Nagy Katalin: Most Romániából érkeznek olyan hírek, mint amilyenek tavaly tavasszal Bergamóból, Olaszországból, hogy ott vannak a koronavírusos betegek a kórház folyosóján, és nincs hely. Jó, hogy ezt Magyarországon nem kell átélnünk. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt! De azt gondolom, hogy azért nem dőlhetünk hátra. Van még újabb ötlet az oltásellenesek meggyőzésére a józan észen túl is?

Valóban, a negyedik hullám lassan bekeríti Magyarországot. Kelet felől mindenképpen, riasztó a helyzet Romániában, ott a kórházak megteltek. Egy közös ellenség ellen, egy vírus ellen harcolunk. Eddig is adtunk lélegeztetőgépeket és gyógyszert. Most azonban, hogy ott tele vannak a kórházak, úgy döntöttünk, hogy teljesítjük a románok kérését, és a határhoz közeli két kórházban 50, egyelőre ötven betegüket átvesszük, és ellátjuk. Romániában az átoltottság aránya 29 százalék, Magyarországon 59 – ez adja a különbséget. Ha visszaemlékszünk, tavaly ilyenkor háromszor annyi volt az aktív fertőzött, mint most, és kétszer annyian voltak kórházban, mint ma. Ez azt jelenti, hogy az oltás működik. A beoltott emberek közül megbetegedők aránya az 1 százalék alatt van. Én igyekszem jó példával elöl járni. Van-e trükk a tarsolyunkban? Ezt kérdezi. Azt próbálom a lelkére kötni vagy a lelkére beszélni az embereknek, hogy nem fogják tudni elkerülni a negyedik hullámot. És ez a variáns, amely éppen most támad Európában, sokkal agresszívebb, ez a delta nevezetű, mint amely korábban volt. Tehát nem abból kell kiindulni azoknak, akik még nem oltották be magukat, hogy egy évvel ezelőtt, akik nem oltották be magukat, mekkora veszélynek voltak kitéve, hanem abból kell kiindulniuk, hogy ez a veszély sokkal nagyobb, mint korábban bármikor volt. Ez egy súlyos megbetegedést okozó vírus, amely meg fogja őket találni, ezért én azt kérem tőlük, hogy ne kockáztassanak. Azon kívül pedig, hogy a lelkünkre próbálunk beszélni – bevallom őszintén, hogy nem különösebben nagy sikerrel –, megpróbálunk jó példával elöl járni. Én is, ugye, most, a hét végén meg fogom kapni a harmadik oltást, mindenkinek mondom, hogy a harmadik oltás felér egy életbiztosítással.

A Magyar Tudományos Akadémia közleményt tett közzé. Ők is még egyszer megpróbálják elmondani ugyanazt, amit Ön is ismétel hétről hétre, hogy nincs más megoldás, csak az oltás, de azért a zárt helyeken, mondjuk, tömegközlekedési eszközökön hordjunk maszkot, mert az is ér valamit.

Biztosan így van, és jó, ha van az ember zsebében egy maszk, nálam is mindig van, és ha úgy látjuk, úgy látom, hogy érdemes azt föltenni, mert megkaphatom valaki mástól, és sokan vagyunk egy zárt helyen, vagy én adhatom át másnak, akkor én is felveszem. Kérek mindenkit, hogy ezt fontolja meg, de ne ringassuk magunkat abba az illúzióba, hogy a maszk megvéd bennünket. A maszk nem véd meg bennünket. Egyetlen dolog bizonyult eddig eredményesnek, ez pedig az oltás. Tehát ha valaki biztosan garantálni akarja a szeretteinek a biztonságát meg a saját életét, akkor arra kérem, hogy vegye föl az első, a második és aztán pedig a harmadik oltást is.

Van elég vakcina?

A nyáron fölkészültünk, tehát mindenünk van: vakcinánk, kórházi ágyunk, lélegeztetőgépünk, gyógyszerünk, ápolónk, orvosunk, tehát az ország a nyáron fölkészült arra, hogy egy nagyon erős őszi hullámot is kezelni tudjunk anélkül, hogy az ország működését le kéne állítani. Ha az oltás működik, akkor az ország is működik. Ha összevetem a tavalyi számokat az ideivel, akkor jól látható, hogy egyelőre ez a negyedik hullám Magyarországon még nem érte el azt a szintet, mint számos más országban, például Romániában.

