Jó napot kívánok mindenkinek!

Örülök, hogy ismét itt lehetek Önök között. Nyilván mindenkit az érdekel, hogy miről fogok beszélni. Engem is. Nyilvánvalóan mindenkit leginkább ez érdekel, úgy hívják, hogy „Győzelmi terv 2026.” Ez az, ami a nyáron elkészült, és nyilván leginkább azért vagyunk együtt, hogy erről vagy erről is beszéljek. Azonban az idei nem olyan találkozó, mint azt az előző években ezt megszokhattuk, aminek az az oka, hogy most mindenki lát és hall bennünket, ami nem változtat azon, amiről beszélni akarunk, és amit mondani akarunk, de változtat a hogyanon, tehát a legjobb részei a korábbi kötcsei beszédeknek idén elmaradnak. Csipkelődés, kiszólás, mindenfajta trollkodás, amit egyébként a kötcsei piknik a sajátjának tudhatott, jelzem tisztelettel, be van tiltva, tekintettel arra, hogy most élőben vagyunk, és ez nemcsak komolyságot, hanem óvatosságot is igényel mindannyiunktól. Vigyázni kell a szavainkra. De ettől még a mostani kötcsei évadnyitó is egy politikai évadnyitó. Nyilvánossá tettük, valljuk be, leginkább az ellenfeleink miatt tettük nyilvánossá. Nem azért, mintha bárkinek módja volna arra, hogy bármire rákényszerítsen bennünket, hanem egész’ egyszerűen azért, mert az ellenfeleink legyártották az előttünk álló politikai évad két legfontosabb mondatát. „Nem mondhatom el, amit gondolok, mert elveszítjük a választást” – hangzott az egyik mondat. És: „Nem beszélhetünk róla, de a választás után mindent lehet.” Ezzel a titkosságot és a titkolózást bevezették ebbe a politikai évadba az ellenfeleink, és nekünk egyetlen válaszunk lehet erre: a nyíltság. Nyílt lapokkal játszunk. Mi azt gondoljuk, hogy az járkál a félhomályban meg a sötétben, akinek rossz szándékai vannak. Miután nekünk meg csak jó szándékaink vannak, ezért az idén mi egy teljesen nyílt kötcsei pikniket rendeztünk. Lehetünk büszkék arra, hogy mi mindig azt csináltuk, amit mondtunk, és amit mondtunk, azt meg megcsináltuk. És ehhez tartani akarjuk magunkat a jövőben is. Csak azért, hogy fölfrissítsem az emlékezetünket, megígértük, hogy az IMF-et hazaküldjük: otthon vannak, egymillió munkahelyet ígértünk, migránsmentes Magyarországot ígértünk, megígértük, hogy kimaradunk a háborúból, hogy megvédjük a gyerekeinket, hogy támogatni fogjuk a családokat, hogy csökkentjük az adókat, és azt is megígértük, hogy visszaadjuk a tizenharmadik havi nyugdíjat. És amit mondtunk, azt mind meg is csináltuk. Ebből épül föl az, ami a politika lényegét adja, és a politikában a legfontosabb dolog a bizalom. És ezért, nem másért, hanem a belénk vetett bizalom, a megdolgozott, illetve megszolgált bizalom miatt nyertük és nyerjük sorban a választásokat.

Én úgy látom, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy az előttünk álló választásnak is ez lesz a kulcsa. Arról szól majd a választás, kiben lehet megbízni. Az ellenfelünk teljes bizalomvesztésben van. Gyurcsányéknak több eszük volt, ugyanis ők a választás után mondták el, hogy átverték az embereket, a Tisza meg a választás előtt mondta el, hogy át fogják verni az embereket. Azt is mondhatnám, hogy ezüsttálcán kínálják fel nekünk a saját fejüket. Hát, ha fölkínálják, ez egy polgári közösség, fogadjuk el! A bizalomvesztésnek következményei vannak a politikában, nemcsak a végeredményt tekintve, hanem a politika folyamatában is, mert milyen politikai lehetősége marad annak, aki elvesztette a bizalmat? Aki elvesztette a bizalmat, annak egy szavát sem hiszik el. Akkor mi marad? Akkor marad a balhé, marad a provokáció, így születik meg nemcsak Magyarországon, máshol is, a bizalomvesztett pártok így hozzák létre a balhépolitikát. Ezt látjuk itt a mai napon is. Mi történik? Magyarország mégiscsak 93 ezer négyzetkilométer, és hogy, hogy nem, egyetlen alkalmas falu van ebben az országban, ahol a Tisza össze tud jönni, és gyűlést tarthat a sajátjainak. Azon a helyen, ahol mindig mi vagyunk, és minden évben előre bejelentett időpontban találkozunk. Miért jönnek ide? Azért jönnek ide, mert amit mondanak, azt már senki sem hiszi el. De ha idejönnek, akkor lesz feszültség, konfliktus, lesz balhé. Ez maradt nekik, erre kell fölkészülnünk, ebből áll az ő politikájuk a következő hét hónapban. Ezt nevezhetjük kiskakas-politikának. A kiskakas-politikának három ismérve van, ezt most tanultuk meg a politikai rendszerelmélet keretében. A kiskakas-politika lényege, hogy ott kakaskodás van: mellkidüllesztés, nagyotmondás. A kiskakas-politikának az is fontos eleme, hogy ott mindig a kiskakas áll a világegyetem középpontjában, és azt gondolja, hogy ha nem kukorékol, akkor nem kel fel a Nap. De a legszebb a kiskakas-politikában a harmadik ismérve, ez pedig az, hogy a kiskakasból sohasem lesz nagykakas.

Miről fogok beszélni? Engem is ez izgat. Chuck Norisszal szólva: mindenről is. És miután mindenről is beszélni fogok, ezért hosszabb is lesz a szokásosnál. Fölhívja a székely asszony a lányát, hogy’ ment a szülés? A lány azt mondja, jól ment, de az egész napot oda kellett szánni. Nos, az egész napot ma nem tudjuk odaszánni az én beszédemre, leginkább azért, mert a feleségemmel ma ünnepeljük a 39. házassági évfordulónkat, és estére haza kell érnem. Ma ünnepeljük, tegnap lett volna, csak tegnap nemzeti kötelezettségnek kellett eleget tennem Dublinban, legalább ma este érjek haza.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Miről beszéltünk tavaly? Tavaly alapvetően szellemi dolgokról beszéltünk. Ezt most fölidézem, ha megengedik. Tavaly fölállítottunk egy tézist, ami úgy hangzott, hogy az, amit mi nyugati civilizációnak hívunk, többé nem Nyugat-Európában van, hanem csak Közép-Európában található meg, és a nyugati civilizációt csak Közép-Európa mentheti meg. Ez volt a tavalyi előadásunk tézise. Akkor elmondtuk azt is, hogy a Nyugat számunkra egy civilizáció, amelynek sajátosságát az adja, hogy a hit és az értelem egyedülálló módon fonódik össze, a nyugati világot az a gondolat tartja életben, hogy a hit és az értelem hozzásegítheti egymást az igazság megértéséhez, mert vannak dolgok, amiket csak ésszel, és vannak dolgok, amelyeket csak kinyilatkoztatással lehet megismerni. A cél, mondtuk, akárhogy is áll Nyugat-Európa, az, hogy nyilvánvaló, hogy nem térhetünk vissza a felvilágosodás előtti keresztény civilizációhoz, ez lehetetlen, de azt sem akarjuk, hogy az élő hitet és a keresztény hagyományrendszert kiiktassák az európai életből. Mert mi van most Nyugat-Európában? – tettük föl a kérdést tavaly. Nyugat-Európában megrendültek a nyugati civilizáció filozófiai alapjai. Fölépítettek egy új hatalmi rendszert, egy liberális civilizációt, és ebből a liberális civilizációból többé már nyugati civilizációt csinálni Nyugat-Európában nem lehetséges. Két okból. Egyfelől azért, mert a liberális civilizáció olyan erős hatalmi gépezetet épített föl, amely ebben a pillanatban megdönthetetlennek látszik, másfelől eközben előrehaladt a párhuzamos társadalmak kiépülése, hogy udvariasan fogalmazzak, ha nyersebben, akkor azt mondanám, hogy Nyugat-Európa iszlamizációja. Ezért annak, amit nyugati civilizációnak, az ész és a hit sajátos összekapcsolódásaként értelmezünk, nincs többé helye Nyugat-Európában. Közép-Európában még van, és mint Közép-Európa leginkább cselekvőképes kormánya és politikai rendszere, itt nekünk, magyaroknak a nyugati civilizáció közép-európai életben tartásában van a napi politikán túli küldetésünk, amelyet tudunk, ismerünk, és büszkén vállalunk is. Miután ezt tavaly mind megbeszéltük, ezért idén már nem kell ehhez hasonló szellemi természetű dolgokról beszélnünk, de kell azért beszélnünk távlatokról, politikai és világpolitikai távlatokról azért, hogy el tudjuk helyezni az aktuális politikát a megfelelő idő- és tértávlatban. Ezért az előadásom első részében reflektorral megyünk, nagy összefüggéseket próbálok felvázolni, ahogy a székely testvérek mondanák: hosszú fénnyel, a második részében az előadásomnak pedig országúti, tompított fénnyel megyünk, ide, a kerekeink elé fogunk világítani, hogy ki tudjuk kerülni a kátyúkat: ekkor beszélek majd a magyar helyzetről.

