Németh Balázs: Jó reggelt kívánok! 2025. július 28-án, 258 nappal a parlamenti választások várható időpontja előtt. Ez a Harcosok Órája. Egy műsor, ahol elmondjuk, hogy mi az igazság, leleplezzük az álhíreket, elemezzük az aktuális hazai és külföldi politikai eseményeket, elmondjuk, hogy mi szolgálja leginkább a magyar emberek érdekeit. Hírek, információk, lapszemle, és mindez élőben a YouTube-on, a Harcosok Órája csatornán – ez egy új csatorna, kövessék be minél többen –, valamint élőben a Facebookon, a Németh Balázs Vagyok oldalon. És mivel élőben megyünk, így lehet kommenteket is küldeni, reagálok, reagálunk majd ezekre, mármint azokra, amelyekre egyáltalán érdemes reagálni. A Harcosok Órája első vendége Orbán Viktor miniszterelnök, a Harcosok Klubja vezetője. Jó reggelt kívánok! Köszönöm, hogy itt van.

Jó reggelt kívánok!

Van még egyáltalán Harcosok Klubja? Temeti az ellenoldali harcosoknak a serege, különösen Tusványos óta, és most még itt van bosszantásként a Harcosok Órája is.

Most van csak igazán! Most él csak igazán! A tegnap este kapott összesítés szerint 30 ezren vannak a Harcosok Klubjában, és 40 ezren vannak a digitális polgári körökben: így nézünk ki. Harcosok Klubja mindig lesz. Ugyanakkor az is biztos, hogy nem mindenki lesz mindig a Harcosok Klubjának a tagja. Azért lesz mindig Harcosok Klubja, mert az embereket bosszantja az igazságtalanság. Tehát ha nyilvánvaló hazugságokkal találkoznak, akkor valahol helyet keresnek, hogy hol mondhatják el, hogy ez nem így van, hazugság, kikérik maguknak, vagy hozzá akarják segíteni a többi embert, hogy megtudhassa az igazat. Ezért harcosok mindig lesznek. A harcos mit jelent, amikor béke van? Azt tudjuk, hogy mit jelent háborúban. Amikor béke van, a harcos az, aki beleáll, tehát harcol az igazságért, elmondja a véleményét. Ekkor mi szokott történni? Visszaszólnak neki. Kezdődik egy lökdösődés, egy pofozkodás, egy harc, és ezt nem mindenki bírja. Van, akinek egyáltalán nem való az ilyesmi, sőt van, akinek meg már elege van ebből, de ugyanakkor van véleménye a dolgokról. Ők azok, akik inkább a polgári körökben vannak. Tehát szerintem ez a nagy, széles polgári, nemzeti tábor, ami a mi világunk, a szimpatizánsainknak egy sok milliós tömegéről beszélünk, annak egyik része beleáll, a másik része meg teszi a saját dolgát.

Kitérünk még majd terveim szerint részletesen a digitális polgári körökre meg a támadásokra is, amiket kapnak a jobboldali, nemzeti, konzervatív érzelmű emberek főként a közösségi felületeken, de kezdjük még azzal, hogy nem titok, vagy ha eddig titok volt, most már nem titok, hogy elsősorban az Ön ötlete volt, hogy kell egy ilyen vagy ehhez hasonló műsornak indulnia a közösségi médiában, mint a Harcosok Órája, merthogy megváltozott a politika.

Sokat beszélgettünk erről, és az a tapasztalatunk, hogy tizenöt-húsz éven keresztül az volt a – mondjuk úgy, hogy – polgári és egyben értelmes politikai magatartás, hogyha valami blődli vagy óriási hazugság elhangzott, azt el kellett engedni a fülünk mellett. Ha reagáltunk rá, azzal inkább kárt okoztunk, mert fölerősítettük a hamisságnak a hangját. De mióta a digitális világ meghódította a politikát, azóta ez nem így van. Ugyanis a legképtelenebb dolgokat is hajlandóak az emberek, ha elfogadni nem is, de legalábbis valószínűnek tekinteni, hogy az úgy van. Ezért, ha nem reagálsz azon melegében, akkor a hazugság meghódítja az internetet. És ha egy-két órát késel, az már későn van. Tehát ezért azt gondoltuk, amikor beszélgettünk, hogy jó lenne egy olyan hely, ahol azon melegében, még kora reggel, rögtön azt lehet mondani, emberek, ez hülyeség, ez marhaság, ez bóvli, ez meg valóság, ez meg igazság. Nem tudom, ilyen lesz-e ez a csatorna, de ha ilyen lesz, akkor az jó lesz.

Így tervezzük, és egy fontos cél, hogy az álhírek terjedését még a lehető legkorábbi pillanatban megállítsuk, meg a gyorsaság a fontos témáknál is izgalmas, érdekes, ezért beszélünk majd a vámháború lezárásáról vagy vélhető lezárásáról…

Nyitányáról…

…az unió és Trump, von der Leyen és Trump megállapodásáról. De akkor kezdjük egy olyan baromsággal – elnézést, hogy ezt a szót használom –, ami fölkerült a közösségi oldalra, és régen, hogyha egy őrült butaságokat beszélt, nem tudom, elment a kocsmába vagy a piacra, hallották öten, most meg a közösségi oldalon ötszázezer, másfél millió, akárhány magyar emberhez eljut.

Itt van például ez a Hadházy Ákos nevezetű alak, aki…

Igen, egy nehéz eset, mert látom, hogy a baloldalon olyan sztárfélének néz ki, a jobboldalon meg a teljes komolytalanság. Tehát itt egy szavát se hisszük el, ott meg mindent készpénznek vesznek.

Vannak többen ilyenek a baloldalon. Szóval Hadházynak van egy videója, szerintem meg tudjuk mutatni.

Hadházy Ákos (videófelvételről): Hatvanpuszta mellett vagyunk néhány kilométerrel, és egy nagyon furcsa földsáncot látunk itt. Ebben az a poén, hogy itt fotózták először, mondhatom, hogy a Gulyáságyú Média itt fotózta le először a zebrákat, amik azóta nagyon híresek lettek, mert innen rá lehetett látni a zebrákra. Itt egy út ment, ott egy kerítést látunk is, ha megnézzük a kerítést, azt még egy ráccsal lezárták, és idetettek egy ilyen földsáncot, hogy ne lehessen belátni a zebrákhoz, úgyhogy majd lehet, hogy itt egy mobilkilátót kell használni, hogyha meg szeretnénk nézni.

Németh Balázs: Én valahova a harapós zebrákhoz datálom azt a mérföldkövet, amikor Ön is elkezdett reagálni a nyilvánvaló hülyeségekre. Ugye, Magyar Péter volt az, aki bedobta, hogy Hatvanpusztán harapós zebrák vannak. Annyira harapósak, hogy az elnök úr unokái is félnek tőlük, és ezt az információt, ha jól emlékszem, a Karmelita kolostorból kapta Magyar Péter, tehát volt ez a zebrás eset, és látjuk, hogy Hadházy Ákos még a mai napig, több hónap után is a zebrákat keresi Hatvanpusztán…

A baromságnak nincsen határa, ez nyilvánvaló. Gáspár Győzőnek hálás vagyok, aki segített helyre tenni ezt az egészet, és viccet csináltunk abból, ami minden komolyságot nélkülöz. Ez vidék, és, ugye, Hadházy képviselőtársunk nem erre a vidékre való, össze-vissza kever mindent. Én, ha szabad magammal kezdeni, Felcsúton lakom, ott van a házunk. Édesapámnak van egy gazdasága építés alatt, még nem működik, habár Hadházy szerint ott már mindenfajta tanácskozások garmadája történt, de az egy építés alatt lévő gazdaság, egy mezőgazdasági központ. És van Bicske, ahol – ha jól látom – éppen jár. Ez három különböző hely és település, össze-vissza van itt keverve minden. Ahol most ő jár, az Bicske. Nem Hatvanpuszta, nem Felcsút.

Az, hogyha még egy pillanatra ezt az állóképet a videóból megmutatjuk, ugye, arról beszél, hogy egy földsánc épült azért, hogy ne lehessen látni a zebrákat, nem ott, ahol mondja, de egyébként zebrák sincsenek, és itt mellette talán látszik is az egér, amivel mutatom, ott van egy kapu, ahonnan egyébként simán be lehetne látni. Ez alapjában egy butaság.