A külügyminiszter beszámolt arról, hogy akár már idén megkaphatja Magyarország a Szputnyik-technológiát, és hogyha jövőre el tudna indulni a magyar oltóanyaggyár, akkor kezdhetné ezzel a gyártást. Ugye, tudjuk, hogy Szerbiában már elindult egy ilyen próbagyártás. Van ebben lehetősége a magyar egészségiparnak?

A külügyminiszternek általában igaza van, és értem is az ő megfontolásait, mert neki adtuk ki azt a feladatot, hogy mire a gyár elkészül, addigra a gyár teljes kapacitását nemzetközi megrendelésekkel is fedje le. Az nem jó, ha van egy gyárunk, és az nem működik, merthogy nincs termék, amit a piacon el tudna adni. De az én számomra van egy ennél fontosabb szempont is, ez pedig a magyar vakcina. Erről keveset beszélünk. Én még azok közé tartozom, ahhoz a nemzedékhez, amely nem szereti előre elkiabálni egy mérkőzés eredményét. Halálra idegesít, megmondom őszintén, amikor a meccs 67. percében arról spekulálnak a speakerek, hogy mi lenne akkor, hogyha így maradna az eredmény…

Szerintem mást is.

Szóval megmondom őszintén, majd a meccs végén beszéljünk erről. Hogy jön ez ide? Úgy jön ide, hogy van egy másik mérkőzés, nem sportmérkőzés, hanem egy tudományos. A magyarok is, mi, magyarok is próbálunk fejleszteni vakcinát. Nem állunk rosszul vele, egy bizonyos szakaszig már eljutottunk, tehát minden reményünk megvan arra, hogy legyen saját fejlesztésű vakcinánk. És ha van saját fejlesztésű vakcinánk, akkor lehet, miért is ne lehetne úgy, hiszen Karikó Katalin a lelkesítő példa, hogy az legalább olyan jó lesz, mint a többiek vakcinája, esetleg még jobb, és akkor a sajátunkat gyárthatjuk, és sajátunkat adhatjuk el. De ezt nem tudhatjuk biztosan, ezért a külügyminiszternek igaza van, készüljünk föl a sajátunk gyártására, de közben legyen máshol fejlesztett vakcinákból megrendelés, hogy a gyárunk majd működni tudjon. Ez az egész dolog kezd összeállni, és jó irányba halad.

A belbiztonsági főtanácsadó, Bakondi György úgy fogalmazott, hogy Európát most már körbezárták a gazdasági bevándorlók, a migránsok, növekedik a nyomás mindegyik útvonalon, a szárazföldön, a tengeren, nyugaton és keleten. Miért van az, hogy ennek ellenére Brüsszelben arról beszélnek, hogy megint föl kéne melegíteni a kötelező kvótát, és minden országnak több mint 40 ezer embert be kéne fogadnia?

Ennek az az egyszerű oka van, hogy a brüsszeliek, illetve a nyugat-európaiak nem bíznak saját magukban. Tehát ott kevés gyerek születik, itt is kevés gyerek születik, de ott föladták azt a reményt, hogy a saját nemzetük asszonyai és férfiai ezen a népesedési, demográfiai válságon úrrá tudnak lenni. És ők azt mondták, hogy hát ha nem megy, ha nem születik elég gyerek, német, belga vagy francia, pótolni kell a hiányzókat, hiányzik egy német, jó lesz helyette egy afrikai, vagy jó lesz egy ázsiai, darab-darab, szállítószalag mellett ez is jó, az is jó. Ez egy olyan gondolkodásmód, amely azért a magyar embert mellbe vágja, tehát csak most, hogy kimondtam ezeket a mondatokat, én is úgy éreztem, hogy ezek ilyen brutális mondatok, de az igazság ez, tehát föladták. Ők azt gondolják, hogy az ő világuk többé nem képes biológiailag sem fönntartani saját magát, kívülről kell behozni embereket. Mi még harcolunk. Mi azt gondoljuk, mert az összes fölmérésből azt olvasom ki, a fiatalokkal való találkozóim azt a tapasztalatot hozzák elém, hogy a magyar fiatalok akarnak gyermeket, és többet akarnak, mint amennyi megszületik. Ebből pedig azt a következtetést vonom le, hogyha sikerülne elmozdítani azokat az akadályokat, amelyek miatt végül kevesebb gyermek születik, mint amit a fiatalok vállalni akartak, akkor Magyarországon helyreállhatna ez a fajta egyensúly, és akkor nem lenne szükségünk migránsokra és bevándorlókra.