Tavaly számos kérdést hagytunk nyitva a kötcsei találkozó beszélgetéseinek során. A 2025-ös évben az ott nyitva hagyott kérdések szinte mindegyikére megkaptuk a válaszokat. És a tavaly ilyenkor megfogalmazott feltételezéseink nagy részét is igazolták a történések. Fölidézem őket. Lesz-e új amerikai elnök és politika? 2024 szeptemberében vagyunk még. Lett. Lesz-e új német kormány? Lett. Kikászálódik-e Franciaország a kormányválságok örvényéből? Nem. Lesz-e hatalmi átrendeződés vagy legalábbis kiegyenlítődés Lengyelországban? Lett. Visszatérhet-e és újra föltámadhat-e a V4? Igen. Lesz-e orosz katonai győzelem? – kérdeztük tavaly. Lett. Kérdeztük tavaly: felosztják-e Ukrajnát? Igen. Tovább erősödik-e a BRICS nevű országcsoport? Ha látták a pekingi találkozót, akkor ismerik a választ: igen. És sikerül-e megoldani az unió alapdilemmáját, amit az euró testesít meg? Nem. Ezek voltak a kérdések, ezeket a válaszokat kaptuk.

Bővebben. Az Egyesült Államokban új elnök van, de ami ennél fontosabb, új politikai, nemzetközi és geopolitikai stratégia is van. Amit az amerikaiak ma csinálnak, amögött az az egyszerű fölismerés húzódik meg, hogy a globális kereskedelmi rend fennmaradása esetén, ahogyan mi azt eddig ismertük, és az elmúlt harminc-negyven évben megtapasztaltuk, tehát ha ez a globális kereskedelmi rend fennmarad, akkor az Egyesült Államok riválisai jobban fognak erősödni, mint az Egyesült Államok. El fognak mellette menni. Ez a fölismerés adja mindannak a magyarázatát, amit Trump elnök úrtól látunk. Egy új amerikai stratégia van, egy teljesen új amerikai politika jelent meg, aminek talán a lényege, hogy a demokratákra jellemző globális világbéke, világdemokrácia, demokráciaexport álmodozás helyett az amerikaiak szembenéznek a tényekkel. Ezek a tények nem túl vidám dolgok amerikai nézőpontból. Az első dolog, amivel szembenéznek, és beismerték, hogy létező tény az, hogy Kínának behozhatatlan demográfiai előnye van, Kínának növekvő technológiai előnye van, Kínának növekvő tőkeelőnye van, Kínának csökkenő katonai hátránya van, kínai beszállítók nélkül nem működik az Egyesült Államok gazdasága, s az idő előrehaladtával a kínaiak egyre inkább hitelezői pozícióba kerülnek a nyugati világ országaival szemben. Ez a realitás.

A Kína utáni következő realitás, amivel szembenéztek az amerikaiak, úgy hangzik, hogy Oroszország a háborút megnyerte. Csapatok, szárazföldi csapatok, százezres nagyságrendű, szárazföldi csapatok bevetése nélkül az orosz győzelem visszafordíthatatlan. Márpedig csapatokat nem akarnak küldeni. Azt is belátják, azt a tényt is beismeri az amerikai stratégia, hogy Oroszországgal ugyan üzletet kötni lehetséges, de Kínáról a következő évtizedekben az oroszokat nem lehet leválasztani. Szembe kell néznie az Egyesült Államoknak azzal a ténnyel, hogy térvesztésben van a csendes-óceáni térségben. Itt ez a misztikus 200 mérföld. 200 mérföld az a távolság, ameddig kizárólagos kereskedelmi jogaid vannak a saját partodtól befelé a tenger irányába, és a kínaiak semmi mást nem csinálnak jelen pillanatban, minden, amit hallanak, Tajvan is csak erről szól, hogy olyan katonai képességeket fejlesztenek, hogy ebből a 200 mérföldes sávból ki tudják nyomni az azon belül állomásozó vagy ott időnként föltűnő amerikai katonai erőket. Ez a játszma lényege, mert ha az Egyesült Államok veszít a csendes-óceáni, ázsiai térségben, akkor veszít globálisan is. Amerikának vannak szövetségesei ebben a térségben: Tajvan, Japán, Dél-Korea, Vietnam, Fülöp-szigetek, de az a veszély folyamatosan erősödik, hogy Kína katonai beavatkozás nélkül ezeket az országokat lassan, de biztosan integrálja a saját gazdaságába, és ezzel megelőzi ott is az Egyesült Államokat.

A harmadik tény, amivel szembenéz az Egyesült Államok új politikája, pedig az, hogy az Európai Unió gyenge, és az is marad. Ezek a tények, amikre épül mindaz, amit látunk.

Mi a válasz, amit adnak, illetve kapunk ezekből a tényekből kiindulva? Az első, hogy Amerikának haza kell mennie, és erőforrásokat kell gyűjtenie. Minden, amit látunk, erről szól. Önellátás az energiában, önellátás a nyersanyagok tekintetében, befektetők hazacsábítása, sőt hazakényszerítése, és vámok, vámok, vámok. A kereskedelmi deficitek, Amerika rovására fönnálló deficitek csökkentése, még több pénznek a begyűjtése. Vagyis az Egyesült Államok ma szétbontja azt a globális gazdaságot, amiben leéltük az életünket, és regionális gazdasági térségek jönnek létre az egész világban. Az amerikai stratégiának az is lényege, hogy a demokráciaexport be van fejezve. Nem akarnak kioktatni senkit. Nem akarják megmondani, milyen a jó politikai rendszer. Mindenkinek van saját kultúrája, működtessen olyat, amilyet akar. De visszatérnek a nagyhatalmi politikához. Az ő magatartásukat többé nem nemzetközi szabályok befolyásolják. Nem úgy képzelik a világot, aminek vannak nemzetközi szabályai, melyeket mindenki betart, hanem úgy képzelik el a világot, amelyben vannak szereplők, hatalmak, erők, befolyások, képességek, erőkivetési képesség, nagyhatalmi erőkivetítési képesség, és az erőt használni kell. Ezt hívjuk nagyhatalmi politikának. Ide tért vissza a világ.