Nem butaság, hanem egy városi emberről beszélünk. Hadházy úrnak semmi köze a magyar vidékhez. Ő azt gondolja, hogyha fölhúznak egy néhány méteres földsáncot, akkor azzal megoldották, hogy oda, amögé ne lehessen belátni. Na, de hát nem lehet a fél erdőt meg a szántóföldeket spalettákkal körbekeríteni, tehát vidéken olyan nincsen, hogy egy földsánccal elzárod valaminek a betekintési lehetőségét, hiszen minden sok száz méter vagy ezer méter hosszan szabadon bejárható.

Cserébe például Hadházy….

Ez egy lakótelep, bocsánat, lakótelepen lehet ilyet csinálni, de falun?

…a nagy sikeren felbuzdulva – a siker az, hogy, mondjuk, a Facebookon terjednek ezek a hírek, akkor is, ha álhírek – terjeszti azt is, hogy Tusványoson honvédségi géppel volt, pedig nem mehetett volna azzal.

Persze, hogy honvédségi géppel voltam, mert nem Orbán Viktort hívták meg, hanem a magyar miniszterelnököt. Hivatalos úton voltam.

Ha már itt járunk ezeknél az álhíreknél…

Bocsánat, még a repülőkről beszéljünk egy kicsit, mert ez is valahogy sláger, úgy látom.

Igen.

Én nagyon egyszerű szabályt követek. Hogyha valahova elmegyek magánútra, tehát ahol nem az állami kötelesség visz, nem hivatalos látogatásra, tárgyalásra megyek, vagy onnan jövök, hanem saját célból, magam elmegyek valahova, akkor én menetrend szerinti járattal szoktam menni. Hogyha éppen csak fapados van, mint legutóbb, fapadossal megyek. Lesz még ilyen a nyáron biztosan. Ha arról van szó, hogy tárgyalni megyek…

Én azt olvastam, megvette az egyik fapadost…

Persze!

Ha nem Ön, akkor a veje.

Igen. Még egy baromság. Ha pedig állami út van, akkor mindig állami géppel megyek. Lehetne kivétel ez alól, mert a jogszabály azt mondja, hogy a TEK, a Terrorelhárítási Központ, amely garantálja a védett személyek biztonságát, dönt arról, hogy mivel mehet az ember. Tehát előfordulhatna ugyan az is, hogy azt mondja a TEK, hogy olyan állapotok vannak, amikor bár magánútról van szó, mégis védett járaton kell menni, de még ilyen nem volt.

A baromságok halmazában maradunk még, de egyet lépjünk a komolyabb témák felé. És szintén Hadházy, pedig nem akarok Hadházy-showt csinálni a Harcosok Órájából.

Igen, most már lassan csak róla beszélünk.

Illetve azokról a hazugságokról, amiket ő terjeszt, vagy ő is terjeszt a Facebookon. És például az egyik szombati hazugságát a sajtó egy része is átvette. Itt mutatok az egyik portálról egy cikket. Ugye, arról írt a tusványosi beszéd alapján Hadházy Ákos, hogy az Ön beszédéből arra következtet, hogy Ön eldöntötte, hogy nem nyerhet az ellenzék a következő választáson. Én úgy emlékszem, hogy azt mondta, hogy minden demokratikus választás vége nyílt, tehát nem lehet garantálni egyik irányba se az eredményt, és hogyha ez valóban így van, hogy eldöntötte, hogy nem nyerhet az ellenzék, ebben az esetben egészen durva dolgok jöhetnek már ősszel. Mik jönnek ősszel?

Lehullanak a levelek.

És ez durva?

Durva. Esetleg fagypont alá esik a hőmérséklet. Elkezdődik az iskola, valaki kap egy rosszabb jegyet, tehát ilyen durva dolgok történhetnek ősszel. De visszatérve a dolog komolyabb részére, tehát van egy jelenség, amit ez a hamis hír jól szimbolizál: ez a rettegés. Én nem tudom, miért, de valamiért szeretnek rettegni. Vannak emberek, akik – a szóban forgó képviselőtársunk ilyen – szeretnek rettegni.

Úgy él, arról beszél, hogy holnap most már borzalmas dolgok fognak történni. Én pont az ellenkező típushoz tartozom. Nem szeretek rettegni, én reménykedni szeretek meg bizakodni meg terveket szőni, hogy mit fogunk csinálni. Nem arról beszélni, hogy Úristen, holnap vége van a világnak, armageddon, borzalmas…. Szóval az egészről azt gondolom, hogy alapvetően karakterprobléma.

Mert vannak rettegtetők, és akkor, ha már itt vagyunk, pipáljuk ki….

Lehet, hogy egy biznisz is, az sem lehetetlen, hogy van a rettegés nevű biznisz.

…azt a slágertémát, hogyha a jövő évi választáson, állítólag lesz 2026 áprilisában, jövő évi választáson nem a kormánypártok nyernének, akkor akár karhatalmi eszközökkel, fegyverrel is fenn akarja tartani a hatalmát. Írja például egy volt SZDSZ-elnök, terjeszti nagy elérésű influenszer, megmondóember, liberálisok, baloldaliak, és ez hétről hétre előjön.

Igen, igen. Kéri László szokott ebben rendszeresen megszólalni.

Tervez ilyet?

Nekem volt tanárom. Én mindig szoktam mondani, hogy László, ne marháskodjatok, tényleg, hát mindennek van határa! Most lehet, hogy más malomban őrölünk, meg másképpen képzeljük el az ország jövőjét, de marhaságokat vagy szamárságokat nem érdemes terjeszteni. De ez minden választás előtt előjön, és az senkit nem érdekel, hogy én vagyok a magyar politikában az egyetlen olyan ember, aki nyert is, meg vesztett is, aztán megint nyert. Tehát a mi életünknek része a demokrácia alaptörvénye, az pedig úgy szól, hogy úgyis a végén az emberek döntenek. Az lesz, ahogy az emberek döntenek.

Feltöltött tegnap a Facebookra tegnap egy fotót, amin 4/5-ös pólóban látható. Ezt is mindjárt mutatjuk, mármint hogy ekkora győzelmet arat a Fidesz. Ezt üzeni a póló.

Ezt a horvátországi magyarok Tusnádfürdőn megjelent tagjaitól kaptam. Ez egy horvátországi magyar találmány.

És nem is a 4/5 verte ki a biztosítékot a liberális médiában, hanem az, hogy kisebb számokkal ott van 2026.04.12., ami várhatóan a választások időpontja.

Horvátországban így tudják.

Horvátországban így tudják, illetve így számol vissza hónapok óta…

…mindenki...

…az ellenzék is, és így számol vissza Ön is a Harcosok Klubjában, de nagyon régóta.

Hogy’ kell számolni ebben az ügyben? Az első dolog vagy az első pont, a kiindulópont, hogy a köztársasági elnök majd eldönti. Tehát az alkotmány világosan azt mondja, hogy áprilisban vagy májusban a köztársasági elnök döntése szerint kell lennie a választásnak. És az elnöknek ezt a jogát senki el nem vonhatja, nem korlátozhatja. Második pont, hogy viszont készülni meg kell, és két hónap nagy idő: április-május, tehát az ember úgy szokott készülni, mármint a politikai pártok úgy készülnek, hogy legyenek teljes fegyverzetben, harcra készen a lehető legkorábbi időpontra. Ezért mindig, amikor a választás lehetséges időpontjáról gondolkodunk, akkor a lehetséges legkorábbi időpontot jelöljük meg. Ez a következő évben úgy van, hogy április első hétvégéje húsvét, akkor nem lehet, tehát a lehetséges legkorábbi időpont április második hétvégéje, így számolunk. Aztán majd az elnök eldönti, hogy így lesz, vagy sem.

Mikor lesznek a Fidesznek jelöltjei?

Nekünk lényegében megvannak a jelöltjeink. 106 választókerület van az országban, ennyi jelöltet kell állítani. Három-négy olyan hely van, ahol még az elnökség nem döntött.

Na, szürreális, hogy harapós zebrákról beszélgetünk mi is…

Valóban.

…de igazából az, hogy százezreknek ez a témája meg az ehhez hasonló blődségek az interneten. De egy picit evezzünk komolyabb irányba.