Na, de miért akarják ránk erőltetni? Ők úgy látják, mi meg másképp látjuk.

Mert ez a nyugati gőgből van, tehát ott nem érik be azzal, hogy sikeresek – az utóbbi időben persze ez is komoly kihívásokat kapott –, ők ragaszkodnak ahhoz is, hogy nekik van igazuk. Tehát valahogy a brüsszeli észjárásban van valami, ami a mi fejünkből hiányzik. Tehát nekik nem elég, hogyha szabadok, és úgy élhetnek, ahogy ők akarnak, és olyan döntéseket hozhatnak, amit a saját népük kíván, ők azt is akarják, hogy ismerje el mindenki, hogy az ő döntésük az egyetlen jó döntés, és ne csak ismerje el, hanem ismerje el, és utána vegye át. Tehát meg akarják nekünk mondani, hogy hogyan éljünk. Ugye, minél nagyobb egy ilyen gondolkodású ország, annál nagyobb veszélyt jelent ránk. Az igazság az – beszéljünk egyenesen –, hogy németek a barátaink. Sok szép évet húztunk le velük együtt; ha hibáztunk, gyakran hibáztunk együtt is, tehát van – különösen a bajorokkal – egy baráti közelség vagy érzés. De mindig az a nagy kérdés Európában, hogy mit akar Németország? Egy európai Németországot akar, amely elfogadja, hogy sok nép van Európában, tehát sok különböző megoldás ugyanarra a kérdésre, vagy egy német Európát akarnak, amikor ők megmondják, hogy milyennek kell lennie Európának. És ha az utóbbi időket figyelem, vagy utóbbi időket számításba véve, mondjuk, a migráció kérdésében ez egy német Európa. Tehát azt akarják elérni, hogy amit ők csinálnak, azt ismerjük el, mint a legjobb megoldást, utána pedig, ha ez a legjobb megoldás, azonnal vegyük át. Most ez a magyar életösztönöktől, ösztönrendszertől, világfelfogástól olyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtől. Tehát ha ránk akarnak tukmálni bármit, akkor a magyar abban a pillanatban összekapja magát, megfeszül és ellenáll. Mi is szervezzük az ellenállást. Tehát sok Góliát most Dávid ellen szervezkedik. Tizenkét ország most közösen írt egy levelet, amelyben leírtuk, hogy ahelyett, hogy kötelező kvótákkal bombáznának bennünket megint, mert ezt napirendre tűzik újra, e helyett milyen lépéseket kellene tenni annak érdekében, hogy Európa külső határait megvédjük. Úgy, hogy miközben jön ránk a nyomás Nyugatról, aközben itt, Közép-Európában, az osztrákokat is ideértve meg még a görögöket is, tehát azok, akik itt a migráció miatt bajban lévő sávjában élnek Európának, őket próbáljuk mi is szervezni, ők is szervezkednek, és egy ellensúlyt akarunk képezni a német Európa koncepciójával szemben.

Ezek szerint akkor lesz értelme annak, hogy a kis Dávidok összeállnak? Szóval azért az érdekes, hogy a litván határ miatt most aggódik az Európai Unió. Érdekes, a déli határok miatt, a szerb–magyar határ miatt nem aggódik az Európai Unió.

Legyünk pozitívak, és mondjuk azt, hogy azért, mert bennünk bíznak, és úgy gondolják, hogy mi egyedül is meg tudjuk oldani a problémánkat

Persze, de hat éve azt mondják, hogy bontsuk le a kerítést.