Ha ezek után megnézzük, hogy mi történik Európában, akkor azt tudom Önöknek mondani, kitekintve 2025-re, vannak kérdéseink, már tavaly is voltak, és 2025 részben már adott válaszokat, és a következő hónapokban még ad majd válaszokat az Európára vonatkozó kérdésekre. A legfontosabb kérdés, hogy talpra áll-e az európai gazdaság? Egyenes adásban vagyunk, én azt mondom, hogy aligha. Németországban a jóléti állam végét az új kancellár a napokban deklarálta, de nincs semmilyen bemutatott, új, versenyképes modell. Franciaországban folyamatosak a kormányválságok, éppen holnap lesz bizalmi szavazás a kormánnyal szemben, illetve bizalmatlansági szavazás a kormánnyal szemben, és közben a francia államadósság megközelíti a nemzeti össztermékük 120 százalékát, a II. világháború óta nem voltak olyan magasak az adósságszintek, mint most. Lengyelországban a liberális elnyomás a végéhez közeledik, új elnök van, hatalmi egyensúlyt képez, és saját politikát folytat. És itt van a V4, amelyet német vezetéssel sikerült szétverni lengyel és cseh közreműködéssel az elmúlt két-három évben. Lengyelországban új elnök van, aki V4-et akar, Csehországban Babiš ante portas, Csehország nyugati kalandjának könnyen lehet, hogy vége lesz, és októberben visszatérnek az erős közép-európai gazdaságépítés programjához.

Itt van előttünk kérdésként, illetve lassacskán már válaszok sorozataként a háború kérdése, a háború végkifejlete. Megkaptuk azt a választ, hogy először is az oroszok elnöke a helyén marad. Mindenkit szeretnék emlékeztetni, hogy a háború elején egy Biden nevű amerikai elnök, akire talán még emlékszünk, elbattyogott Varsóba, és mondott egy beszédet, most angolul fogom mondani a hitelesség kedvéért, de úgy hangzott, hogy: „Putin must fail,” ami azt jelenti, hogy Putyinnak meg kell buknia. Nem legyőzzük, vagy háború, meg kell buknia. Az amerikaiak nyíltan meghirdették, hogy Oroszországban egy másik politikai rezsimet akarnak létrehozni. Ebből jött az a helyzet, amiben most vagyunk, hogy az Európai Unió finanszírozza a háborút, Oroszország is finanszírozza a háborút, kettőnk között zajlik egy finanszírozási verseny, amelyben jelen pillanatban az oroszok nyerésre állnak. Ez a helyzet őket meggyengíti, mi meg belerokkanunk.

Ukrajnát felosztják. Az volt a kérdés, mi lesz Ukrajna sorsa? – egy évvel ezelőtt erről beszéltünk. Ma, ha a fejleményeket nézzük, és hideg fejjel értjük meg, ami ott történik, azt kell mondanunk, hogy Ukrajnát éppen most osztják fel. A háború előtt Ukrajnának egy nagyon világos helyzete volt; egy ütközőállamként létezett, amelyben 50 százalék befolyást gyakoroltak az oroszok, 50 százalékot meg a nyugatiak, erről időnként vita volt, ilyen kormány jött, amolyan ment, de senki nem kérdőjelezte meg azt, hogy Ukrajna egy, a Nyugat és Oroszország között elhelyezkedő terület, egy ütközőállam, és mindenki akkor van biztonságban, hogyha nagyjából 50 százalék befolyása van az oroszoknak is meg a nyugatiaknak is. Ez volt a helyzet a háborúig. A háború következtében ez megbomlott. Hogy hogy’ történt pontosan, egy másik előadás témája lehetne. A lényeg az, hogy ez megbomlott. Ma elegánsan az európaiak biztonsági garanciákról beszélnek, de a biztonsági garancia valójában Ukrajna felosztását jelenti. Az első lépés már megtörtént, mert a nyugatiak elfogadták, hogy létezik orosz zóna, csak az a vita, hogy a Krímen túl ez két megye, négy megye, öt megye vagy hat megye, de arról már nincs szó, hogy az ne létezne. Egy orosz zóna már létrejött, ez Ukrajna körülbelül 20 százalékát tartalmazza. Ez már a múlt, erről már nem is nagyon van vita. Amiről vita van, hogy az orosz zóna határától hány kilométerre jöjjön létre egy demilitarizált zóna: 40 kilométer, 50, 100, 200? Nem tudjuk, ez most zajlik. Ez lesz a második zóna. Ukrajna felosztásának eredménye egy orosz zóna, egy demilitarizált zóna és végül majd egy nyugati zóna, aminek a körvonalairól és állapotairól most még nem tudunk semmi biztosat mondani, de láthatjuk, hogy Ukrajna három zónából álló területté alakul át.