Igen, de, Balázs, emlékezzünk vissza arra, hogy ugyanígy meglepett bennünket, mondjuk, húsz évvel ezelőtt, amikor a bulvársajtónak egyszer csak sikere lett. Nem értettük sokan, hogy hogy’ van, ha már rászánod magad, hogy olvass valamit reggelente a kávéd mellé vagy az irodádban vagy a reggeli szünetben culágerként, hogyha már kezedbe veszel egy újságot, akkor hogy’ lehet, hogy nem egy komolyat, vagy, mondjuk, a Nemzeti Sportot veszed a kezedbe, hanem egy Blikket? És egyszer csak kiderült, hogy az emberek tömegei szívesebben vesznek kezükbe egy Blikket, mint egy Magyar Nemzetet. És ez egy jelensége a modern világnak. Nem kell megfejtenünk, csak tudomásul kell vennünk. És ugyanígy vagyunk most is. Tehát hiába szamárság valami, valahogy a szamárságban több lehet időnként az izgalom, a feszültség, az érdekesség, mint a komoly dolgokban. Úgyis annyi komoly dolog van az ember életében, sokan úgy vannak, hogy inkább szabadulnak a komolyságtól, könnyítenek az élet súlyán, és akkor nézik a limonádékat, azt hiszem, hogy erről van szó. De ettől még nem szabad, mint ahogy a bulvárt sem szabad lebecsülni, az angolszász világban, mondjuk, az angol világban a legbefolyásosabb politikai eszközök és szereplők éppen a bulvárújságok. A „tabloid press”, ahogy ott mondják.

Viszont majd egy izgalmas kérdés lesz, és 2026-ban választ kapunk arra, hogy a választópolgár olyan politikust választ, aki tud táncolni egy csónak elején, vagy olyan politikust választ, akinek, mondjuk, van véleménye az unió és az Egyesült Államok közötti vámháborúról.

Nézze, a választás egy nagy rejtély. Mindenki beszél róla, teleírtak könyveket, könyvtárnyit a választásokról, de azért mégiscsak van egy rejtély benne, egy misztikum, mert végül is senki sem tudja, hogy az ő fejében hogyan is alakul majd ki azon a vasárnap délelőttön, délután a döntés.

Mondjuk, én ki szoktam írni magamból, de igen, sokan vannak, akiknek nem látunk a fejébe.

Igen, nem tudjuk. És egy nagyon érdekes dolog, hogy az ember milyen szempontokat mérlegel, melyik ember milyen szempontokat mérlegel. Nem lehet tudni ezt. Ha ez nem volna, mármint ez a bizonytalanság, akkor a választásokat és a politikát is matematikai képletekkel is modellezni lehetne, és le lehetne vezetni. De emberek vagyunk. Szívünk van, érzéseink vannak, benyomásaink meg személyes szimpátiaink vannak. Van, aki kalkulál, meg hosszabb távon gondolkodik, van, aki biztonságra törekszik, van, aki kalandot akar, és ebből a nagy gomolygásból egyszer csak lesz egy választási eredmény, ami viszont nagyon komoly dolog, mert eldönti egy ország sorsát.

Beszéljünk akkor a vámokról! És aztán utána, mondom, még majd lazább témák is jönnek. Tegnap délután megállapodott Donald Trump meg Ursula von der Leyen. Örömhírként tálalja von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, hogy nagy általánosságban 15 százalékos vámot kell fizetni minden európai termék után az Egyesült Államokban. Boldognak tűnik Merz, a német kancellár, pozitívnak tűnik Meloni, olasz miniszterelnök asszony, akiket így találtam, viszont nem tűnnek boldognak a gazdasági szereplők. Fájdalmas vámokról, katasztrófáról írnak a németek, a német iparszövetségtől, az Európai Parlamentben tevékenykedő gazdasági szereplők szerint ez nem kielégítő, és itt, ha már ilyen gyorsak vagyunk, és Harcosok Órája, ugye, azt nyilatkozza egyikük, hogy összességében ez az egyezmény hozzájárul az EU gazdasági fejlődésének gyengüléséhez és a bruttó hazai termék csökkenéséhez. Nem tűnik jó biznisznek európai oldalról.

Le Pen asszony nyilatkozatát olvastam. Az lesújtó. Én úgy fogalmaznék, hogy bár a komolyság megköveteli, hogy a részletek alapos ismerete nélkül egy ilyen komoly ügyben azért túl messzire ne menjünk, és még a hivatalos közlemények sem láttak napvilágot, márpedig a közlemények után jön az igazán fontos dolog, hogy alábontsuk, hogy egy-egy mondat egy közleményben mit jelent konkrétan, mert vámtételeknél ez egy rendkívül bonyolult rendszer, de amit én látok, és az első pillantásra is nyilvánvaló a számomra, hogy ez nem egy megállapodás, tehát nem megállapodást kötött Donald Trump elnök Ursula von der Leyennel, hanem Donald Trump megette reggelire Ursula von der Leyent. Ez történt! Amit sejtettünk előre, mert az amerikai elnök egy nehézsúlyú tárgyaló, az elnök asszony meg pehelysúlyú. Ráadásul az amerikai elnök pozíciója sokkal magabiztosabb, a bizottság elnökéé pedig mindig törékenyebb, majd erről is mondok néhány szót. Amit szintén biztosan tudok mondani, az, hogy nemrégen kötöttek az amerikaiak egy hasonló vámmegállapodást az angolokkal. Az sokkal jobb, mint ez. Tehát az európai megállapodás rosszabb, mint az angol. Ezért sikernek beállítani nehéz lesz a későbbiekben. Ráadásul van az a probléma, hogy állítólag arról állapodtak meg, hogy több száz milliárd eurónyi tőkét visznek az európaiak Amerikába.

Így van.

De ki? A bizottságnak nincs tőkéje. Kinek a nevében állapodott meg? A német kancellár fogja odavinni azt a pénzt vagy a francia elnök, vagy a magyar miniszterelnök fog majd tőkét küldeni Amerikába? Hogy’ van ez elgondolva? Tehát ezt nem látom. A másik, hogy állítólag fegyvereket fogunk venni több száz milliárd dollárért. De ki? Mert a bizottságnak nincs hadserege, ő nem tud venni. Ki fogja azt megvenni? Tehát a bizottság elnökének a pozíciója egy ilyen tárgyaláson, ezért mondtam, hogy törékeny. Tehát nemcsak azért ette meg Trump elnök von der Leyent, mert nagyobb és jobb az étvágya, meg mert jobb tárgyaló, ami, mondjuk, evidens, hanem a…

Azt mondja von der Leyen, megtaláltam itt: „Az elnök kemény tárgyalópartner és igazi üzletkötő.”

Mondja Donald Trump gyomrából kifele von der Leyen, attól tartok. Tehát a pozíciók eleve nem voltak egyenszilárdságúak. Tehát nehéz volt az elnök asszony dolga, de mégiscsak azt tudom mondani, az Egyesült Királyság kilépett az Európai Unióból. Azt mondtuk, hogy ez a lehető legrosszabb döntés. Ehhez képest kilépett, és most kötött egy, az uniós megállapodásnál sokkal jobb megállapodást az amerikaiakkal. Akkor most ki a hunyó?

Van még egy olyan része, persze meg kell várni a pontos bontást, de ami fontos lehet magyar szempontból, hogy energiavásárlásra is elkötelezte magát.

Ugyanez. De ki fogja venni azt az energiát? Először is von der Leyen nem tud venni ennyit, mert ekkora lakása nincs. Brüsszel nem tud venni, mert ekkora mennyiséggel ezer Brüsszelt ki lehet fűteni, tehát neki nincs is szüksége erre, akkor a tagállamoknak kell megvenni. És ott ki? A legtöbb országban nem az államok vásárolnak, hanem magáncégek. Hát hogy’ lesz ez?

7 óra 52 perc van, ez itt a Harcosok Órája. Leleplezzük az álhíreket, szembesítjük a valósággal az álhírek terjesztőit, ez a fontos küldetésünk. Mostantól hétfőtől csütörtökig minden reggel 7 óra 30-tól élőben a Facebookon és a YouTube-on, és aztán vágatlanul is fölkerül majd minden adás, tehát nem muszáj élőben nézni, de minél többen nézik élőben, mi annál jobban örülünk. Amikor nem Orbán Viktor lesz itt mellettem, akkor más, jól ismert politikusok vagy szakértők, véleményvezérek jönnek, érdemes lesz azokat a műsorokat is nézni, és várjuk a kommenteket akármelyik közösségi oldalon, illetve e-mailben is. Van egy olyan e-mail címünk, hogy harcosokoraja2026@gmail.com, ide fotók és videók is jöhetnek, ezekből is szemezgetünk majd, ezeket is bemutatjuk majd. Az elején már beszéltünk arról, hogy mennyire eldurvult a stílus, főleg a közösségi oldalakon. Mutatok egy üzenetet. Én kaptam, Tusványoson voltunk kint, több száz ilyet mutathatnék, és nem az a lényeg, hogy én kaptam, hanem az a lényeg, hogy hasonlókat kapnak a jobboldali, nemzeti érzelmű emberek. Egy Kiss Bence Tamás nevezetű valaki kérdezi, hogy az utcán leköpnek-e te, szarházi féreg, és remélem, kirángatnak majd a kocsidból, és felakasztanak a rakpartra. Mit lehet ezekkel csinálni? Egyáltalán: hol van ennek a határa? És hol csúszott el ez a dolog, hogy itt tartunk?

