokat is. Tehát jogos az igényünk, hogy legalább a költségeink egy részét térítsék meg. Elköltöttünk ötszáz-egynéhány milliárd forintot eddig a védekezésre. Mondjuk, 600 milliárd forint körül van az az összeg, amit most majd adó-visszatérítés formájában a gyerekesek számára, a befizetett adójukat vissza fogjuk fizetni a következő év elején. Ezzel nagyságrendileg azonos összeg az, amit eddig határvédelemre költöttük. Meglenne ennek a sok magyar forintnak a helye a családok zsebében is, de a biztonságunk érdekében meg Európa biztonsága érdekében ezt határvédelemre költjük. Szerintem fair, méltányos igény a részünkről, hogy legalább egy részét fizessék ki. Hat éve harcolok ezért, még nem nyertük meg, nem nyertem meg ezt a küzdelmet, de sokkal közelebb vagyok hozzá, mint bármikor voltam. Még kell egy kis kitartás, még néhány hónap, és szerintem fizetni fognak, mert az úgy helyes és úgy korrekt, hogyha fizetnek.

A számokkal nyilván tisztában vannak Brüsszelben, hiszen a Frontexnek is vannak számai, láthatják azt, hogy az egy évvel ezelőttihez képest háromszor annyi illegális bevándorló akart ezen a határon bejutni az Európai Unióba. Ennek ellenére a svéd európai uniós biztos, Ylva Johansson azt mondja, azt állítja, hogy nem tudtuk volna megvívni sikeresen a járvány elleni védekezést, hogyha nincs migráció, milyen jó, hogy van migráció. Hogyha egy európai biztos ilyet kijelent egy nemzetközi konferencián, akkor miben lehet bízni? Mikor fogják ők belátni azt, hogy nincs igazuk?

Az első dolog, amit levonhatunk, hogy a logikus gondolkodás nem előfeltétele annak, hogy valaki biztos legyen Brüsszelben. A migránsok nyilvánvalóan, különösen az illegálisak, behurcolják a fertőzéseket, tehát ez a sok variáns mind így jön be. Tehát a migráció meg a járvány között nem az az összefüggés, hogy a migráció segít megfékezni a járványt, hanem fordítva: a migráció okozza, fölpörgeti, növeli a járvány mértékét. A vitánk Brüsszellel nem azért van, mert ők ne látnák azokat a számokat, amiket mi látunk, hanem azért van, mert szerintük mindez jó. Tehát szerintük a migráció jó dolog. El is mondta a brüsszeli bürokraták vezetője, hogy az a jó, ha minél több migráns jön, a migráció jó, a migrációra szüksége van a társadalmainknak. Tehát ők azt gondolják, hogy ami ellen mi harcolunk a déli határainknál, az nem rossz dolog, hanem jó, és bennünket hibásnak látnak, mert úgy gondolják, hogy mi egy jó dolgot akadályozunk meg. Amire mi azt mondjuk, hogy tudjátok mit, ha ez jó nektek, akkor vigyétek őket. Tehát mi készen állunk arra, hogy nyitunk egy korridort, és akinek kell, ott a migránsok fölmasírozhatnak Ausztriáig, Németországig meg Svédországig.

És ez az ötlet nem tetszik?

Ha kell nektek, vigyétek, de azt ne várjátok el, hogy ti azt gondoljátok, hogy jó, szerintünk rossz, és ránk kényszerítitek a saját véleményeteket. Azt, hogy Magyarországnak mi jó, majd eldöntik a magyar emberek. Azt, hogy Magyarországra kiléphet be, majd eldöntik a magyar emberek, hogy kivel akarunk együtt élni, na, majd azt is eldöntik a magyar emberek, azt nem egy svéd, vagy Isten tudja, milyen nációjú brüsszeli bürokrata fogja eldönteni helyettünk. Na, ez a csata lényege. És ez a csata itt van velünk, és még évekig itt is marad, mert a járványok és a migráció korát éljük, ez évekig velünk lesz. Azt kívánom a hazánknak, hogy mindig olyan kormányunk legyen, amely ebben a kérdésben egy tapodtat sem enged, és mindig érvényesíti a magyar nemzeti érdekeket a brüsszeli bürokratákkal szemben.

Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.

(miniszterelnok.hu)