Ezek után, a háború után beszéljünk arról, hogy’ fest Európa, illetve az Európai Unió jövője. Van egy alapszám. Hogyha meg akarjuk érteni, hogy most hol vagyunk, és el akarjuk helyezni ezt térben és történelmi folyamatokban, akkor van egy alapszám, amit mindenkinek javaslok, hogy próbáljon elrakni az emlékezetébe. A pénzügyi válság éve 2008 volt, 2008-2009, így emlegetjük. És amikor 2008-ban valaki ránézett a világgazdaságra, akkor azt látta, hogy a világ teljes gazdasági teljesítményének az Egyesült Államok 22,9 százalékát, mondjuk, 23 százalékát adta, az Európai Unió pedig 25,4 százalékát, kerekítsünk lefele: 23 versus 25. Mi voltunk a 25, az amerikaiak a 23. Ha ránézünk a 2025-ös világgazdaságra, akkor azt fogjuk látni, hogy a világ összteljesítményének az amerikaiak adják a 26,8 százalékát, mondjuk, 27 százalékát, és mi, európaiak a 17,6-ot. 2008-tól 2025-ig! Ez a történelmi idő, a történelmi folyamat, amiben mi, európaiak élünk. 2008-tól 2025-ig az amerikaiak megnövelték a világgazdaságban való részesedésüket 4 százalékkal, mi pedig elvesztettünk 8 százalékot. Ez jól mutatja, hogy nem szükségszerű, hogy ott legyünk, ahol most vagyunk. Hiszen 2008-ban még egy helyen voltunk az amerikaiakkal. Hogy nem ott vagyunk, mint az amerikaiak, az csak annak tudható be, hogy az európaiakat rosszul vezették. Ha ugyanolyan jól vezették volna, mint az amerikaiakat, akkor ott lennénk, ahol voltunk, vagyis nagyjából nyak-nyak, fej-fej az amerikaiakkal. Hogy ez nem így van, az kizárólag az elhibázott európai politikának köszönhető. És ezekre a tényekre alapozom azt a tézisemet, amit most megosztok Önökkel. Én azt gondolom, hogy az Európai Unió jelen pillanatban a szétfeslés és a széttagolódás állapotába lépett. És ha ez így megy tovább, márpedig erre van a nagyobb esély, akkor az Európai Unió története úgy vonul be a történelembe, mint egy nemes kísérlet lehangoló végeredménye. Az a helyzet, hogy az Európai Unió időszaka, létezésének periódusa, majd egy bizonyos történelmi távlatból az európai kontinens hanyatlásának és jelentéktelenné válásának korszakává válik, így fogjuk látni. Mi volt a cél? Mert nyilván nem ez volt a cél, amiért az Európai Uniót létrehoztuk. Amikor az Európai Uniót létrehoztuk, akkor a következő célokat tűztük ki. Először is, hogy az Európai Unió legyen egy világpolitikai és világgazdasági tényező. Még 2008-ban is a gazdasági számok ezt indokolták. A terv az volt, hogy létrehozzuk a világ legnagyobb szabadkereskedelmi övezetét. Ezt úgy írták le: Lisszabontól Vlagyivosztokig. Hogy magában foglalja Oroszországot, az Egyesült Királyságot, Törökországot, a Kaukázust meg a Balkánt. Ezt kellett volna fölépítenünk, de ez nem sikerült. Mi van helyette? Az Egyesült Királyság kilépett. Az oroszok elmentek, vagy benyomtuk a kínaiak karjai közé – most ez mindegy is –, de Kína oldalán van, és az a remény, hogy majd az oroszok meg a kínaiak között előbb-utóbb konfliktus jön létre, egy teljesen komolytalan, illuzórikus, délibábos remény, mert ha valaki ránéz az orosz gazdaság szerkezetére meg a kínaira, akkor azt fogja látni, hogy azok nem kompetitív, nem egymással versengő gazdaságszerkezetek, hanem komplementerek, a lehető legkönnyebben illeszkednek össze. Tehát itt az a remény, hogy majd az oroszok meg a kínaiak egymásnak mennek, és ez újra kinyitja Európa előtt a mozgásteret, ez teljes félreértése a két gazdaság szerkezetének. Akárhogy is, tehát Oroszországot nem tudtuk a magunk oldalán tartani, és a törököket is ott hagytuk ebben a szürke zónában, amiről most itt hosszabban nem kell beszélni. Miért nem sikerült a nagy európai terv? Miért nem sikerült Európát világpolitikai és világgazdasági tényezővé tenni? Erre egy nagyon egyszerű, szinte pofonegyszerű válasz adódik. Ugye, az Európai Unió harminc évvel ezelőtt még nem Európai Unió volt, hanem közös piac, csak közös piac. Az volt a gondolat, hogy ebből a közös piacból csináljunk egy gazdasági és politikai uniót. És ennek a gazdasági és politikai uniónak a létrehozására a kiválasztott eszköz, amivel ezt létre lehet hozni, az euró, vagyis a közös pénz volt. Előbb-utóbb mindenki bejön az euróba, lesz egy közös pénzünk. Ha van közös pénzünk, lesz közös költségvetésünk, ha van közös pénzünk, közös költségvetésünk, lesz közös államunk, az Európai Egyesült Államok, gazdasági és politikai unió. A probléma az, és azért bukott meg a mutatvány, mert miközben van közös monetáris politika, hiszen van közös pénz azoknak az országoknak, amelyek az euróhoz tartoznak, aközben nincs közös költségvetési politika. És bármit olvasok a világon, bármilyen közgazdászt olvasok, abban teljes egyetértés van, hogy olyan nem lehetséges, hogy van egy közös monetáris politikád, és nincs mögötte közös költségvetési politikád. Csak idő kérdése, mondja mindenki, aki ezzel a kérdéssel foglalkozik, hogy ez megreccsen, elroppan, elhasad, ez hosszú távon nem tud így maradni. Ebből pedig az következik, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy előttünk van a 2028-2035-ös európai uniós költségvetés megalkotásának feladata, és azt a tézist szeretném megfogalmazni, hogyha sikerül is elfogadni ezt a költségvetést, ami felől komoly kétségeink lehetnek, de ha sikerül is, akkor ez lesz az Európai Unió utolsó hétéves költségvetése. Itt a vége, fuss el véle, ha ez így folytatódik. Mindjárt beszélek arról, hogy kell-e ennek így folytatódnia. De ha ez így folytatódik, akkor még egy költségvetést – az ukrán ügy nagyon bezavart – talán össze tudunk rakni, de a rákövetkező, 2035 utáni költségvetés összerakását teljesen lehetetlennek látom. Ebből pedig az következik, hogy az eurózóna föl fog bomlani. Ez egy zavaros és költséges folyamat lesz.

Van e kiút? Most amiről én beszélek, az egy elméleti kiút. A politikában az elmélet nem haszontalan, mert jó esetben az szolgál a cselekvés iránytűjeként vagy szamárvezetőjeként. Tehát amiről én beszélek, nem arról szól, hogy van-e neki realitása, hanem arról, hogy intellektuálisan megoldható-e az a feladat, hogy az Európai Unió dacára a mostani helyzetének ne essen szét, hanem valamilyen formában együtt tudjon maradni. És erre azt az intellektuális választ tudjuk adni, hogy igen, ez nem lehetetlen. De ahhoz, hogy az unió ne essen szét, és ne ez legyen az utolsó költségvetése, az Európai Uniót alapjaiban újra kell szervezni, mert egyébként ma a szétfeszítő erők egyre gyarapodnak, az összetartó erők meg egyre fogynak. Egy átszervezéssel ezt meg lehet fordítani, a tagállamok többségét érdekeltté lehet tenni, hogy maradjon az unióban, és le lehet csökkenteni azoknak a számát, akik abban lesznek érdekeltek a következő tíz évben, hogy az unió szétessen. Ehhez egy nagyon komoly átszervezést kell végrehajtani. Az Európai Uniót át kell alakítani egy körkörös szerkezetté. Ez nem azonos a többsebességes Európával. A többsebességes Európa ugyanis azt jelenti, hogy egy kocsiban ülünk, egy sebváltónk van, csak különböző ütemben akarunk haladni, de a cél, amerre megyünk, az ugyanaz. Amiről én beszélek, nem ez. Én egy körkörös Európáról beszélek, aminek a legszélén helyezkednek el azok az országok, azok társulnak, akik csak két ügyben akarnak egymással együttműködni, többen nem, kettőben, de abban akarnak. Az egyik a katonai biztonság, a másik az energiabiztonság. Ezen a körön nyugodtan el tud helyezkedni Törökország, Egyesült Királyság, horribile dictu Ukrajna is. A második kör, ami szűkebb ennél, a közös piac. Azon országok csoportja, akik akarnak közös piacban lenni egymással. Többet akarnak, mint katonai és energetikai együttműködést, akarnak közös piacot, ahogy volt, és ahogy most is van. A harmadik kör azoknak az országoknak a köre, akik nemcsak közös piacot akarnak, hanem közös pénzt is akarnak. Akiknek van közös pénzük, eurózóna, következésképpen nekik mögötte lesz közös költségvetésük is. És ami még ezen belül negyedik körként helyezkedik el, azok az országok, akik nemcsak közös piacot és közös pénzt akarnak, hanem politikailag is össze akarják egymással hangolni az eszméiket, elveiket: gender, migráció, jogállami fölfogás, számos kérdés, ahol követni akarnak közösen bizonyos politikai elveket. És az interpretációja ezeknek az elveknek is azonos, és ezek kikényszeríthetők bíróság által. Energia és biztonság, közös piac, eurózóna, politikai unió. Ha át tudunk állni egy ilyen rendszerre, akkor az európai együttműködés nagy eszméje, amit nevezzünk Európai Uniónak, túlélheti a következő tíz évet, ha erre nem állunk át, hanem úgy megyünk, mint eddig, akkor az én tézisem az, hogy az utolsó költségvetést talán még megalkotjuk, de több már nem lesz, szétfeslik, szétbomlik az unió.