Igen, de mindig így volt. Most nem egy történelmi beszélgetést folytatunk, de ha valaki a tekintetét végigfuttatja a magyar történelmen, akkor az mindig úgy volt, hogyha jött a baj délről, akkor a nyugatiak nem segítettek bennünket, hogy megvédjük magunkat, hanem azt találták ki, hogy Magyarország legyen egy ütközőzóna, hogy ők kényelmesen és biztonságban élhessenek. Mert hogyha a bajok Magyarország területén robbannak ki, ha itt vannak a háborúk, így volt ez az Ottomán Birodalom esetében, az oroszok esetében, ha itt vannak a bajok, akkor az azt jelenti, hogy a baj nem érhet el hozzájuk, és akkor ők folytathatják a kényelmes életüket. Ezért dobtak bennünket oda a Szovjetuniónak, ezért nem segítettek a török ellen, ők egy ütközőzónát akarnak létrehozni Magyarországból. Aztán arról nem beszélek, hogy amikor sikerült nagy nehezen a törököt kiszorítani, akkor arra hivatkozva, hogy mi erre nem voltunk képesek – hogy is lettünk volna, hiszen magunkra hagytak bennünket –, akkor a töröktől visszavett területeket szétosztották a saját arisztokratáik között, mint hadizsákmányt, és nem adták vissza a régi, magyar tulajdonosoknak. Tehát nekünk van egy tapasztalatunk arról, hogy hogyan gondolkodnak Közép-Európáról Nyugat-Európában, ezért Közép-Európa nem számíthat az ő jóindulatukra. Jó, ha van ilyen jóindulat, jó is, ha azt meg tudjuk szerezni, ügyes diplomáciával ezt el is lehet érni, de Közép-Európának meg kell szerveznie magát a saját érdekei mentén, mert rajtunk kívül senkinek nem érdeke egy sikeres Közép-Európa.

Igen, de ott vannak azért a tapasztalatok, ott van a valóság. Látják azt, hogy a hat éve tartó tömeges migráció nem hozta meg azt az eredményt, amit ők vártak, nem álltak munkába annyian, mint amennyit reméltek. A társadalom nagy része nem tudja elfogadni egyik a másiknak a szokásait és a kultúráját. Tehát ott van az ellentmondás, és mégsem látják be.

Egy hiba beismerése nagyvonalúságot, szellemi, intellektuális és lelki nagyvonalúságot igényelne. Ma ez hiányzik a világpolitikából általában, az európaiból pedig különösképpen. Ma mindenki kerítést épít, sőt ma mindenki örül annak, hogy Magyarország megépítette a kerítést. Soha egyetlen európai vezető nem mondta azt, hogy nektek volt igazatok hat évvel ezelőtt, mi igazságtalanok voltunk veletek szemben, mi helytelenül tettük, hogy támadtunk benneteket, és kérjük, mint barátok, ezt nézzétek el nekünk, mert a barát attól barát, hogy a másik hibáját is el tudja fogadni. Ez a beszédmód nincsen, ez kiment a divatból, a nagyvonalúság nem része az európai politikának.

Itt van egy másik nagyon fontos kérdés. Azt látjuk, hogy az Európai Unió nyugati részén olyan mértékben emelkednek az árak, a rezsiárak, hogy az ijesztő. Magyarországon meg lehet akadályozni azt, hogy begyűrűzzön ez a magas energiaár?