Először is siessünk Bence Tamás…

Kiss Bence Tamás.

…segítségére, mert a magyar nyelv nehéz. Tehát a rakpartra nem lehet fölakasztani senkit…

Gondolom, a rakparton lévő lámpavasra.

A rakparton igen, de az egy más dolog, csak mondom, hogy ne vegyük teljesen komolyan az ilyesmit. Másfelől azért valamennyi komolyságot adjunk az ügynek. Például az egy izgalmas jogi kérdés, hogy ez már belül van-e a bűncselekmény, kívül van-e a jogszerűség határán, és az internetes agresszió kategóriáját kimeríti-e, mert ilyet nem lehet. Tehát van ma egy törvény, amely tiltja azt, hogy az interneten az erőszakra, a más méltóságának megalázására irányuló magatartásokat korlátozzuk, zárójel bezárva. Úgy látom, nem nagyon működik ez a rendszer. Érdemes lenne egyszer áttekinteni, hogy ez a törvényi szabályozás beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket. Ez talán inkább az igazságügy meg a rendőrség dolga, nem az enyém. Visszatérve a dolog lényegére. Ez megy. Tehát azért kezdeményeztem a digitális polgári körök létrehozását, mert ma az internet vagy ez a digitális tér egy ellenséges terület. Tehát oda fölmegy egy nem libsi, nem baloldali ember, és elmondja a véleményét, mint ahogy Ön ezt tette, és abban a pillanatban ilyenből kap egy tucatot. Ez nem más, mint digitális agresszió. És szerintem, ha már ez egy ilyen fontos felületté vált az életünkben, az életünk ilyen fontos részévé vált a digitális tér, akkor nem lehet átengedni ilyen hangulatnak és ilyen embereknek. Tehát muszáj nekünk is oda fölmenni, ezt én digitális honfoglalásnak nevezem, a polgári, nemzeti, normális, békés, sőt jámbor és valójában csak jót akaró embereknek is kell, hogy legyen helye ebben a térben, és meg kell, hogy tudják, fontos, hogy megvédhessék magukat ezzel az agresszióval szemben. Egyedül nem tudja megvédeni magát senki, mert ebből van egy tucat. Meg utána még jön száz ilyen röhögőfej, meg az Isten tudja, micsoda történik, ilyen durva dolgok. Akkor tudunk magabiztosak lenni és jól érezni magunkat a digitális térben, hogyha megvédjük egymást.

Még egyszer mondom, hogy nekem nem az a lényeg, hogy ezt én kaptam. Az az izgalmas, hogy ugyanilyet kapnak nagyon sokan, akik kiállnak a jobboldali értékek mellett.

Mindenki ilyet kap.

Mindenki, és ha innen nézzük, én egyébként jól bírom, mert több mint tíz éve kapom. Ön nyilván még jobban bírja, mert sokkal hosszabb ideje kapja, de érezhető, hogy vannak, akik nem mennek ki emiatt a csatatérre.

Engem ezért tartanak, ugye? Tehát én egy harcos vagyok. Azért van miniszterelnöke egy országnak, hogy legyen valaki, aki az emberek helyett is harcol a nemzetközi térben meg bizonyos fontos ügyekben itthon. Az emberek maguk nem akarnak így élni. Hát így nem lehet élni! Tehát igazuk van, akik azt mondják, akkor inkább becsukom, nem megyek föl. Na, de ha nem megy föl, és ott nem mondja el az igazat, meg elveszíti a lehetőséget, amit egyébként az internet kínál, az nemcsak veszély, az egy lehetőség is, és átengedi az egészet, akkor ez a polgári, nemzeti, országépítő testtartás, gondolkodás kiszorul ebből a térből, és az nagy vesztesége az országnak, és politikailag is hátrányos a számunkra.

Pillantsunk rá akkor a digitális polgári kör egyes számú csoportjának…

Na, nézzük!

…az internetes oldalára.

Már biztos őket is jól megtámadták.

Ez az, ami élesedett szombaton a tusványosi beszéd végén, és azóta folyamatosan jelentkeznek. Ők, ugye, az alapító tagok, nyilván őket is támadás érte már az elmúlt napokban. Van, akit személyében, van, akit pedig úgy általánosan.

Tehát el kellett indítani az egészet valahogy. Tehát amikor még nagyon régen a polgári köröket csináltuk Makovecz Imrével, akkor azt is valahogy el kellett indítani. Tehát kell egy első polgári kör, aztán majd az egész belendül, önálló életre kel, elkezdi építeni saját magát. Nagyon érdekes jelenség egyébként az, ahogy az emberek hirtelen energiát kapnak, megbátorodnak, fölbátorodnak, és rájönnek arra, hogy valóban ezt a teret nem szabad átengedni.

És egyébként itt van egy felület, ahol már a szervezők jelentkezését várják, tehát akik saját digitális polgári kört akarnak alapítani.

Így van, tehát azt kérjük, hogy aki digitális polgári körben akar részt venni, az jelentkezzen, majd ők kapnak mindenfajta információkat meg tájékoztatást állandóan arról, hogy milyen körök működnek már és milyen témákban, de vannak olyanok, akik nem csatlakozni akarnak, hanem szervezni akarnak polgári kört. Ők is bejelentkeznek, kapnak ehhez segítséget, és aztán megalakítják a polgári köröket. Több mint 600-an vannak már. Most az úgy szokott lenni, hogy 10 százalék az, aki provokátor, tehát nem gondolja komolyan, vagy az ellenség küldte. Tehát olyan 10 százalékot mindig le kell vonni. A többi komoly. És az nem kevés, mert ha 600-ból 540 ember azért jelentkezett be, hogy megalakítson egy polgári kört, akkor nemsokára lesz 540 polgári körünk. Nem ismerek egyetlen olyan civil szervezetet sem Magyarországon, aminek ilyen számos helyi csoportja lenne.

Van ezer nyugdíjas gyaloglóklub, azok is fontosak...

Tehát akkor ez a mérce.

A gyakorlatban mi fog történni ezekben a körökben?

Ki mit csinál. Én például tegnap beszéltem budapestiekkel, akik még nem tudják, milyen néven, de „újratervezzük vagy tervezzük újra Budapestet” polgári kört akarnak létrehozni azért, mert úgy látják, hogy Budapest beleragadt azokba a földszintes vitákba, amelyek lehet, hogy fontosak ugyan, de megfosztják attól a képességétől, hogy a város magára tekintsen, és nagyobb ívű terveket fogalmazzon meg. Tehát az ő fejükben van city-koncepció, külvárosi rész, beszélgettem olyan emberekkel, akik azonnal egy „Budapestet újraszervezni, újragondolni” típusú polgári kört hoznak létre. És vannak jó néhányan, akik meg egész mást szeretnének, volt sportolók is kerestek. Szóval lesz itt minden, majd meglátja, milyen gazdag meg színes a polgári élet. De egy dolog világos, hogy itt mind olyan emberek lesznek ezekben a polgári körökben, akik nemzeti érzelmű emberek, akiknek fontos a hazájuk, akik azt nem rombolni akarják, hanem építeni, és azt akarják, hogy legyen jövője.

Csatlakozzanak minél többen! Tud még maradni? Mert fél óra letelt, de hogyha nem kapunk ki a programjának a szervezőjétől, akkor örülök, hogyha maradhatunk…

Majd a végén kiderül.

Mert jött egy értelmes komment. Van egy Kati nevezetű kolléganőm, aki olyan, mint Columbo felesége, és a kamera túloldaláról gyűjti a kommenteket, és ő küldte a következőt: „Jobboldali fiatal vagyok, ezért követem most Önöket. Elköltöztem otthonról másfél éve, egyelőre nincsen férjjelöltem, a gyerekvállalás nagyon távolinak tűnik, de láttam, hogy van ez a 3 százalékos hitel. Érdemes-e belevágni?” Tehát nincs gyerek, nincs férj, fiatal, aki nem otthon lakik, és érdekli a 3 százalékos hitel.