Miért nem ment tönkre Magyarország, miközben az európai gazdaság jól láthatóan tönkrement? Erre a kérdésre is érdemes talán valamennyi figyelmet fordítani. Erre az a válaszunk, Magyarország azért nem ment tönkre, mert időben, egészen pontosan 2010-ben, amikor megnyertük a választást kétharmaddal, a 2008-as pénzügyi válság csak két évre van, tehát két évvel a válság után, 2010-ben mi leváltunk az európai gazdasági modellről. Az európai gazdasági modell, ami magát jóléti államnak nevezi, valójában egy segélyalapú gazdaság. Mi erről leváltunk 2010-ben, és egy másik gazdaságot építettünk föl, amit munkaalapú gazdaságnak vagy munkaállamnak lehet nevezni. Látszólag nincs különbség, ha ránézek, a magyar gazdaság meg egy nyugat-európai gazdaság között, de ha a mélyszerkezetet nézem, alapvető különbségek vannak. Mintha két külön világban lennénk. Most föl fogom sorolni, hogy a mélyszerkezetek szintjén miben váltunk le az Európai Unió többi országáról. Először itt van a munkaerő-piaci szabályozás. A legrugalmasabb és legpiacbarátabb munkaerőpiaci szabályozás. Egészen más logikán alapszik, mint a nyugati. Azon az alapon nyugszik, hogy aki dolgozni akar, az hadd dolgozzon. A második a munkanélkülisegély-rendszer. A magyar munkanélkülisegély-rendszer egészen más, mint a nyugat-európai. Nemcsak azért, mert három hónapig tart, ott meg 9, 12, 18 hónapig, hanem amikor vége van, akkor nincs tovább. Közmunka van a végén. Nyugat-Európában ez elgondolhatatlan. Az adórendszerünk radikálisan más, mint a nyugatiaké, az adórendszerekről szóló mostani vita ide vezet vissza. Nekünk egy egykulcsos adórendszerünk van. Sehol máshol! Mindenhol progresszív. A családtámogatási rendszerünk. Ugyan mi is családtámogatásnak hívjuk meg a nyugatiak is, de ez két különböző dolog, ugyanis ők alanyi jogon adják. Mi meg a családtámogatások tekintélyes részét a magyar társadalom szerkezeti sajátosságai miatt munkához kötötten adjuk. Aki dolgozik, ott van jelentősebb családtámogatás. Ugyanez van az örökösödésnél. Nincs Magyarországon örökösödési adó, majdnem mindenhol van. Azért nincs, mert a magyar fölfogás szerint az, ami van, nem a tied, hanem a családodé. Abban mindenkinek benne van a munkája. A nagyszülőké, a szülőké, a tied, mindenkié. Egyszer már leadóztak, miért kéne még egyszer? Hiszen az a családé. Ez Nyugat-Európában elgondolhatatlan. Tranzakciós illeték. A tranzakciós illeték Matolcsynak egy olyan újítása, amit most már egy-két ország próbál átvenni, de filozófiailag elgondolhatatlan volt, mert ez nem más, mint a pénz áfája. Nálunk ez van, sőt azt gondoljuk, hogy helyes, hogy a pénznek van áfája. Szektorális adók. Föltünedezik Nyugaton, de nem szubsztanciális része a gazdasági rendszernek. Nálunk bizonyos szektorok szektorális adója lényegi eleme az adórendszernek. Rezsicsökkentésre épülő energiarendszer. Hát csak itt van! Talán a bulgárok próbálkoznak valami hasonlóval, de Nyugat-Európában nem létezik a rezsicsökkentés mértékét, a háztartások költésének a szintjét első helyre tevő energiapolitika. Ott mindenhol a profit és a megtérülés van az első helyen. Kifektetés-támogatás. Szinte nincs Európában olyan ország, aki azért adna pénzt a vállalkozóinak, hogy fektessenek ki olyan térségekbe, ami egyébként az adott országnak fontos. Nálunk működik egy ilyen rendszer. Otthonteremtés. A legtöbb nyugat-európai országban a gyors, kifizethető bérlakáshoz juttatás áll a középpontban. Nálunk ez a vita is most zajlik. A saját otthon. A magyar ember akkor érzi magát biztonságban, ha saját fedél van a feje fölött, van saját otthona. És amit most csinálunk, az utolsó elem, ami aztán teljesen leválaszt bennünket a nyugat-európai gazdaságról, a nők egzisztenciális biztonsága, vagyis függetlensége. Ha szültél két gyereket, életed végéig nem fizetsz személyi jövedelemadót. Egy óriási biztonságot ad, ilyen nincs sehol Nyugat-Európában. Csak annyit akartam mondani Önöknek, hogy ezek a különbségek nem felszíni különbségek, ezek lényegi, mélyszerkezeti különbségek. És miközben ők tönkrementek, és a gazdasági teljesítményük csökkent a pénzügyi válság után, Magyarország azért nem ment tönkre, sőt növelte a gazdasági teljesítményét, mert 2010-ben, két-három év nehéz munkájának eredményeképpen egy mélyszerkezeti átalakítást, egy, a nyugatitól teljesen különböző magyar gazdasági modellt hoztunk létre, ami a választási eredményekből jól láthatóan egyébként az emberek számára elfogadható és támogatható. Úgy is leírhatnám a magyar gazdasági rendszert, hogy kell, hogy a vajból a kenyér szélére is jusson. És a magyar gazdasági rendszer ilyen.

Mivel próbálkozik most az unió? Az unió nem azzal próbálkozik, amit mi javaslunk nekik; ez a négy koncentrikus körre átszervezendő Európai Unió. Az Európai Unió ma azon dolgozik, hogy megpróbálja megmenteni az Európai Uniónak azt a formáját, amely jelenleg létezik. Egy utolsó, szerintem kétségbeesett kísérletet látunk. Ennek a neve: közös eladósodás. Még mielőtt szétesne az unió, mindenkit be akarnak rántani egy nagy közös adósságba, mert onnantól kezdve nem tud szabadulni. Onnantól kezdve a közös adósság állami minőséget hoz létre. Így jött létre az Egyesült Államok. Mindenkinek ajánlom, ha van kedve, tanulmányozza, hiszen az Egyesült Államok nem létezett, önálló államok jöttek létre, amikor az angol telepesek kimentek. Az Egyesült Államok akkor jött létre, amikor – ezt hívják hamiltoni pillanatnak – az akkori pénzügyminiszter közös adósságot fogadtatott el az államokkal, és onnantól kezdve létrejött az Amerikai Egyesült Államok. A terv pontosan ugyanaz itt most. És úgy gondolják ráadásul, hogy a közös eladósodás legjobb eszköze Ukrajna. Nemcsak a háborút kell látnunk, nemcsak geopolitikát, hanem az unió jövőjét is. Az Európai Unió főnökei azt gondolják, hogy a közös eladósodásra mindenkinek eladható, legalábbis Nyugat-Európában eladható, legkönnyebben elfogadható cél, amiért adósságot lehet vállalni óriási mértékben, ez maga az ukrán háború, vagyis a biztonság. Erre hivatkozva akarnak hatalmas eladósodást létrehozni mindannyiunk számára. Szerintünk, magyarok szerint, szerintem mindenképpen, ez tévedés, mert az európai uniós tagsága Ukrajnának, ami ennek a közös eladósodásnak a szükségszerű következménye, mert ha az ukránokat beengedjük, nincs pénzünk, hogy az ukránokat fölzárkóztassuk az unió átlagára, ahhoz hiteleket kell fölvenni, tehát azt gondolják, hogy az ukrán tagság, a háború meg az ukrán tagság létrehozza a közös adósságot, de valójában az ukrán tagság beleviszi az Európai Uniót a háborúba. Mert olyat nem tudunk elképzelni, hogy vannak az Európai Uniónak a tagállamai, és az egyik tagállamot kívülről valaki megtámadja, vagy határkonfliktusba keveredik vele, mint ami most az orosz–ukrán határon van, az lehetetlen, hogy egy ilyen helyzetben a többi uniós tagállam nem siet annak a segítségére, aki egyébként katonai támadás alatt áll. Márpedig, hogy Ukrajna áll-e katonai támadás alatt, Ukrajna áll-e konfliktusban Oroszországgal, azt sohasem Ukrajna fogja eldönteni, hanem mindig Oroszország. És már benne is vagyunk a háborúban. Tehát szerintem az európaiak tévednek, Ukrajna európai uniós tagsága közvetve vagy közvetlenül, de mindenképpen magával hozza, hogy belevisznek bennünket a háborúba. Ráadásul pénzük sincs. Most mondtam a számokat, hogyan hanyatlott le az unió teljesítménye, a saját versenyképességünk visszaállítására sincs elegendő pénzünk, és akkor a pénzt, ami van, el akarjuk vinni Ukrajnába, tehát tönkreverjük az Európai Uniót gazdasági értelemben is. Ez a terv: közös eladósodás szerintem rosszul kalkulált következményekkel.