Ha visszaemlékeznek a kedves hallgatók – régen volt ugyan – a 2010-ben kezdődő, polgári, kereszténydemokrata kormányzás első éveire, akkor az első csaták között volt a rezsiharc Brüsszellel. Ugye, Magyarországon a 2000-es években, ami a baloldal irányítása alatt eltöltött éveket jelenti, volt egy olyan gyakorlat, hogy a nagy nemzetközi multicégek, akik egyébként megvásárolták, mert a baloldali kormányok eladták az áramszolgáltatókat meg még az áramtermelők egy részét is, kérték a kormányt, hogy hadd emeljenek árat, mert a piaci helyzet ezt kívánja, és akkor a Gyurcsány–Bajnai-kormány mintegy 15-ször ezt az engedélyt meg is adta. És az égben voltak az árak. Erre emlékezhet talán az, aki akkor már saját háztartást vitt, és gyermekei voltak, szóval a rezsiárak az égben voltak. És akkor 2010-ben, amikor egy polgári kormány jött, akkor azt döntöttük, hogy ennek véget kell vetni. Ez egy nagy csata volt. Évekig tartott, míg végül sikerült az akaratunkat elfogadtatni a Magyarországon működő multikkal és az őket egyébként körömszakadtáig védelmező brüsszeli bürokratákkal is. De ezt a csatát megnyertük, és bevezettünk egy rezsiárszabályozást Magyarországon, amely rögzítette a gáz meg a villany árát. Ennek köszönhetően – kigyűjtöttem néhány adatot – Bécsben ma az áram ára több mint duplája a budapestinek, a berliniek pedig háromszor annyit fizetnek, mint mi. Ugyanez a helyzet a gázzal, Berlinben a gáz ára duplája a budapestinek, és Bécsben pedig háromszorosa. Hogy egy messzibb példát is mondjak: Svédországban a budapesti gázárnak a nyolcszorosát kell fizetni a lakosságnak. Tehát mi megvívtunk egy sikeres harcot, hiába mozog a piaci ár fölfelé, mint az elmúlt időszakban történt, ez a rögzített ár megvéd bennünket. Ezt magyarázom mindig a parlamentben a baloldali képviselőknek, ott, a Gyurcsány-féle erőcsoportnak, hogy ne követeljék, hogy vezessük be a piaci árat. Állandóan ezt hozzák elő, hogy vezessük be a piaci árat a gáz- és az áramszolgáltatás tekintetében. Ha ezt megtennénk, akkor ma körülbelül 380-400 ezer forinttal többet fizetne egy átlagos magyar család egy évben, havonta olyan harminc-egynéhány ezer forinttal. Tehát szerintem a rezsiharc eredményét meg kell védeni. Na, most azt lehetett tudni már fél évvel ezelőtt, hogy a világpiacon az árak fölfelé indulnak el. Volt fél éve Brüsszelnek arra, hogy fölkészüljön erre. Nem csináltak semmit. És most ahelyett egyébként, hogy beismernék, egy Timmermans nevű biztos vezeti ezt a részét az uniónak, tehát ahelyett, hogy beismernék a hibájukat, és azt mondanák, hogy itt van például a jó magyar példa, védjük meg a polgárainkat, az állampolgárainkat a magas áraktól, még megfejelik a dolgot. Tehát ők most arra készülnek Brüsszelben, hogy nem elég a mostani baj, ők még további árat akarnak emelni az áram és a villany esetében meg az üzemanyag esetében is – azzal az indoklással, hogy klímavédelmet kell folytatni. Mi, magyarok ezzel egyetértünk, tehát a klímavédelem jó dolog, azt a harcot folytatni kell, de azt úgy kell csinálni, hogy a klímaromboló, nagy, nemzetközi cégekkel kell megfizetni ennek az árát és költségét és nem a lakossággal. Most meg akarják adóztatni egy bonyolult rendszer bevezetésével azokat az embereket és családokat, akiknek saját autójuk van, és saját lakásuk van. Most mi ennek ellenállunk. Most a V4-ekkel vagyunk éppen összeesküvésben, itt voltak Budapesten, és megbeszéltük, hogy semmiképpen nem járulunk hozzá a jövő héten esedékes európai csúcstalálkozón olyan döntésekhez, amelyek tovább emelnék a villany meg a gáz árát.

Ugye, beszélnek arról régóta már, hogy Európa jövőjéről tulajdonképpen egy össztársadalmi egyeztetés van. Olvastam, hogy már háromezer konferenciát is tartottak ebben a témakörben, és gyűjtik az ötleteket, hogy hogyan lehetne Európa jövőjét szebbé, jobbá tenni. Azért úgy fölmerül az emberben, hogy milyen jövőről beszélnek, amikor sem a határokat nem tudjuk megvédeni, sem az energiabiztonságot nem tudják biztosítani. Éppen hallom, hogy a holland Rutte-kormány már tudja előre, hogy majd télen baj lesz, meg nincs elég gáz, és akkor a legjobb javaslata, hogy tessék egy plusz pulóvert fölvenni esténként otthon, a lakásban. Mondjuk, ez nekem is eszembe jutott volna.

A feleségem is ezt mondja, hogy nem a kazánt kell föltekerni, hanem vegyünk föl eggyel több pulóvert, de azért ez nem várható, hogy általános megoldássá váljon.

Azért ez nem egy stratégia, nem?

