Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mindenekelőtt köszöntöm a Rheinmetall vezetőjét, tulajdonosát, elnökét! Köszönjük, Elnök úr, hogy itt van! Papperger elnök úr, köszönjük, hogy itt van velünk! Tisztelettel köszöntöm a város polgármesterét, sok sikert kívánok neki az előttünk álló időszakhoz! Tisztelettel köszöntöm Vigh László parlamenti képviselőtársamat! László, köszönjük, hogy eljöttél! Tisztelettel köszöntök minden kedves meghívottat, és köszöntöm azokat is, akik itt dolgoznak, ebben a gyárban! Köszöntöm azokat, akik fölépítették ezt a gyárat, és köszöntöm azokat, akik majd ebben a gyárban fognak dolgozni! Köszöntöm a magyar munkásokat!
Mielőtt bármit mondanék, tisztelt Hölgyeim és Uraim, egy mondat erejéig szeretnék csatlakozni Papperger elnök úrnak a múltidézéséhez. Sokan, akik nem foglalkoznak hadiiparral, gondolhatják azt, hogy az események után futunk. Háború van, hát hadiipar-fejlesztésbe fogtunk, de ez nem így történt. Ez úgy történt, ahogy’ az elnök úr mondta: 2017-ben hoztuk meg az első döntéseket. Ma mindenki arról beszél, hogy az ukrán–orosz háborúban nincs elegendő lőszer és robbanóanyag, de a várpalotai gyárunkról, amelyet már építünk, amelynek a létrehozásáról szóló döntés – ha jól idézem föl az akkori kormányüléseket, Palkovics miniszter úr itt van közöttünk – valamikor 2020-ban történhetett, jó két évvel a háború előtt. Minden, amit Önök itt látnak, hamarabb történt, mint ahogy a többiek rájöttek arra, hogy erre szükség lesz. Ez nagy tanulság Magyarország számára, és aláhúzatja velünk azt a történelmi tapasztalatot, hogy a méret számít. A németek vagy egyéb nagy nációk megengedhetik maguknak, hogy alaposak, megfontoltak, lassúak, akár évtizedeket is elvesztegető országok legyenek. Egy tízmilliós ország, mint Magyarország, ezt a luxust nem engedheti meg magának. Csak a nagyok lehetnek lassúak, a kisebbeknek gyorsnak kell lenniük. Sőt, nem is gyorsnak, hanem fürgének kell lenniük, és előrelátónak. Szerintem az, amit most itt mindannyian közösen ünnepelünk, egy német–magyar közös bölcsességnek az eredménye, előrelátásnak az eredménye, az európai és a világpolitikai helyzet közös értékelésének az eredménye, az elnök úr és a magyar kormány azon közös helyzetértékelésének az eredménye, amit 2017-ben, 2018-ban magunk elé képzeltünk, merre halad majd a világ, hogyan kell erre reagálni a magyar hadseregnek, hogyan kell erre reagálni a hadiiparnak. Köszönöm szépen ezeket a mélyenszántó stratégiai megbeszéléseket az elnök úrnak! Köszönöm neki, hogy a kormány döntéseit nemcsak egyszerűen a gyárával vagy gyáraival, hanem a gondolataival is segítette az elmúlt időszakban, és lehetővé tette, hogy Magyarország ne az események után fusson, hanem az események előtt járjon.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mindig jó reklám, hogyha egy vendéglőbe törzsvendégek járnak. Ez azt mutatja, hogy mindig van oka, hogy az ember oda visszatérjen. Lassacskán mi is visszajáró törzsvendégnek számítunk Zalaegerszegen, itt, a Rheinmetall gyárában. Másfél évvel ezelőtt, ahogy’ elnök úr idézte elénk, itt álltunk. Ami az elmúlt másfél évben történt, az pedig önmagáért beszél, ezért nincs is szükség rá, hogy hosszas magyarázatot fűzzek hozzá. Elkészült a gyár, amelynek az épületét tavaly tavasszal adtuk át. Magyar földön gyártott német Hiúzok lopakodnak majd ki a kapuján, magyar földön, magyar szakmunkások és magyar mérnökök közreműködésével gyártott harcjárművekről beszélünk. Ennyi. De ha csak ennyit mondunk, nem bontjuk ki az igazság minden részletét, márpedig ezek a részletek igen tanulságosak. Először is tanulságosak, mert ezt a gyárat majd magyar munkások és magyar mérnökök fogják működtetni. És ezt akkor is tartsuk az eszünkben, amikor az agyonkritizált magyar oktatási rendszerre gondolunk. Ezek a mérnökök, munkások, akik a világ legmodernebb technológiájával dolgoznak majd, mind magyar iskolákban szerezték meg a tudásuk alapjait. Helyénvaló talán, hogy tanáraiknak is köszönetet mondjunk azért a munkáért, amelynek az eredményéről az itt dolgozók tanúbizonyságot adnak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az is tanulságos dolog a mai világban, hogy a Papperger úrral kötött megállapodás alapján itt nemcsak gyártás van, hanem a gyártás mellett mérnökök és szakmunkások szakképzése és a kutatás-fejlesztés is együtt történik. Papperger elnök úr a régi iskolához tartozik: ha valamit ígér, betartja. Lassacskán kimegy a divatból ez az iskola. Örülünk annak, hogy olyan partnere van a magyar kormánynak, amely minden ígéretét, amelyet az elmúlt esztendőben kötöttünk, illetve amit tett, azt mind be is tartja. Ezért van most itt a gyártóüzem mellett tesztpálya, ezért láthatnak kísérleti csarnokot, sőt lőalagutat is. Gyártás, kutatás-fejlesztés egy helyen, jelentős magyar tulajdon és mindez Magyarországon. Ahogy a nagykönyvben meg van írva: „made in Hungary.” A szó minden értelmében. Amikor azt mondom, „made in Hungary”, akkor nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy német technológia nélkül ez a „made in Hungary” sem lenne olyan, amilyen, és persze ez igaz oda-vissza. A német ipar ma már a járműgyártástól a hadiiparig is pontosan tudja, mekkora szerepet játszanak a magyarországi gyárak, a magyar szakmunkások és mérnökök, a magyar hozzáadott érték a német világmárkák globális sikerében. Magyarország, Közép-Európa és Németország szétválaszthatatlanul össze van tapasztva, és a versenyképesség megőrzésében a legtermészetesebb szövetségesek vagyunk és leszünk a jövőben is.