Amerikai ingatlankereskedők azt szokták válaszolni az érdeklődőknek, hogyha azt kérdezik, hogy mikor kellene lakást vásárolni, hogy öt évvel ezelőtt kellett volna. Tehát én is csak azt tudom mondani a hölgynek, hogy biztos vagyok abban, hogy jobb, ha az embernek van saját lakása, mintha nincs. És most van lehetőség arra, hogy legyen saját lakása, ha ezt akarja. Ki van nyitva a lehetőség, övé a pálya, ha akar, mehet előre. Én csak azt tudom mondani, hogyha az ember nem a szüleivel lakik, vagy nem akar a szüleivel lakni, akkor albérletet kell keresni, és lakbért kell fizetni. Ez azt jelenti, hogy az a pénz gyakorlatilag rezsiként kimegy az ő havi pénztárcájából. Mennyivel értelmesebb dolog ugyanezt az összeget egy saját lakás törlesztőrészleteként kifizetni, mint egyszerűen bérleti díjként! Tehát én azt javaslom mindenkinek, hogy aki saját lakást szeretne, az böngéssze az Otthon Start programról szóló információkat. Ez egy nagy lehetőség. Nincs Európában ilyen, tehát ha valaki úgy gondolja, hogy ez nem olyan nagy dolog, annak fölhívom a figyelmét arra, hogy – tudtommal – ma az a lehetőség, hogy betöltöm a tizennyolcadik életévemet, nagykorú vagyok, elmegyek, valamennyi önerőt összeszedek, itt ráadásul csak 10 százalék kell, és utána kapok egy államilag garantált, fix hitelt 3 százalékon, ami annyi, mint a bérleti díj vagy lakbér vagy albérleti díj, vagy még annál is kevesebb, és lesz egy saját lakásom, ilyen ma Európában nincs. Ha valakit megkérdeznek, aki, mondjuk, kimegy dolgozni Németországba abban a reményben, hogy majd ott pénzt szed össze, ha meghúzza magát, meg ha nagyon takarékos, akkor valamit félre is tud tenni. De hogy ő abból valaha Németországban lakást vásároljon magának, arra az esély rendkívül csekély. Én nem mondom, hogy zéró, de rendkívül csekély. Remélem, hogy ez a dolog működni fog, ez most indul szeptember 1-jétől, de ha ez sikerül, és a fiatalokat valóban érdekli, és ezt a pályát be akarják mozogni, akkor mi leszünk az első olyan ország Európában, ami a nagykorúvá váló fiatalok számára az önálló lakást nem elméletileg, hanem konkrétan lehetővé teszi.

Mivel én a feleségemmel, aztán a két lányunkkal végigbukdácsoltunk a „devizahitel, forintosítás, megnőtt a törlesztőrészlet” útvesztőn és labirintuson, ezért amikor én láttam ezt az intézkedést, és ha már itt vagyunk a Facebookon, úgy írtam, hogy wow, olyan Facebookosan, mert ez valami elképesztően jó lehetőség a fiatalok számára.

És van itt még egy másik lehetőség is majd persze. A magyar ravasz, majd itt mindenfajta megoldásokat ki fognak találni, de ha van egy középkorú házaspár, akinek, mondjuk, egy ingatlanja van, és csak 50 százalékban egyik, 50 százalékban a másik a tulajdonos, akkor e szerint a szabály szerint, ahogy az egész Otthon Start program megindul, ők is vehetnek saját lakást. Ha csak az egyikük vesz, akkor egy gyereknek van megoldva, ha ketten, akkor két gyereknek meg van oldva a lakása a jövőt illetően. Tehát ez a fiataloknak is nagyon fontos, de nagyon sok olyan átlagos házaspár van, aki ebben még a saját gyerekének az elindításához is eszközt találhat, vagy láthat.

Térjünk vissza a hergelőkhöz. Ebben a témában is a 24.hu az egyik fő hergelő. Azt írják a hétvégén, Otthon Start, lakáshitel, és nemcsak ők, hanem most már egy-két hete megy az intézkedés elleni hangulatkeltés: „annyira drágulhatnak a lakások a 3 százalékos hitel miatt, hogy a szakértők szerint alig nyerhetünk valamit.” Ha már nyelvészkedtünk az előbb is, hogyha valaki azt írja, hogy „a szakértők szerint,” ez azt jelenti, hogy minden szakértő azt mondja, hogy rossz ez a konstrukció. Ha „a” nélkül lenne, akkor vannak olyan szakértők, akik szerint rossz. Tehát eleve hazugság, amit itt írnak, mert biztos, hogy vannak olyan szakértők, akik szerint jó.

Az Ön véleménye nagyon finom csúsztatást leplez le, de ez egy brutális állítás. Egyébként a félelem nem indokolatlan, tehát az egy jogos fölvetés, hogyha megjelenik egy új lakásvásárlási konstrukció, akkor az vajon milyen hatást gyakorol lakásárakra? Ez egy értelmes kérdés.

Csak Önök sem most kezdték.

De miután nem az első lakásprogramunkat indítjuk meg, ezért ezt mi is tudjuk. Ezért ez egy olyan hitel, az Otthon Start egy olyan hitel, ahol a négyzetméterár meg van határozva a jogszabályban. Csak olyan lakásra lehet igénybe venni, amelynek a négyzetméterára nem nagyobb másfél millió forintnál. Következésképpen nem tud drágulni a lakás. Tehát – hogy mondjam? – ennek a szakértőnek vagy ezeknek a szakértőknek érdemes megvizsgálniuk a bizonyítványukat.

Igen, itt most a képernyőn már egy másik szakértő. Üzengetésben van Török Gábor politológussal. Ő üzent a tusványosi beszéd után, méghozzá arra reagált, amivel kezdte a beszédet, hogy a mai tudása szerint, a kormánypártok belső mérései szerint a 106 egyéni választókerületből 80-at megnyerne a Fidesz–KDNP jelöltje, és ez egy fölényes győzelmet jelentene a 2026-os választáson. És azt írja Török Gábor, és persze megjelenik ez is sok helyen, hogy nem jön ki a matek, mert a kormányhoz közel álló intézetek felméréseiből sem ez következik. Rendet tudunk rakni ebben a felméréscsatában? Szinte naponta jelenik meg olyan, hogy biztos az ellenzéki kétharmad. Ön pedig rendszeresen hivatkozik olyan felmérésekre, ami ennek az ellenkezőjét mutatja. Amit én láttam belső felmérésekben, ott is kormányzati fölény van, de Ön nyilván sokkal többet lát.

Mit gondol a kiszolgáltatott magyar ember? Azt gondolja, hogyha lát egy fölmérést, az a fölmérés pillanatában fennálló helyzetről szól. De nagyon téved, mert – mint ezt Hann Endrétől magától is tudjuk – a fölmérések egy része egy kampánytámogató eszköz. Egy interjúban olvastam, amit ő adott, hogy ezt az amerikaiaktól tanulták, és ez így van. Mi is az amerikaiaktól tanultuk. Létezik ez a műfaj, ezt nekünk elmagyarázták, bizonyos fölmérések, illetve a számoknak az értelmezése ad mozgásteret, és hogyha valamelyik párt megfizet egy közvélemény-kutatót, akkor tulajdonképpen szégyenkezés nélkül a nyugati világban hajlandóak úgy értelmezni a számokat, hogy aki olvassa, az úgy látja, hogy az eredmények vagy az erőviszonyok az egyik fél javára egyértelműen módosulnak vagy kedvezőek. Tehát erre van is egy szakmai kifejezés a közvélemény-kutatók világában, hogy ez milyen kutatás. És az alapján szokták a kutatókat aztán jobboldali kutatóintézeteknek vagy baloldaliaknak nevezni, hogy kinek a javára szokták kedvezőbben értelmezni a számokat, mint ahogy egyébként a számok à la nature egyébként adnák magukat. De ezekkel én mind nem törődöm. Amit Török Gábor beszél, az engem egyáltalán nem érdekel, hogy jobb- meg baloldali szimpatizáns intézetek milyen számokat mutatnak. Érdekes vita, érdekes beszélgetés, jelentősége nincs. Én csak abból tudok kiindulni, amit mi mérünk magunknak. Azt sem állítom, hogy az hibátlan, de nekünk hosszú-hosszú évtizedek óta van egy mérési módszerünk, ahogyan meg szoktuk mérni a közvéleményt, az embereket meg szoktuk kérdezni különböző kérdésekben. Konkrét kérdésekben is meg általában politikai, pártkérdésekben, szimpátiakérdésekben is. És amiről én beszéltem, az ez. Mi most úgy látjuk, hogy ez a helyzet, így állunk. És nekünk kijön a matek.

