Baricska Norbert r. ezredes - Főváros főkapitánya

Fókuszban a főváros

Budapest rendészeti szempontból mindig kiemelt szerepet kapott; itt él az ország lakosságának nagyjából az egyhatoda, és itt jelentkezik az éves bűncselekményszám egynegyede. Jelentős az agglomerációs beáramlás, az átmenő forgalom, a nagy számok törvénye alapján a bűnesetek megtörténésének valószínűsége is magas. Budapest azonban nem csak nagy, hanem:

- Sokarcú, többféleképp rétegzett település is, lehetetlen homogén egészként kezelni. A kerületek eltérő méretűek, szerkezetűek, lakosság-összetételűek, különbözik funkcionalitásuk. Főkapitányként szeretnék az autonómia irányába elmenni, azaz a helyben dolgozó, a területi jellegzetességeket, problémákat első kézből ismerő kerületi kapitányok kezébe cselekvési szabadságot adni. A problémát ott kell megoldani, ahol keletkezik. Természetesen: szükséges egyféle egységesítés, központi irányítás, ez marad a BRFK kompetenciája, az irányelvek tartalommal kitöltése azonban a végpontok feladata kell, hogy legyen. Felelős és hathatós főkapitányi működést úgy tudok vállalni, ha kellő mennyiségű, kozmetikázatlan, tiszta információt kapok, hangsúlyt szeretnék fektetni az objektív, őszinte információáramoltatásra, ez az egyik tervezett rövidtávú reform. Ugyancsak ultrarövidtávon, és a torzításmentes szembenézés égisze alatt: foglalkozni kell a létszámproblémával. Több megoldáson gondolkodom; összhangban a miniszteri szándékkal, én magam is nagyon szívesen dolgoznék újra olyan kollégákkal, akik korábban már voltak a testület tagjai. Budapest sok éve nem tudja „ellátni magát” helybéli rendőrökkel, a fent említett túlsúlya miatt évtizedes gyakorlat, hogy vidéki származású kollégákkal töltjük fel az állományt. Szeretném vonzóvá, és kifizetődővé tenni számukra a fővárosi szolgálatot: lakhatási kérdésekben eddig is voltak, ezután is lesznek partneri egyeztetések az önkormányzatokkal, és léteznek a már bevezetett lakhatási támogatási formák, azonban emellett, az itt jellemző fokozott igénybevételt pozitívan és érezhetően eltérített illetménnyel szükséges honorálni, és minimum ki kell egészíteni arra a szintre amelyért társszerveink a régióban dolgoznak. Szintén rövid, maximum középtávon kell foglalkoznunk azzal a jelenséggel, hogy pillanatnyilag négy generáció dolgozik egyidejűleg a szervezetnél. Nem jobbak és nem rosszabbak egymásnál, egészen egyszerűen máshogy szocializálódtak. Az fiatal generációk is szépek, ügyesek, erősek – azonban kezdők, természetszerű, hogy fogni kell a kezüket pályájuk elején, tapasztalatot átadni neki, vezetni őket az első időkben. Integrálni kell őket szervezetbe, ki kell alakítani bennük a szervezethez kötődést, ha ez nem sikerül, akkor hiába toborzunk, nem tudjuk megtartani őket. Erre megoldásként a jelenlegi munkakörülmények erőteljes javítását, és a meglévő mentorprogram megerősítését gondolom, ami a napi szolgálatok során, valós helyzetekben megszerezhető tudást ad, míg a szakmai pallérozás másik eleme a már felszerelt, tehát iskolázott, teljes értékű kollégák több etapban visszatérő intézményi továbbképzése, amelyek alkalmával területekre bontott oktatási panelekben korszerű ismereteket nyerhetnek. Személy szerint én üdvözlöm, magam részéről támogatni is fogom, hogy elindult a tiszthelyettesek oktatásában is a bűnügyi képzés, így az eddigi, majdnem kizárólagos gyakorlattól eltérően nem, vagy legalábbis kisebb mértékben kell a rendészeti szakterületről „elvenni”, átképezni kollégákat nyomozóknak, vizsgálóknak. Középtávú feladatnak látom a lehetséges területeken a digitalizáció térnyerésének elősegítését. Munkánk jellegéből adódóan természetesen meg kell vizsgálni, hogy hol, milyen feladatkörökben, milyen mértékben alkalmazhatunk informatikai rendszereket, automatizmusokat, de már most tudok néhány olyan konkrét szolgálati tevékenységet, ahol jelentős humánerőt lehet felszabadítani technikális készségek bevezetésével vagy tovább terjesztésével.

Csapatjáték. Hosszú távon, minden szinten.