Tanulságos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ez a mai gyárátadó Zalaegerszeg szempontjából is. Én jól ismertem ezt a várost már a nyolcvanas években. Pontosan tudom, hogyha valaki akkoriban azt mondta volna a zalaiaknak, hogy itt Európa egyik legfontosabb autó-, hadiipari kutató- és gyártóközpontja működik majd, akkor azt a hibbantság biztos jelének vették volna. És most mégis itt állunk. Az I. világháború után hátországától megfosztott, peremre szorult Zala vármegyére érdemes, sőt kell is figyelni. Sok nagy név tette ide a garast, itt ruházott be a Rheinmetall mellett a Bosch, a TÜV Rheinland, a FLEX, az AVL, és felépült a ZalaZONE, egy Science Park és egy drónkutatási központ is. Zalaegerszeg olyan hely lett, ahonnan jól lehet látni a jövőt, legalábbis ami a járműipart, a haditechnikát és az elektronikát illeti. És ilyen hely, kedves Zalaegerszegiek, kevés van ma Európában.
Hölgyeim és Uraim!
Az előbb itt egy megállapodást írtak alá, amelynek része az izraeli UVision cég is. Vegyesvállalatot hozunk létre Magyarországon harci drónok gyártására. Ízlések és pofonok különbözőek lehetnek, de ha én azt hallanám egy országról, hogy németekkel és izraeliekkel közösen gyárt és fejleszt haditechnikát, kétszer is meggondolnám, hogy ujjat húzzak-e vele. És ez jó hír minden magyar számára. És itt, Hölgyeim és Uraim, nem állunk meg. Várpalotán jövőre működni kezd Európa egyik legmodernebb lőszergyára, szintén a Rheinmetallal közösen. Egy éve adtuk át az Airbus gyulai gyárát, ahol a legmodernebb harci helikopterekhez gyártanak alkatrészeket. Ezt se gondolták volna korábban a békésiek! De nem elégszünk meg azzal, hogy külföldi partnereket hívunk Magyarországra, mi is körülnézünk külföldön. Meg sem álltunk Csehországig, és magyar kézbe vettük a harcászati és kiképző repülőgépeket gyártó Aero Vodochody céget is, vagyis van már magyar tulajdonú repülőgépgyárunk is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A legfontosabb tanulság, az igazság legizgalmasabb részlete, hogy bár lassan négy éve válságüzemmódban kell dolgoznunk, a nagy terveinket mégsem adtuk fel. Nem adtuk fel, hogy önálló magyar védelmi ipart építsünk, és nem tettünk le arról sem, hogy a magyar innováció és technológia a világ élvonalába kerüljön. A háború pedig csak megerősítette az eltökéltségünket: a magyar haderőt márpedig meg kell újítani. Idén elérjük a nemzeti össztermék 2 százalékát kitevő védelmi kiadási szintet, és ha a Jóisten megsegít bennünket, és a Pénzügyminisztérium is tartja a 2024-re már elfogadott költségvetést, akkor ezt a szintet jövőre is tartani fogjuk. Ez nemcsak Magyarország védelme szempontjából fontos, hanem kötelességünk is, mert NATO-tagok vagyunk. Háborús időket élünk, nem először, s mi, magyarok éppen ezért tudjuk, hogy hogyan lehet megőrizni a békét háború idején. Katonáskodni sem most kell megtanulnunk, a magyar hadierények régi időkre nyúlnak vissza, ezt a német barátaink is jól tudják. Nem a homokra építünk, amikor újra erős magyar hadsereget akarunk létrehozni. Vannak, akik azt gondolják, hogy a béke záloga nem az erő, hanem az erőtlenség. Ezt a sületlenséget itt, Magyarországon aligha veszi be bárki. Mi pontosan tudjuk, hogy a békéhez igenis erő kell. Lelki, gazdasági és katonai erő. Lelkierő azért, hogy ellenálljunk a háborúpártiak nyomásának, amellyel bele akarnak préselni minket a háborúba. A lehető legnagyobb lelki nyugalommal kell kimondanunk, hogy Magyarország számára a béke az egyetlen vállalható erkölcsi és politikai álláspont. A gazdasági erő azért kell, hogy túllendüljünk azokon a bajokon, amiket a háború és a szankció okozott, amelyek falnak viszik az európai gazdaságot. Katonai erőre pedig azért van szükségünk, hogy mindenki láthassa, háborús időkben is meg tudjuk őrizni Magyarország békéjét és biztonságát, ezért háborúskodás helyett hasznosabb jóban lenni velünk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Végezetül nincs más hátra, mint hogy mindenkinek megköszönjem, hogy ma itt állhatunk. Köszönöm Zalaegerszeg városának, hogy otthont adott a beruházásnak, és gratulálok a város látványos fejlődéséhez. Ezek a gyárak álljanak és termeljenek hosszú ideig, bizonyítékául annak, hogy mi, magyarok nagy dolgokra voltunk, vagyunk és leszünk hivatottak. Úgy legyen!
A Jóisten mindannyiunk fölött, Magyarország mindenek előtt! Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!
Megosztom