Tusványoson jártunk természetesen, ahol megkérdeztük, hogy mennyire motiváltak most a fiatalok, legalábbis a Fidesz–KDNP támogatói, fiatalok és régebb óta fiatalok, vagyis hogyha most lennének a választások, akkor, mondjuk, elmennének-e szavazni. Megmutatunk egy nagyon-nagyon rövid videót, és aztán utána még folytatjuk.

Videóbejátszás: „Egy brutális nagy Fidesz-győzelem.” „Azt fogjuk újra felírni a táblákra, hogy kétharmaddal győzött a Fidesz –KDNP szövetsége, úgyhogy hajrá, csapat! Győzni fogunk.” „Egyértelmű a válaszom: sima hazai győzelem.” „Nagyon sok meló lesz, rajtunk nem fog múlni, és szerintem, hogyha mindenki elvégzi a dolgát, akkor csak siker várhat ránk.” „Megnyerjük, egyértelmű. Egyértelmű.”

Németh Balázs: Egyértelmű.

Van ez a legenda a fiatalokról. Minden választás előtt előkerül.

Mutassak egy mocskosfideszezést?

Hogyne, nézzük meg!

Nézzük meg, ha már a Harcosok Órájában vagyunk. Indíthatom? Indítom.

Videóbejátszás: „Mocskos Fidesz! Mocskos Fidesz! Mocskos Fidesz!

Nem volt meggyőző.

Németh Balázs: Azt akartam mondani, hogy a hergelők, a főállású hergelők hetek óta azt mondják, hogy itt mindenki már mocskos Fideszt kiabál, de én nem látom ezt a közhangulatban, ráadásul, hogyha egy kamerával elkezdem venni, és mellettem hatan-nyolcan kiabálnak, akkor az olyan, mintha hat-nyolcezren lennének. Nagyon sokszor van, amikor a színpadon állók kezdenek bele ebbe. Szóval azt, hogy minden fiatal szerint mocskos a Fidesz, nem merném kijelenteni.

Ugyanez a gyűlések esetében. Óriási gyűlésekről szólnak a hírek. Én arra szoktam kérni a kollégákat, hogyha van mód, akkor egy drónt küldjenek már föl, azt nézzük meg fölülről. És akkor kiderül, hogy ez a nagy, óriási ellenzéki gyarapodás, áradás vagy micsoda, valójában kicsi, kis csoportokat jelent csak, de ha szemmagasságból fotózod, akkor az jól néz ki, zárójel bezárva. És vissza a fiatalokra! Azért mondom, veszélyes dolog ez az internet, mert a valóságot nagyobb mértékben torzítja, mint azt bárki gondolná. Tehát van ez a legenda a fiatalokról. Miért van ez? Azért van, mert a fölméréseknek az egyik legbizonytalanabb, ezért leginkább manipulálható eleme az, hogy vajon elmennek-e a fiatalok választani. Azt tudjuk, hogy az idősek elmennek. Tehát az kimutatható, az egy közismert tudás, hogy minél idősebb valaki, annál nagyobb a valószínűsége, hogy részt vesz a választáson. Egy érdekes dolog, hogy ez miért van így, de így van. És miután nem lehet tudni, hogy a fiatalok mennyien mennek el, ha egy közvélemény-kutató azt mondja, hogy mind elmegy, akkor az egy másik számot mutat, mintha csak annyian mentek volna el, mint legutóbb, vagy még annyian se. Tehát ezért a közvélemény-kutatásoknak a mozgatása, a végeredmények mozgatása a fiatalokra való utalással könnyebben végezhető el, vagy a kis manipulációk könnyebben fedhetők el. Ezért a fiatalokat mindig előveszik, és akkor az egy nagy talány, hogy mennyien mennek el. És ha mind elmennek, akkor persze a kormánypártok már mehetnek is a levesbe, de ezek – hogy mondjam? – földszintes trükkök.

Van egy komment, kaptam Katitól, ez már olyan Facebook stílusú. „Miért gyáva a főharcos? Magyar Péter megint vitára hívta.” Gondolom, Önt szólították…

Először is megtisztelő. Nekem van egy világos álláspontom. Én zsoldban álló emberekkel nem vitatkozom. Nem megyek be olyan műsorokba sem. Tehát ahol azt látom, hogy külföldről fizetnek akár újságírót, akár médiát, oda én nem megyek be. Mindenkihez bemegyek egyébként, nem érdekel, hogy jobbos vagy balos. Ha azt gondolom, hogy én azzal beszélek, akivel szemben ülök, mint most például Önnel, akkor elmegyek. De ha azon kell gondolkodnom, hogy kitől kapta a lóvét, ki van mögötte, mit akar, és az ő kérdése valójában kinek az érdekét szolgálja, olyan helyre nem megyek el, mert az megöli a beszélgetést, félrevezeti a nézőt, és így tovább. Ez van a politikában is. Én szívesen beszélek mindenkivel, a parlamentben egyébként rendszeresen ezt is teszem, de olyanokkal, akikről nyilvánvalóan tudom, hogy külföldi zsoldban állnak, nem fogok vitatkozni, mert én a gazdáikkal vitatkozom. Tehát engem a bábjátékos érdekel, a báb nem. Tehát, hogy Magyar Péter hányszor fog kihívni, azt nem tudom, de mindig ugyanazt a választ fogja kapni: én a gazdáival vitatkozom. Azzal a bábjátékossal, aki mozgatja őt: von der Leyennel meg Weber úrral és jó néhány európai bürokratával. Velük viszont minden héten vitatkozom.

Nézzük is ezt a bábjátékot. Szerintem ebből a szempontból a szombat nagyon tanulságos volt. Tusványoson megtartotta a szokásos előadását, és megint megerősítette, hogy úgy lesz erős és nagy Magyarország, vagy úgy lehet, hogyha a magyar utat követi, hogyha saját maga dönt a saját sorsáról, hogyha kiáll az érdekeiért. Ezzel gyakorlatilag párhuzamosan volt Magyar Péternek, mint a legnagyobb ellenzéki erőt vezető politikusnak egy gyűlése Székesfehérváron, és kigyűjtöttem, hogy mit írtak arról a beszédről az egyébként őt támogató liberális portálok. „Magyar Péter az Orbán-féle folyamatos trollkodást, vétózást, küllő a kerék között kötést elutasította.” Ez volt a 444, illetve a Telexen megszólal egy liberális szakértő, ujjongva: „Magyar Péter úgy beszélt, ahogy ez egy európai politikustól elvárható. Végre egy Nyugat-barát politikus.” Én azt gondolom, hogy szombaton letisztult már megint az, hogy kettő, jól elválasztható út és jól elválasztható tábor között lehet majd választani.

Nehéz helyzet ez, Balázs, nem is akarok erről túl hosszan beszélni. Én arra emlékszem egészen egy-másfél évvel ezelőttig, hogy Magyar Péter minden beszédemen, minden előadásomon az első sorban csápolt, tapsolt és éljenzett – a magyar útnak, ami állítólag nem jó, hanem most valami másikat hirdet meg. Szóval mit kezdjek én ezzel? Őszintén! Ha a dolgot viszont komolyan vesszük…