Mi következik mindebből a következő egy-két esztendőre nézve? Az első dolog, hogy az Európai Unió mellékszereplő marad a világpolitikában. Az Európai Unió legfontosabb állama, Németország megkísérli levezényelni a jóléti állam végét, ahogy bejelentették, de ez folyamatos kormányválságokat eredményez, és veszélybe kerül még a váltógazdálkodás, a demokrácia lényege is. Mindenkinek fölhívnám a figyelmét, hogy ez a történelmi kihívások menedzselésére való képtelensége a politikai rendszereknek, a demokráciáknak oda vezet, hogy ma nem engedik elindulni azokat a riválisokat a választásokon, akik megnyerhetnék a választást. Le Pent úgy nem engedik elindulni a választásokon, hogy nincs vele szemben jogerős bírósági ítélet. Egy olyan ítélet van, amely azt mondja, hogy elkövettek valami pártfinanszírozási problémát első fokon, ez persze másodfokon megtámadható, és majd lesz erről egy ítélet, de mellékbüntetésként kiszabták, hogy Le Pen nem indulhat a választáson, de az azonnal hatályba lép, ott nem kell megvárni a másodfokot. De hasonlóképpen: nézzék meg a Le Pen utáni második ember már-már bírósági eljárás alatt van, mert ebben az évben lehet, hogy választás lesz Franciaországban. Vagy nézzék meg Németországot, ahol az AfD-t, amely a legtámogatottabb párt ebben a pillanatban, egész egyszerűen beminősítik veszélyesnek, és nem engedik indulni a választáson. Most épp egy polgármester-választáson nem engedik őket indulni. Tehát amiről beszélünk, az nem egyszerűen csak egy gazdasági probléma, a jóléti állam végének levezénylése, hanem egy igazi demokráciaprobléma, amivel szembe kell néznünk. Tehát az a helyzet, hogy az Európai Unió mellékszereplő marad a világpolitikában, megpróbálja, és nagyon kétséges, hogy le tudja-e vezényelni demokratikus keretek között a jóléti állam végét, közben előrehaladott állapotban van a vegyes társadalmak kiépülése, aminek az eredménye az, hogy az európai egységes jogrendszer koncepciója véget ért. Mi ahhoz vagyunk szokva, hogy egy ország, egy jogrendszer. Ennek Nyugat-Európában napokon belül van vége, mert van egy olyan közösség, amely keresztény hagyományokon áll, annak is lesz egy jogrendszere, s lesz, amelyik iszlám alapokon áll, annak is lesz egy jogrendszere. Már ma is vannak olyan nyugat-európai országok, ahol a jog szerint, ugye, csak egy férfi, egy nő házassága, pontosabban csak egy-egy ember házassága jön számításba, de az már lehetséges, hogy hogyha te bemész, és közlöd, hogy igaz, hogy te házasságban élsz, de egy másik személlyel pedig élettársi viszonyban vagy, azt az állam regisztrálja. Ez a világos jele annak, hogy az egységes európai jogrendszer az iszlamizáció következtében fel fog bomlani. Párhuzamos társadalmakkal mi jár együtt? A párhuzamos jogrendszerek. És közben halad előre az iszlamizáció meg a migránsok beengedése, és ezért a közrend fel fog bomlani, láthatóan nap mint nap ez történik. Ez az, amivel az Európai Uniónak a következő években szembe kell néznie.

Nem azért, hogy fájdítsam a szívünket, de most elmondom a másik forgatókönyvet, hogy’ lehetett volna másképpen, hogy volt egy elszalasztott lehetőség, mik lettek volna azok a lépések, amiket ha az unió vezetői meghoznak, akkor ma nem itt vagyunk, ahol most vagyunk. Sorolom. Valóban megcsinálni a Lisszabon–Vlagyivosztok nagy piacot, vagyis ki kell egyezni az oroszokkal gazdasági kérdésekben. Az európai nagy pénzügyi válság, 2008-2009 idején megkezdeni a jóléti állam átszervezését. Az Egyesült Királyságot bent kellett volna tartani. A törökökkel valóban meg kellett volna kötni egy stratégiai partnerséget. Az iszlámot kívül kellett volna tartani Európán, a Balkánt kellett volna integrálni. Meg lehetett volna állapodni Kínával a technológiai együttműködésről, az USA-val pedig a transzatlanti biztonságról. Ez a helyzet. Ez mind lehetséges volt. Azért nem történt meg, mert Európának nem voltak vezetői, akik megcsinálják. Miért nem voltak? Mert minden ilyen lépésnek van egy előföltétele, ez pedig az, hogy te otthon stabil legyél. Ha te otthon nem vagy stabil, hanem törékeny koalíciós kormányaid vannak, mint ahogy nekünk nem voltak, mert a KDNP-vel mi egy pártszövetségben vagyunk, tehát ha nincs Magyarország szilárdságához hasonló, biztos politikai háttered odahaza, akkor hiába látod, hogy mit kéne csinálni az európai politikában, nem tudod megcsinálni az európai színpadon. Ez a tanulsága a mögöttünk hagyott húsz évnek.