Igen, meg nem vagyunk egyformák, és ezt is figyelembe kell vennünk. Tehát, nézze, én azt tudom mondani, hogy ma egy olyan kultúra alakult ki a nyugat-európai országokban, ahol a megválasztott politikustól, akinek egyébként a felelőssége fennáll az ország állapotáért és sorsáért, nem azt várják el, hogy irányt mutasson, hogy javaslatot tegyen, hogy vezessen, hanem azt várják el, hogy az intézményeket, mint amilyen a parlament, a bizottság, mindenfajta testületek meg szervezetek, hogy ezeket vezesse, ezeknek a munkáját úgy menedzselgesse. És ez egy kedves gondolat. Mert Nyugat-Európában abból indulnak ki, hogy az erős vezetőből akár baj is lehet, és arrafelé volt is baj már éppen elég, tehát jobb a gyenge vezető. És ebben is van valamennyi igazság. Nem tűnik túl szimpatikus gondolatnak, de megértem, mert van ebben némi igazság általában és akkor, amikor a dolgok jól mennek. De amikor a dolgok rosszul mennek, meg új jelenség ütötte fel a fejét, például Magyarországon háromszorosára nőtt a szerb határon ránk nehezedő migrációs nyomás, akkor nem lehet a hagyományos mókuskereket taposva megoldást találni, akkor kell egy döntés, egy parlamenti, egy kormányzati vagy egy miniszterelnöki döntés, amely azt mondja, hogy ez így, így és így lesz. Virágcsokrokkal, plüssmacikkal például, bizottsági fogadóbizottságokkal nem lehet megvédeni a migránsok ellen határt, mert éppen – napi jelentéseket látok – rátámadnak a rendőrökre meg a katonákra, akiknek köszönettel tartozunk, hogy megvédik a határt. De valakinek azt kell mondani, hogy a határra rátámadó, a kerítésen átjutni akaró migránsokat meg kell állítani. Tehát nem lehet menedzselgetni intézményeket, hanem azt kell mondani: uraim, az az elvárásunk a rendőreinkkel és a katonáinkkal szemben, hogy védjék meg a határt. És utána ezt a parancsot be kell tartatni, végre kell hajtatni, ellenőrizni kell, és ha kell, meg kell ismételni. Tehát a mostani világ, amiben élünk, ezt a lágy, puhány, uniszex megközelítést a politikai világban sajnos használhatatlanná tette, járványok és migráció korát éljük. A vezetőknek felhatalmazás kell, a parlamenteknek meg kell vitatni a kérdéseket, az embereknek kell megválasztani a vezetőiket, de utána, ha baj van, akkor dönteni kell. Ha a rezsiár nő, meg kell fékezni, nem elég elmagyarázni az embereknek, hogy mitől nő az ár, azt meg kell fékezni, meg kell védeni a családokat. A migráció okait nem elég elmagyarázni, meg kell akadályozni, hogy bejussanak. A járványt nem megérteni kell, hanem a járványt meg kell fékezni az oltásokkal. Itt, Közép-Európában – tegnapelőtt találkoztam a V4-ekkel – ez az elvárás az emberek részéről a politikusok felé, a parlamentek felé, a képviselőik felé egyértelmű és világos, Nyugaton bizonytalanság van, ez adja a különbséget ma a politika természetrajzát illetően Nyugat-Európa és Közép-Európa között.

A V4-ek visznek konkrét javaslatot az európai uniós csúcsra jövő héten?

Viszünk javaslatokat. Mindenképpen át akarjuk alakítani azt az árszabályozási rendszert, amelyet ma Nyugat-Európában használnak, és ki akarjuk küszöbölni a spekulációs elemet. Tehát egy olyan bonyolult ár- és szennyezésszabályozási rendszer működik ma Nyugat-Európában, amelynek az eredményeképpen ilyen szennyezési kvótákkal kereskedni lehet a piacon, és amikor a pénztőkét beengedjük olyan területekre, ahol nincs helye, ahol sokkal inkább az emberek biztonságának, az ellátásbiztonságnak kellene elsőbbséget adni, abból mindig baj van. Tehát mi, V4-ek úgy gondoljuk, hogy ez a szabályozási rendszer, amely ma a spekulációnak is teret nyit, és az is fölfele hajtja az árakat, rossz a szabályozás. Ezért mi azt javasoljuk, hogy számos elemét a most fönnálló rendszernek változtassuk meg, és rá akarjuk venni a bizottságot, hogy álljon el attól a tervétől, hogy megemeli a családokat sújtó gépjárműadót és házadót. Úgy nem lehet a klíma ellen, klímarombolás ellen védekezni, hogy azt mondjuk az embereknek, hogy fűtsetek kevesebbet, és használjátok kevesebbet az autótokat. Azt kell megnézni, hogy ki nyer a szennyezést okozó üzletágakon, és abból a profitból kell egy meghatározó részt visszaemelni és klímavédelmi célokra felhasználni.

Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.

 

(Miniszterelnoki Kabinetiroda)