Ha a veszélyét nézzük…

Ha komolyan vesszük, akkor én a migrációs paktumot látom a legnagyobb veszélynek. Tehát ha valaki ma azt mondja magáról, hogy ő európai politikus, és ő kompromisszumot, megegyezést, kiegyezést akar a bizottsággal, akkor annak előföltétele, hogy elfogadja a migrációs paktumot, és szerintem a Tisza elfogadja a migrációs paktumot. Erről beszélnek is egyébként, csak jó fül kell hozzá. A migrációs paktum azt jelenti, hogy itt több tízezer ember számára kell menekülttábort fölépítenünk azonnal. Már most fönnáll ez a kötelezettség, csak nem hajtjuk végre, és el kell fogadnunk azt, hogyha sok migráns érkezik Európába, akkor nem mi, hanem Brüsszelből döntenek arról, hogy kik és mennyien jönnek ide, Magyarországra. Tehát a migrációs paktum Magyarország végét jelenti. És a magukat úgymond európainak tekintő politikusok ezt a kockázatot, ami nem is kockázat, mert látjuk, hogyan ment tönkre Nyugat-Európa, ezt vállalják, tönkreteszik az országot. Tehát én mindenben megegyezek Brüsszellel. Én nem botot dugok a küllők közé. Én minden ügyben szívesen megegyezek Brüsszellel, de a megállapodás mindegyikének jónak kell lennie Magyarország számára. Nem eredményezhet genderpropagandát az iskolában, nem eredményezheti, hogy betolnak bennünket a háborúba, nem eredményezheti, hogy a pénzünket elviszik Ukrajnába, egy megállapodás Brüsszellel nem eredményezheti, hogy beengedjük a migránsokat. Tehát akik ilyen européer, polgári kiegyezéses, kompromisszumos szöveget nyomnak, azok valójában tönkreteszik Magyarországot. Meg kell egyezni Brüsszellel, de nem az önfeladás pozíciójából, hanem a nemzeti érdek pozíciójából. Önfeladásból könnyű megegyezni, és kapsz három vállon veregetést, beengednek a szalonba, írnak rólad öt cikket, és tönkremegy a hazád. Ezt nem szabad csinálni! Persze, lehet, hogy kényelmetlen, amikor egyedül kell szembemenni időnként több mint húsz miniszterelnökkel, de nem baj az. A végén majd megegyezünk, eddig mindig megegyeztünk.

Két hír csak ide kapcsolódik. Tegnap, amikor böngésztem az MTI-t, Berlinben a rendőrségnek fel kellett oszlatnia egy palesztinbarát tüntetést, több ezren vettek részt, erőszakba torkollott, 57 embert előállítottak. Néhány nappal korábban: önvédelmi oktatáson vehetnek részt európai rabbik Hollandiában, annyit romlott a biztonsági helyzet egész Nyugat-Európában, hogy nem mernek kimenni a rabbik az utcára. Tehát amiről beszélünk, az itt van a gyakorlatban, és óriási mázli, hogy Magyarországon nem ezzel szembesülünk, csak akkor, hogyha, mondjuk, előhozzuk a tíz évvel ezelőtti Keleti pályaudvarnál készült képeket.

Igen. Talán ide kapcsolódik az a hír is, ami két-három napos, hogy Macron elnök úr bejelentette, hogy szeptemberben az ENSZ közgyűlésén Franciaország elismeri a palesztin államot. Ezt azért hozom most ide, mert a migrációnak két dimenziója van.

Én örülök, ha komoly dolgokról is beszélünk.

Van az első, amiről beszéltünk: terror, bűnözés, ellakják tőled az országot, észre sem veszed, oda az otthonosságod. Ez történik Nyugat-Európában. De van, amikor a demokrácia találkozik össze a migrációval, és annak olyan következményei vannak, amikről keveset szoktunk gondolkodni. Most tegyük is félre a francia elnököt. Amikor a demokrácia összetalálkozik a migrációval, az azt jelenti, hogy beengedted a migránsokat, már azzal valamilyen jogot adtál nekik, minél hosszabb ideig tartózkodnak az országodban, annál több jogot adsz nekik, a végén megkapják az állampolgárságot is: szavazópolgárokká válnak. És hogyha a muszlim szavazóknak az aránya, illetve száma egy nyugat-európai országban nagyobb, mint a zsidó szavazóknak a száma, akkor az a kormány bizony palesztinbarát és iszlámbarát politikát fog folytatni.

Úgy jön ki a matek.

Úgy jön ki a matek. Ez a demokrácia. És akkor a zsidók pakolhatnak, és ez történik most. Számos nyugat-európai országban ez történik. Franciaországban is. Vannak statisztikáim arról, hogy melyik országban hány ezerrel, tízezerrel csökkent a zsidó származású állampolgárok száma, és mentek el más országokba. Egész Európa szenved ettől.

Van kiforrott magyar álláspont az önálló palesztin állam elismerésével kapcsolatban?

Hogyne, ugye, önálló palesztin államról akkor beszélünk, amikor két államot képzelünk el egymás mellett. Két állam, amely elfogadja a másikat, és egymás mellett él. De ma egy sincs ebből, mert Izrael nem akar kétállami megoldást. Amíg egy sincs, addig nincs miről beszélni. Tehát én azt gondolom, hogy a kétállami megoldás napirenden tartása akadályozza azokat a megállapodásokat, amelyeket el lehetne érni. Ez egy olyan illúziónak a napirenden tartása, amely az együttműködést a mai állapotok mellett csökkenti vagy kizárja. Tehát én ezzel óvatos vagyok.

De ez bejött megint, és ez is azt erősíti, mint téma, hogy oké, hogy még egy hónap hátra van a nyárból, és akkor nagyjából ezzel zárjuk le a beszélgetést, oké, hogy még egy hónap hátra van a nyárból, nagyon jó, hogy el tudunk menni nyaralni, vagy sokan el tudnak menni nyaralni, de nem lehet hátradőlni, mert forró ez a nyár, politikai, biztonsági és mindenféle szempontból.

Én is úgy szoktam, ha már szabad erre személyes módon válaszolnom, én úgy szoktam elmenni nyaralni, hogy inkább ezt a július végét, augusztus elejét választom, ha van erre lehetőségem. De most olyan nyár van, hogy majd augusztus második felében, a 20-ai ünnepségek után, talán egy-két napot előtte is, de mindenképpen csak augusztus második felében, akkor ugyanis elmennek a brüsszeli bürokraták is szabadságra, és akkor abban reménykedem, hogy a nyomás és a forróság a politikában és a politikára alábbhagy, és akkor én is el tudok menni néhány napra. Tehát valóban, ma egész egyszerűen, ha akarnék sem engedhetném meg magamnak, hogy elmenjek szabadságra, mert valóban ez a nyár más. Ez egy forró nyár. Hosszú, forró nyár.

Még egy gegecske a végén.

Nos?

Nem is tudom, hogy miért jött velem szembe Korózs Lajos bejegyzése.

Óh!

Az MSZP elnökhelyettese?

Hát már nem is tudjuk.

MSZP még van, ebből kiderül. Ugye, a digitális polgári körökről posztolt a hétvégén, nevet, kacarászik, nem tudott már Orbán Viktor mit kitalálni, mert már nincs neki sok hátra. „Hétfőn osztják a Nokia telefonokat a polgári kör tagjainak” – jelenti be. És gondolom, a Nokia 1011 még ilyen nyomógombos lehet, tehát magyarul kinevet mindenkit, aki úgy érzi, hogy érdemes csatlakoznia egy országépítő közösséghez.

Nézze…

És sok hasonló üzenet volt, vagy megjegyzés, poszt volt…

Nyilván nem ismerhetek mindenkit az internet világában, de Korózs Lajos urat ismerem, mert képviselőtársam. Én szívesen beszélgetek vele komoly dolgokról, de a kiindulópontja ennek a beszélgetésnek mégiscsak az, hogy ő a baloldalon van, amely éppen eltűnőfélben van, fölszárad, mint a reggeli harmat. Tehát az ő helyében én nem egy kétharmaddal rendelkező, a választásra esélyesként fölfutó jobboldal nemzeti érzelmű közösségébe törölgetném a lábam, meg velük gúnyolódnék, hanem esetleg gondolkodhatnék azon, hogy mi lett az én közösségemmel. Mert lehet, hogy pont ez a gunyoros hangnem meg ez a hozzáállás vezetett oda, hogy a baloldal Magyarországon lassan eltűnik a térképről. Tehát: hajrá, Korózs Lajos! Sok sikert!

Kérdezik itt a kollégák, hogy marad-e még nyolc perce, hogy a teljes 60 percet kitöltsük.

Persze! Ha már eljöttünk…

Akkor tudok én még itt témákkal szolgálni. A Harcosok Órájának az is feladata lenne, hogy a jó híreket is, a pozitív híreket is felhangosítsuk. Ugye, most is itt beszéltünk szerencsére egy kommentnek hála a 3 százalékos hitelről. Ön Tusványoson is sorolta azokat a fiatalokat, családokat és idősebbeket is érintő intézkedéseket, amelyekkel segíti a magyar kormány az itt élőknek a mindennapjait. És hozzám is befut személyes megbeszéléseken is, vagy személyes találkozókon is sokszor megkapom egyébként kormánypárti szavazóktól, hogy miért nem beszél többet akár Ön, akár a kormányzatnak a politikusai arról, hogy mi minden történt, mi minden pozitív dolog történt az elmúlt tizenöt évben? Még azzal együtt is, hogy COVID volt, vagy háború van, hogy rengeteg baj van.