Ha megengedik, mondanék néhány szót a háborúról. Olyan zűrzavar van, hogy nehéz megérteni, hogy ki mit csinál, meg ki mit akar. Ebben szeretnék valamennyi segítséget nyújtani. Ki mit akar? Hogy ezt meg tudjuk érteni, be tudjuk azonosítani, ahhoz egy megfelelő megfigyelő álláspontot, állást kell, egy magaslest kell kiválasztanunk, ahonnan a terep jól belátható. Mi a háború megértésének kulcsa? Ez az én értelmezésem. Rivális, ettől eltérő értelmezések lehetségesek, biztosan vannak is. A háború megértésének kulcsa szerintem az, hogy a globális piac álma a múlté, az nem fog visszatérni, versenyző blokkok és versenyző piacok lesznek, mint mondtam, visszatér a nagyhatalmi politika. Az Európai Unió vezetői azt hiszik, hogyha megerősítik az európai uniós intézményeket, akkor ezen keresztül lehet nagyhatalmi szerepet játszania az Európai Uniónak. De ez nem igaz. Ez egy tévedés, viszont könyörtelen centralizációval jár együtt. Nézzük, hogy kinek mi a célja! Az orosz cél a nyugati térnyerés korlátozása. A kínai cél, hogy az Egyesült Államok által dominált világrendet multipolárissá alakítsák, és privilegizált hozzáférésük legyen Oroszország gazdasági rendszeréhez. Az ukrán cél, hogy a pénzügyi támogatások továbbra is érkezzenek Ukrajnába, és el tudják kerülni a gazdasági összeomlást, mert a háború okán kapott pénzügyi támogatás nélkül az ukrán gazdaság gyakorlatilag egy nap alatt menne csődbe. Mi az európai cél? Az ukrán háborús képesség fönntartása, az USA benntartása a konfliktusban. Mi az Egyesült Államok célja? Ez most változik, mint mondtam, Bidennek más céljai voltak, mint Trumpnak. Szerintem Trump elnök úr célja az, hogy megegyezzenek gazdasági kérdésekben az oroszokkal, és az Európai Uniót pedig gazdaságilag az Egyesült Államok alá rendeljék. Az Európai Unió, amíg a háború tart, béna kacsa. Az Európai Unió nem tud mozdulni, amíg ez a háború zajlik azért, mert védelmi szempontból ki van szolgáltatva az Egyesült Államoknak. Az Egyesült Államok nélkül nemhogy Ukrajnát nem tudja rendezni, a saját biztonságát sem tudja fönntartani. Márpedig hogyha ki vagy szolgáltatva biztonságilag, akkor nem tudsz autonóm kereskedelmi politikát sem folytatni. Ezt láttuk a vámtárgyalásokon. A védelmi kiszolgáltatottsága Európának nem számolható fel addig, amíg tart az ukrán háború. Európának valójában nem Washingtonban kéne kilincselnie, hanem Moszkvába kellene elmennie, és egy Európai Unió–Oroszország biztonsági megállapodást kellene kötnie nemcsak Ukrajnáról, hanem egy Európai Unió–Oroszország biztonsági megállapodást, amelyben nyilván az lenne benne, hogy Ukrajna nem lesz tagja sem a NATO-nak, sem az Európai Uniónak, de az benne lehet, és azt szerintem Magyarország támogathatná is, hogy Ukrajna és az Európai Unió között legyen egy stratégiai együttműködési megállapodás. Mi nem akarjuk az ukránokat a semmibe kilökni, mi nem vagyunk ukránellenesek. Van, ahogy van a történelmünk meg a kisebbségek. Sok okunk, hogy a kalapunkat az égnek hajigáljuk, nincsen, de mi nem vagyunk ukránellenesek, mi akarunk jövőt és távlatot Ukrajnának, mert egy összeomló Ukrajna a mi keleti szomszédságunkban óriási veszély, de ez nem lehet a tagság, mert az háborút jelent. De egy stratégiai együttműködési megállapodás igenis lehetne. És az Európai Unió nem tud nyitni Kína meg India felé egész addig, amíg tart a háború, mert a háború a viszonyítási pont. Vádolni Kínát meg Indiát, hogy ő megvásárolja az orosz energiát, ezzel finanszírozza a háborút, ez kizárja, hogy közben egy gazdasági együttműködési megállapodást kössünk ezekkel az országokkal. Vagyis, summa summárum azt akarom mondani, hogy a háború folytatása egy vesztes európai stratégia. Az Egyesült Államoknak egyetlen dolga van, ezt is teszi: kér egy kávét, és a főnök meghallgatja az európai beosztottakat. Ez történik, és ha nem változtatunk, ez így is marad. Ennyit a világról.

Eddig mentünk reflektorral, most váltsunk tompítottra. Mi történik Magyarországon? Megfelelő távlatból úgy látom, hogy ami most itt történik a szemünk előtt, az nem más, minthogy letisztul az eddig meglehetősen zavaros politikai képlet. Nyilvánvaló, hogy Magyarország előtt stratégiai értelemben csak két lehetőség áll. Ebből kell választanunk. Mind a kettő választható. Mind a kettőnek vannak körvonalai, van világos teste, szubsztanciája, valamelyiket lehet választani. Az első, hogy csatlakozunk a brüsszeli politikához. Ez szerintem katasztrofális, és káoszba, szegénységbe taszító következményekkel járna. Egyszerűen rákötjük Magyarország kocsiját az európai uniós szerelvényre. Ma ezt az alternatívát, ezt a szellemi politikai stratégiát képviselik a politikában. Ma van egy olyan ajánlat, javaslat, hogy Magyarország tegye ezt. Ezt mondja a DK nagyon régóta, és ezt mondja a Tisza is. A másik lehetőség, hogy Magyarország kitart a mellett a modell mellett, amit tíz-egynéhány év alatt építettünk föl. Ha rákötjük a kocsinkat az Európai Unió – szerintem szakadék felé tartó – vonatára, az azt fogja jelenteni – a Tisza meg a DK ezt is mondja –, hogy visszaállítják a segélyalapú gazdaságot, Brüsszel gazdasági követeléseit el kell fogadni, be kell lépni az eurózónába, a magyar állami szuverenitás kampó, fel kell adni a rezsicsökkentést, át kell szabni a tizenharmadik havi nyugdíjat, be kell vezetni a többkulcsos adót, ahogyan egyébként azt ott követelik, az orosz energiáról le kell jönni, a rezsicsökkentésnek vége van, és a családtámogatásokat is át kell alakítani abból, ami most van, egy alanyi jogú támogatási rendszerbe. El kell fogadni Brüsszelnek a háborús követeléseit, pénzt kell adni Ukrajnának, katonákat kell küldeni Ukrajnába, és be kell engedni Ukrajnát az Európai Unióba. Ha ezt az ösvényt választjuk, abból ez következik. El kell fogadni Brüsszel zöldpolitikáját is – szemben állunk ezzel –, el kell fogadni a migránsok szétosztásáról szóló migrációs paktumot, és el kell fogadni az uniós gazdaságpolitikát is. Ez azt jelentené, summa summárum: közös háború, közös adósság, közös gazdaságpolitika, közös pénz. Ez az egyik ajánlat. Lehet választani.

Halkan mondom, hogy nem olyan egyszerű, hogy mi választunk-e, még az európai ügyészség dolga is itt van. Mindenkinek szeretném fölhívni a figyelmét arra, hogy hogy’ áll a mentelmi jog esete ma Brüsszelben. Ma a Brüsszelt támogató politika vezetőjének fogják a kezét Brüsszelben a mentelmi joggal. A mentelmi joggal! Példátlan eset, hogy nem adják ki a mentelmi jogát egy Magyarországon köztörvényes vádak alá helyezett vagy köztörvényes gyanúsítás alá helyezett személlyel szemben. És ha kiadják, akkor Magyarországon oda kell állni a jogrendszer elé: bennfentes kereskedés, lopás. Egyetlen dolog menti meg ma az ellenzék vezetőjét attól, hogy ez bekövetkezzen, az európai mentelmi jog. Ez a helyzet. Senkit sem érdekel, hogy ez igazságos, nem, jogállami, nem. Így fogják őket. És most látom, van új gazdasági tótumfaktum, aki egy bankár, aki egy külföldi bank fizetési listáján van, mert az Erstének dolgozik. Ez az ajánlat a vezető gazdaságpolitikusra. Az egyiket fogják a mentelmi jogon keresztül, a másikat meg fizetik a nyugati bankárok. Ez a helyzet. Lehet választani az európai útvonalat, de nehogy azt higgyék, hogy az önálló választás marad, mert ha azt egyszer választjuk, onnan többet lejönni nem tudunk. Az Európai Ügyészség is erről szól. Hát aki ezt csinálja a mentelmi joggal, az mit fog csinálni az Európai Ügyészséggel Magyarországon? Hát ugyanezt! Nem kell hozzá nagy fantázia. A másik lehetőség, hogy kitartunk a saját, magyar programunk és modellünk mellett, ezt javasolja, ajánlja a Fidesz meg a KDNP. Ez munkaalapú állam, közös piac, de nemzeti gazdaságpolitika, kimaradás a háborúból, kimaradni a közös adósságból, Ukrajnának tagság nem, csak stratégiai partnerség, nemzeti energiapolitika, a migráció elutasítása, nincs vegyes társadalom, van viszont gyermekvédelem, újraszervezzük a V4-et, és speciális kapcsolatokat ápolunk az USA-val, Kínával és Oroszországgal. Vagyis ezt úgy összegezhetem, hogy béke, közös piac, saját gazdaságpolitika, saját pénz, függetlenség. Ez a 2026-os választás politikai szerkezete.