- Egyetemi professzoromtól idézek: A közbiztonság kooperációs termék, ennek legfőbb letéteményese a rendőrség. Azonban nem kizárólagos letéteményese, a közbiztonság megteremtése sokszereplős tevékenység. Folytatjuk, és hosszú távon is szándékunk fenntartani az együttműködést társszervekkel, társhatóságokkal. Napi kapcsolatban vagyunk a Fővárosi Főügyészséggel, van fogalmunk a leterheltségükről. A gyorsabb, olajozottabb ügymenet érdekében gondolkodnunk kell egyféle harmonizáción, minek keretei közt szinkronizálnánk az irányítási platformokat. Fenntartjuk a munkakapcsolatot a Nemzeti Adó- és Vámhivatallal, nélkülözhetetlen az együttműködés a közvagyont érintő bűncselekmények felderítését illetően. Biztos, hogy állandósulnak a közös ellenőrzések a Fővárosi Közterület-felügyelettel, önkormányzati rendészetekkel, a BKK-val, ezek a kontrollok ugyanis olyan többrétű hálót teremtenek, amelynek valamely pontján közösen képesek vagyunk szankcionálni a normakerülőket. Szintén hosszútávú terv a rendőrség egyféle dinamikus jelenlétének fejlesztése. Ma már ritkábban találkozunk helyben megálló, stabil bűnözési gócokkal, amikre statikus hatósági megjelenéssel tudunk érdemben reagálni, jellemzőbbé vált a vándorló elkövetési forma, amikkel szemben mobilis, könnyen átcsoportosítható erőkkel kell fellépnünk. Foglalkoznunk kell olyan, a rendészeti kompetencia határterületein lévő kérdésekkel, mint a hajléktalanság kérdése, amely életvitel a társadalom széles körei számára problematikus, zavaró jelenség – ám nem feltétlenül BTK-passzus. Ezt a kérdést a szociális ágazattal, míg a településrészek leszakadása, szlömösödése, marginalitásba kerülése jelentette problematikát az adott önkormányzatokkal, illetve a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanáccsal kötelékben kell kezelnünk. Ha kizárólag rendészeti válaszokat adunk a hajléktalanság körében okozott közbiztonsági deficitre, akkor nem tudunk hosszú távú megoldásokat nyújtani. Fontos partnernek tekintjük magát a lakosságot is. Fenntartjuk a körzeti megbízotti rendszert, ezek a kollégák a rájuk bízott területen mozogva, első kézből szerzett empíriákkal tudnak képet adni az állampolgárokat érintő problémákról. Közvetlen jelzőrendszerek kidolgozására, fenntartására is helyezünk hangsúlyt, tudomásul véve, hogy a jelen világ polgára számára a legkézenfekvőbb, legegyszerűbb problémaközlési mód egy közösségi média bejegyzés, vagy messenger-üzenet. Gondoskodnunk kell arról is, hogy ezek egyrészt a megfelelő helyre fussanak be, másfelől, hogy a lakosság is megértse, hogy nekünk, mint hatóságnak ellenőriznünk, és komplexitásában kell kezelnünk a jelenségeket, nem minden esetben indíthatunk azonnal eljárást egy kontextusából kiragadott tényközlés, vagy bizonytalan eredetű fotó alapján, főleg a mesterséges intelligencia korában. Élhető Budapestet szeretnénk teremteni, ennek része a XXI. századi, nagyvárosi közlekedés átgondolása is. Maximális célunk, hogy lehetőleg ne haljon meg senki az utakon. Vannak protokolljaink, eszközeink, figyelemmel kísérve azt, hogy a vezető halálokok továbbra is a gyorshajtás, elsőbbségadás elmulasztása. Mérünk, figyelünk. Említett kihágásokhoz zárkóznak fel olyan modernkori, szintén hatósági kontrollra, kezelésre szoruló magatartásformák, mint a tragikus HÉV-, és vonatgázolások, amik döntően mobileszközökre figyelő gyalogosokat szednek áldozatul, vagy a mind szélesebb körben terjedő elektromos rollerek, más alternatív mobilitási eszközök fokozottan balesetveszélyes mivolta, a szükségesnek ítélt KRESZ-módosításra a BRFK az Országos Baleset-megelőzési Bizottsággal együttműködve folyamatosan tett javaslatokat.

Életrajz

Baricska Norbert rendőr ezredes kereken 2000-ben szerelt fel a Testülethez. Ízig-vérig budapesti rendőr, a Rendőrtiszti Főiskola elvégzése után egy évtizedet töltött el bűnügyi vonalon Józsefvárosban, ahol nyomozóként kezdett, és kapitányságvezető-helyettesi beosztásig ért el. Két évet töltött a Nemzeti Védelmi Szolgálatnál, de ekkor sem szakadt el a fővárostól: a BRFK-t felügyelő osztályon dolgozott. Ezután jött a IX., az I., a XI., majd a XIV. kerület, mindenhol bűnügyes, vagy gazdaságvédelmi területen dolgozott. 2021-ben nevezték ki kapitányságvezetőnek a X. kerületi Rendőrkapitányság élére, 2025-ben lett a BRFK főkapitány-helyettese, és bűnügyi igazgatója. Két kisgyermek édesapja, szenvedélyes szabadidős hokijátékos, a Magyar Rendőrség Jégkorong Csapatának tagja.