Van egy furcsa mondat a politikában, ami úgy hangzik, hogy ami van, az nincs. Ami azt akarja jelenteni, hogy ami már megtörtént, ami már jó hírként ismert, az már nem is érdekli az embereket, vagy annak nem tulajdonítanak politikai jelentőséget. Tehát az, hogy az utak megépülnek, a hidak működnek, hogy van családtámogatási rendszer, persze van, tehát az már nem minősül politikai teljesítménynek. Ezért nagyon észnél kell lennie egy politikusnak, hogy mennyit akar beszélni a van-ról, amit egyébként már a múlthoz sorolnak az emberek, és mennyit akar beszélni a tervekről. Nehéz ügy. Mert ugyanakkor meg ha nincs mögötted teljesítmény, akkor mire kéred a bizalmat? Tehát ez egy bonyolult játszma. Én azt remélem, hogy lesz majd olyan polgári kör, mondjuk, ha ráérnék, és alapíthatnék egy ilyet, akkor alapítanék egy ilyen büszkeség polgári kört, ami azzal foglalkozik egyébként, hogy bemutatja, ugye, a modern informatikai eszközöket is fölhasználva, hogy mi minden történt ebben az országban, amire büszkék lehetünk. Nem a kormányról csinálnék ilyet, mert a kormány egy másik dolog, hanem a hazáról, az országról. Mégis: olyan nincs, hogy a kormány sikertelen, az ország meg sikeres. Vagy hogy az ország sikeres, a kormány meg sikertelen. Tehát ez egy egység. Tehát együtt vagyunk sikeresek, vagy együtt vagyunk sikertelenek. Amikor rossz kormányunk volt, akkor az egész ország sikertelen volt. Most tudnék mondani időszakokat és neveket. Tehát szerintem jó lenne, hogyha több szó lenne, több szó esnék arról, amire büszkék lehetünk, de ez aligha várható a politikusoktól, akiknek sokkal inkább a kihívásokkal, a bajjal, a nehézséggel és nem a már elért eredményekkel kell foglalkozniuk. Ezért én úgy szoktam ezt a magam számára lefordítani, hogy mi is a jó hír.

Mondok egy példát…

Tehát ha azt akarod elmondani, hogy a kormányod jól dolgozott, és elért valamit, na, ez a kutyát sem fogja érdekelni. Ellenben, ha azt mondod, hogy emberek, hoztunk néhány döntést, ami kinyit számotokra lehetőséget. Itt van például az Otthon Start, de van más is. Adómentesség élethosszig azoknak a hölgyeknek, akik legalább két gyermeket vállaltak. Ez egy lehetőség, ami ki van nyitva. Fuss, rajta, a tied, próbálkozz! Tehát ha így beszélsz a dolgokról, hogy valójában nem magadról beszélsz, hanem az emberekről, az esélyről, amit létrehozol a számukra, akkor hirtelen a jó hírt befogadják. De ha arról kezdesz beszélni, hogy a kormány ezt is, azt is megcsinálta, már záródik a fül. Ilyen a modern politika.

Beszélgettem egy nálam fiatalabb édesapával, akinek most megy iskolába, elsőbe a legidősebb gyereke. Nem is emlékezett rá, hogy régebben fizetni kellett a tankönyvekért.

Hogyne!

Olyan természetes az ingyenes tankönyv…

Persze. Meg az ingyenes étkezés.

…hogy nem is tudja. Nem is emlékszik a 25 év alatti fiatal, hogy néhány évvel ezelőtt, amikor ő még nem volt a munkaerőpiacon, akkor szja-t kellett fizetni a fiataloknak.

De ez egy ilyen szakma. Bizonyos szempontból igazságtalan, de nem baj, mert nem az a fontos, hogy a politika fair legyen a politikusoknak, hanem hogy jó legyen az embereknek. Tehát én azt, hogy elfelejtik, nem tartják számon, nem tekintik teljesítménynek, ami már megvan, azt tekinthetném akár fájdalmas igazságtalanságnak is, de nem annak tekintem, hanem inspirációnak, ami arról szól, hogy kisfiam, hagyd abba az arról való beszélgetést, prédikálást, hogy milyen jól csináltátok. Arról beszélj, hogy mi van előttünk. Ez a gyúanyag, ez a motor, motorerő, dinamika, ami viszi előre a politikát. Igazságtalannak is tűnhet, ha az én székemből nézzük, de ha az ország szempontjából nézzük, nem baj, hogy így van.

Talán annyit megtehetünk, vagy fellibbenthet akár a politika is, mi itt a Harcosok Órájában biztos megcsináljuk majd, hogy arra felhívjuk a figyelmet, hogy mit veszíthet az, aki…

Na, ez már egy komolyabb dolog.

…mit veszíthet az, aki azt mondja, hogy jöjjön egy másik kormány. Nem érdekel, hogy, mondjuk, mit csinálnak az adórendszerrel, lesz-e megint többkulcsos szja, nem érdekli, hogy eltörlik-e a gyerekek után járó adókedvezményeket.

Igen.

Ott van a Tisza Pártnak az LMBTQ-barát ideológusa, aki azt mondja, hogy igazságtalan a gyerekek után járó családi adókedvezmény.

Persze. Ugye, én Budán lakom, elképedve nézem, megmondom őszintén. Budán rosszul áll a szénánk, rengeteg a jómódú ember. És valahogy nem jut eszükbe, vagy nem fontos, hogyha nem polgári kormány van, ők pillanatok alatt kétszer-háromszor annyi adót fognak fizetni, mint most? Meg még ha jól hallom, majd fizetnek vagyonadót is. Ott vannak azok a házak, amikben laknak. Azok után olyan vagyonadót fognak fizetni, hogy belelilulnak. Tehát remélem, hogy a választás előtt majd lesz néhány olyan hét, amikor a harci kürtök zaja alábbhagy, vagy az emberek ki tudják vonni magukat ez alól, és osztanak, szoroznak és számolnak. Nagyon sok veszítenivalójuk van. Ha nem ez a gazdasági rendszer lenne, mint ami most van, akkor a családosok nagy bajban lennének, a saját otthon lehetőségéről szó sem lehetne, a minimálbér nem itt lenne, és a középosztály pedig olyan terheket viselne, mint a Gyurcsány-kormány alatt. Mert ugyan mindig arról beszél az ellenzék, hogy majd a gazdagok fognak fizetni, ezt csinálták a Gyurcsányék is, de a vége, a valóság mindig az, hogy a polgárok, a középosztály fizet, ott a nagy tömeg, onnan lehet beszedni a sok pénzt. Tehát nem szabad fölülni azoknak a szirénhangoknak, hogy majd a gazdagokat jól megvámoljuk, és akkor minden jó lesz. Nem, a végén nem a gazdagok fognak fizetni, akik egyébként is meg tudják magukat védeni ezzel szemben mindenhol a világon, hanem a középosztály. Ezen érdemes gondolkodni, csak most még messze van a választás, talán ez túl komoly és túl nehéz téma.

Messze van?

Nyolc hónap.

És addig még dolgozni is kell. Ugye, szokta mondani, hogy mennyit. A munkaidejének hány százalékát tölti kampányelőkészítéssel?

Most úgy állok, hogy 10 százalékot foglalkozom kampányügyekkel és 90 százalékot kormányzással, és ahogy megyünk előre, ez módosulni fog, és a végén az arány pontosan megfordul.

Akkor most itt volt egy órát, akkor még kilenc órát…

Kormányozhatok, igen.

…kormányzással kell foglalkozni. Nagyon szépen köszönöm, hogy eljött!

Köszönöm, hogy itt lehettem.

Remélem, hogy jön még ide, a Harcosok Órájába. Az biztos, hogy mi mostantól hétfőtől csütörtökig mindig, de hogyha izgalmas időszak lesz, akár más napokon is és más napszakban is itt leszünk élőben a Facebookon és a YouTube-on. Jöhetnek a kommentek, reagálunk majd azokra is. Holnap reggel fél 8-tól folytatjuk. Nagyon szépen köszönjük a figyelmet! Köszönöm szépen!

Köszönöm, hogy itt lehettem.

(Miniszterelnöki Kabinetiroda)