Mindjárt megyek, Anikó, de még a mai helyzetről kell mondanom néhány szót. Először is ennek a mai helyzetnek a kiindulópontja az, hogy mi vagyunk az esélyesek. Magyarországon van egy furcsa fölfogás az esélyességről, különösen a sportban figyelhetjük meg. Ezt úgy mondják, hogy az esélyesség terhe. Ez egy magyar találmány. Normális embernek nem az esélyesség jelent terhet, hanem az esélytelenség, nem? Sokkal rosszabb esélytelennek lenni, mint esélyesnek. És ezt nekünk is meg kell értenünk: mi vagyunk az esélyesek. Mi vezetünk. Vannak viták mindenfajta fölmérésekről. A mi saját elemzéseink azt mondják, hogy ma, ha most lennének a választások, 106 körzetből 80-at megnyernénk, és ez biztos, stabil kormányzást eredményezne. Megvannak a jelöltjeink, van egy erős, nem digitális alapú, ténylegesen létező, emberi közösséget takaró szervezetünk, vannak erősödő digitális képességeink, októberben itt is fölényben leszünk, most még nem vagyunk, és vannak célzott gazdasági programjaink. Itt átütemezést kellett végrehajtanunk, mert azt gondoltuk, hogy 2025 elején a célzott gazdasági programokkal meg tudunk indulni, hogyha az amerikai elnök, ahogy vártuk, egy-két hónapon belül véget vet a háborúnak – a háború blokkolja a gazdaságot –, ha a háború nem blokkolja a gazdaságot, az 1 százalékos növekedés helyett van 3 vagy 4 százalékos növekedés, és januárban meg tudunk indulni a célzott programokkal. De miután nem tudta elintézni az amerikai elnök a békét, és a szankciók, illetve a háború blokkolja a gazdaságot, a gazdasági növekedés se ment föl oda, ahova szerettük volna, ha fölmenne, ezért az összes célzott programunkat fél évvel odébb kellett halasztani. Mert egész egyszerűen azt a kockázatot, hogy abban a bizonytalan helyzetben, ami januárban vagy februárban volt, elindítjuk, nem lehetett vállalni. Ezért minden célzott gazdasági programunk fél évvel később indult meg. De megindult. Majd meglátjuk, hogy ez egyébként utóbb szerencsésnek vagy szerencsétlennek bizonyul-e.

Mik a célzott gazdasági programjaink? Július 1-jével adómentessé tettük a csedet és a gyedet: 40-60 ezer forint per hónap. Július 1-jével 50 százalékkal megnöveltük a gyerekek után járó adókedvezményt. Szeptember 1-jén megindítottuk a 3 százalékos otthonteremtési programot. Októberben, sőt már most küldjük ki a nyugdíjasoknak a magas áfa miatti utalványt, vásárlási utalványt. Októberben a háromgyerekes édesanyák élethosszig adómentesek lesznek. Novemberben kifizetjük a nyugdíj-kiegészítéseket. Januárban kifizetjük a hathavi fegyverpénzt. Január 1-jétől 50 százalékkal megint megnöveljük a gyerekek után járó adókedvezményt. Január 1-től a legalább két gyermekkel rendelkező, 40 év alatti édesanyák élethosszig adómentesek lesznek. Meg tudjuk védeni a tervezett 13 százalékos minimálbéremelést, szociális és kulturális ágazatban e fölé fogunk menni. És a tizenharmadik havi nyugdíjat ki fogjuk fizetni február elején. Tehát az én látomásom az előttünk álló hét hónapról, hogy minden egyes vállalásunkat és ígéretünket – igaz, hogy fél éves csúszással, fél éves átütemezés után, de mindet – meg fogjuk valósítani, és látnivaló lesz, amit az elején mondtam, hogy amit mi mondunk, az történik, amit mondunk, azt mindig megcsináljuk.

Mi a győzelmi terv lényege? Olyan jól hangzik, mintha már el is lenne intézve, nem? De ez nem így van. Jó programmal önmagában nem lehet választást nyerni. Betartott ígéretekkel sem lehet választást nyerni önmagában. Vannak itt öregebb harcosok is, akik már 2002-ben is szagoltak puskaport. Betartottuk minden ígéretünket. Nem is kormányoztunk rosszul. Lehetett bennünk bízni. De miután nem végeztük el a munkánkat úgy, ahogy kellett volna, nem nyertük meg a választást. Tehát az útvonal ki van jelölve, de azon végig kell menni. Az esélyesség nem váltja be saját magát. Az esélyességet nekünk kell beváltani, meló van. És a feladatokat el kell végezni. Mindent végig kell csinálni, pontosan úgy, ahogy elterveztük. Erről szól a győzelmi terv. Ennek a végrehajtásáért Orbán Balázst jelölte ki az elnökségünk felelősnek. A digitális építkezést föl kell gyorsítani: mindenki a fedélzetre! Mindegy, hogy kultúrantropológiailag pesszimistának minősül-e, vagy sem, idegenkedik-e a kütyüktől, vagy nem, minden nemzeti érzelmű embernek a fedélzetre föl kell menni, és a digitális életben részt kell vennünk.

Zárójelet nyitok. Nem tudjuk föl nem fedezetté tenni se az internetet, se a Facebookot, se az okostelefont. Ezek vannak. Ha nem alkalmazkodunk, veszítünk. Lehet, hogy nem tetszik, hogy a világ ebbe az irányba megy, ez van. Úgy kell alkalmazkodnunk, hogy a legnagyobb lehetőségeket ragadjuk meg az alkalmazkodás közben. Csak ennyi választásunk van. A repülőt se lehetett visszacsinálni meg a robbanómotort se. Hiába van idegenkedés – tudnék erről beszélni – a digitális térrel szemben, mindannyian ismerjük annak a nemkívánatos vonásait is. Ha nem megyünk oda, ha nem értjük meg, hogy a politika ott történik ma, ott vannak a viták, ott vannak a kapcsolatok, ott vannak a beszélgetések, ha nem megyünk oda, az ellenfél meg odamegy, nem tudunk nyerni. Tehát a digitális építkezést folytatni kell! Mindenki a fedélzetre! Békemenet, sőt békemenetek – a lehető legszélesebb összefogással. Szakpolitikai viták, bizonyítani a kormányképességünket és megnyerni a kormányképességi versenyt. Mozgósítás a következő hét hónapban. Indítani fogunk hamarosan nemzeti konzultációt a kiszivárgott adóemelési tervekről is, ez is a mozgósításnak egy része. Mindent alá kell rendelni a közös győzelemnek. Én csak azt tudom mondani, mostantól kezdve mindenki tényleg tegyen meg mindent, amit tud, mert – ismernek engem, nem vagyok az az ember, aki fenyegetőzik, meg durváskodik, de higgyék el, semmi nem lesz elfelejtve. Minden fel lesz jegyezve, és minden el lesz rendezve.

És egyetlen gondolatot kell észben tartani a következő hét hónapban, egyetlen fontos gondolatot. Magyarország egy tízmilliós ország. A mi hazánk olyan ország, amelynek nincsenek természeti kincsei. A mi hazánk egy ingatag térség közepén helyezkedik el. A mi hazánk egy olyan ország, amelynek speciális vezetői képességekre van szüksége. Ha ostoba kormányunk lesz, tönkre fogunk menni. Ezt kell mindenkinek észben tartania a következő hónapokban. A győzelem után pedig fölizmosítjuk a V4-et, a Patriótákat Brüsszelben megkétszerezzük, Brüsszelt bevesszük, és erről 2026 őszén tartok egy izgalmas előadást.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

(Miniszterelnöki Kabinetiroda)